Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-05-16 / 40. szám

HASZNOS Pest 1840. Szpenb. Jt­ájus 16 án 40ik szám. Első félév­­ vel a’ levelező annak kiadását nem jelenté, az ere­deti Frankfurti 1546ki görög kiadásban szó sincs róla, hagyjuk abba, tudván, hogy Euboea lakosi Macrisek nem lévén, tehát a’ Makronok se lehet­tek gyarmataik. Sajnálhatni, hogy a’ levelező diákul nem tud; máskép a’ cetratus vitézt Athénében tanult Ma­­gyarnak nem tette volna, holott pontusi születé­sűnek mondatik: „Is horum hominum (Macronum) linguam intelligere (non didicisse Athenis) se dice­­bat, atque hanc esse patriám suam 44 van Xeno­­phonnál. Miért nem tekintett a’ görögbe? De ezt se látszatik tudni, állitván hogy wv. ov görög ragasztók a’ Makronban: p. o. Jason, Solon, Jon ’stb! Hogy mint szolga Athénébe juthatott, onnét tudjuk, mert a’ szolgák közönségesen Cappadoxok és körülbeliek voltak. L. Bochártnál, Cicerónál. Azt is sajnálhatni, hogy midőn Horváth Ist­ván a’ magyarokat Nubiában pontyantatta e’ világ­ra Mázr név alatt, őket a’ hires piramisok építése után Palaestinába repítette, ’s Gergeseusokká át­változtatta, meg meg Chowarasmiába költöztette, hogy Mazarokká válljanak; a’ Negroponti iró ere­­detöket Euboea dicsőségére vissza nem követelte; ezt mint közelebbik tudhatta ő, mi csak most tud­tuk meg a’ nevetséges költeményt. A’ levelező nekünk igen magát elhízottnak látszik; további sorait azonban elvárjuk: mennél zajosabb lesz, annál könnyebben foghatjuk sza­vánál. Trapezunt, máj. 1840. reegysog m. k. Válasz, a’ Negroponti levélre. Éljen a’ gőzös ! hozzánk is beszólott, kezünk­höz adván illy históriai nyomozásokat: Aborigines et Incunabula Magyarorum ac gentium cognatarum, Populi pontiei, Pontus, a’ ,Budai újság 4 34dik és a’ ,Literariai csarnok 4 l6dik lapjaival. Mennyire örvendeztünk azon, hogy annak szerzője, mi ná­lunk köztudva, ’s az Örmény kéziratban feljegyez­ve van (Voyage en Crimes au Caucase — Paris 1838. 1. 340) a’ Makronok itt laktát, ’s Magyarok eredetét, a’ Pontusban utazott Herodot és Xeno­phon pontusi születésű Strabonak tudósításaiból, nem dikdált mondákból mutogatta; annyira meg­ütköztünk a’Negroponti levelező követelésin, a’ Magyaroknak Euboea szigetéből származtatásán. Jutott-e valakinek józan eszébe, az emberi nem ’s nemzetségek második bölcsőjét — nem a’ hegyes Asiába, hanem Európába, Euboea szi­getébe , helyheztetni ?! Jelenti ugyan Plinius secundus L. IV. cap.XXI. „Euboea ante vocitata, est Chalcodotis aut Macris, ut Dionysius et Ephorus tradunt,ut Aristides Ma­­cra, ut Callidemus Chalcis, aere ibi primum re­­perto, ut Menaedimus Abiantias, ut poétáé Aso­­pis 44 de, hogy tulajdon neve volt volna Macris, vagy Makronok voltak volna lakosi, nem mondja; sőt értésünkre adja, hogy ezek Boeotok, ’s haj­dan Hyanthák voltak: „Euboea et ipsa avulsa Boeotiae insula, medico interfluente Euripo, ut pon­te jungatur.—Boeotos Hyantas antiquitus dixere.44 Ellenben a’Makronoknak Pontusban laktokat nyil­ván állíttja: „ultra colchicas solitudines Armeno­­chalybes habitant, et Moschorum tractus — infra eos Sacassani et deinde Macrones ad fluvium Apsarum L. VI. c. XI. Bizantiumi Stephanus és magyarázója által, miért mondatott Euboea Macrisnak ? ’s hogy lakosi Ma­kronok, Magyarok nem voltak, tudtul adják: „Eu­boea, insula una ex septem, oblonga, quae etiam (ideo) Macris dicebatur, Gentile insulae Euboeus.44 — Hozzá adja tudós Gronovius Jakab: „Euboea Boeotiae insula — nunc Europaeis Negroponte di­­citur: vocata fuit etiam Macris axo tjjq /uccxgnTtjTog^ idest a longitudine Chalcodontis et Chalcis etiam dicta fuit quod ibi xab/.og, idest aes inventum fue­­rit; nec non Aonia, referente Eustathio adO­­v. 497. Qui incoluere fuere Aones, ut idem loco ci­tato refert, gens Boeotia, Romo quoque vocata, ut est apud Hesychium.44.Ha pedig Aonok, Boeo­tok voltak lakosi, Makronok nem lehettek. Hogy Rhodius Apollonius Makronokat az Eu­­boeai Makrisek gyarmatának vallotta légyen, mi­ Viszhang a* imisyyarsiych II g y é li e íi. Épen azon pillanatban szállok be egy kisvá­rosi vendég fogadóba, nehány nappal ez­előtt, mi­dőn egy különbféle színű ’s illatú virágokból fű­zött koszorúhoz hasonlítható többféle ajkai é s fele­­kezetbeli személyzetből alakult társaság az Alig. 88ik számában magyarhont érdeklő czikelyjéből többi között következendő sorokat olvasa. „Hogy a’ Magyar nemzetet szeretvén, nyelvét műveli,— méltó és igazságos; — de azon kivánatja, hogy kö­rében minden el némuljon, vagy magyarosodjon, — igazságtalan — illetlen és nemtelen ’stb. Azon lelki öröm, melly az említett sorok elolvasása után valamennyink arczvonalaik minden redőiből kivi­gyorgott, ’s azon harsány szóözönök, mellyekkel sziveik minden érzelmeit azoknak szerzőjével ro­­konositva ömledeztettek ki, — több egyes igaz ugyan; de sokkal több kétséget szenvedő eseteket ’s méltatlanságokat rakásra halmozván a’ nélkül.

Next