Aszód - Aszódi Tükör, 2021 (33. évfolyam, 1-11. szám)
2021-04-01 / 4. szám
ISKOLAI ÉLET DIÁKKÉNT TÚLÉLNI A VIHART... Még nem tartunk ott, hogy a „pandémia-tájfun” okozta károk felmérésébe kezdjünk, hisz a vihar még itt van felettünk. Mi pedig megszeppenve kucorgunk a ház egy védettnek gondolt sarkában. Megpróbáljuk túlélni a veszélyt, és megvédeni szeretteinket is. Annyit azonban már most bizton állíthatunk, hogy a károk felmérésekor nem csak az elhunytak számát, a kifizetett táppénz összegét, a felhasznált eszközök beszerzési költségét, és a gazdasági károkat kell számba vennünk, hanem a viharnak a lelkünkben okozott lenyomatát is. Talán ez lesz a legnehezebb, hisz nem lehet forintban, euróban kifejezni. Mégis meg kell majd tennünk, ha másért nem, hogy újra tudatosítsuk magunkban; az élet nem csak a biológiai létezést jelenti. Most viszont még nem a kárfelmérés, hanem a kárenyhítés a feladatunk. A VSzC Petőfi Sándor Műszaki Technikum, Gimnázium és Kollégium diákjai között, mint iskolai szociális segítő, ebben igyekszem segíteni a pedagógus kollégáknak. Beszélgetve, levelezve osztjuk meg egymással a tapasztalatainkat arról, hogy jelenleg hol tartanak a ránk bízott fiatalok. Van-e még bennük tartalék? Ki tud-e tartani bennük az akarat, a koncentráló képesség, a céltudatosság, a bizakodás, a jövőbe vetett hit? Azt látjuk, hogy nem mindenkinél. Végeztünk egy felmérést a diákok között. Hadd osszak meg ebből néhány figyelemre méltó adatot az Olvasóval! Arra a kérdésre, hogy milyen hatással van az online oktatás a lelkiállapotodra, a leggyakoribb válasz ez volt: • Lustább lettem, nehezen tudom rávenni magam hasznos tevékenységre: 46% • Kedvetlenné, motiválatlanná váltam: 43% • Nem könnyű, de megpróbálom kihozni a legjobbat ebből a helyzetből: 40% • Gyakran vagyok ideges, ingerült: 35% Már most vannak tehát nem is kevesen, akik elveszítették a motivációt, a lelkesedést. Az ő hibájuk? Aligha. Miért is kellene egy 15-16 éves fiatalnak olyan küzdőképességgel rendelkeznie, mint egy idegenlégiósnak a kiképzés után? A vírushelyzet komoly hatással van a barátságokra is. 39 % szerint ez a hatás egyértelműen negatív. A párkapcsolatokra vonatkozóan pedig a válaszadók közel 2/3-a gondolja úgy, hogy személyes találkozás nélkül nem lehet igazán megismerni a másikat. Mi a helyzet a tanulással? 36 % nyilatkozott úgy, hogy romlott a tanulmányi eredménye az online oktatás időszakában. Szerencsére azért a többség tudott alkalmazkodni a jelen körülményekhez. A diákoknak nyilván ebben a helyzetben is szükségük van a fegyelmezésre: Igen, most is fel kell kelni időben! Igen, részt kell venni az órákon! Igen, meg kell írni a leckét! Igen, tanulni kell! Igen, le kell érettségizni! Ám egyre inkább azt látjuk, hogy a fegyelmezés önmagában nem elég. Többre van szükség, és ezt a többet csak mi, felnőttek adhatjuk meg, mondhatjuk el nekik. Nem nagy dolgokra gondolok: „Nem vagy egyedül.” Lehet, hogy nem tudsz úgy kapcsolódni a társaidhoz, ahogy megszoktad. Lehet, hogy el is szakadnak egyes szálak. Én viszont itt vagyok, rám számíthatsz. „Sokat tanulhatsz ebből a helyzetből, ami később majd hasznodra válik.” Megtanulhatod például, hogy nincs teljhatalmad a saját életed felett. Ettől még lehetsz boldog és sikeres. Megtanulhatod azt is, hogy maszkkal eltakarva, arc nélkül milyen nehéz bizalmat adni és kapni; érdemes tehát mindig, minden fontos helyzetben vállalni az arcodat. „Lehet javítani.” - Hibáztál. Rontottál. Nem figyeltél. Elkéstél. Nem jó, tehát nem dicsérlek meg érte. De ettől még nem vagy egy semmirekellő. Ki tudod javítani, helyre tudod hozni. „Gyere, csináljunk valami mást!” - Számítógép undorod lett? Most saját bőrödön érezheted, hogy nem jó egész nap a gép felett görnyedni. Egyszerűen nem így vagyunk megalkotva. Hát akkor rajta, kezdj hozzá valamihez, amire eddig nem is gondoltál! Itt az alkalom, hogy bizonyítsd magadnak, nem csak a Minecraftban vagy jó, hanem a sütésben, a geocachingben, vagy épp a nyúltenyésztésben. Ezzel párhuzamosan könnyebb kibírni azt, ami kötelező, amit nem lehet kikerülni. Azt a kérdést is feltettük a tanulóknak, hogy van-e valami jól bevált módszerük a negatív hatások ellen, illetve készek lennének-e belevágni valami új tevékenységbe. Örömmel olvastam a sok jó ötletet, mely a fiatalok életrevalóságáról, kreativitásáról árulkodik. Csak néhány példa: „Sokat edzek, kutyát sétáltatok és mozgok.” „Elkezdtem könyveket olvasni (pozitív hangulatúakat)” „Biblia, család, zenélés amennyit lehet, a problémák kibeszélése.” „Rengeteget horgolok szabadidőmben.” „Meg szeretnék tanulni kalimbán játszani.” „ Szívesen foglalkoznék állatokkal.” „Sütés-főzésbe már belekezdtem.” „Már elkezdtem kenyeret sütni.” Tudom, ez a helyzet mindenkinek nehéz, megterhelő. Keresem a szavakat, hogy milyen pozitív, bátorító üzenettel tudnám zárni ezt a kis írást, de nem tudnék jobbat, bölcsebbet írni, mint az egyik diákunk. Az ő igazán optimista gondolataival kívánok kitartást mindenkinek! „... Új lehetőségek nyílnak, ha megragadjuk őket, nem szabad szorongani semmiképp a jövő miatt, felesleges is, az időnket is elveszi és a jókedvünket is. Otthon lenni jó, kényelmes, nem vagyunk egy „székhez kötve”, sokkal szabadabb, jobb, csak már sok belőle. De lehet ezt is élvezni, én szeretem. ... Tényleg a legfontosab, a cél ugyanaz maradt, csak a körülmények mások. ... Panaszkodni lehet, tudnak is sokan, de hát nincs mit tenni, most ebből, az online tanulásból kell kihoznunk a legtöbbet, amire képesek vagyunk. Én így gondolom.” Kovács László iskolai szociális segítő ASZÓDI TÜKÖR ©