Hazanéző, 2000 (11. évfolyam, 1-2. szám)

2000 / 1. szám

HAZANÉZŐ a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 Alapító főszerkesztő: Ambrus Lajos Szerkesztő: Ambrus Lajos A szerkesztőbizottság tagjai: Bölöni Domokos Deák-Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán AZ EGYLET VEZETŐTANÁCSA Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Elnök: Ambrus Lajos Alelnök: Tófalvi Csilla Titkár: Kovács György Tagok: Antal Ibolya György József Páll Ágoston Tófalvi Rozália Postacím: 4169 Korond, Lőút 664. Tel. 249 185 Fedőlap: Páll Lajos, Tusrajz Tördelés, hátlap: Szász Csaba Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Rt . nyomdájában. KÖNYV­AZ ÍRÓ MINT KISBÍRÓ mia: Bölöni Domokos *Ambrus Lajos: A kisbíró meg a telegrács, Illusztráció: Molnos Zoltán, Tinivár Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999. JELZŐ : Ambrus Lajos világa a firtosalji táj, történeteiben a sóvidéki székelyek vi­láglátása, világértelmezése tükröző­dik. Ezek a mesék, mondák, anekdo­ták­ úgy jelennek meg itt, ahogy azo­kat a szerző gyermekkori környezeté­ből magába szívta, ezért gyakran az egyetemes vagy a magyar mesevi­lágból már ismerős motívumok áta­lakulnak, a történetek más irányt vesz­nek, vagy egyszerűen megtorpannak a Kalonda és a Fir­­tos között, aztán váratlanul elsodorja őket a Korond pata­ka vagy a Kebeled vize a Küküllő felé. Korondon kevés a fény­óra, ezért sóhajtozhattak az emberek így: - Tán soha többé nem nyílik meg kéken felettünk az ég!-, mert sem­mit sem tudnak a tündérek dolgairól. A Hazanéző dombjáról viszont minden másnak látszik: lehet elmélkedni arról, hogy eljön az acélmadarak ideje, aztán hogy hangot szállító háló szövi be kereken a világot, de hogy végre is mi lesz velünk, azt nem muszáj tudni: „Ezer telik, ezer nem." Közben tehetetlenül nő a telegráncsfa. Szeretnénk minél magasabbról szemlélni az időt, de a jóisten gyepűi megvédnek a gonosz karmaitól és a lélek karmától. Elek apó és Tamási népe ezredvégi sajátos gondolko­dásának vagyunk tanúi, a mesén áttűnő valóság frappáns értelmezései jönnek elénk ebben a könyvben - ambrus­­variánsok - a jóbeszédű, színes fantáziájú és dús költésze­­tű köröndi emberek facsaratos, tekeres észjárása, példa­­magyarázása szerint. Az író megsimogatja az agyagot, és hagyja bokállyá, vázává válni. Tiszta beszédet merít a me­sék buzgó forrásából. Aztán kidobolja, amit a csobogásból sikerült kihámoz­. “VáCA | v/ő /" Ambrus Lajos

Next