Herkules, 1891. január-december (8. évfolyam, 1-24. szám)
1891-01-10 / 1. szám
2 HERKULES. A jégre lépve (mindjárt két korcsolyával!) lábainkat térdben kissé meghajlítjuk s felső testünket kissé előre hajlítva, az egyik korcsolya belső élével gyengén ellökjük magunkat, mig a másiknak egész éle a jégen fekszik. Az ellökés után mindjárt egymás mellé huzzuk lábainkat. Ezután a másik lábbal taszítjuk el magunkat. A lépések a jégen nem olyanok, mint a szárazon; a legnagyobb hiba, ha a korcsolyával lépni akarunk. A járással ellenkezőleg, nem lábunk hegyével taszítjuk el magunkat, hanem a korcsolya egész talpával. Sőt eleinte egyik lábunkat nem emeljük fel a jégről, hanem csúsztatva húzzuk az ellökés után a másik mellé. Különösen lassan igyekezzünk előre, ha egyedül tanulunk. Szükségesnek látjuk az ellökést képben is bemutatni. Az ábrán feltüntetett alaknál látjuk, hogy a bal láb, melyen a tovacsúszás történik, be van hajlítva, a testsúly ezen nyugszik, a jobb láb kinyújtva látható az ellökés utolsó pillanatában. A segítés a tanulásnál nem okvetlen szükséges, de előnyös. A tanító a tanítványnak baloldalára áll, jobb kezével annak bal hónaalja alatt jobb kezét fogja, balkezével bal kezét tartja. Igyekezzék a tanító, hogy lassan hosszú években tartson vele a tanítvány. Később csak bal kezét fogva, vezeti. — Siettetni soha sem kell a tanulót. — Két oldalról vezetni nem szükséges a korcsolyázókat. Ha már kissé biztosan áll a korcsolyázó a jégen, úgy le kell szoktatni a túlságos előre hajolásról s a csoszogásról. Minél tovább kell egy lábon tova csúszni. De arra is vigyázni kell, hogy a lábak ne legyenek szétvetve egymástól. A kezdő korcsolyázó, miután sokszor megáll pihenni, ne vesse le felső ruháját. De mikor már huzamosabban korcsolyázik, csak jó meleg alsó ruhában, de téli kabát nélkül korcsolyázzék. A kisgyermekek a korcsolyázást, ha különben elég erősek, elkezdhetik már hat éves korukban, de egy-két óránál tovább nem szabad korcsolyázniok. A felnőttebb fiúkat és leányokat biztatnunk kell, hogy a műkorcsolyázást, a körözést minél hamarább tanulják meg Ez sokkal mulatságosabb, mint az egyszerű futkározás. De itt még nagyobb alapossággal és figyelemmel kell előre haladni, mert különben veszélyes eséseknek teszszük ki magunkat. — A műkorcsolyázás megtanulására felhívjuk olvasóink figyelmét Porzsolt Jenő: Korcsolyázás kézikönyvére, melyben az alapgyakorlatok s a nehezebb figurák is bő magyarázattal s ábrákkal vannak feltüntetve. Dr. Perczel Dezső: Hólabdázás. A gyermekeknek, sőt az első hó esésénél a felnőtteknek is igen kedves mulatsága a hóval való dobálózás. Nem kell ezt a tanulóknak szigorúan eltiltani, csak igyekezni kell korlátozni, hogy verekedéssé ne fajuljon. Baj a labdázásnál főkép a meghűlésből következik. Figyelmeztessük a fiukat, hogy, hol, lábuk átázott volna, vagy kezük nagyon fázna, tartsanak fegyverszünetet s melegedjenek fel. Rossz czipőben, vékonyan öltözve ne játszanak ! A gyermekek játékaikban elég találékonyak, s rendesen olyan játékot játszanak legtöbb kedvvel, melyet maguk találtak ki. Sajnálatraméltó az olyan gyermek, kit játszani is tanítani kell. Mindennek daczára a felnőttek beavatkozásának sokszor jó oldala is van a gyermekek játékánál. E beavatkozásnak czélja a játékok veszélyességének korlátozása és nagyon csekély rendszerezése lehet csak. A hólabdázásnál e kettős czélt az által érjük el, ha bizonyos szabályok mellett, az ellenfelek harczának módját s végét is meghatározzuk. Például nagyon mérsékli a harczot, ha az ellenfelek számára határvonalat tűzünk ki, melyet átlépni nem szabad, csak akkor, ha az egyik fél túlságosan meggyöngült, mondjuk, felére fogyott, s a másik fél vezére rohamot vezényel. A főszabály, melyet az ügyesen vezetett gyerekek mindig betartanak, hogy akit egyszer megdobtak, az már többet nem dobhat, csak hógomolyát csinál és kézbe adja. A vezérek vigyáznak, hogy a megdobottak a hátsó vonalba, a küzdők háta mögé álljanak. Igen mulatságos a viadal, ha a játék előtt a fiuk lapátokkal mellmagas bástyákat emelnek 15—20 lépésre egymással szemben. Ezek mellett kezdik a harczot, lelebukva a jövő golyó elől. Sok helyt a fiuk egész tornyos várakat emelnek a hóból. Maga a várépítés is kedves mulatság, miben az öregek is segíthetnek a fiuknak. — A lőrésekre ágyút kell gyúrni, a vár fokára zászlót kell tűzni. Nincs az a lomhavérű gyerek, kibe kedvet ne öntene ilyen foglalkozás. — Minek hát pedáns lélekkel elrontani a gyermekek örömét ? ! Legfeljebb akkor tiltjuk el a hóval való játékot, mikor már nagyon olvadni kezd, mert ekkor a legjobb czipőt is átáztatja, s a belőle gyúrt kemény golyó a szemet érve, bajt is okozhat. A városi gyermekeknek ezen örömét is elrontja, hogy nincs hely, hol gyakorolhatnák. Az iskoláknak szűk udvarában, mint az utczákon egyaránt nem labdázhatnak. Ki a mezőre menni meg nem enged időt az iskola, melyben a tudomány rabszolgává teszi a gyermeket. — A szülők feladata, hogy amily kevés időt az iskolai dolgok szabadon hagynak, azt olyan vidám és egészséges mulatsággal töltsék ki, milyen a hólabdázás is. _________ PJSylvester a budapesti korcsolyázó egylet jegén. A budapesti korcsolyázó egylet városligeti jegén decz. 31-ikén nagyon szép ünnepély volt: karácsonyfával, kivilágítással, tűzijátékkal. A csikorgó hideg daczára is több ezer ember gyült ki a ligetbe az előre hirdetett látványosság megszemlélésére s az meg is érdemelte azt a rázkódást, amibe a szemle került. A karácsonyfa ugyan szép volt, villamos kis lámpáival, de az alája rakott tréfás ajándékok, melyeket jó ismerősök szoktak egymásnak küldeni incognito, sokkal kisebb mennyiségben gyűltek össze ezúttal, mint az előző években. Hanem a korcsolyázás annál pompásabbul folyt: a jég kemény, mint a vaspánczél és daczára a rendkívül sűrű használatnak, mindig elég síkos. Folyt is olyan iringálás, hogy szinte káprázat volt nézni. Különösen a „tánczosok“ között van az idén néhány rendkívül ügyes, kecsesen korcsolyázó hölgy, akik olyan bravourt fejtenek ki, hogy mindig van néhány száz főnyi néző közönségük. Amint az idő sötétedni kezdett, kigyúltak a lámpák, mécsek és villamos izzó gömbök, pazar fényű látványt nyújtva. A papír lampionok hosszú ívekre fűzve, bekoszorúzták az egész jégmezőt; a nemzeti szinü mécsek a pompás pavilion körvonalait rajzolták körül izzó vonalaikkal s közöttük úgy ragyogtak a villamos gömbök, mint egy óriási ékszer solitaire-jei. Együtt valamennyi igazán mesés látványt nyújtott, amit még fokozott az itt-ott meggyujtott színes bengáli tűz lángolása és a tűzijáték látványossága. Közbe-közbe vidáman harsogott a katonazene s röpült a sok, sok szép 1891