Helikon, 2017 (28. évfolyam, 711-734. szám)

2017-06-10 / 11. szám (721.)

„meghámozzák magukat a napok” HELIKON­­ IRODALMI FOLYÓIRAT.MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON .XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM - JÚNIUS 10 .ÁRA 3 lej / 270 ft MARKÓ BÉLA SMS és haiku Szidom én is olykor a világhálót: tönkretet­te az írás-olvasás hagyományos hierarchiá­ját, mindenki azt ír és olvas, amit akar. Nin­csen már becsülete az újságírói szakmának, sem az írói mesterségnek, hiszen felnyíltak a sorompók, kényünkre-kedvünkre hozzá­szólhatunk ahhoz, ami valahol megjelenik, kommentálhatjuk nyilvánosan, nem kell be­tartanunk semmilyen nyelvhelyességi sza­bályt, sőt bemocskolhat bárki bárkit, mert hiába replikázik a sértett, valami rajta ma­rad úgyis a mocsokból. Könyvet is akármikor kiadhat valaki, talál rá kiadót, ha máskép­pen nem, hát saját pénzéért. Senki sem jósol­hatja meg, mi lesz ebből a különös írásbeli­ségből, ahol nem kell tudni, hogy mikor egy vagy két­­ a múlt idő jele, de még az alanyt sem kell egyeztetni az állítmánnyal. Betűk és ikonok kavarognak az okostelefonok ál­tal ide-oda küldözgetett szövegekben, és ép­pen egy új Bábel tornya épül, amelyben a most felnövő nemzedékek jól megértik egy­mást, csak mi maradunk ki belőle, és a min­denható nézi hökkenten: ismét túl magasra törnek a fentiek, ideje lenne összezavarni ezt a közös nyelvet, hogy ne értsék meg egymást. De egyelőre úgy tűnhet, jönnek az új gene­rációk, amelyek nagyon is jól érzik magukat ebben a címet, rangot és diplomát nem isme­rő kommunikációban. Szóval, mi tagadás, el-elkeseredem köny­ves emberként régi dicsőségünk múlásán, aztán mégis figyelmeztetem magam, mi­előtt rászólnék valakire, hogy tegye el az okostelefonját. Eszembe jut ugyanis, hogy így szóltak rám nagyapámék hajdanában, ne ol­vassak evés közben, most meg, lám, vissza­sírom az egyidejű leveskanalazás és olva­sás gyermeki tudományát. Így kesereghettek egykor a könyvnyomtatás elterjedésén a kó­dexmásoló barátok is, hogy tudós mestersé­güket megszentségtelenítette a gutenbergi technika. Pedig mennyivel szebb, mondhat­ják, az egy kézzel, kalligrafikusan megírt kó­dex, a műalkotásnak beillő iniciálékkal, mint a kezdetleges nyomdagépeken sokszorosított tucatkönyvek, így igaz. Tessék összehasonlí­tani azokat az első nyomtatott könyveket egy­­egy színes kódexcsodával, és valóban áthidal­­hatatlanul nagy a különbség köztük. De ettől még senkinek sem jut eszébe, hogy vissza kel­lene vinni a könyvet a kolostorok cellamagá­nyába, és hogy ismét szakrális előjoggá, ke­vesek privilégiumává kellene tenni az írást és olvasást. Mai világunk a könyvnyomtatás nélkül minden bizonnyal egészen más lenne, jobb vagy rosszabb, de mindenképpen primi­tívebb. Ezelőtt félezer évvel tömegtermékké lett a könyv, és ez nagyobb változást hozott, mint bármilyen más későbbi felfedezés. »A» folytatás a 4. oldalon PAVILON 420 ■ Miklya Csanád: Bújócska SLAMIKON: Szermeczky Zsolt Gábor Serestély Zalán: KÉSÉS ÖTVENEGYKOR - KILENC ÁRULÁS /15 Digital Emotions Lapszámunk 1., 4-5., 7., 9-10., 12. és 17. oldalát László Hajnalkának a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában nyílt egyéni tárlatának anyagával illusztrálták. A földi és az égi kontrasztjai BESZÉLGETÉS SZABÓ T. ANNÁVAL /2 Kecskés Tamás Hunor: DE MINEK ELTÉVEDNI? /14

Next