Herkules, 1902. január-december (19. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-15 / 1. szám

nála jelentkeznek, a­mikor a trachoma ellenőrzése végett a tanulók szemeit évente kétszer végignézi, a­mikor a rajz, szépírás, testgyakorlat oktatását látogatva, valame­lyik tanuló figyelmét felkelti, nemkülönben, ha bárme­lyik tanár a tanulót valami okból megvizsgálás végett hozzá küldi, vagy ha hatósági intézkedés alapján fertőző betegség miatt kitiltatik, végül, ha az osztályfőnök neki mindazon tanulók igazolványait átadja, melyekben kiál­lott betegségük miatt okozott mulasztást igazolják. Nyil­vánvaló, hogy ilyen módon a tanítás a jelenleginél na­­­­gyobb megakasztást az iskolaorvos részéről elszenvedni , nem fog, meg lesz pedig a tanuló fejlődésének és egész­ségének hathatós ellenőrzése, a­mi nemcsak az iskola érdeke, hanem egyúttal az állam fontos érdeke is. Hiszen mindig emlegetjük, hogy a magyar nemzet művelt kö­zéposztályának köszönheti suprematiáját ! Az iskolaorvos harmadik feladata az egészségtan­nak, mint rendkívüli tantárgynak tanításában áll a közép­iskolák két legfelsőbb osztályából önként jelentkezett tanulóknak. Az egészségtan tanítása ellen, meg vagyok győződve, senki sem foglal állást, sőt sokan a tanárok közül annak kötelező tanítását, mint a leányiskolákban, óhajtják. Sajnos, hogy a középiskolákról szóló törvény, mely a tanítandó tantárgyakat taxatíve felsorolja, ezt meg nem engedi. A kérdés csak a körül forog: orvos képes-e tanítani vagy sem. Bizony nem egy iskolaorvos e feladatának nem igen í­pes megfelelni és épen ezen okból az iskolaorvosok maguk sürgették legjobban, hogy paedagogiát tanuljanak és tényleg két év óta ilyen elő­adásokat tart Alexander tanár úr és mihelyt az új sza­bályzat életbe fog lépni, ezen tárgyból vizsgázni is fog- Kvóra ezen tanításnak nem egy iskolaorvos • Képes tanítani, arról meg vagyunk győ­­z­p­olyat, kinek csekély paedagogiai képessége Napfényre kerül, nem is kell alkalmazni, vagy­is van már, sokkal könnyebb a tanítástól távoltartani, mint a tanítani nem tudó tanárt, pedig ilyen is akárhány van. Hogy pedig az iskolaorvos tanítson, számos okból előnyös : közvetlenül érintkezik a tanulók­kal, teljes betekintést nyer az iskola életébe, fogalma van a tanítás művészetéről és a túlterhelés és egyéb kérdésekhez saját tapasztalatából hozzászólhat. Az or­vosok — sajnos­­— eddigelé már sok lehetetlent köve­teltek az iskolától, a­mit bizonyára nem követeltek volna, ha azt alaposan ismerik. Arra kell tehát törekedni, hogy módjukban legyen az iskola teljes mivoltával mentős alapo­sabban megismerkedni. Ez a modern iskola érdekében van, mely az orvost már nem nélkülözheti. Még az iskolaorvos állásának külső tényezőiről né­hány szó. Czime akkor és addig míg alkalmazva van, iskolaorvos és egészségtan tanár, egyébként képesített iskolaorvos. Mindennemű visszaélések a c­ímmel meg­fognak szűnni, erről különben külön miniszteri rendelet bővebben fog intézkedni. Alkalmaztatásuk csak ideigle­nes lesz, pedig méltányos lenne az olyan iskolaorvoso­kat, akik hivatásuknak mindenkép megfeleltek, három próbaév után véglegesíteni­. Fizetésük nem lesz valami nagy. Az egészségtanításért 200 K. óradíjat fognak kapni (eddig semmit sem kaptak), az iskolaorvosi működésért pedig 100 tanulónként 100 koronát, ami, tekintve a sok munkát, bizonyára nem sok, de legalább arányos. Az iskolaorvos tanácsadója az igazgatónak és tanácsától az csak saját felelőségére térhet el ; intézkedési joga, egész helyesen, az orvosnak nem lesz. A tanári kar tagja, minden értekezletre megjelenni köteles, de csak egészségi kérdésekben bír szavazati joggal Sok iskolaorvos a meg­szólítás nélküli szavazási jogot óhajtja, de igaza van a referáló Szűcs István dr. úrnak, hogy mihelyest az orvos bármely kérdés egészségügyi fontosságát kimutatja, már­is megvan a szavazási joga. Mindezekből látható, hogy az értekezlet, melyek elnöke Boncz Ödön osztálytanácsos, referense Szűcs István dr., tagjai Alexander, Bókay és Lieberman egye­temi tanárok, Tóth osztálytanácsos, Cherven főigazgató és Juha dr. voltak, az iskola életének szemmeltartásával becsületes munkát vár az iskolaorvosoktól az egyesek tetszésétől függő eddigi szokásos helyzeti. Juha Adolf: Az első segélynyújtás az iskolákban előfor­duló baleseteknél, illetve életveszélyeknél.*) Irta: Komáromi Miklós, Beregszász város tiszti orvosa. " A komoly és higgadt gondolkozó, megszokott m­un­­káját körültekintéssel és óvatossággal végz,a felnőtt em­bereknél is előfordul gyakran, hogy váratlanul balesetek által súttatnak , mennyivel inkább fordulhat elő ilyesmi az iskolákban, hol fejletlen gyenge szervezetű gyerme­kek pajkosságuk, eleven, mozgékony természetük vagy egyébb körülményeknél fogva véletlen balesetnek esnek áldozatául annyival is inkább, miután még annyi ítélő­képességel vagy előrelátással­ nem rendelkeznek, hogy az őket fenyegető balesetekkel szemben a kellő óvatos­ságot kifejthetnék vagy cselekményeik káros, esetleg ve­szélyes következményeit sejtenék. A gyermeket — da­­czára a szülei Argus­z szemeknek és iskolai, intézetbeli gondos felügyeletnek, gyakran éri baleset, miután a leg­különbözőbb természetű, hévmérsékletű és erkölcsű tár­sakkal kerül össze és a külbehatások egyes nemeivel szemben fokozottabb mérvben disponál; egy el- vagy leesés bizony nem ritka dolog tanulóknál. A legtöbb esetben semmi következménynyel nem jár, de néha oly zúzódásokat idézhet elő, melyek rögtöni segélyt tesznek szükségessé. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy *) 15 jeles czikket a Rhédei János kir. seg. tanfelügyelő szer­kesztésében megjelenő Beregmegyei Tanügyből veszszü­k át, ily tar­talmassal-) és röviden e tárgyról még nem irtak. S­z­er­k. •

Next