Herkules, 1888. január-december (5. évfolyam, 1-24. szám)
1888-09-01 / 16. szám
1888. HERKULES 5 gyalog és szekéren a Telek meg a Dobogó hegyeit, de csak most tudom meg, milyen hosszak és lejtősek (7—8 km); egyéb baj nem történt, mint, hogy a levegőben csináltam egy czigánykereket, különben ez már a századik volt három hét alatt. Gépemnek sem lett semmi baja eddig. Hogy ne kísértem volna el Kaszás Pistát a város határán túl 100 kmre! ő adta nekem ezt a törhetetlen szerszámot Vele és magamra úgy 500 kmt. utaztam 4—5-dik hetemben hegyes és köves utakon, átlag 8—10 kmt téve egy óra alatt, ami följegyzésre nem érdemes. Gyönyörködteti az embert inkább a különböző vérmérsékletű néptömeg bámészkodása. Az oláh nyugalmas vérét a bicycli sem képes felkergetni, csak azt mondja: ratá (kerék), a legsanguinikusabb toldja meg két betűvel: ja ratá! a czigány tánczos örömében s artikulált hangokban nem tud kifejezést adni szörnyűködésének, csak üvölt, mint az afrikai vad; a székely arató menyecskék beszédében van a legtöbb élet: „hát már mondja meg igazán, mi az?“ Kerék. „Hát aztán a lábaival hogy csinál?“.........a feleletet elviszi a szél. De vannak nem mulatságos oldalai is a dolognak. Az atyafi az én szekeremet bámulja, mig az övé sánczba dűl, másiknak lova s ökre bokrosodik meg s eltörik a tinzsala — magam is bele botorkázhatom a megvadult szelid állatokba s nagy szerencse ha épen hordhatom el fogamat, ha a legszelidebb állatok meg nem agyabugyálnak. Az ilyenekben nem telik kedve az embernek. Én sajnálom a szegény ember jármát . . . Ezért egyik legszükségesebb dolognak tartom, hogy jó tüdővel induljunk biciclizni, mert az a kis csengetyű a 0-lal egyértékű, a kürt nagyobbat szól, de érthetetlen s csak a bámészkodást fokozza: meg kell mondani minden egyesnek magyarán, hogy: „fogja meg kend a lovát ökrét; — ne bámuljon kend!“ stb. és ezt 150—200 méterről kell ordítni, mert szükséges lesz 4 - 5-ik ismétlés is, de mindig emberséges hangon. Ennyit akartam mondani: Borbély György, Tripolszky László és Ruszti Béla (Újvidék) urak. És mire az ülés véget ért, ebből csak öt maradt, a többi megszökött a paragrafusoktól, mert az volt annyi, hogy a felolvasásába a titkár, de még az elnök is belerekedt. Ugyanis a múltkori közgyűlés, majd a választmány egy bizottságot küldött ki, hogy az az alapszabályokat kijavítsa és az egylet beléletére vonatkozó szükséges szabályzatokat a „Kolozsvári A. C.“ mintájára megalkossa. Ezek felolvasása és a mellékes ügyek elintézése képezte tehát a majd két óráig tartó rendkívüli közgyűlésnek feladatát. Miután az elnök, a napokban megérkezett vívóeszközöket (3 pár vibard, 2-2 darab mell- és arczvédek, keztyük és karvédek) bemutatta, a közgyűlést megnyitá, amely következőleg folyt le: 1. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván — hitelesíttetett. 2. Titkár olvasta a kiküldött három tagú bizottság által kibővített alapszabályokat, melyek egész terjedelmökben elfogadtattak és a m. minisztériumhoz megerősítés végett mielőbb való elküldetésökkel az egyleti titkár megbízatott. 3. Elnök bemutatta Morzsányi budapesti czég által küldött egyleti jelvény mintáját, mely minta azzal a javítással fogadtatott el, hogy középen az egylet színei — kék és barna __— legyenek. A jelvény különben igen csinos, „Óbecsei Kerékpár-Egyesület“ körirattal, belsején pedig „kedv, küzdés, kitartás“ jelszavakkal van ellátva. Hogy a megrendelendő mennyiség tudható legyen, aláírási ív kibocsátása határoztatott, mit — azt hisszük — minden működő tag alá fog írni. A jelvény ára 1 írt 50 kr leend. 4. Következett a viadal- és versenyszabályok felolvasása. Némi módosítással elfogadtattak. Nyomban megtörtént a versenyszabályok értelmében szükséges 13 tagú versenybizottság megválasztása is. A választás eredménye a következő: elnök: Vissy Károly kir. közjegyző; tagok: Pesitz J. közs. mérnök, dr. Weinberger I. egyl. orvos, Rödiger I., Szedressy)., Loos G., Szegő F. egyl. elnök, Osztrogonácz F., e. kapitány, Kovács F., dr. Grünbaum Pál, Fárbás J., Laczkovits K., Balaton Gy. 5. Ezután olvastatott az egyesület becsületbiróságának szabályzata, a mely csekély változtatással jóváhagyatott. 6. Az utolsó szabályzat az egyesület gyakorlatainak szabályzata volt, mely szintén elfogadtatott. Végül az elnök indítványára határoztatott, hogy az alapszabályoknak a minisztériumtól való visszaérkezte után — ha az egylet pénzviszonyai engedik — a többi szabályzatokkal együtt kinyomattassanak. Ezzel az ülés feloszlott. — s. — Az „Ó-becsei Kerékpár Egyesület“ közgyűlése. (1888. augusztus hó 22-én.) Végre valahára harmadszori összehívásra megtartatott a közgyűlés. De most sem azért, mintha szép számmal jelentek volna meg — bár a fontos tárgysorozat megkívánta volna — hanem mert már a továbbhalogatás nem látszott czélra vezetőnek. Igazán megfoghatatlan az a közöny, mellyel az egylet tagjai most egyszerre viseltetnek az egylet ügyei és a sport iránt. Mégis csak igaz, hogy szükség van az ellenzékre; míg azok voltak, addig oly népes közgyűléseink voltak, hogy alig lehetett helyet szorítani a teremben, és most ? — most mindent csak a tisztviselőkre bíznak és háromszori összehívás kell, míg végre — akkor is nagy marasztalásokkal — az ülés megtarthatóvá válik. Az augusztus hó 22-én tartott rendkívüli közgyűlésen is csak hét tag jelent meg és két vendég: ifj. Ki a gentleman? Báró Jósika Lajos a „K. A. C.“ elnökének közgyűlési beszédje. (Vége.) Az elősoroltak teszik szerintem a gentlemant; azt a gentlemant, kinek társaságát keresem, kinek barátsága által magamat megtisztelve érzem. Én uraim, önök társaságában otthon érzem magam, mert tudom, hogy gentlemanok között vagyok. Én önöknek irányomban mutatott szívességét nagyra becsülöm, mert jele, hogy önök engem szintén gentlemannak tekintenek. Mint gentleman tehát gentlemanok között megengedhetem magamnak, sőt mint e társulat legkorosabb tagja, kinek egy hosszú élet tapasztalatai