Helikon, 2017 (28. évfolyam, 711-734. szám)
2017-06-10 / 11. szám (721.)
„meghámozzák magukat a napok” HELIKON IRODALMI FOLYÓIRAT.MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON .XXVIII. ÉVFOLYAM 2017. 11. (721.) SZÁM - JÚNIUS 10 .ÁRA 3 lej / 270 ft MARKÓ BÉLA SMS és haiku Szidom én is olykor a világhálót: tönkretette az írás-olvasás hagyományos hierarchiáját, mindenki azt ír és olvas, amit akar. Nincsen már becsülete az újságírói szakmának, sem az írói mesterségnek, hiszen felnyíltak a sorompók, kényünkre-kedvünkre hozzászólhatunk ahhoz, ami valahol megjelenik, kommentálhatjuk nyilvánosan, nem kell betartanunk semmilyen nyelvhelyességi szabályt, sőt bemocskolhat bárki bárkit, mert hiába replikázik a sértett, valami rajta marad úgyis a mocsokból. Könyvet is akármikor kiadhat valaki, talál rá kiadót, ha másképpen nem, hát saját pénzéért. Senki sem jósolhatja meg, mi lesz ebből a különös írásbeliségből, ahol nem kell tudni, hogy mikor egy vagy két a múlt idő jele, de még az alanyt sem kell egyeztetni az állítmánnyal. Betűk és ikonok kavarognak az okostelefonok által ide-oda küldözgetett szövegekben, és éppen egy új Bábel tornya épül, amelyben a most felnövő nemzedékek jól megértik egymást, csak mi maradunk ki belőle, és a mindenható nézi hökkenten: ismét túl magasra törnek a fentiek, ideje lenne összezavarni ezt a közös nyelvet, hogy ne értsék meg egymást. De egyelőre úgy tűnhet, jönnek az új generációk, amelyek nagyon is jól érzik magukat ebben a címet, rangot és diplomát nem ismerő kommunikációban. Szóval, mi tagadás, el-elkeseredem könyves emberként régi dicsőségünk múlásán, aztán mégis figyelmeztetem magam, mielőtt rászólnék valakire, hogy tegye el az okostelefonját. Eszembe jut ugyanis, hogy így szóltak rám nagyapámék hajdanában, ne olvassak evés közben, most meg, lám, visszasírom az egyidejű leveskanalazás és olvasás gyermeki tudományát. Így kesereghettek egykor a könyvnyomtatás elterjedésén a kódexmásoló barátok is, hogy tudós mesterségüket megszentségtelenítette a gutenbergi technika. Pedig mennyivel szebb, mondhatják, az egy kézzel, kalligrafikusan megírt kódex, a műalkotásnak beillő iniciálékkal, mint a kezdetleges nyomdagépeken sokszorosított tucatkönyvek, így igaz. Tessék összehasonlítani azokat az első nyomtatott könyveket egyegy színes kódexcsodával, és valóban áthidalhatatlanul nagy a különbség köztük. De ettől még senkinek sem jut eszébe, hogy vissza kellene vinni a könyvet a kolostorok cellamagányába, és hogy ismét szakrális előjoggá, kevesek privilégiumává kellene tenni az írást és olvasást. Mai világunk a könyvnyomtatás nélkül minden bizonnyal egészen más lenne, jobb vagy rosszabb, de mindenképpen primitívebb. Ezelőtt félezer évvel tömegtermékké lett a könyv, és ez nagyobb változást hozott, mint bármilyen más későbbi felfedezés. »A» folytatás a 4. oldalon PAVILON 420 ■ Miklya Csanád: Bújócska SLAMIKON: Szermeczky Zsolt Gábor Serestély Zalán: KÉSÉS ÖTVENEGYKOR - KILENC ÁRULÁS /15 Digital Emotions Lapszámunk 1., 4-5., 7., 9-10., 12. és 17. oldalát László Hajnalkának a Csíki Székely Múzeum Kossuth utcai galériájában nyílt egyéni tárlatának anyagával illusztrálták. A földi és az égi kontrasztjai BESZÉLGETÉS SZABÓ T. ANNÁVAL /2 Kecskés Tamás Hunor: DE MINEK ELTÉVEDNI? /14