Herkules, 1888. január-december (5. évfolyam, 1-24. szám)

1888-09-01 / 16. szám

1888. H­E­R­K­U­L­E­S 5 gyalog és szekéren a Telek meg a Dobogó hegyeit, de csak most tudom meg, milyen hosszak és lejtősek (7—8 km); egyéb baj nem történt, mint, hogy a leve­gőben csináltam egy czigánykereket, különben ez már a századik volt három hét alatt. Gépemnek sem lett semmi baja eddig. Hogy ne kísértem volna el Kaszás Pistát a város határán túl 100 kmre! ő adta nekem ezt a törhetetlen szerszámot Vele és magamra úgy 500 kmt. utaztam 4—5-dik hetemben hegyes és köves utakon, átlag 8—10 kmt téve egy óra alatt, a­mi följegyzésre nem érdemes. Gyönyörködteti az embert inkább a különböző vérmérsékletű néptömeg bámészkodása. Az oláh nyu­galmas vérét a bicycli sem képes felkergetni, csak azt mondja: ratá (kerék), a legsanguinikusabb toldja meg két betűvel: ja ratá! a czigány tánczos örömében s artikulált hangokban nem tud kifejezést adni szörnyű­­ködésének, csak üvölt, mint az afrikai vad; a székely arató menyecskék beszédében van a legtöbb élet: „hát már mondja meg igazán, mi az?“ Kerék. „Hát aztán a lábaival hogy csinál?“.........a feleletet elviszi a szél. De vannak nem mulatságos oldalai is a dolognak. Az atyafi az én szekeremet bámulja, mig az övé sánczba dűl, másiknak lova s ökre bokrosodik meg s eltörik a tinzsala — magam is bele botorkázhatom a megvadult szelid állatokba s nagy szerencse ha épen hordhatom el fogamat, ha a legszelidebb állatok meg nem agya­­bugyálnak. Az ilyenekben nem telik kedve az embernek. Én sajnálom a szegény ember jármát . . . Ezért egyik legszükségesebb dolognak tartom, hogy jó tüdővel induljunk biciclizni, mert az a kis csengetyű a 0-lal egyértékű, a kürt nagyobbat szól, de érthetetlen s csak a bámészkodást fokozza: meg kell mondani minden egyesnek magyarán, hogy: „fogja meg kend a lovát ökrét; — ne bámuljon kend!“ stb. és ezt 150—200 méterről kell ordítni, mert szükséges lesz 4 - 5-ik ismétlés is, de mindig emberséges hangon. Ennyit akartam mondani: Borbély György, Tripolszky László és Ruszti Béla (Újvidék) urak. És mire az ülés véget ért, e­b­ből csak öt maradt, a többi meg­szökött a paragrafusoktól, mert az volt annyi, hogy a felolvasásába a titkár, de még az elnök is belerekedt. Ugyanis a múltkori közgyűlés, majd a választmány egy bizottságot küldött ki, hogy az az alapszabályokat ki­javítsa és az egylet beléletére vonatkozó szükséges sza­bályzatokat a „Kolozsvári A. C.“ mintájára megalkossa. Ezek felolvasása és a mellékes ügyek elintézése képezte tehát a majd két óráig tartó rendkívüli közgyűlésnek feladatát. Miután az elnök, a napokban megérkezett vívóeszközöket (3 pár vibard, 2-2 darab mell- és arcz­­védek, keztyük és karvédek) bemutatta, a közgyűlést megnyitá, a­mely következőleg folyt le: 1. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván — hitelesíttetett. 2. Titkár olvasta a kiküldött három tagú bizott­ság által kibővített alapszabályokat, melyek egész ter­­jedelmökben elfogadtattak és a m. minisztériumhoz megerősítés végett mielőbb való elküldetésökkel az egy­leti titkár megbízatott. 3. Elnök bemutatta Morzsányi budapesti czég által küldött egyleti jelvény mintáját, mely minta azzal a javítással fogadtatott el, hogy középen az egylet színei — kék és barna __— legyenek. A jelvény külön­ben igen csinos, „Ó­becsei Kerékpár-Egyesület“ kör­irattal, belsején pedig „kedv, küzdés, kitartás“ jelsza­vakkal van ellátva. Hogy a megrendelendő mennyiség tudható legyen, aláírási ív kibocsátása határoztatott, mit — azt his­szük — minden működő tag alá fog írni. A jelvény ára 1 írt 50 kr leend. 4. Következett a viadal- és versenyszabályok fel­olvasása. Némi módosítással elfogadtattak. Nyomban megtörtént a versenyszabályok értelmében szükséges 13 tagú versenybizottság megválasztása is. A választás eredménye a következő: elnök: Vissy Károly kir. köz­jegyző; tagok: Pesitz J. közs. mérnök, dr. Weinber­ger I. egyl. orvos, Rödiger I., Szedressy­­)., Loos G., Szegő F. egyl. elnök, Osztrogonácz F., e. kapitány, Kovács F., dr. Grünbaum Pál, Fárbás J., Laczkovits K., Balaton Gy. 5. Ezután olvastatott az egyesület becsületbirósá­­gának szabályzata, a mely csekély változtatással jóvá­hagyatott. 6. Az utolsó szabályzat az egyesület gyakorlatai­nak szabályzata volt, mely szintén elfogadtatott. Végül az elnök indítványára határoztatott, hogy az alapszabá­lyoknak a minisztériumtól való visszaérkezte után — ha az egylet pénzviszonyai engedik — a többi szabály­zatokkal együtt kinyomattassanak. Ezzel az ülés fel­oszlott. — s. — Az „Ó-becsei Kerékpár Egyesület“ közgyűlése. (1888. augusztus hó 22-én.) Végre valahára harmadszori összehívásra megtar­tatott a közgyűlés. De most sem azért, mintha szép számmal jelentek volna meg — bár a fontos tárgyso­rozat megkívánta volna — hanem mert már a t­ovább­­halogatás nem látszott czélra vezetőnek. Igazán meg­foghatatlan az a közöny, mel­lyel az egylet tagjai most egyszerre viseltetnek az egylet ügyei és a sport iránt. Mégis csak igaz, hogy szükség van az ellenzékre; míg azok voltak, addig oly népes közgyűléseink voltak, hogy alig lehetett helyet szorítani a teremben, és most ? — most mindent csak a tisztviselőkre bíznak és három­szori összehívás kell, míg végre — akkor is nagy ma­rasztalásokkal — az ülés megtarthatóvá válik. Az augusztus hó 22-én tartott rendkívüli közgyű­lésen is csak hét tag jelent meg és két vendég: ifj. Ki a gentleman? Báró Jósika Lajos a „K. A. C.“ elnökének közgyűlési beszédje. (Vége.) Az elősoroltak teszik szerintem a gentlemant; azt a gentlemant, kinek társaságát keresem, kinek barátsága által magamat megtisztelve érzem. Én uraim, önök társaságában otthon érzem ma­gam, mert tudom, hogy gentlemanok között vagyok. Én önöknek irányomban mutatott szívességét nagyra becsülöm, mert jele, hogy önök engem szintén gentle­­mannak tekintenek. Mint gentleman tehát gentlemanok között megengedhetem magamnak, sőt­­ mint e társulat legkorosabb tagja, kinek egy hosszú élet tapasztalatai

Next