Hazanéző, 2011 (22. évfolyam, 1-2. szám)
2011 / 1. szám
C ~ a HAZANÉZO a köröndi FIRTOS Művelődési Egylet folyóirata Alapítási év: 1990 A szerkesztőbizottság tagjai: Ambrus Lajos (főszerkesztő) Bölöni Domokos Deák Sárosi László Király László Majla Sándor Molnos Lajos Páll Lajos Ráduly János Tófalvi Zoltán Az Egylet Vezetőtanácsa: Ambrus Domokos, Ambrus Lajos (elnök), Antal Ibolya, Balázs Éva Ella, Fábián Gergely, György József, Kovács György (titkár), Nagy József, Páll Tibor, dr. Sarkadi István, Tófalvi Csilla, Tófalvi József, Tófalvi Rozália. Tiszteletbeli elnök: Páll Lajos Postacím: 537060 Korond. Főút 664. Tel. 0266-249 185 e-mail: alajos@korond.ro A fedőlapon: Páll Lajos: Tóhely (olaj) Korrektor: Tófalvi Csilla Tördelte: Szász Csaba Műszaki vezető: Petroczki Géza Felelős vezető: Istvánfi Emma Készült Székelyudvarhelyen az Infopress Group Rt. nyomdájában. ■ 1■ EXI HAZANÉZŐ LEVÉL A Hazanéző című folyóirat köröndi szerkesztőségének a címére levél érkezett Mosonmagyaróvárról. Tomka Mária megküldte a Debreceni Déri Múzeumban található, Domokosról származó sótartónak a fényképét. A tárgy „Koronás Napot” ábrázol (emberfej formában), alatta madár látható. Jobb és bal felől díszítőmotívumok sorjáznak (lásd a mellékelt ábrát). Tomka Mária eme sorok íróját is felkereste soraival 2010. szeptember 24-én: „...kérem szíves véleményét a Déri Múzeumban lévő domokosi sótartó lehetséges rovásjeleiről.” Nos, Tomka Mária arra figyelt föl, hogy a Nap körüli díszítőmotívumok között rovásjelek is vannak. Említi a B,G,K,L,M,S,SZ betűket. Meglátásunk szerint ezek a jelek - funkciójukat tekintve - nem rovásírásként, hanem díszítőelemként vannak jelen. Egymás alá vannak helyezve, hiányzik a jobbra vagy balra tartó linearítás, nincs közöttük magánhangzónak tűnő forma - tehát nem felirattal van dolgunk. Míg ezt a „kijelentésünket” építgettük, rágondoltunk a mesterjegyekre, illetőleg a tulajdonjegyekre. „A tulajdonjegy szerepe azon kezdődött, hogy a tulajdonos a magáét a másétól egy jegy rovásával különböztesse meg" (Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás. Bp.1909. 106.). A mester- és tulajdonjegyek roppant egyszerű megmódolásúak (vonal, vonalak kombinációi), és nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Magunk úgy látjuk, hogy a sótartó esetében inkább az ősi szimbólumok jöhetnek számításba, ezeket később fel is használták az ábécék kialakításakor. A székely (magyar) rovásírás betűrendszere is „örökölt” ilyen nagy múltra visszatekintő alakokat. Tanulságosan zárult például a délamerikai „pálos rovásírás” körüli vita. Hosszú Gábor ismertetőt a következő címmel: Kritika Mandics György Rovott Múltunk című könyvről, írásában taglalja a pálos rovásírásról szóló nézeteit, íme: ”...2009-ben intenzív kutatómunkát folytatva, a következőket sikerült megállapítanom: (I.) Pálos szerzetesek Dél-Amerikába történő eljutására semmilyen adat nem található a pálosokra vonatkozó egyébként gazdag irattári anyagban, így kimondható, hogy biztosan nem kerültek pálosok a XV-XVI. században Dél- Amerikába. (II.) A pálos szerzetesek életének minden kis részletét bemutató irattári anyagban nyoma sincs semmilyen rovásírásos tevékenységnek. (Il) Paraguayi szakértőkkel történt kapcsolatfelvétel után sikerült fényképeket kapni a kérdéses területről (...). A kapott fényképekből kiderült, hogy a feliratok indián sziklarajzok, és semmi közük nincsen a rovásíráshoz” (In: Eleink. Magyar őstörténet. IX. évf. 1. sz. (19.). 2010. 79.). Tomka kifejtette a levelében, hogy készséggel szólna „a sótartó jelképeinek (Nap, madár) értelmezéséről, így magunk lemondunk ezek elemzéséről. Végül is köszönjük levélírónknak, hogy megküldte a népművészeti értékű tárgyról készült fényképet. Ráduly János