Helikoni Kedvtöltés 3. (1820)
A' Szerelmes
! A’ SZERELMES. Egyszer volt egy — a’ kedves Olvasó már e* kezdetből is kiláthatja, hogy egy történetet akarok beszélni, nem pedig, mint némellyek gondolhatnák, tsufolódni — egyszer volt egy férjfiu, kit a’természet annyira megtömött érzékenységgel, hogy az még hurutolni és ptrüsszögni sem tudott másként, mint érzékenyen; és az ö nevetése, ó az tsupa — tsupa érzékenység volt. Az ö szíve mindég szikrákat szórt, — szikrákat valamint— mit mondjak tsak hamarjába — valamint egy matska bőr. Tsak alig láthatott egy darabka aszszonyi személyt, a’ kiben a’ vonszó erő magát jelentgette, azonnal belé szeretett, és pedig bolondul —bolondul belé szeretett. — De ugyan lehetséges dolog-e ez? —■ Ha lehetséges dolog-e kedves Olvasóm, azt én éppenséggel erősíteni nem akarom, de elég a’hozzá — ez még is úgy történt. Kényesünknek — ez volt a’ betsületes neve azon szív birtokosának, melly éppenséggel semmi szépnek, sőt gyakran némelly rút szépnek sem állhatott ellent. •Mindég veresek voltak szemei, és ez valójában nem volt tsuda , mert a’ mi erényesy Urfiatskánk , kora hajnaltól fogva késő estvéig szünet nélkül sirdogált, fohászkodott és zöt *