Hazánk, 1901. február (8. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
VIII. évfolyam. 28. szám. Budapest, 1901. február 1* SZERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—23. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KORBULY JÓZSEF. Helyettes szerkesztő: JANCSÓ DEZSŐ. Előfizetési ára: 3**éTCe 28 kor-1 ^edézre ‘ aaagaMBai Felévre_14 « Egy hóra _ 2,40 « Egyes szám, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Az érdemleges munka. Budapest, január 31. A holnapi nappal megkezdi az összefért ellenség! törvény revíziójára kiküldött bizottság az «érdemleges munkát.» A magyar Parlamentarizmusnak nem válik díszére, hogy ez a bizottság 1897. év óta tétlenkedett, de haszna nincs abból a parlamentarizmusnak, amely az új rendszertől a megújhodást várta. Bántó volt mindig ebben a bizottságban, hogy az négy esztendei vergődés után még mindig törzsében az, amint Bánffy azt kiküldte. A hosszú huzavonáról csak az bizonyosodott meg, hogy a törzs a maga mozdulatlanságával még mindig abban a hitben él, amit Bánffy diktált bele, hogy a bizottság kiküldése tiszta formalitás, az nem való egyébre, mint arra, hogy azt az irtózatos felindulást elcsendesítse, amelyet a Bánffy idejében az összeférhetlenségnek egyéb komplikációkkal való felvonulása előidézett. Meg kellett volna érteni a bizottságnak, hogy ezt a taktikát nem lehet átvinni a mai rendszerbe, amelynek nem szabad elaltatásokkal dolgozni, amely nem tűrheti meg, hogy azzal vádoltassék, mintha folytatása volna a Bánffy-féle parlamenti rendszernek. Semmiféle panaszkodás vissza nem hozhatja azt az időt, amelyet a bizottság egy nagy nemzeti kötelesség teljesítésében, a parlament belső megtisztításában elvesztegetett. Azok az urak, akik benne vannak a bizottságban, a hajdani szabadelvű pártról akár akarva, akár öntudatlanul hozzájárultak ahhoz, hogy a mostani rendszer felé olyan világítás terjesztessék, mintha annak a mécsét még most is Bánffy gyújtogatná. Ez nagy hiba volt, mert már régen rendbe lehetett volna hozni az üzletnek és politikának azt az összebonyolódását, amelyet a régi törvény s annak a párturalom erősbítésére szolgáló gonosz végrehajtása intézett elő. A gróf Tisza István monstre lemondása ezt a bizottságot az érdemleges munkában nem irányíthatja. Az összes feszélyező összeférhetlenségeiről lemondott gróf Tisza István ennek a bizottságnak nem diktálhat. És nem történhetik meg, hogy a Bauer Mór lovaghoz intézett szózat a bizottságban találjon halló fülekre, rokonérző szivekre. Mert ha a bizottság a gróf Tisza István által a Bauer lovaghoz intézett lemondó igéit figyelembe veszi, akkor a munkája után nem fakadtét a parlamentarizmus tiszta forrása. A gróf Tisza István kijelentései végre is utolsó elemzésükben nem jelentenek egyebet, mint azt, hogy pártszenvedély tüzelte az összeférhetlenségek ellen szóló küzdelmet. Miután pedig a pártszenvedély örök s csak annak a fokozatai között vannak kisebb-nagyobb különbeziségek, a gróf Tisza István tanulása szerint nem is lehetne olyan összeférhetlenségi törvényt hozni, amelynek akár a lényegéből, akár annak a végrehajtásából támadások ne volnának intézhetők azok ellen, akik produktív közgazdasági munkásságukat összekötik a törvényhozó tekintélyével. Pedig ez nem áll. Hanem a mostani törvény is jó volt addig, míg azt a végrehajtásnak a szörnyű részrehajló kezelése nem kompromittálta. Jó volt az a törvény, amíg a produktív közgazdasági tevékenység nem ölelkezett nyilvánosan a törvényhozó tekintélyével, amíg a törvényhozó és bankiért nem lett olyan közismeretű alakká, akire mint az öszszeférhetlenség megszemélyesedésére ujjal mutogatnak reá. Bankárok és bankban érdekeltek 1848 óta ültek a képviselőházban, de soha a Tisza-rendszerig el nem fajult az állapot odáig, hogy a közgazdasági tevékenységét mandátummal honorálták s az engedelmes, mindig hű párti jut szolgálatkészségében, engedő ürességében azzal erősítették, hogy hozzásegítették a közgazdasági tevékenységhez, amit elvégeztek ugyan a hivatásos bankigazgatók és cégvezetők, hanem A HAZÁNK TÁRCÁJA A primadonna. (A vidéki színészet életéből.) Nem telik bele két hét, a szini évad megkezdődik. Új direktor vonul be, új társulatával, ennélfogva rég nem tartott már Homokos városának színügyi bizottsága a mainál érdekesebb ülést. Az igazgató úr ma mutatja be színtársulatának névsorát. A bizottság pedig szép számmal gyülekezett össze. Nincs az a kulisszaélet — legyen az a politikáé, társadalomé, vagy a színházé — amely ne gyakorolna varázst a laikus emberre nézve. A kulisszák közé bekukkanni kiváltság, innét van, hogy Homokos érdemes honatyái is kapvakapnak a «kuliszák fölötti valami» bizottság tagságán. A polgármester úr igen szívesen elnökölne, csakhogy valaha, régen, a ropogós, a délceg ifjúkor idejében élt egyszer egy leány... Csinos kis primadonnácska volt, az akkori daliás aljegyző pedig udvarolt a színtársulat csalogányának. Ifjú hitvese volt már az aljegyző úrnak, annak pedig hamarosan hírül hozták férjem-uram csapodárságát. Nagy botrány lett a dologból, a válópert is csak nehezen lehetett elkerülni és bár annak szép huszonöt-harminc esztendeje, Mari néni, a polgármester úr matróna-hitvese most is határozottan tiltakozik minden oly funkció ellen, amely bár a legtávolabbi, rokonságban állana a színügygyel. A polgármester urat ennélfogva a főjegyző úr helyettesíti a bizottságban. Leczkó főjegyző úr különben is hivatva van erre a foglalkozásra, lévén ő néhány igen elmés színjáték szerzője és mint a helybeli önkéntes tűzoltó-egyesület elnöke, tökéletesen jártas a színfalak titokteljes homályában is. A többi tag is magaslatán áll hivatásának, vegyük akár Kont Soma urat, az állandó páholybérlőt és némely dallamos keringő szerzőjét, akár Hardy Gero nyugalmazott őrnagyot, kinek hitvese egy, a múltban sok babért aratott primadonna, vagy Simkó Gergely nagykereskedőt, aki szép alapítványokkal emelte a színügyet s talán el sem lehetne a színfalak és színházi öltözők nélkül, vagy pedig Nagy Istvánt, a helybeli főiskola irodalmi tanárát, tehát eo ipse igen sok arravalósággal fölruházott egyént. De ha nem is tagja a bizottságnak a polgármester, mégis érdeklődik, rendkívül érdeklődik a színügyek iránt. Most is elbeszélget ülés előtt a direktorral, akit — különös kitüntetésképpen — brittanika-szivarral kínál meg. Ilyesmivel máskülönben csupán a minisztérium küldötteinek, legföljebb a számonkérő széket tartó főispánnak szolgál; más emberfiának elég a négykrajcáros is. — Hja, direktor úr — kezdi melankólikával a polgármester úr — ,ma már igazi hangok sincsenek ;vékonyak, törékenyek, gyöngék. De minek is legyen hang a maguk operettjeihez, amelyekben úgy is a tánc, a decolletage, a kacérság, a kétértelműség, a jódolog ... A maguk primadonnáit az ember át se meri ölelni, fél, hogy ketté törik a nádszálvékonyra fűzött penészvirág . .. Termet dolgában is jobban jártunk annak idején, mikor . . . — Soma bácsi! — szólal meg Leczkó főjegyző — meghallja a mari néni. Mag ám, mert Lajcsi hajdú, a főbesúgó, éppen most tébláb a szobában. El is hallgatott Soma bácsi és hirtelen a regálébérlet referensével kezdett tárgyalni. Különben az ülés is kezdődik. Az igazgató névsora többnyire más elsőrendű társulatok itt még nem ismert, fiatal tagjaiból van összeállítva; mind a kettő elengedhetetlen szempont a vidéken. Sinkó bácsi kérdésére biztosítja a bizottságot, hogy a nők közerkölcsiségére saját érdemes hitvese fog felügyelni. Nagy István tanár úr kedvéért elősorolja az előadandó klaszszikus darabok címeit, de a gavallér Kont Soma is megnyugszik abban, hogy szombaton, hétfőn és a hét még egy napján a legújabb operettek és a francia kaviáros menü fog szerepelni. •— Helyes uram, — felel a komponista — mert mi a múltat tiszteljük, a korral azonban haladni óhajtunk . . . Leczkó főjegyző úrnak, az elnöknek van most szava. Kényes, nagyon kényes... A sajtó érdemes képviselőit nem sértjük meg, ha arra kérjük, hogy . . . hogy . . . zárt üléssé alakulunk át. A sajtó érdemes képviselői — Oroszlány József, a «Homokosi Híradó» tudósítója és tartalékos tiszthelyettes, rangjához illő durcás ábrázattal szedi össze jegyzeteit. Hecske Bálint, a «Homokos és Vidéke» tudósítója, már kevesebb applombbal vonul ki, mert ő tudvalevőleg szelíd ev. ref. teológus. Miután már nem volt zsindely a házon, Leczkó elnök úr több határozottsággal beszél. — Tisztelt bizottság, — kezdi, — én a primadonna személye iránt vagyok kénytelen nyilatkozni ... Mai számunk 16 oldal. * Az 5-ik oldalon: karrikatura