Heavy Metal, 1987

effektekkel dúsított gitárjátékában már minden hard és heavy stíluselem megtalálható,­­ már igazi személyiség, olyan egyéniség, olyan kiin­dulópont, ahonnan az utak elágazhatnak. Akár­csak a Creamnak, neki is számos követője akadt, s az a megszólalás, az a hangszeres játék, amit újítóként bevezettek, 1967-68-tól általánossá vált. A beatzene polarizálódása után kialakult az a stílusirányzat, amit más stílusoktól (jazz-rock, latin-rock, szimfonikus-rock stb.) való megkü­lönböztetésképpen a hangzásvilág után hard­­rocknak illetve heavy-metálnak neveztek el. Angliában elsősorban a rhythm and blues köve­tői (Jeff Beck, Ten Years After­ Taste, a korai Nice, majd a Led Zeppelin sorolhatók ebbe a vonulatba, míg Amerikában a Vanilla Fudge,si iron Butterfly és a Blue Cheer („a világ leghan­gosabb zenekara") próbálkozott meg a népsze­rűsítésével. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg Angliában ez az irányzat gyorsan népszerű­vé vált, Amerikában a hatvanas években ezek a kezdeményezések egyediek maradtak. A feszti­válnyarak, a hippizmus virágkora idején inkább a pszichedelikus- vagy folk-rock, a kisebbségi zenék közül pedig a blues és a soul vált a szub­kultúrák „háttérzenéjévé", s csak a hetvenes évektől mutatkozik a váltás, amikor Woodstor virágai végképp elhervadtak. 1942. november 27-én született Seattle-ban Johnny Allen Hendrix néven. Nagyszülei Nora és Ross Hendrix a század eleji vaudeville-színházak­­ban táncoltak és énekeltek. Nagyanyja cherokee indián, nagyapja félvér, egy francia bevándorló és egy néger asszony fia. A család ekkor még Kana­dában él, apja Al Hendrix viszont már átköltözik az USA-ba, ahol a negyvenes években a fekete báltermek ismert gigolója, felesége Lucille Jetter ugyancsak táncosnő. A második világháborúban a férj katona, távol él családjától. Gyermeküket a tbc-s anya magányosan szüli meg, s miután karanténba kerül, fiát menhelyre adják, aki, mire az apja leszerel, már három éves. A férfi Berkley­­ben bukkan rá gyermekére, nevét azonnal James Marshall Hendrixre változtatja. Családi otthont azonban már nem tud biztosítani neki, fia befelé­forduló zárkózott, gyakran melankolikus, dep­ressziós kissrácként nő fel, akiben időnként elemi erejű dac is ébred, hogy megmutassa a világnak, fekete létére viszi még valamire. 5 dollárért gitárt vesz, maga sajátítja el a hangszer titkait, s az idők folyamán a hangszerben lel barátjára, ezzel tölti minden idejét, ez biztosítja számára a sikerél­ményt, a kikapcsolódást. Barátai már ekkor meg­figyelik különleges vonzódását, azt hogy számára a hangszer szerető, anya, barát, is egyben. Kato­natársai egyenesen hülyének tartották, mert be­szélt hozzá, minden szabad idejében csak ezzel foglalkozott, s később - már sikerei csúcsán - is éppolyan gyöngédséggel kezelte, simogatta kü­lönböző hangszereit, mintha szerető hitvesei let­tek volna. Hendrix életét a magány, a kirekesztettség és hangszereinek imádata végigkísérte. Már tízéves korában zenészként próbált meg kitörni a gettók világából. Látva a rock and roll kínálta lehetősé­geket (Chuck Berry, Little Richard, Fats Domi­no, a Platters és mások révén a feketéknek is kínálkozik kiugrási lehetőség) The Rocking Kings néven maga is zenekart alapít. Megszállottan gya­korol, célja Nashville, a zenei Mekka, ahol - állí­tólag - mindenkinek van esélye a lemezkiadásra. Vándorlásai során a legkülönbözőbb együttesek­ben játszik, beceneve The Button (a „gomb" amely bármely ruhára felvarrható.) Nashville azonban óriási csalódás a számára. Lemezt nem készít, de megismerkedik Steve Cropperrel, a Booker T and the MG’s gitárosá­val, aki azonnal felismeri tehetségét. Többek kö­zött az ő segítségével kap alkalmi munkákat a nagy sztárok mellett. Kisérőzenészként játszik Little Richard, Ike and Tina Turner, Albert King, a Supremes, Jackie Wilson és B. B. King koncert­jein. A turnék után Chicagóban horgonyzott le, ahol Willie Dixonnál tanult, s megismerkedik Muddy Waters-szel, Buddy Guy-jal és Junior

Next