Herkules, 1900. január-szeptember (17. évfolyam, 1-17. szám)

1900-01-15 / 1. szám

megoldható lenne, ha a városi lövöldéknél próbál-­­­nának az iskolák időt és fegyvert kapni. Mindenesetre azonban annyit meg kellene tenni, hogy az egyetemi ifjúság vehesse gyakorlatai közé a czéllövést.­­ Itt most épen némi fellendülés tapasztalható a sport iránt, és a czéllövést a különben ügyetlenebb ifjúság is kedvvel űzné. De mit sem érne, ha csak az egyetemi egyletek tagjai vennének részt e gyakorlatokban, hanem azt általánossá kellene tenni. A czéllövés volna talán a legalkalmasabb gyakorlat nagyobb tömegek egybegyűjtésére.­­ Ezután majd a más gyakorlatok is inkább elter­jednének és lassanként kivonhatók lesznek a tanulók a kávéházakból a szabad mezőre. A korcsolyázásról. (A jégről, a korcsolya­pályákról, a korcsolyázók öltözékéről) A higgadt korcsolyázó első dolgának tartja, hogy meggyőződjék, várjon megbírja-e, elég vastagé már a jég. Mindenekelőtt az élvezet veszélytelenségéről, a jég erejéről kell tehát szólnunk. A nagyobb folyamokon és tavakon minden évben történnek szerencsétlenségek, melyeknek oka a jég vastagságának nem eléggé való megfigyelése. A jég erejének megpróbálásául rendesen köveket dobálunk rá elég helytelenül, mert ez sehogy sem biztos próba és még el is rontjuk a pályát, ha kövekkel bedo­báljuk. Helyesebb egy széles deszkát tenni a jégre és ezen biztosan bemenve felvágni a jeget, ha vastagsága 5—6 c­entiméternyi, úgy biztosan rámehetünk. Hanem még e vastagság mellett is sokra vigyázni kell a szabad jégen való korcsolyázásnál. Sok tó és folyam medrében melegforrások felett a jég nem fagy be vastagon vagy sekélyvíznél a folyam csapása miatt, más helyi léket vágnak a jégre, mind az ily helyek veszé­lyessé válhatnak a vigyázatlanra. A jég vastagsága azonban nem elég biztosítás a veszély ellen, mert a már 4 cm.-es jég is lehet elég erős nagyon hirtelen jött hidegben fagyva, míg az olvadó 6 cm. es is könnyen beszakad. Nagyobb társaságok meg­tartására 7 — 8 c­entiméternyi jég kell, feltéve, hogy a tár­saság nem jár mindig egy irányban, a zene hangjait követve. Ily korcsolyázásnál legalább is 12 c­entiméter vastag jég nyújt csak biztosságot. A jó korcsolyázók ideálja a természetesen mindig smaragdzöld tükörsima jég, mely csak szélcsen, kemény hideg időben képződhetik. Az ily jégtükörben még az a gyönyörűség is megvan, hogy mozdulatainkat visszatük­röződve láthatjuk. Hanem a már csontkeménységű sima jég ismét nem igen kedves, különösen a műkorcsolyá­zásra, mert a legélesebb korcsolya kellő befektetésére is nagy erő kell és csak szokás után élvezheti a legjobb korcsolyázó is. Hanem a szabad szép jeget egy éjjeli hóesés hamar megsemmisíti s már ekkor elő­áll a mesterséges jégké­­szítés és tisztítás szüksége. A tisztításnál a legtöbb baj rendesen a hóval van, de nagy gondot kell sok helyen a falevelek seprésére is fordítani, mert ha a jégen hagyjuk a szél által ráfújt leveleket, ezek sötét színén a nap meleg sugarai köny­­nyebben megtörvén, alattuk a jeget felolvasztják. És ez okból nem kell megengedni a szivarvégeknek, papirosok­nak jégre való hányását. A mesterséges jégpályák legkezdetlegesebbje úgy áll elő, ha valamely magasabb fekvésű vízből a termé­­­szetszerűleg körülzárt, vagyis katlanszerű mélyedésbe eresztünk és megvárjuk még kellő vastagságúra fagy. De itt az a baj, hogy sok víz kell és nehéz ily helyet találni. Ezért már magát a talajt is előre el kell készíteni. Első kelléke e jégpálya-készítésnek, hogy a talaj a lehető legvízszintesebb és legsűrűbb legyen, erre nézve pedig legjobb, ha a tért beton vagy aszfalt réteg­gel vonjuk be, de ennek költségeit nálunk még kevés egylet bízja meg. Ezért a legajánlatosabb az agyagréteget erősen ledöngöltetni, vagy hengereztetni. Még jobb lesz a pálya, ha ez agyagréteget még ki is téglázhatjuk. Az így elkészített tért 50 c­entiméternyi magasban körül­falazva vizet eresztünk rá 40 cm. magasságig. Erős fagyású időben a vizet jó lesz több oldalról egy­szerre beereszteni, hogy egyenletesen fagyhasson. Ha azonban még az a költség is nehezen volna meg, mennyi az előbbi módon való agyagozásra kell, sem elég víz az állandó víztükör képzésére, úgy rá­eresztünk a körülzárt térre annyit, mennyi van és rá­engedjük fagyni, persze ez vékony réteg lesz a korcso­lyázásra, de elég arra, hogy az agyagréteget pótolja. Ugyanis erre eresztvén újólag vizet, ez már nem szivárog le, hanem állandó jeget ad. A jégpálya javítása sokkal nehezebb és fáradsá­gosabb, mint maga a készítés. Ha a sík jeget csak a gyakori korcsolyázás rontja el, úgy helyrehozására némileg elég, ha a felhorzsolt jeget leseperjük. Erősebb felvágásnál azonban, ha a nap melege nem olvasztja fel kissé a jégtükrét és a rá következő fagy nem teszi ismét simává, úgy a jeget öntözni kell. Az öntözéssel vigyázni kell, nehogy túlságos sok víz jöjjön a jégre, mert az 1—2 cm. vastag felső réteg már könnyen leválik vagy megreped. Ha egy fecskendezés nem elegendő, hogy a horzsolásokat, karczolásokat kiegyenesítse, a fecskendezés ismétlendő. Inkább többször ismételjük az öntözést, mint egyszerre sok vizet vezessünk a jégre. A fecskendezéseknél vigyáznunk kell, hogy a jég­tükrön hó vagy felkarczolt jég ne heverjen, minthogy ez az új rétegen egyenetlenségeket idéz elő. Hézagok, lyukak, repedezések legczélszerűbben meleg vízzel öntetnek le, minthogy az a gyors elpárol­gás következtében hamarább egyesül a jéggel. Ha alacsony hőfokú vizet használunk a jégpálya kijavítására, igen könnyen oly jégkéreg képződik, mely a régi jég­réteggel nem áll teljes érintkezésben s igy a korcsolyák táblákat vágnak ki belőle. A korcsolyázókat legjobban bosszantja az úgy­nevezett hólyagos jég, melynél a jégbuborékok miatt göröngyössé válik a felület. Az ily helyeken a jeget jég­késekkel vagy gyaluval előbb ki kell vágni és azután beöntözve egyenlő sima jéggel vonni be. A havazások és gyors olvadásoknál előállt nagyobb egyenetlenségeket, ha már nem igen lehet helyrehozni, úgy deszkával körül kell keríteni, nehogy vigyázatlanul valaki szerencsétlenül járjon rajtuk. A jégpályák rendben tartására a legszükségesebb eszközök a seprűk és jégkések. A jég­törmelék kihor­dására szánkákat használunk. A jégtisztítással különösen a szánkák és jéggyaluk taszításával dolgozó munkások, hogy el ne csússzanak, vas-jégtalpakat kötnek lábuk alá. A jég öntözést, ha még kézi­fecskendőnk sincsen, igen jól végezhetjük öntöző-kannával is. A legsimább jeget a következő eljárással nyerhetjük: egy két-három méter hosszú léczdarabra 1 m. 50 cm. széles erős vitorlavászont szegezünk, most e lécz két végét két ember úgy húzza a jég felett, hogy a vászon a jeget seperje, a harmadik ember öntöző­kannával önti a vizet a vászonra, honnan egyenletesen lefolyva sima

Next