Váci Polgár, 2018 (24. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
2018. március VÁCI POLGÁR 3 Petőfi napja, 1848. március 15. Abban lelünk mi jutalmat, Megnyugszunk mi azon: Bárkié is a dicsőség, A hazáé a haszon! (Petőfi: A márciusi ifjak. Pest 1848) Március 15-e legnagyobb nemzeti ünnepünk. 1927 óta hivatalos ünnep, bár a nemzet e nap évfordulóját kezdettől fogva megünnepelte. 1848-ban a nemzet fiai ezen a napon tettek hitvallást az alkotmányos szabadság és jogegyenlőség eszméi mellett. Petőfinek és társainak az ún. „Márciusi Ifjak”-nak március 15-i diadalmenete bizonnyal - aki a későbbiekben sok szállal kötődik városunkhoz - már az idősebbek közé tartozott. Másik közös jellemzőjük a radikális politikai felfogás. Petőfi mondta magáról, hogy „halom viharodnak előjele forradalom” - ő nem bécsi tárgyalásokat és azok nyomán jóváhagyott átalakulást akart, hanem világforradalmat várt és remélt a márciusi tavaszi levegőtől. Petőfi és Jókai vezetésével ezek a fiatalok indultak tüntetésre március 15-e reggelén, hogy kinyomtassák, terjesszék 12 pontba szedett kívánságaikat, továbbá Petőfi Nemzeti dalát. Az örökké óvatoskodó Széchenyi István kezdetben 1848. március 15-ét „paraplüi-revolució”-nak csúfolta, mert mialatt a tizenkét pontot és a nemzeti dalt nyomtatták megeredt az eső, s a Hatvani utcán várakozó lelkes közönség kifeszítette esernyőit. A korabeli leírás szerint ekkor magyar történelem legrészletesebben ismert eseménye. Ezerszer leírták útjukat a Pilvax kávéházból az egyetemre, onnan a Länderer és Heckenast féle nyomdába, majd a Nemzeti Múzeum elé, később a pesti városházához, végül a hajóhídon át Budára a Helytartótanács megfélemlítésére és Táncsics Mihály kiszabadítására. Kik voltak a „Márciusi Ifjak”, akik hazánkban a történelmi jelentőségű Jókai kiállt a műhely ajtajába s így szól a sokasághoz: „Urak ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, hátha egy óra múlva golyók fognak hullani, akkor mivel fedezzük magunkat?” A beszédre eltűnt minden ernyő, s később sem mutatkozott. Később a kezdetekben aggályoskodó Széchenyi is fellelkesült, s március 21-én már ezeket a sorokat írta Tasnerhez, titkárához: „Barátom csudákat élünk! Nemzeti hoátalakulást kezdeményezték? A márciusi ifjak tagjait egy nem túl népes értelmiségi, irodalmi tömörülésben kell keresnünk. Ez az irodalmi, jogászi csoport 1848 elején alakult ki kisebb baráti közösségekből. Tagjai közé mintegy ötven fiatal író, publicista számítható. Többségük a társadalom középrétegéből származott. Egyik fő jellemzőjük a fiatalság volt. A vezetőjüknek számító Petőfi Sándor 25, Jókai Mór 23 éves, de a többiek is 30 év alattiak: Vasvári Pál 21, Irányi Dániel 26, Irinyi József 26, Lisznyai Kálmán 25 éves. A 28 éves Pálffy Albert, Vahot Imre és a 29 éves Degré Alajos munk hajszálon függött. Az első felvonás gyönyörűen sikerült! Én teli vagyok a legszebb reményekkel... Én nem tudok kételkedni nemzetünk legszebb kifejlődésén, s miután Batthyányi és Kossuthnak hallatlan nagy szerepén csak örülni tudok, és Isten látja lelkemet, legkisebb irigység nem rejlik keblemben, azon édes meggyőződésben ringatom magam, hogy politikámnak nincs egyéb mozdító ereje, mint ügyszeretet...” Értékeljük mi is hasonlóan 1848 márciusát, és a márciusi ifjak hazaszeretetéből vegyünk példát a jelen közelgő választásához! Pinke József „HECK FAI ACT. AM»b«d«aJtÁ tiki IniMk'SM'í kiadat(Ptart, ISJS. mír«. 15.)