Hazanéző, 2000 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2000 / 1. szám
HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Alapító főszerkesztő: Ambrus Lajos Szerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Tófalvi Csilla Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Lőút 664. Tel. 249 185 Fedőlap: Páll Lajos, Tusrajz Tördelés, hátlap: Szász Csaba Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Rt . nyomdájában. KÖNYVAZ ÍRÓ MINT KISBÍRÓ mia: Bölöni Domokos *Ambrus Lajos: A kisbíró meg a telegrács, Illusztráció: Molnos Zoltán, Tinivár Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999. JELZŐ : Ambrus Lajos világa a firtosalji táj, történeteiben a sóvidéki székelyek világlátása, világértelmezése tükröződik. Ezek a mesék, mondák, anekdoták úgy jelennek meg itt, ahogy azokat a szerző gyermekkori környezetéből magába szívta, ezért gyakran az egyetemes vagy a magyar mesevilágból már ismerős motívumok átalakulnak, a történetek más irányt vesznek, vagy egyszerűen megtorpannak a Kalonda és a Firtos között, aztán váratlanul elsodorja őket a Korond pataka vagy a Kebeled vize a Küküllő felé. Korondon kevés a fényóra, ezért sóhajtozhattak az emberek így: - Tán soha többé nem nyílik meg kéken felettünk az ég!-, mert semmit sem tudnak a tündérek dolgairól. A Hazanéző dombjáról viszont minden másnak látszik: lehet elmélkedni arról, hogy eljön az acélmadarak ideje, aztán hogy hangot szállító háló szövi be kereken a világot, de hogy végre is mi lesz velünk, azt nem muszáj tudni: „Ezer telik, ezer nem." Közben tehetetlenül nő a telegráncsfa. Szeretnénk minél magasabbról szemlélni az időt, de a jóisten gyepűi megvédnek a gonosz karmaitól és a lélek karmától. Elek apó és Tamási népe ezredvégi sajátos gondolkodásának vagyunk tanúi, a mesén áttűnő valóság frappáns értelmezései jönnek elénk ebben a könyvben - ambrusvariánsok - a jóbeszédű, színes fantáziájú és dús költészetű köröndi emberek facsaratos, tekeres észjárása, példamagyarázása szerint. Az író megsimogatja az agyagot, és hagyja bokállyá, vázává válni. Tiszta beszédet merít a mesék buzgó forrásából. Aztán kidobolja, amit a csobogásból sikerült kihámoz. “VáCA | v/ő /" Ambrus Lajos