Herkules, 1896. május-november (13. évfolyam, 10-22. szám)
1896-10-01 / 19. szám
150 rondon ellenfelek a fehér és zöld asztalnál legyenek egy testvérek. Ne tekintse a sportférfi a másik egylet tagját kevésbbé annak, magához nem valónak, ha azon egylet tagjai esetleg a kereskedői karból telnének ki. Hisz én abban van a testgyakorlatoknak nagy társadalmi jelentősége, hogy a foglalkozásra, még műveltségre is nagyon eltérő elemeket egyesíti. Még a műkedvelő és szakember közt is oly szívélyes külföldön a viszony, hogy példát vehetnének tőlük a mi gőgös sport matadorjaink. Az az egy igaz, hogy a franczia iparos vagy kereskedő társadalmi megjelenése, modora olyan, hogy az egyleti öltözetben a magasabb társadalmi állásúval bárki egészen egyenlőnek találhatja. Az egyleteket a békés, barátságos együttműködésre leginkább az egyletek vezetői nógathatják, hozzájuk fordulunk tehát, hogy a magyar testi erősödés ügyét sokszor talán sértett ambíciójuk mellett is mindenkor egyforma buzgalommal szolgálják. Legyenek rajta az egyletek, hogy az egymás közötti érintkezés sűrűbb és barátságosabb legyen. A közelmúlt tapasztalatai ha nem is igen vigasztalók, de legalább tanulságosak, hogy országos fontosságú ügyünk csakis vállvetett munkával vihető előre. K. L. A második túra , Úti rajz. Kezdő kerékpáros az első kirándulás fáradalmait még jóformán ki sem heverte, máris kedvet kap egy másodikra. Hogy az első „túrát“ nagyobbrészt — gyalog tette meg, — arról azonban senkinek sem szól. Olyík aztán még azt is elfeledi, hogy felkötött karral beangolfrastomozott ábrázattal — hatalmas nyolczassal — és nem a rendes lábbal jött haza. Mily öröm az reá nézve, ha versenyt tud futni a vicinálissal, s le tudja azt főzni!... Bevárja a vonatot, s milyen hatalmasat kaczag a masinista felé! Mellét kidülleszti s még fügét is mer mutatni neki.. .! Ha azután a fűtő egy jó lapát szenet csap a szeme közé, hogy aztán mit csinál ? hát mit csinál mást — mint könnyező szemekkel ballag a legközelebbi korcsmába, s ott frissítő helyett legelőször is — tiszta vizet kér az arczára !... A helyzet megmondatja vele azt a régi igazságot, hogy minden örömnek üröm a vége ! Mert öt napig visel jobbik szemén fekete kötést, hanem azért heteken dicsekedik a kollegák előtt azzal a nem mindennapi dologgal, hogy lefözte a vicinálist! . . . Első kirándulásuk sikerén felbuzdulva, — a „Spatz & Comp.“ czég iroda személyzete elhatározta, egy pénteki napon, hogy vasárnap — ob es schön, ob es regnet! — elkerekeznek Túrára. — A kerepesi országút kitűnő, kezdő kerékpárosok élvezettel repülhetnek rajta — pompás mulatság is lesz az! A történeti hűség érdekében megjegyzem, hogy a czég szerény straszistája — Orosz Jancsi, — ki egyébként legjobban kerekezett köztük, — a tanácskozás színhelyéről, a „Berger“-ből eltávozott anélkül, hogy czedhjét kifizette volna. A többieket ez a különös szemtelenség — tekintettel a hónap végére — nagyon felbőszítette, — s ott nyomban elhatározták, hogy Jancsin vasárnap hatalmas revanche-ot vesznek! — Ezzel váltak el, otthon géptisztogatás közben folyton ez a szó csenget fülükben — s vasárnap viradóra, ez keltette fel őket édes álmukból Porzott az országút és fütyült a szél — előlrül a „Spatz & Comp, czég személyzete megkettőztetett erővel nyomta a pedált s vígan kipirulva haladt az országút pompás talaján. Sorba tünedeztek a kedves tájak a „Legyes-csárda“piszkos képét, a „Zöldike“ barátságos külsejét nemsokára már a gödöllői „Erzsébet királynő“ váltotta fel. . . A trupp rasztolt. Spriccerrel éheztek. A somlyai kitünően csúszott. Megduplázták. A szőllőnedv felvillanyozta őket. . . Nyeregre ! Túra még messze van — előre ! . . . Besnyőnél megálltak. Orosz Jancsi azt mondta, hogy a Herkópáternek sem megy tovább. A többi is ezen a véleményen volt. Pihentek ismét. Mert hát contraszélben nagyon megtalálják még magukat erőltetni! Az irodából meg kimaradni nem igen akarnak. Nagy szükségük van a pénzre, az egész havi gagira, szabónak, suszternek, meg a gépért is fizetni kell ! Pompásan ebédeltek. Directe, úgy főzették az egész menüt. A drága vörös bor is erősen fogyott. Jókedvű volt mindannyi. A fekete elfogyasztása után, az említett czég érdemes könyvelője, — Lang Dóri, — egy kis barangolást proponált. Jancsin kívül, ebbe a többi beleegyezett. Felpattantak, s a strazzista még fenékig sem üríthette poharát, azok már a besnyői kolostor mögött szelték az utat. — No, az egyszer legalább jól mutatom ki magam, — e szavakkal tette le Jancsi a poharat. — Korcsmáros úr, aztán czigányokra is volna szükségem. . . Bucsu-nap lévén Besnyőn, czigány rögtön akadt. A fekete gyerekek aztán parancsára húzták, hogy : „Eltörött a biciklimnek kereke . . . Barna kislány ne ijjedez, jöjj ide! Bor már nem kell, csókod után szomjazom, Ha egyet adsz,— biz’ Isten ! — visszaadom.“ . . . Jancsinak még ugyan el nem törött a biciklije, a barna kislány is soká késett a csókkal, — hanem azért felségesen mulatott. A czigányokat már féllábra állította, s a bőgőt maga vette kezébe. Látni kellett volna azt a jelenetet! A bucsusok otthagyták a sétániát, s a strazzista dáridóját a kerítésen keresztül nézték. Jancsi ép a szűknyakut tartotta oda a prímás orra elé, amikor a barangolók visszaérkeztek. Nem álltak meg, hanem egy hatalmasat kaczagva, hangos „jó mutatást kívánunk“kal elröpültek Gödöllő felé. Hogy a strazzista ereiben megfagyott a vér, nem is kell mondanom. Feje szédült, fogait csikorgatta, a szentek neveivel úgy dobálózott, mint egy zsonglőr a labdákkal és rohant a masináért! Már fel akart ülni, amikor a vendéglős hatalmas marha galléron ragadta. — Kedves uram, a czeh az első, — aztán mehett! Jancsi hüledezett. — J...i...igen, a...a., czeh ?! ...A...aztán me-e-emennyi?...Há...á...át nincs kifizetve? — Nem szeretem a rész tréfát uram. Nem sok az egész: 13 frt 77 kr. — Csak ennyi?... Nem több?! No jó, majd küldjön valakit be elsején a „Spatzet Camp“-hoz ott kifizetik. A czéget talán ismeri ?