Szekszárd - Családunk, 2002 (8. évfolyam, 31-34. szám)

2002 / 31. szám

A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÁJÉKOZTATÓJA HÚSVÉT 2002 A jövő és az örökkévalóság kapujában Mottó: Azóta a halál - a mi halálunk is - kapu, amely az Atyára nyílik. (Jeleníts István: 12. stáció) „A jövő elkezdődött” - szerte e hazában olvashatjuk a választási jelszót. „A jövő elkezdődött!”­­ Akinek füle van a hallásra, szeme a látásra, az még valamit, még többet, még mélyebb üzenetet sejt e mondat mögött. Az már tudja: a teljes és igazi jövő­­ életünk valódi és hiteles távlata Húsvétkor: Jézus Krisztus föltámadásával nyílt meg előttünk. Persze, ennek a jövőnek is megvannak a maga történelmi stációi. Talán a tavasz ezernyi apró csodája, csírázása, csivitelése­­ meg természetesen a „csodatévő” nap ragyogása jelzésszerűen rávilágít a Húsvét titkára is. Az apostolok mostantól Jézust - Jézusnak minden szavát, minden mozdulatát -, sőt hajdanvolt önma­gukat is új fényben, a Hús­vét fényében látják vi­szont. Egyszerre minden megvilágosodik előttük, minden a helyére kerül. Valahogy úgy, mint amikor az ember keresztrejtvényt fejt. Bíbelődik a szavak­kal, olykor egy-egy elhamarkodott megoldással zsákutcába fut. Amint azonban felvillan az elrejtett gondolat, megnyílik a kulcsmondat, visszamenőleg minden részlet elnyeri értelmét. Az új összefüggés­­rendszerben az esetleges hibák is kiugranak. Más példa: Egy rabot bekötött szemmel hurcolnak börtö­nébe. Ha évekkel később, immár szabadon végigjár­hatja ugyanazt az utat, mennyi de mennyi részlet megvilágosodik előtte! Bizonyára efféle élményünk lesz majd a végítéleten is. De vajon tényleg elkezdődött-e már a mi jövőnk? Rendszerint csak a keresztutat, a Nagypénteket lát­juk - úgy tűnik, a Húsvét csupán ködös sejtelem, halovány remény. így vagyunk ezzel akkor is, ami­kor hazánk történelmét idézzük. Ugye, milyen könnyű lenne évszámokból összeállítani nemzeti keresztutunkat? Nyilván szerepelnének benne: 1241-42, 1526, 1711, 1849, 1918-20, 1944-45, 1956... Nem kellene sokáig kutakodnunk, hogy ki­kerekedjék a 14 stáció. Hol kezdődik, mikor kezdődik hát a jövő? Mikor árad ki ránk a megváltás áldása, ajándéka? Rajtunk is múlik! Álljon előttünk fölemelt mutatóujjként Martin Buber nevezetes példázata. - Egy ifjú meg­kérdezi a tudós rabbit: Mester! A keresztények azt állítják, hogy nem kell tovább várni a Messiásra, hi­szen megváltott világban élünk. Mit szólsz te ehhez? A bölcs tanító odavezeti a naív fiatalembert az iskola piacra nyíló ablakához, ahonnan jól látható a „való élet”: minden macskával, minden árnyoldalával együtt. A rabbi most visszakérdez: Fiam, szerinted ez egy megváltott világ? A rabbi ujja ma reánk mutat. Kérdése újra meg újra ismétlődik: „Szerinted ez egy megváltott vi­lág?” Vajon a mi életünk megváltott világról tanús­kodik? Vajon a mi jubiláló egyházközségünk hor­dozza már az örök boldogság ígéretét? Vajon a mi kedves kis hazánk legalább ici-picit a mennyország előszobájának tekinthető? A jövő Húsvétkor, Jézus Krisztus föltámadásával ugyanis tényleg elkezdődött. Ám nap mint nap raj­tunk, a mi döntéseinken, a mi tetteinken keresztül bontakozik ki­­ vagy (ne adj’ Isten!) reked meg fej­lődésében. Megnyitjuk-e szívünket-lelkünket e jövő előtt? Akarjuk-e földi sorsunkban, közösségi éle­tünkben e jövőt választani, vállalni? Miként az örök­lét, a végérvényes jövő is rajtunk áll - vagy rajtunk bukik. Hiszen egyfelől ajándék: a Megváltás ajándé­ka. Számunkra azonban feladat is: választás és vál­lalás kérdése! Jelenits István 14. stációjából: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta Ő Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is. Kirsch János diakónus A Szekszárd Belvárosi Római Katoli­kus templom alapkőletételének 200. évfordulóját tartjuk 2002. május 27- én. Szeretettel hívunk minden szek­szárdi lakost, de különösen a katolikus híveket, keresztény testvéreinket, ad­junk hálát együtt Istennek szép temp­lomunkért, mindennapi otthonunkért, ünnepeljünk együtt! Ezen a hétfői na­pon délután 5 órakor a templomban Schubert G-dúr miséje hangzik fel, majd 1/2 7 órakor Mayer Mihály me­­gyésfőpásztorunk vezetésével együtt mutatjuk be a szentmisét a Szekszár­­don szolgált lelkipásztorokkal. Farkas Béla plébános Cinege csacsogás 2engő erdő Csupa hó, csupa jég, Cinke konyhán kiürült a fazék. Csőröm cseppet csipeget, csipeget itt sincs, ott sincs mit egyek, mit egyek? Lennék bár csak irinyót, pirinyót, kettévágnám a diót, a diót. Annyi éhes pici csőr, pici csőr kér itt részt a kicsiből, kicsiből. Mégis bízzunk cinegém, cinegém, süt még napfény hiszem én, hiszem én. Hódunnácska kirepedt, kirepedt, mégis jó szép kikelet, kikelet. Kristálycsendben elaludt a világ lesz még hernyó kicsi mag, teli zsák. Csonkapapi, 2002. január 28. Gajdos Nikoletta a Szekszárdon töltött szép napok emlékére küldte a befogadó családnak ezt a verset.

Next