Herkules, 1903. január-december (20. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-15 / 1. szám
Munkaprogram munk a jövőre nézve a következő : 1. Alapitók szerzésével a testi nevelés ügye számára a K. A. C.-ban alaptőkét gyűjtünk. 2. Oda törekszünk, hogy Kolozsvárnak és az Erdélyi részeknek számottevő, kiválóbb férfiai, mint alapitó, rendes vagy pártoló tagok s mint hazafias és nemzeti ügyünk támogatói táborunkba jöjjenek és zászlónk alá sorakozzanak. 3. Gondoskodunk arról, hogy hajlékunk, gyakorló, training és versenyterületeink legyenek. E czélból érintkezésbe lépünk a Torna-vívó egylettel a torna-vívó terem, valamint a tornázás és kerti játékhelyiség időszakonkinti bér mellett való átengedése iránt. 4. Training és más gyakorlótérül Kolozsvár városától, mérsékelt bér mellett kieszközöljük, a kerékpáros egylet által felhagyott versenytér átengedését, valamint a csolnakázás és korcsolyázásra alkalmas sétatéri tó időszakonkénti gyakorlatokra, teljesíthető feltételek melletti átbocsátását. 5. A lövészsport fejlesztésére, miután az a nemzeti védelem szempontjából nagy jelentőséggel bír, közvetlen is hatni kívánunk. Kezdjük szobafegyverekkel, folytatjuk a messzebb hordó, czéllövő pisztolyokkal, puskákkal. Amennyiben szükség lesz, vagy a sétatér melletti lövészház átengedését fogjuk kérni, vagy a katonai kincstár fellegvári lövészterületének átengedését fogjuk kieszközölni. Mindezek rendjén azt az eszmét akarjuk megvalósítani, hogy a különböző sportok űzésére befolyást gyakorló intézőséget koncentráljuk, mert ez által egyes egyénekre nézve tetemesen olcsóbban hozzáférhetővé tesszük az egyes testgyakorlati nemek űzését. Ezzel megoldjuk egyúttal néhai Bethlen Gergely grófnak, a kolozsvári lövész-egylet egykori elnökének a kolozsvári sportegyesületek egyesítésére irányult eszméjét és törekvését, amely törekvés fájdalom épen a lövész egylet akkori vezetőinek, továbbá a Tornaegylet és korcsolyázó egyesület akkori választmányának ellenállásán szenvedett hajótörést. 6. Hogy fentebb vázlatosan körvonalazott feladatát Clubbank megoldhassa és kitűzött czélja felé a siker biztató reményével haladhasson, természetesen anyagi erőre van szüksége. Tekintettel arra, hogy ez a törekvés nem lokális jellegű és nem privát passióból eredő vállalkozás, hanem olyan nemzeti missió, amelyet a kultur államokban a koronás fők igyekeznek évi rendes nagyobb anyagi támogatással előmozdítani és értékes versenydíjakkal a vetélkedési kedvet állandóan fenntartani és az eredményre való törekvést, mely mint egy nemzeti becsületet képez, fokozni. Ebből a czélból sürgős felterjesztést intéz a K. A. C. a Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Minister úrhoz, hogy tekintettel arra az igazi nemzeti missióra, melyet nagy sikerrel teljesített a múltban és még nagyobb buzgalommal ápolni kíván a jövőben, a clubbot már 1903-ban megfelelő anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjék. 7. Ugyanilyen értelmű megkereséseket intéz a K. A. C. az Erdélyrészi törvényhatóságokhoz is, tekintettel arra, hogy az egész haza rész közönségének teljesít működésével hasznos szolgálatokat. Megállapittatott a K. A. C. 1902. évi deczember hó 28-án tartott értekezletén. A szervező-bizottság. Vívás és czéllövés.* Szemere Miklós, a magyar ifjúságnak lelkes pártfogója, a következő dijakat tűzte ki egy ez év május havában tartandó vívó- és czéllövő-versenyre . Ötezer koronás ösztöndíj és tiszteletdíj kardvívóknak. Részt vehet bárki, vivómestereken kívül. Nevezési határidő 1903. április 15, a tét egyenkint 20 korona. Az első legjobb vívó kapja az 5000 korona tiszteletdíjat, a tétek kétharmad részét a második, míg egyharmad részét a harmadik legjobb vívó kapja. 5000 koronás tiszteletdij czéllövőknek. Részt vehet mindenki a hadseregben alkalmazásban lévő bármily fegyverrel. Tét fejenkint 20 korona. Nevezési határidő 1903 április 15. Első dij 5000 korona, a második dij a tétek kétharmada, a harmadik díj pedig a tétek egyharmada. Szemere Miklós e két tiszteletdíjat nyilván azért tűzte ki, mert kedvet akar ébreszteni fiatalságunkban a kardvívásnak s czéllövésnek rendszeresebb gyakorlása iránt s példát akar nyújtani az egész magyar ifjúság elhanyagolt testi nevelésének szervezésére. Szemerét, aki az ifjúsági testi nevelésről már több nyilatkozatot tett a képviselőházban is, e két ügyesség iránt való előszeretetében is kétségtelenül a magyar fiatalság testi kiképzésének, megedzésének, tökéletesülésének eszméje vezérli. Ebbéli eszméjéhez akar egy lépéssel közelebb jutni Szemere, amikor tiszteletdíjaival példát mutat más magyar uraknak, a testedzés és az ifjúság más gazdag barátainak is, hogy az ő nyomdokába lépve szintén anyagi támogatásukkal is igyekezzenek előmozdítani a fiatalságnak a fegyverforgatásban való alapos általános kiképeztetését. Szemere alkalmasint az egész ország ifjúságát ügyesnek, edzettnek szeretné látni a fegyverforgatásban, hogy, ha egyszer netalán szükség lenne rá, minden magyar ember meg tudja védeni fegyverrel a kezében is a hazát. Ennél a pontnál azonban engedje meg nekünk Szemere Miklós a következő nehány megjegyzést. *A M. szó ez érdekes czikkével bár nem értünk teljesen egyet de érdemesnek találjuk a közlésre különösen a czéllövést illetőleg. -Szark.