Heavy Metal, 1987
Amióta Magyarországon is divatba jött a rock kifejezés, minden olyan zenére, ami az átlagosnál nagyobb hangerővel szól, kemény és fémes hangzású illetve gitárcentrikus megszólalású, ezt a szót használjuk. Valójában azonban ez a gyűjtőfogalom a rockzenén belül jelöl egy nagyon sokszínű, rendkívül gazdag zenei irányzatot, amelyet a rock terminológiájában a hardrock vagy heavy-metal („kemény rock" és „nehéz fémes") kifejezéssel különböztetnek meg más stílusoktól. A kifejezés - heavy-metal - a közhiedelemmel ellentétben nem zenei, hanem irodalmi vonatkozású. A beatirodalom egyik közismert tekintélyének William Borroughs-nak, a Naked Lunch című művében bukkan fel először és a hatvanas évek második felében került át a zenei köztudatba azért, mert illett egy születő új stílusirányzat hangzásvilágának megkülönböztető jellemzésére. A hard-rock és a heavy-metal korábbi évekre nyúlnak vissza. Egyes szakírók már az ötvenes évek rhythm and blues felvételeiben felismerni vélnek „fémes" jegyeket, mások - s ez a szakkörökben elfogadott - 1964-re teszik az irányzat születésének pillanatát. A Beatles, a vokális beatzene nagy sikereinek éve ez, könnyed, popos slágerek szerepelnek a sikerlistákon, de London és más angol nagyvárosok klubjaiban már játszanak azok a zenekarok, akik a néger előadók blues-iskoláján nevelkedtek és hamarosan a „blues revival" részeseiként kerülnek a köztudatba. Alexis Korner és John Mayall zenekaraiban zenészek tucatjai sajátítják el a blues gitárjátékot, a későbbi Rolling Stones, Animals, Yardbirds, Fleetwood Mac, Colosseum, Cream tagjai szereznek megfelelő rutint, hogy aztán önálló elképzeléseiket megvalósítva lépjenek új utakra. Az első hard-rock felvételt a Kinks készítette. You Really Got Me című számuk a kemény „dögös" hangzásnak köszönhetően 1964. szeptemberében az angol lista élére is felkerült. Felvételük már nemcsak szokatlan dinamikájával, kemény hangzásával keltett feltűnést, hanem azzal is, hogy Ray Davies a gitáros először „tekert” egy nagyot a hangszerével. A Kinks példáját hamarosan más beategyüttesek is követték. A Who (I Can't Explain), a Rolling Stones (Last Time, Satisfaction), a Spencer Davis Group (Gimme Some Lovin, I'm A Man) mellett mindenekelőtt a Yardbirds érdemel említést (Heart Full Of Soul, Evil Hearted You), amelyben olyan gitárosok bontakoztatták ki képességeiket, mint Eric Clapton, Jeff Beck és Jimmy Page. 1966-ban a Cream megalakulásakor is még az együttes játékon volt a hangsúly, de a zenekar újdonságerejét, sikerét épp az adta, hogy ebben a zenekarban már három, a maga hangszerén virtuóz, invenciózus, szólistaként is kiváló zenész játszott, s a szólógitár, az uniszónó basszus valamint a dob együttes játéka olyan új soundot eredményezett, amely addig ismeretlen volt a beat világában. A hard-rock és a heavy-metal stílusirányzattá erősödésében további lökést adott Jimi Hendrix felbukkanása az angol popéletben, aki a már említett zenei és elektronikai újításokat szólistaként - kísérőzenészekkel a háta mögött - fejlesztette tovább. Az ő agresszív, vad technikai