Herkules, 1897. január-december (14. évfolyam, 1-24. szám)

1897-01-01 / 1. szám

ambiczióval látott hozzá feladatainak megoldásához, le­­tromfolva érezte magát a cseheknek sietősen insczenált, kiírása által, mert megelőzve látta magát szándékában s nem kevéssé merész elhatározással kiirta Ausztria-­ Magyarország bajnokságait 100 yardra, 1000­ méterre,1­1 angol midre és magas ugrásra. Ez a kiírás általános megütközést, hogy ne mondjuk megbotránkozást idé­zett elő az itteni sportkörökben s a kiírással, mely az Allgemeine Sportzeitungban jelent meg, egyidejűleg meg­jelent Tomcsák Gusztávnak, a M. U. E. tagjának egy a szerkesztőhöz intézett levele, melyben éles kritika alá veszi a bécsiek ezen elhatározását. Maga a Sportzeitung is, melynek magyar barátsága tudvalevőleg sem állt nagy hírben, hosszitott czikkben bírálja az uj bécsi egylet kiírását s kifejezést ad abbéli feltevésének, hogy ez a dolog erős recenzust fog előidézni Magyarország sportköreiben. S a Sportzeitung ezúttal igen helyes ál­lásponton áll. Mert egyrészt Magyarországnak közjogi különállása­ és önállósága, de másrészt a magyar sportéletnek az­­ osztrákokétól egész különálló és független fejlődése ki-­ zárják a közös bajnokságok létjogosultságát és azt hisz­­ szűk, senki sincs köztünk magyarok közt, a­ki hajlandó­­ lenne a magyar athletikai sport magas fejlettségének di­­­csőségét megosztani az osztrákok most éledő és még­­ nagyon is kétes jövőjű sportéletének dicsőségével. Ép úgy, mint minden művelődési ágban, iparban, művé­szetben, irodalomban, iparkodunk érvényre juttatni kul­túránknak magyar jellegét és kitüntetve szeretjük látni kultúránknak magyar voltát, úgy az athletikai sportban is akarjuk és fogjuk is kitüntetni sportunknak magyar voltát és nem fogunk hozzájárulni ahoz, hogy ezen Bécsben rendezendő osztrák-magyar bajnokságok szín­vonalát a mi készültségünk produktumaival emeljék ma­gasra, mikor úgy is tudhatjuk azt előre, hogy az érdem és dicsőség ezekért mégis csak a bécsiekhez és osztrá­kokhoz fog tapadni s a mi kitűnő eredményeink a kül­földön az osztrákok sikerei gyanánt fognak szerepelni. S mindezeken kívül kérdeznünk kell azt, hogy mily jogalapon, minő felhatalmazás alapján írta ki a bécsi egylet ezen közös bajnokságokat. J Tudtunkkal a bécsi egylet egyetlen hazai egylethez sem fordult előzetes en­gedélyért, hanem jogát önmagában találta, mint a min­den oroszok czárja teszi azt elhatár­ozásaiban. Hiszen ez az egylet, mely még gyermekezipők­ben szaladgál, s alig van túl a kezdet első nehézségein, é­pen a magyar sport­élet szemléletéből és élő példáiból fektette le jövő fejlő­désének első alapjait, s ha mégis ilyen hatalmas terve­zettel lép ki először a nagy világ elé, úgy ez csak a szokatlan nagy bátorságát mutatja az új egyletnek. Konklúziónk tehát az, hogy a W. A. S. C.-nak joga nincs osztrák-magyar bajnokságok kiírásához, mert erre senkitől felhatalmazást nem kapott, de nem engedi meg a kiírást önálló állami létünk, nemt engedi meg sport­életünk mai fejlettsége és helyzete sem. A bécsi egylet előreláthatólag vissza is vonja elhamarkodott kiírásait s majd a prágai egylettel fog egyezkedni tisztán az oszt­rák bajnokságok kiírása tárgyában. Különben mint értesülünk a Magyar athletikai Club részéről már hivatalos intézkedés is létetett ebben a do­­lgban, a­mennyiben a Club felvilágosításért és indok­­ásért állrt a W. A. S. C.-hoz. A budapesti egyetemek elhelyezésének kérdése mint jó forrásból értesülünk — a közel­jövőben a végleges megoldás stádiumába jut. A tudomány­egyetem egyetem­ téri frontjának kiépítését már ez év­ben megkezdik s ezen építkezéssel kapcsolatosan torna- és vívótermet is fog kapni az egyetem. A műegyetem pedig kiköltözik mai épületeiből, s számára a füvészkert területén építtet a kormány egy nagyszabású otthont, s a tervezet szerint itt is fognak terjedelmes torna- és vívóhelyiségekről gondoskodni. Az Egyetemi Körnek ve­zetősége most azon fáradozik, hogy tekintettel arra, hogy a füvészkert területén bőségesen van hely, az egyetem athletikai gyakorlópályát is kapjon és valószínű is, hogy fáradozásaikat siker fogja koronázni, mert Wlassich Gyula kultuszminiszter ismételten tanújelét adta már a testgyakorlat kérdései iránti meleg rokon­­szenvének s kétségtelen, hogy nem fog ezúttal sem el­zárkózni a fejlődő sportélet modern követelményei előtt. Drezdában olimpiai játékokat szándékoznak ren­dezni 1897-ben az athéni olimpiai játékok mintájára. Külföldön télen sem szünetel a sport. Angliában a foot-ball és a cross-country-versenyek dominálnak . Fran­­cziaországban különösen Párisban szintén igen kiterjedt részben hódolnak ezen két szép sportnemnek s mig néhány évvel ezelőtt még alig ismerték Párisban ezeket a gyakorlatokat, jelenleg már négy­ezerre tehető azok­nak a száma, a­kik hetenként legalább egyszer űzik e sportokat. Elterjedt a foot­ball egyebütt is Európában, így Németországban, Svájcban, Németalföldön, Belgium­ban, sőt Ausztriában is folyton hódit tért, csak nálunk nem akadnak vállalkozó sportsmanek. Pedig igazán kár, hogy hiányzik a mieinkben a kellő anime a játékhoz, a kezdet nehézségeinek legyőzése után bőven kárpó­tolva volnának a játékosok a foot­ball ezernyi fordula­taitól, érdekfeszítő küzdelmeitől, s a­mi a fő, megtanul­nának benne egy olyan testgyakorlati ágat, mely e­z az embert a hideg vagy nedves idő hatásaival szemben fejleszti a lábakat és a tüdőt s a sok testmozgás foly­tán jól eső változást idéz elő az ember ideg- és izom-­ rendszerében. Mint halljuk a Magyar Athletikai Club, a Ludovika Akadémia, továbbá a Magyar Úszó Egyesület szándékoznak a tavaszi időjárás beálltával egy-egy cso­portot alakítani s ha a csoportok tényleg létrejönnének, akkor mi budapestiek is részesek lehetünk majd a foot­ball játék élvezetében. A III ker, Torna- és Vívó-Egylet és a Magyar Úszó Egyesület közt az augusztusban rendezett úszó­­versenyből kifolyólag bonyodalmas affér keletkezett, melynek folyamán a két egylet az egymás közti érint­kezést tudvalevőleg megszakította. Most mint örömmé értesülünk , a két egylet közti kibékülésre alapos ki­látás van, s valószínű, hogy rövid idő alatt baráti job­bot nyújt egymásnak a két haragvó fél. Annál nagyobb megelégedéssel registrálhatjuk e hírt, mert hiszen a két egylet közti tartós viszály csak ártott volna a közös célnak, a sport ügyének, s a sportban — mint tudjuk — csak akkor van a vetélkedésnek igazán nemes ka­raktere, ha jó barátokként küzdünk egymással és nem ellenségekként.

Next