Hazanéző, 2005 (16. évfolyam, 1-2. szám)

2005 / 1. szám

Árpád most a tőle nyugatra fekvő Morvaország ellen fordult, mely a nemrég elhunyt Szvatopulk alatt hatal­mas országgá fejlődött, de ennek halála után fiainak viszálykodása és polgárháborúja után, erejében igen meggyengült. ... E végből Árpád nagyobb sereget küldött e hadjáratra, melynek vezérei Huba (a hét vezérek egyike), úgy Szórád és Kadocsa voltak. E sereg, Pásztóról megindulva, a Sajón átkelt s a Balogh-háton át a Galga vizéhez, majd az Ipolyhoz jutott. Szalán alattvalói e vidéken mindenütt önként hódoltak meg a magyar seregnek. A Garam vizén átkelve hadaink már morva területre értek. Úgy látszik azonban, hogy Huba és vezértársai nem bíztak eléggé seregük erejében, s ezért, mielőtt a morvák hadával megmérkőztek volna, Várad földvárának bevétele után, bevárták Boros segéd­csapatait, melyeket Árpád utánuk küldött. Boros a sereg egy részével, egy északról jöhető támadás ellen való biz­tonság okából , torlaszokat készíttetett a zólyomi erdőben, azonfelül a meghódolt nép seregével Boros és Borsod-Zólyom várát építtette fel. Huba, Szórád és Kadocsa pedig ezalatt Váradról kiindulva, a Törzsök erdőn túl, a Zsitva mellett ütöttek tábort s innen a Nyitra vizéig ért. A Nyitra túlsó partján azonban már szemben találta Zobor nyitrai vezért seregeivel, ki heves küzdelemben megakadályozta a magyarok átkelését, mely annál nehezebb volt, mivel a Nyitra vize éppen ki volt áradva. Negyed napon a magyar sereg erős nyíl­harc után átkel a folyón, s a morvák megfélelmedve a futamodásban keresnek menedéket és Nyira várába menekülnek. Egy részük, még üldöztetések közben részint elesett, részint az őket üldöző magyar hadak fogságába került. Másnap Nyitra várát, ostrom után, a magyar hadak beveszik és az őrség egy részét leölik. Az elfogott Zobor vezért pedig egy közeli hegyen fölakasztják, mely hegyet azóta Zobor hegyének hívják. (Anonymus szerint­ Rohonyi Gyula: A honfoglalás története) Szakadt gyökér Szerepük vesztett üres kagylóhéjak Panaszkodnak a talpak alatt, Nyikordul az öreg pinceajtó Fülönfüggője egy rozsdás lakat. Tornác padlóján megreccsen a deszka Poros pókháló a sarok dísze, A szú uralja boldog birodalmát Öt nem zavarja immár semmi se. A gémeskút a csókák kilátója A véget sejtve szélnek bólogat, Szemét hályogos szürkeség vakítja Dús ereiből a víz kiapad. A hűséget őrlő időnk malmain Lassan lejár a felöntött garat, A lisztünk alatt megdohosodik S az égre néző tető beszakad. 2004. II. 75. Józsa Judit: Huba ( Honfoglalás KERCSÓ ATTILA )

Next