Havi Magyar Fórum, 2006 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2006-10-01 / 10. szám
Dr. Hegedűs Lóránt Az 1956-os forradalom és szabadságharc Egykori Kálvin téri református segédlelkészi koromba repít vissza az emlékezet. Keddi derűs napra virradtunk. Várt ránk két kollégámmal együtt a reggel 9-től délután 2 óráig tartó belsős-külsős irodai ügyelet feladata az ország első, igen sok tennivalós gyülekezetében. Déli 1 óra körül izgatott lelkesedéssel berobbant hang szólítja a külső szobában Papp Ákos kollégámat az ajtócsapódás után: „Ákos bácsi! Megyünk tüntetni! Minden közép- és főiskolából!" - „Miért?" - „Azért, hogy éljen a magyar szabadság és le a gyilkos diktatúrával!" - „A világért se menjetek, Zsuzsi!" - óvja az ismerős lelkész leányát a féltő hang. - „Lelőnek! Megölnek! De legalább is börtönbe záratnak!" - „Az 1848-as fiatalok nem ezt mondták!" - „De most sokkal kegyetlenebb a történelem!" Kiléptem a belső szobából, s szóltam: „Akkor is menni kell! Vagy nincs megírva: „Légy hű mindhaláig, és néked adom az életnek koronáját!"? (Jelenések 2,10) Örömmel hangzó választ kaptam: „Igen, úgy van!" S a diáklány már el is viharzott. Aztán én is mentem templomunk elé a térre, így kezdődött számomra 1956, s ment végbe, mint: 1. A történelmi igazság robbanása; 2. Az égi szeretet jelenése; 3. A sátáni kegyetlenség tombolása; 4. A Krisztusi kegyelem végső győzelme. Templomunk elé érve az Üllői úttól a Múzeum körútra áradó s a Szabadság-híd felől a Kálvin-tér felé özönlő iskolás-egyetemista felvonulók sokaságát láttam. S az első felirat, mely a szemembe tűnt, a Nemzeti Múzeum mellett magasodó, azóta eltüntetett tűzfal magasan a hatalmas betűs jelszó: „Ruszkik, haza!" Ettől a felirattól már megcsapott az igaz szó robbanásos légnyomása! Hiszen addig minden nyilvános írás és szó csak a várva várt felszabadítókat üdvözölte - e, nem Puskin, Dosztojevszkij és Tolsztoj népében, hanem a leninista-sztálinista Vörös Hadseregben. Az ő „ideiglenes itt állomásozásukat" hangoztatták és köszönték meg szüntelen „magyarjaink". De döntő reménységük doktrínája ez volt: „a történelemben semmi sem állandóbb, mint az ideiglenes megoldások." Lehet, hogy az ideiglenes alatt nem kell többé állandót érteni? Lehet, hogy akik „Pravda"-„Igazság" jelszóval „Szabad nép"-et hazudtak a totális diktatúra fogságába bilincselt nemzetnek - a szorításból engedni lesznek kénytelenek? Lehet, hogy a pad 50. évfordulóján másokat lesöprő megszegényítők nem ígérhetnek tovább olyan hibrid jólétet, amelyben Micsurin keresztezi a főtt kukoricát az írógéppel, hogy sorvégen csengessen, a görögdinnyét a bolhával, hogy a magok kiugráljanak belőle? Hiszen már mindenki érzi a bőrén, hogy a napot azért keresztezte a holddal, hogy ne legyen se éjjelünk, se nappalunk! Lehet, hogy a Rajk László október 6-i (épp az aradi vértanúk napját választó!) újratemetése után a hazugság embereit politikailag először valóban eltemetik? - De látom, itt az óraoszlopon, ott a villanyoszlop derekán a mintegy húsz pontos követelés, felsorolás olvasható, emlékeztetve az 1848. március 15-i 12 pontra. Nagyszerű sorozat: idegen hadsereg kivonása, nemzeti függetlenség, gondolat-, sajtó-, gyülekezési szabadság, nemzetidegen címer helyett nemzeti címer, politikai-gazdasági, társadalmi rend szabad választások és nem diktatórikus választási komédiák szerint, béke - de nem zsarnok kénytől, csupán a szabadság fölszentelt kezéből. S a kategorikus ateizmus államvallása helyett, mindent megalapozva és betetőzve: vallásszabadság! - De olvassák e sorokat lelkesedők mellett fejcsóváló emberek is. - Az igazság azokat is érdekli, akik elnyomják. S ha egyszer tavasza eljő - épp ez őszben - akkor minden igazság-fűszál sarjadása mellé hiába állítanak állig felfegyverzett kommandóst, az igazi élet rétje kizöldül. A szuronyokkal pedig sok mindent lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk. Hömpölyög a tüntetők áradata. „Ebből nagy baj lesz!" - mondja egy elvtárs. „Vissza kellene parancsolni őket!" - „Csakhogy a fogpasztát nem lehet a tubusba visszanyomni, ha egyszer kijött onnan!" - szól a válasz. Híveim látnak meg, s kérdezik: mit tegyünk? - Csatlakozzunk! - mondom. A vallás és az élet szabadságáért!. A Kiskörúton harsannak a jelszók, sokszor viharosan mennydörgő zengéssel, de sohasem tömeges ordítás artikulálatlanságával. Itt személyesen külön életük alapigazságaiért szenvedők sokasága kiált egy emberként a szabadságért, nem tömeggé silányított állati emberutánzatok nagyokat szóló szája üvölt. Felejthetetlen: „Függetlenség - szabadság! Lengyel-magyar barátság! - Nem állunk meg félúton! - Sztálinizmus pusztuljon! - Új vezetés, új irány: új vezetőket kíván! - Új vezetést akarunk! Nagy Imrében bizal- Havi Magyar Fórum, 2006. október