A Hazáért, 1968 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-04 / 1. szám
Az elfogást végrehajtó lovasjárőr, Horváth Ferenc határőr és Schaffer András határőr decemberben hagyta el a nyomdát az első szám, s ezután minden hónapban megjelenik majd a „KISZ-vezetők fóruma”, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége ad ki a néphadseregi KISZ-vezetők és aktivisták számára. S azon túl, hogy első megjelenése alkalmából köszöntjük az új folyóiratot, már most is sok érdekes dolgot elmondhatunk róla olvasóinknak. A 34 oldalas, színes és rendkívül tartalmas első szám azt ígéri, hogy a néphadseregben, de a más fegyveres szerveknél — így a határőrségnél és a karhatalomnál — dolgozó KISZ-aktivistáknak is hasznos segítője lesz. Tény, hogy bár az ifjúsági mozgalom egységes alapokon nyugszik, azért lehetnek és vannak is eltérések a idegenek különböző területeken, például a „polgári életben” vagy a fegyveres testületeknél dolgozó KISZ-szervezetek feladataiban, működésében. Az „Ifjú Kommunista”, amely valamennyi KISZ-vezető és aktivista fóruma, a legáltalánosabb elvi és gyakorlati tennivalókat tárgyalja, de természetesen sok olyan kérdés nem kaphatott helyet hasábjain, amely kizárólag a fegyveres testületek ifjúkommunistáit érdekelte volna. Tulajdonképpen hézagpótló kiadványnak is tekinthetjük tehát a most megjelent „KISZ-vezetők fórumá”-t. Néhány szóban számoljunk be talán az első szám tartalmáról is. A „Fórum” Kovács Pál vezérőrnagy, politikai főcsoportfőnök, miniszterhelyettes, köszöntő szavaival indult útjára. Sándor György alezredes elvtárs „Új esztendő előtt" című cikkében azokról a feladatokról ír, amelyek a KISZ-szervezetek, ezek vezetői és aktivistái előtt 1968-ban állnak. „A politikai, szervezeti és cselekvési egység jegyében" címmel Novák György elvtárs, a KISZ KB szervezési osztályának vezetője ír a tagösszeírással, tagkönyvcserével és a KISZ-építéssel kapcsolatos feladatokról. A fentieken kívül több érdekes cikk szól a néphadseregnél folyó ifjúsági munka tapasztalatairól, a bevált és mindenütt jól alkalmazható új módszerekről, a sportevékenység szervezéséről, a kulturális munka időszerű kérdéseiről. Mindent összevetve: a „KISZ- vezetők fóruma” hasznos olvasmánya, segítőtársa lesz tehát nemcsak a néphadseregben, hanem a más fegyveres testületeknél dolgozó ifjúsági vezetőknek, aktivistáknak is. A határerőknek mindig segítünk... A határ menti községekben működő önkéntes tűzoltó testületek e napokban tartották közgyűléseiket. Számot adnak négyéves működésük eredményeiről, s a tapasztalatokból tanulva, új erővel gyarapodva kezdik meg a tevékenységüket. Hangony községi közgyűlés beszámolóját hallgatva megelevenedett bennem is a közösen végzett munka, a közösségi és a népi vagyon védelmében. A határőrökre mindig számíthatunk — mondotta Bárdos Gyula, a községi tanács vb-titkára, aki a beszámolót tartotta —, mert fegyelmezett példamutatásuk gyakran még a tűzoltók szakmai ismeretén túli tevékenységet is meghaladta. Az önkéntes tűzoltók itt nálunk számos esetben bebizonyították tehetségüket, járási versenyeken is falunk híréhez méltóan szerepeltek. Igaz, hogy mindinkább tanácsi testülethez tartozó szervezet ez, de nekünk, határőröknek nemcsak a közös parancsból adódóan kell segítenünk, hanem azért is, mert olyan erőt képviselnek, amelyet ha kell, a határőrizetben is tudunk alkalmazni. — A határőröknek mindig szívesen segítünk, mert ők is segítenek bennünket — mondotta Endrész János önkéntes tűzoltó, ha kell, a tűz oltásában, ha kell, az oktatásban. Amellett barátok is vagyunk s azonos célok — a közösségi és népi vagyon védelme — vezérel bennünket. Boros Imre százados i© fi URZáÉRT 3 BM HATÍRŐRSÉG ÉS 1 BM «SRHITUOM ISPID A BM HATÁRŐRSÉG ÉS A BM KARHATALOM LAPJA. Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, főszerkesztő-helyettes: REGŐS LÁSZLÓ, olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ, kép- és tördelőszerkesztő: BALOGH DEZSŐ. SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 124—936, 364-547/ 198-as mellék. Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége. Felelős kiadó: Dr. ÁBEL LÁSZLÓ. Előfizetési ára: tiszteknek és főtiszteknek havonta 4 Ft, hivatásos tiszthelyetteseknek havonta 3 Ft. - BELSŐ HASZNÁLATRA: 67.05479/2 - Zrínyi Nyomda, Bp. F. v.: Bolgár Imre a Csöröcnél A határsértést megkísérlő személyek között egyre nagyobb azoknak a száma, akik büntetett előéletűek, vagy több esetben kísérelték meg a tiltott határátlépést. Ezek közé tartozik Nézics József is, aki mindössze 29 éves, de egész sor fekete folt tarkítja életútját. Nyughatatlan, kalandvágyó, semmiből sem csinál magának problémát, lelkiismereti kérdést, könnyelműen, félvállról vesz mindent. Egy ember, aki nem tanult Tizenhét éves volt, amikor 1956- ban elhagyta hazáját. Először Nyugat-Németországba került, majd pénzért eladta a még megmaradt becsületét, emberségét és a francia idegenlégió fehérsapkás katonája lett. Végigjárta az idegenlégió afrikai kiképzőtáborait, s amikor nembírta az embertelen kiképzést, megszökött. Az algériai szabadságharcosok kezébe került, ahol volt ideje gondolkodni. Elhagyott hazájához fordult, kérte, hogy visszatérhessen. A haza megbocsátott, visszafogadta. Marokkón keresztül 1958-ban tért haza. — Új életet kezdek — mondta akkor. Munkába állt, megnősült. Segítettek a munkatársai is. Úgy látszott, minden rendbejött az életében, ami előtte történt, egy éretlen fiatal botlása volt. De az idő múlása mást bizonyított. 1964- ben harmadmagával Nyugatra akart szökni, amiért egy évi börtönbüntetésre ítélték. Elvált feleségétől. A múlt évben a Balatonon egy nyugatnémet nővel ismerkedett meg aki azóta is csalogatta. Ivott, szórakozott, amihez pénz kellett. Munkatársaitól, ismerőseitől kért kölcsön. Megadni nem tudta, kiutat keresett, menekülni akart. Egyik hajnalban, az egész éjszakai mulatozás után ittasan ment haza szálláshelyére. Ekkor már elhatározta, hogy disszidál, vagy legalábbis újra megkísérli. Társat keresett, olyant, aki elfogadja ajánlatát. K. Andrást szemelte ki, aki alig tizenhét éves, nemrég került Budapestre, barátja nincs, tapasztalatlan és hisz az ígéreteknek. Felkeltette, elmondta neki tervét, és azt, hogy Nyugat-Németországban nőismerősén keresztül olyan állást szerez, ahol „dől” a pénz. K. anélkül, hogy gondolkodott volna, ráállt. Délután indultak. Reggelre az egyik városba értek, ahonnan a nyugati határ mintegy 50 kilométerre volt. Innen gyalog mentek abba az irányba, ahol Nézics 1956- ban már egyszer tiltott módon átlépte a határt. Néhány kilométert a műúton tettek meg, aztán nekivágtak a mezőknek, erdőknek, így biztonságosabb, gondolták. A határban dolgozókat kikerülték, mert Nézics jól tudta, hogy a határ mentin lakosság segíti a határőröket. Este egy szalmakazalban húzódtak meg. Fáztak, várták a reggelt. Korán indultak, szerették volna minél előbb elérni a határt. Egy tölgyes szélén haladtak, amikor egy idős férfit pillantottak meg a kukoricatábla szélén. János bácsi jelent Az öregember a katafai Fatér János bácsi volt, aki kukoricaszár betakarítására sietett a határba. Ő is észrevette az erdőből kilépő két idegent és mintha arra lenne dolga, a mezei úton eléjük indult. Amikor találkoztak, kölcsönösen köszöntötték egymást. János bácsit megkínálták cigarettával, és maguk is rágyújtottak. Közben arról érdeklődtek, milyen messze van a határ, járnak-e erre határőrök. János bácsi kitérő választ adott, sőt megpirongatta őket: micsoda emberek, hogy ki akarnak szökni. Aztán haragosan otthagyta őket, a közelben levő vontatóhoz sietett, és tájékoztatta a vontatóvezetőt az idegenek szándékáról. Nem késlekedtek, berobogtak a községbe, és pár perc múlva a tanácson keresztül értesítették a határőröket. — Itt baj lesz — mondta Nézics társának, amikor látta, hogy az öregember felül a vontatóra, és a község felé tartanak. Beszaladtak az erdőbe, és siettek minél meszszebb jutni. Riadó! Kovács Imre százados elvtárs tartalék alegysége riadózott. Elzárták a határsértők útját. Üldözőcsoport ment a helyszínre. Értesítették a rendőrséget és a környező községekben levő határ menti együttműködő csoportokat. A lovascsoport azt a feladatot kapta, hogy a domboldal és a Rába közti bozótos területet kutassa át, mert ez a hattársértők legvalószínűbb mozgási iránya. A lovasjárőr rájuk csap Horváth Ferenc határőr, járőrparancsnok és Schaffer András határőr, járőrtárs már másfél órája kutatták a bozótos területet, de sehol semmi. A nádas, ingoványos részeken a lovak térdig süllyedtek. A harcosoknak nem egyszer le kellett szállni a nyeregből és kantárszáron vezették a lovakat. A parancsot azonban maradéktalanul teljesítették. A járőrparancsnok a domboldalt kutatta, társát a Csörnöc-patak partjára küldte. Schaffer határőr nem messze járt a kövesúttól, amikor a nádasban két személyt látott meg. Az egyik ült, a másik pedig a katona láttán hasra vágódott. — No, megvagytok, jómadarak — gondolta magában. — Most már nem menekültök. Volt már tapasztalata elfogásban, egy éve, hogy bevonult, de már készer vett részt egy-egy határsértő elfogásában lovasportya alkalmával. Megközelítette és felszólította a bujkáló idegeneket, akik kénytelenek voltak a határőrnek engedelmeskedni. Nézicsnek most sem sikerült. Z. Varga László őrnagy Fatér János bácsi, aki jelentette az idegeneket Tizenhat esztendeje, hogy Varga Tibor határőr, szolgálatának teljesítése közben hősi halált halt. Becsülettel szolgálta a legmagasztosabb ügyet, hazánk szent határainak őrzését. Esküjét élete árán is megtartotta, a legdrágábbat, ifjú életét áldozta a haza védelmében. Huszonegy éves volt. A hatgyermekes Varga család legidősebb fia, hasonlóan a többi gazdasági cseléd gyermekeihez, nehéz körülmények között élt a Horthy-rendszerben. Édesapjával együtt napi 10— 12 órát dolgozott. 1945, hazánk felszabadulása, az ő számára is meghozta a munkához, a tanuláshoz, a művelődéshez való jogot. Édesapja, Varga János, az egykori gazdasági cseléd 12 hold földet kapott. Ez gyökeresen megváltoztatta a család életét. A felszabadulás után Alsóvárszeg pusztán is megalakult az MKP. A 17 éves Varga Tibor édesapjával együtt belépett a pártba. Részt vett az ifjúsági mozgalomban, ahol hirdette a párt politikáját és mozgósított annak végrehajtására. 1948 őszén, 18 éves korában, önként jelentkezett a fiatal proletárhatalom megvédésére, bevonult katonai szolgálatra. Az újonckiképzés után a nyugati határra került. Itt járta a portyautakat. Példamutató, fegyelmezett magatartáséval, felvilágosító munkájával mozgósított a szolgálat jó ellátására, a parancsok pontos teljesítésére. Szerénységéért, példás életéért, bátor magatartásáért elvtársai szerették és tisztelték. 1951 telén egy hideg éjszaka érkezett a szomorú hír: „Varga Tibor határőr hősi halált halt.” Nevét örökre bejegyezték az őrs névjegyzékébe. A belügyminiszter elvtárs törzsőrmesterré léptette elő. Egy Tolna megyei kis faluban, a faddi temetőben helyezték örök nyugalomra. A közelmúltban a helyi párt- és állami szervek képviselői, az úttörő pajtások részvételével, katonai pompával koszorúzták meg magasabb határőr egységünk hős határőrének síremlékét. A koszorúzáson megjelent a hős édesanyja és testvérei is. Berta őrnagy emlékezett Varga elvtárs hőstettére és síremlékén elhelyezte a hála és kegyelet koszorúját. Csáki Péter százados A hős emléke él...