A Hazáért, 1972 (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 1. szám
г-» fvpwwvr V 6VrK&bólOS&€JCnCK BUDAPEST rendjének és közbiztonság Negyedszázada még szerény külsővel ugyan, de már akkor is gazdag, olvasmányos tartalommal jelent meg a Magyar Rendőr első száma. Kis létszámú szerkesztői gárdája nagy-nagy elhatározással arra vállalkozott, hogy az újságírás sajátos eszközeivel aktív segítője legyen a belügyi vezetés fontos célkitűzéseinek — az írott szó erejével hirdesse az újat, mozgósítsa és szervezze a személyi állományt a párt által meghirdetett nagyszerű feladatok, a néphatalom és a közbiztonság védelmére. A Magyar Rendőr negyedszázadon át töretlenül szolgálta ezt az ügyet, s betöltötte a kommunista sajtó hármas — kollektív propagandista, agitátor és szervező— szerepét. Így nemcsak feladatot vállalt az országának megszilárdításában, hanem szerény részese is az elért eredményeknek. A lap ma már — mint a Belügyminisztérium képes hetilapja — az állomány politikai és szakmai ismereteinek gyarapítására irányuló munkássága mellett különösen a belügyi szervek széles körű együttműködésének jelentőségét méltatja, bemutatva a társadalmi segítők sokoldalú segítségét is. Ennek során igen sokat tett a társszervekkel való kölcsönös kapcsolatok, a fegyverbarátság ápolása, elmélyítése érdekében. Az évforduló alkalmából szeretettel köszöntjük testvérlapunkat, és munkatársainak, szerkesztői kollektívájának erőt, egészséget s további sok sikert kívánunk. a Belügyi Szemle szerkesztősége, dr. Déri Pál rendőr alezredes, főszerkesztő a Hazáért szerkesztősége, Kovács Jenő határőr alezredes, főszerkesztő a Tűzvédelem szerkesztősége, Beszteri Lajos tűzoltó alezredes, főszerkesztő a Munkásőr szerkesztősége, Ökrös László főszerkesztő Huszonöt esztendővel ezelőtt új lap hagyta el a nyomdagépeket: megjelent a Magyar Rendőr első száma. Szerény kis újság volt, s maroknyi újságíró állította elő, mégis már a kezdeti időszakban megfelelt a vállalt feladatának. Az újságírás sajátos eszközeivel segítette a célkitűzések valóraváltását, mozgósította és szervezte a személyi állományt a párt által hirdetett nagyszerű feladatok, a néphatalom és a közbiztonság védelmében. Még sokan vannak közöttünk, akik emlékeznek azokra az időkre, amikor újjászerveződött, demokratikus rendőrségünk a szó szoros értelmében harcot vívott a háborús bűnösökkel, a felfegyverzett banditákkal, formálódó, alakuló új rendünk ádáz ellenségeivel. S közben meg kellett oldani a demokratikus rendőrség kiépítésével, és erősítésével kapcsolatos megannyi gondot is. Az új rendőrség személyi állománya érthetően még kevés tapasztalattal rendelkezett, munka közben, harc közben kellett elsajátítaniuk mind az elméleti, mind a gyakorlati tennivalókat. Ilyen körülmények között újságot sem volt könnyű írni, szerkeszteni a rendőréletről. De ha valaki a régi évfolyamokat lapozgatja, megállapíthatja, hogy a Magyar Rendőr kezdettől fogva nemcsak hű képet rajzolt a harcokról, a küzdelmekről, hanem jól és eredményesen is mozgósított a feladatok végrehajtására, keményen bírálta a hibákat, népszerűsítette a hősies helytállást. Belügyi szerveinkkel, rendőrségünkkel együtt fejlődött a Magyar Rendőr is, szebb lett megjelenési formája, szélesebb tematikája, gazdagabb tartalma. Régi és jelenlegi szerkesztői és munkatársai most, a jubileum alkalmával is büszkén és joggal állapíthatják meg, hogy a Magyar Rendőr negyedszázadon át töretlenül szolgálta a néphatalom és a közbiztonság védelmének ügyét, s a maga területén betöltötte a kommunista sajtó — Lenin által meghatározott — hármas szerepét: kollektív propagandistája, agitátora és szervezője volt a személyi állománynak. Vállalt feladatát teljesítette. Huszonöt év egy lap életében már tekintélyes idő, a Magyar Rendőr azonban fiatal maradt talán azért, mert a feladatok is gazdagodnak, mind nagyobbak lesznek. Gyarapítja a lap olvasóinak politikai és szakmai ismereteit, méltatja és bemutatja a belügyi szervek széles körű együttműködését, a társadalmi segítők sokoldalú tevékenységét, s ezáltal méltán népszerű olvasói körében. Sokat tett a Magyar Rendőr a társszervekkel való kölcsönös kapcsolatok, a fegyverbarátság ápolása, elmélyítése érdekében is. Szeretettel köszöntjük testvérlapunkat az évforduló alkalmából és munkatársainak, szerkesztőinek az elkövetkezendő évekre is sok sikert kívánunk. ÉLJEN ÄPP M\G\\U KI NUUK ЧАШ« RENDŐR A Belügyi Szemle januári számából A vezércikkben — Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes által tartott, hazánk közrendjéről és közbiztonsági helyzetéről szóló belügyminiszteri sajtótájékoztató rövidített szövegét közöljük. Az anyag tanulmányozása minden belügyi beosztott számára értékes információkkal szolgál. A bűnmegelőző és a bűnüldöző munkában igen nagy jelentőséggel bír a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1971. évi 28. számú törvényerejű rendelete a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről. E témakörben nyújt új ismereteket dr. Halász Sándor legfelsőbb bírósági tanácsvezető bírónak а ВТК általános részének módosításáról szóló tanulmánya. A korunkban végbemenő tudományos-technikai forradalom eredményeinek és további perspektíváinak megfelelően a Belügyminisztérium műszaki-technikai fejlesztésének kérdése rendkívül fontos, napirenden levő probléma. Ennek eredményes megvalósítását van hivatva elősegíteni a BM Műszaki Fejlesztési Csoportfőnökség létrehozása is. E szerv funkcióiról, feladatairól és terveiről tájékoztatja az olvasót lapunknak adott interjújában Makádi János rendőr ezredes, a csoportfőnökség vezetője. Közlekedésrendészeti témakörben tovább folytatjuk a szocialista országok rendőri szervei VIII. Nemzetközi Kriminalisztikai Szimpóziumán elhangzott külföldi előadások ismertetését. Szerkesztőségünk — szintén közlekedési ШШШ témakörben — felmérést végzett a Volán Tröszt 200 gépkocsivezetője körében a közúti közlekedés hatályos jogszabálya értelmezéséről és alkalmazásáról. A cikk a felmérés során tett fontosabb észrevételeket, javaslatokat adja közre. Határőrizeti vonatkozásban Hajdú János a végrehajtó szolgálat ellenőrzésének problémáit elemzi, míg Székely János egy határsértő elfogásának körülményeit, megszervezését és tanulságait adja közre. A nyomozás szervezésének korszerűsítéséről szóló írások ismét megjelennek a lapban. Dr. Ferk Sándor rendőr őrnagy a közlekedési bűncselekmények tettesei felderítésének szervezési problémáit elemzi, és kitér a mozgóbűnözők leleplezésével és elfogásával kapcsolatos közlekedésrendészeti feladatokra is. Szentpáli István alezredes egy konkrét bűncselekmény nyomozásának elemzésén keresztül mutatja be, hogy a bűncselekmények tetteseinek felderítése a kezdeti időszak lendületes munkája után ellaposodik, aktivitása szinte teljesen megszűnik. A szerző érzékelteti azt is, hogy az egyes rendőri szervek közötti koordinációs hiányosságok sok felesleges munkát és üresjáratot eredményeznek a nyomozás során. A bűncselekmények , nyomozások rovata ismét több érdekes ügyet tartalmaz. Tekintettel a gyalogosok elütésének meglehetősen magas számára, az e körben dolgozó rendőrök, ügyészek és bírók részére figyelemre méltó felvetéseket és javaslatokat tesz a szakértői munkával kapcsolatos törvényességi aggályokkal kapcsolatban dr. Nádasdi Antal, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Iroda Közlekedési Szakosztályának vezetője. G. A. ■MH штватяшшшяяшт ■H HMM A BM HATÁRŐRSÉG ÉS A BM KARHATALOM LAPJA Főszerkesztő: KOVÁCS JENŐ, olvasószerkesztő: VARGA LÁSZLÓ, kép- és tördelőszerkesztő: BALOGH DEZSŐ SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Bajcsy-Zsilinszky út 78. TELEFON: 124-936, 364-547/198-as mellék Kiadja a Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnöksége. Felelős kiadó: DR. ÁBEL LÁSZLÓ Előfizetési ára havonta 6,— Ft — BELSŐ HASZNÁLATRA. • 71.4189 2 — Zrínyi Nyomda, Budapest F. Bolgár Imre Kéziratokat fényképeket rajzokat nem ölünk meg és nem küldünk vissza ! A címlapon Kovács Gy. László felvétele A mányoknak megfelelően az óesztendő utolsó napjaiban számadást készítünk. E mostani számvetésnek azonban különös jelentőséget ad az, hogy az MSZMP X. kongresszusa óta eltelt egy esztendő alatt végzett tevékenységünket kell alaposan elemeznünk, reálisan megítélni eredményeinket, meghatározni feladatainkat. Kritikus önvizsgálatra van szükség. Arra, hogy a helyzetünket alapvetően jellemző eredmények mellett feltárjuk a meglevő gyengeségeket, a fogyatékosságokat, a kedvezőtlen jelenségeket, amelyek gátjai a gyorsabb ütemű fejlődésnek, eredményeink stabilizálásának. De ez a nekilendülés csak a jogos önbecsüléssel együtt lesz és lehet eredményes, ha nemcsak a rosszat, a kivetnivalót, hanem a jót, a folytatásra érdemest is meglátjuk magunk körül. A számvetés tanulságaként a hétköznapok gondjait, tennivalóit kell magunkévá tennünk, hiszen az új év ugyanúgy, mint az óesztendő, munkanapok hosszú — és mégis gyorsan múló — sorából áll. Hétköznapokból, amelyek fizikai és szellemi helytállást igényelnek mindannyiunktól. Mindezek tükrében megállapíthatjuk: az 1971. évi erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók. A határőrség csapatait együttműködve a helyi párt- és állami szervekkel, a lakossággal, a társszervekkel, jól biztosították a Magyar Népköztársaság államhatárának őrizetét, az egyre növekvő idegenforgalom ellenőrzését, a határrend betartását. Különösen jól teljesítették feladataikat a KISZ KB vándorzászlaját és az MSZMP Határőrségi Bizottsága vándorzászlaját és oklevelét elnyert kerületeink. Feladataink végrehajtásának feltételei politikai, anyagi, technikai, személyi vonatkozásban biztosítottak voltak. Parancsnokaink jól tudtak élni a lehetőségekkel, bátran keresték az újat, a fő figyelmet a munka szervezésére, az erők célszerű felhasználására, a végrehajtás segítésére és a személyi állomány mozgósítására fordították. Párt- és KISZ-szervezeteink összefogott erejével erősödött a politikai tömegmunka, az elvtársak aktivitása, kritikai szelleme, az állomány közgondolkodása. Mindezeket figyelembe véve nőtt a személyi állomány felelőssége, cselekvőkészsége a nagy társadalmi célok és ezen belül a határőrség elé állított feladatok végrehajtása során. Munkánk hatásfokát jelző fő mutatók pozitív oldala mellett azonban sok gond és probléma is megtalálható, amelyek negatívan befolyásolják, egyes kerületnél és alegységnél beárnyékolják az elért eredményeket, sőt, nyugtalansággal töltenek el bennünket. E zért is szükséges, hogy magasabb egységeink, egységeink számvetésében a helyi munka, helyi feladatok végrehajásának értékelése álljon a középpontban. Ennek elvégzéséhez igen nagy segítséget adnak a pártszervezetek és beszám