Határőr, 1996 (51. évfolyam, 14-27. szám)

1996-10-21 / 22. szám

36 Kohl könyve az egyesülésről A kancellár visszaemlékezéseiben számol be a magyar vezetőkkel létrejött, titokban előkészített találkozóiról. A „Németország egységét akartam" című könyvében 1989 nyarától 1990 őszéig idézi fel az egyesülés szempontjából sorsdöntő eseményeket, tárgyalásokat. Kohl egyes szám első személyben elbeszélt gondolatait csak alkalmanként, rövid magyarázatokkal, dokumentumok közlésével szakította meg a kötetet összeállító két újságíró, a Bild című német bulvárlap két vezető szerkesztője. „Könny szökött a szemembe, amikor Németh Miklós közölte, hogy a keletnémet menekültek visszatoloncolása az NDK-ba szóba sem jöhet, és Magyarország megnyitja a határt előttük" — fogalmaz Kohl kancellár. Elmondta, hogy több ízben megkérdezte a magyar vezetőket — Németh mellett Ноl Gyula külügyminiszter és Horváth István bonni nagykövet vett részt a találkozón, hogy a magyar kormány milyen ellenszolgáltatást kér. A magyar miniszterelnök azt válaszolta, hogy „országa nem árulja az embereket". Kohl hosszan méltatja a budapesti kormánynak a keletnémetek kiengedésére vonatkozó döntését, és rámutat: „Magyarország akkor másként is dönthetett volna, s bizonyára nem volt könnyű erre az elhatározásra jutnia". A kancellár feltételezése szerint a magyar kormányfő és a külügyminiszter nem teljesen saját szakállára cselekedett, és biztos volt Moszkva áldásában. Abból következtetett erre, hogy amikor később Mihail Gorbacsovnak beszámolt a magyar vezetőkkel folytatott megbeszéléséről, s megkérdezte, támogatja-e a magyar szándékot, a szovjet vezető mindössze annyit mondott: „A magyarok jó emberek. ” A kötetben Kohl felidézi, mikéntsikerült Gorbacsovot fokról fokra meggyőznie a két német állam egyesítésének elkerülhetetlenségéről, és hogyan igyekezett eloszlatni a nyugati vezetők aggodalmait. Tárgyalt az egyesülést a legkeményebben ellenző Margaret Thatcher brit kormányfővel, valamint a fenntartásait fokozatosan feladó Francois Mitterrand francia elnökkel, illetve az egyesülés leghatározottabb támogatójának számító George Bush amerikai elnökkel is. Igaz, az egykori tárgyalópartnerek már mind papírra vetették emlékeiket, de a visszavonulásuk után. A 14 éven át hatalmon lévő Kohl viszont kancellárként emlékezik... Helmut Kohl német kancellár teljesen elérzékenyült, amikor közölték vele, hogy a keletnémet menekültek visszatoloncolása az NDK-ba szóba sem jöhet és Magyarország megnyitja a határt előttük... Már nem is annyira titkos fegyverraktárak Január végén nagy megdöbbenést keltett Ausztriában, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1951 és 1955 között az országban — elsősorban Salzburg környékén — fegyverraktárakat létesített. Swanee Hunt amerikai nagykövetasszony az osztrák televízió híradójában kért bocsánatot az osztrákoktól azért, hogy ezt az információt az amerikaiak elhallgatták, s egyben megígérte, az amerikai hatóságok saját költségükön távolítják el a fegyvereket és robbanóanyagokat. Mint az nyilvánosságra került, annak idején az amerikai megszálló csapatok nem vitték magukkal a fegyvereiket, hanem 79 titkos fegyverraktárba helyezték el azokat azzal a céllal, hogy szükség esetén védelmet nyújtsanak egy esetleges ausztriai kommunista puccs ellen vagy lehetővé tegyék a Kelet felől várható esetleges kommunista invázió elleni önvédelmet Ausztria számára. Az amerikai nagykövetasszony által Caspar Einem osztrák belügyminiszternek átadott hivatalosan dokumentumok alapján áprilisban megkezdték a Felső-Ausztriában és Salzburg tartományban lévő fegyverraktárak feltárását. (Az említett térségek a második világháború után az osztrák államszerződés létrejöttéig amerikai megszállás alatt voltak.) A raktárak közül jó néhányat illetéktelenek az elmúlt évek során már felfedeztek és kifosztottak. Három megjelölt helyen pedig nem akadtak fegyverek nyomára. Eddig 65 raktár feltárása fejeződött be. Ezekből az osztrák hadsereg tűzszerészei összesen 300 pisztolyt, 250 puskát, 330 gépfegyvert, 50 gránátvetőt, 2700 kézigránátot, 230 ezer különféle lőszert, 1150 páncéltörő gránátot és 3400 kilogramm robbanóanyagot hoztak a felszínre. A munkálatok eddig mintegy 5 millió schillingbe kerültek az osztrák kormánynak. Eredetileg pedig arról volt szó, hogy a feltárás költségeit az amerikaiak állják. Egyelőre csak annyit lehet tudni: tárgyalások folynak arról, hogy a fegyvereket háborús emlékekként árverezzék el az Egyesült Államokban és a befolyt pénzt szánnák a költségek megtérítésére. ORSZÁGHATÁR 1996/22 Szigorúbb bevándorlási törvény A képviselőház után a szenátus is jóváhagyta az Egyesült Államok új bevándorlási törvényét, amely számos korlátozást tartalmaz a bevándorlók és a letelepülők tekintetében. A törvény egyebek között jelentős mértékben megemeli azt a jövedelemszintet, amelyet már az Egyesült Államokban élő bevándoroltaknak igazolniuk kell, ha közvetlen családtagjaikat maguk után szeretnék vinni. Házastárs és gyermek esetén feltétel a létminimumot legalább negyven százalékkal meghaladó kereset, szülők beutaztatását kérelmezve pedig e szint kétszeresét kell elérni. A rendelkezés megszigorítja a menedékjog biztosítását, ugyanakkor gyorsítja a deponálási eljárásokat, a bűnözők, az okirathamisítók kiutasítását. A két éve készülő intézkedéscsomag kiváltképpen az illegális bevándorlás megfékezésére helyez nagy hangsúlyt. Tízezer főre növelik a határőrök számát, és előirányozzák újabb kerítés építését az amerikai—mexikói határon. S további erőfeszítéseket tesznek az illegális bevándorlókat foglalkoztató üzemek és gazdaságok felderítésére, felelősségre vonására.