Balatonakarattya - Akarattyai Napló, 2018 (5. évfolyam, 1-6. szám)
2018-03-01 / 2. szám
Csizmadia Károly: Bujdosó magyarokhoz (adalék) Előző lapszámunkban Kovács Kata (Kovi leánya) írása Csizmadia Károly Bujdosó magyarok című verses elbeszéléséről szólt. Figyelmemet már korábban felkeltette ez a könyv, azonban Kata írása segített a megjelentetés előrehozásában. A megjelenés után beszélgettem Kovival, aki számomra meglepő dolgokkal ismertetett meg: A szóban forgó Csizmadia báró nekem a dédöreg apám anyai ágról. A kenesei református temetőben van eltemetve. Földjeik voltak a Bögrében, a Berekben, pontosabban a Borgáta-berekben, de ezt már csak igen régi keneseiek tudják biztosan. Talán a Vér Faci? Ahol szüreteltünk a Berek. Az alatta levő föld is az övék volt még régen, de én már csak a balra lent levő, épületes telekre emlékszem a nádtetős présház-pincével, hatalmas körtefával előtte. Nahát, a legendárium szerint itt iszogattak a „komákkal", aztán kinéztek a Bögrébe, fűttek valami nyulat, vagy harcsát, meghúzták a disznólejárót. Fiát ilyen formán tengették életüket eleink: szegényen, nyugodtan, megbékélve sorsukkal. Közben rímeskedtek. Egy fia volt, szintén Károly, akinek egy lánya (az anyám) és egy fia volt. Anyám Cecére ment férjhez, mert megismerte a snájdig cecei kulák legényt, aki MUSZ-osként építette az elvtársaknak a Honvéd Üdülőt. Megemlíthetnéd a teljes vonalat, a Katát, Sárát, a 3 lány és egy fiú unokámat!? Kovács László (Ránky Péter)