Aszód - Aszódi Tükör, 2021 (33. évfolyam, 1-11. szám)

2021-04-01 / 4. szám

ISKOLAI ÉLET DIÁKKÉNT TÚLÉLNI A VIHART... Még nem tartunk ott, hogy a „pandé­­mia-tájfun” okozta károk felmérésébe kezdjünk, hisz a vihar még itt van felet­tünk. Mi pedig megszeppenve kucor­­gunk a ház egy védettnek gondolt sarká­ban. Megpróbáljuk túlélni a veszélyt, és megvédeni szeretteinket is. Annyit azon­ban már most bizton állíthatunk, hogy a károk felmérésekor nem csak az elhuny­tak számát, a kifizetett táppénz összegét, a felhasznált eszközök beszerzési költsé­gét, és a gazdasági károkat kell számba vennünk, hanem a viharnak a lelkünk­ben okozott lenyomatát is. Talán ez lesz a legnehezebb, hisz nem lehet forintban, euróban kifejezni. Mégis meg kell majd tennünk, ha másért nem, hogy újra tu­datosítsuk magunkban; az élet nem csak a biológiai létezést jelenti. Most viszont még nem a kárfelmérés, hanem a káreny­hítés a feladatunk. A VSzC Petőfi Sándor Műszaki Techni­kum, Gimnázium és Kollégium diákjai között, mint iskolai szociális segítő, ebben igyekszem segíteni a pedagógus kollégák­nak. Beszélgetve, levelezve osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat arról, hogy jelenleg hol tartanak a ránk bízott fiata­lok. Van-e még bennük tartalék? Ki tud-e tartani bennük az akarat, a koncentráló képesség, a céltudatosság, a bizakodás, a jövőbe vetett hit?­­ Azt látjuk, hogy nem mindenkinél. Végeztünk egy felmérést a diákok között. Hadd osszak meg ebből néhány figyelemre méltó adatot az Olvasóval! Arra a kérdés­re, hogy milyen hatással van az online ok­tatás a lelkiállapotodra, a­­ leggyakoribb válasz ez volt: • Lustább lettem, nehezen tudom rávenni magam hasznos tevékenységre: 46% • Kedvetlenné, motiválatlanná váltam: 43% • Nem könnyű, de megpróbálom kihozni a legjobbat ebből a helyzetből: 40% • Gyakran vagyok ideges, ingerült: 35% Már most vannak tehát nem is kevesen, akik elveszítették a motivációt, a lelkese­dést. Az ő hibájuk? Aligha. Miért is kel­lene egy 15-16 éves fiatalnak olyan küz­dőképességgel rendelkeznie, mint egy idegenlégiósnak a kiképzés után? A vírushelyzet komoly hatással van a barátságokra is. 39 % szerint ez a hatás egyértelműen negatív. A párkapcsolatok­ra vonatkozóan pedig a válaszadók közel 2/3-a gondolja úgy, hogy személyes talál­kozás nélkül nem lehet igazán megismerni a másikat. Mi a helyzet a tanulással? 36 % nyilat­kozott úgy, hogy romlott a tanulmányi eredménye az online oktatás időszakában. Szerencsére azért a többség tudott alkal­mazkodni a jelen körülményekhez. A diákoknak nyilván ebben a helyzetben is szükségük van a fegyelmezésre: Igen, most is fel kell kelni időben! Igen, részt kell venni az órákon! Igen, meg kell írni a leckét! Igen, tanulni kell! Igen, le kell érettségizni!­­ Ám egyre inkább azt látjuk, hogy a fegyelmezés önmagában nem elég. Többre van szükség, és ezt a többet csak mi, felnőttek adhatjuk meg, mondhatjuk el nekik. Nem nagy dolgokra gondolok: „Nem vagy egyedül.”­­ Lehet, hogy nem tudsz úgy kapcsolódni a társaidhoz, ahogy megszoktad. Lehet, hogy el is szakadnak egyes szálak. Én viszont itt vagyok, rám számíthatsz. „Sokat tanulhatsz ebből a helyzetből, ami később majd hasznodra válik.”­­ Megta­nulhatod például, hogy nincs teljhatalmad a saját életed felett. Ettől még lehetsz bol­dog és sikeres. Megtanulhatod azt is, hogy maszkkal eltakarva, arc nélkül milyen ne­héz bizalmat adni és kapni; érdemes tehát mindig, minden fontos helyzetben vállal­ni az arcodat. „Lehet javítani.” - Hibáztál. Rontottál. Nem figyeltél. Elkéstél. Nem jó, tehát nem dicsérlek meg érte. De ettől még nem vagy egy semmirekellő. Ki tudod javítani, hely­re tudod hozni. „Gyere, csináljunk valami mást!” - Számítógép undorod lett? Most saját bőrö­dön érezheted, hogy nem jó egész nap a gép felett görnyedni. Egyszerűen nem így vagyunk megalkotva. Hát akkor rajta, kezdj hozzá valamihez, amire eddig nem is gondoltál! Itt az alkalom, hogy bizonyítsd magadnak, nem csak a Minecraftban vagy jó, hanem a sütésben, a geocachingben, vagy épp a nyúltenyésztésben. Ezzel pár­huzamosan könnyebb kibírni azt, ami kö­telező, amit nem lehet kikerülni. Azt a kérdést is feltettük a tanulóknak, hogy van-e valami jól bevált módszerük a negatív hatások ellen, illetve készek lenné­nek-e belevágni valami új tevékenységbe. Örömmel olvastam a sok jó ötletet, mely a fiatalok életrevalóságáról, kreativitásáról árulkodik. Csak néhány példa: „Sokat edzek, kutyát sétáltatok és mozgok.” „Elkezdtem könyveket olvasni (pozitív hangulatúakat)” „Biblia, család, zenélés amennyit lehet, a problémák kibeszélése.” „Rengeteget horgolok szabadidőmben.” „Meg szeretnék tanulni kalimbán játszani.” „ Szívesen foglalkoznék állatokkal.” „Sütés-főzésbe már belekezdtem.” „Már elkezdtem kenyeret sütni.” Tudom, ez a helyzet mindenkinek nehéz, megterhelő. Keresem a szavakat, hogy milyen pozitív, bátorító üzenettel tudnám zárni ezt a kis írást, de nem tudnék jobbat, bölcsebbet írni, mint az egyik diákunk. Az ő igazán optimista gondolataival kívá­nok kitartást mindenkinek! „... Új lehetőségek nyílnak, ha megragad­juk őket, nem szabad szorongani semmi­képp a jövő miatt, felesleges is, az időnket is elveszi és a jókedvünket is. Otthon lenni jó, kényelmes, nem vagyunk egy „székhez kötve”, sokkal szabadabb, jobb, csak már sok belőle. De lehet ezt is élvezni, én szere­tem. ... Tényleg a legfontosab, a cél ugyan­az maradt, csak a körülmények mások. ... Panaszkodni lehet, tudnak is sokan, de hát nincs mit tenni, most ebből, az online ta­nulásból kell kihoznunk a legtöbbet, ami­re képesek vagyunk. Én így gondolom.” Kovács László iskolai szociális segítő ASZÓDI TÜKÖR ©

Next