Herkules, 1906. január-december (23. évfolyam, 1-20. szám)
1906-01-15 / 1. szám
vés érdeklődését és a verseny eredményét kihirdette. Ez alkalommal röviden jelezte az alelnök a tornázás lényegét és czélját, különösen pedig az Aradi Tornaegyesület működését, kifejezést adván annak, hogy az egyesület a fősúlyt a tömegképzésre fordítja. Czélja minél tömegesebben megnyerni a közönséget a tornázás nemes eszméjének, mert nemzeti és hazafias szempontból sokkal fontosabb száz ember közül legalább is ötvenet a tornázásban kiképezni, ezeknek testi, szellemi és erkölcsi erejét nevelni és ezzel a nemzeti erőt gyarapítani, mint egyesekben felköltve az egyéni hiúságot, ezzel a rekord és éremhajhászásra buzdítani. A minden tekintetben jól sikerült disztornázás után az egyesület tagjai Kovács és Novotny külön éttermében társasvacsorára gyűltek össze, ahol a győzteseknek az ezüst és bronz érmek kiosztottak. Steinitzer Pál dr. alelnök az egyesület elnökét Urbán Istvánt köszöntötte fel és felköszöntőjében megemlékezett ama érdemekről, melyeket Nagy Sándor titkár-művezető nemcsak a mai jól sikerült hisztornázás rendezése, hanem általában az egyesület körül szerzett, különösen érdeméül tudva be azt, hogy idei országos athletikai versenyekben kitüntetett aradi sport férfiak az ő iskolájából kerültek ki, az ő tanítványai voltak s habár más lobogó alatt, mégis az ő dicsőségét hirdetik. A hisztornázásban részt vett 24 egyesületi tag 6 állami tanítóképző intézeti növendék, összesen 30. Egy jeles franczia munkáról. A szerzőnek néhány régibb művét már ismét tettem, szívesen foglalkoztam legújabb kötetével is, mely „az ifjúság nevelése a XX. században“ czímű sorozatnak elseje és Roosevelt elnöknek, a nagy amerikai férfiúnak van ajánlva, és méltán, mert az egész művön az észszerűség s a józanság vonul végig mintegy visszhangjaként a szerző helyszíni tapasztalatának az új világban. Ő valóban nincsen pikantéria nélkül, hgy a klaszikus olimpiai játékok felújításának ideális megpendítője egy évtized lepergése után szinte az ellenkező végletbe evez s megírja a leggyakorlatibb célokat szolgáló, utilitrasztikus testi kultúrának érdekességekben és eredetiségekben bővelkedő kátéját, mely részben emlékeztet Kant hármas felfogására, amennyiben a technikus és mechanikus képességek kultiválását előtérbe helyezi. Ez a könyv annak a meggyőződésnek hatása alatt íródott, hogy a hypersport és rekordhajhászás károsan befolyásolták s mintegy lenyűgözték a testi nevelésnek üdvös mozgalmát mivel szemben a szerző azt technikai egyoldalúságából felszabadítani, a tömegeknek felfogásához közelebb hozni, népszerűsíteni és demokratizálni igyekezett. A sport tehát szerinte is nem lehet öncél, hanem egyik leghatalmasabb eszköze az egyetemes jólétnek melyben egy sage éclectisme helyén való. Könyvünk, mely két főrészből s húsz látszólag önálló fejezetből áll, ,azokat a 14 éven felüli normális fiúkat tartja szem előtt, akinek szervezete a rendes iskolai testgyakorlás révén első alapkiképzését már elnyerte, valóságban azonban bármely épkézláb ember hasznát fogja látni. Célja, hogy megismertessen a mentés, a védelem és a mozgás változatos fajaival, minden kiválóságra vagy osztályozásra való törekvésnek kiküszöbölésével, pusztán tekintettel arra az utilitarisztikus elvre, hogy az ő eszményi hőse az életnek valamennyi s bármily változatos viszonyai közepette megállja helyét. Ehhez képest programmja nem csupán az eddigi sportoknak ismert és elismert ténykedéseket öleli fel, hanem mindazokat a foglalkozásokat és tevékenységeket, amelyek a testi és lelki erőket mozgásba hozzák s ebbe a tág keretbe beszoríthatók. Mindezeket Coubertin mintegy békés köztársaságba egyesíti, ahol egymással szemben egyenjogúak s mindenkinek egyformán és könnyen hozzáférhetők. Kevésbé vagyok azonban hajlandó minderre a nouvelle méthode jelzőjét alkalmazni, mert hisz a múltban s a jelenben is voltak és akadnak érdemes emberek, akik testüket józan elekticismus alapján művelték ; azt az érdemét azonban szívesen elismerjük hogy ezeket a különálló tagokat legalább mozaikszerű rendszerbe foglalta, s ezzel nem csupán látókörünket szélesítette ki, hanem lépten nyomon önálló gondolkodásra sarkal, mely nem mindig az ő javára esik. Egy rövid ismertetés keretében lehetetlen behatóbban be beszállni a szerzővel, avagy csak a gazdag tartalmat is felsorolni ; álljon tehát itt csupán néhány részlet annak beigazolására, hogy a szerző mindvégig érdekes és eredeti. Ilyen pl. a Théorie des Impediments című fejezet (73—77. lap), melyben a szerző szóvá teszi a gyakorlatoknak kisebb-nagyobb akadályokkal való megnehezítését, mlyet már a görögök űztek ; azaz újabb tapasztalatok azt mutatták, hogy nyesmi az elérendő eredményeket csak látszólag fokozza, de azért az életre való tekintettel ezek az apró fogások hellyelközzel gyakorlandók. Ide tartozik a demi-entrainement fogalma is (131. 1.), mely alatt szerzőnk azt a középfokú edzési állapotot érti, mely az embert arra képesíti, hogy rendes (szellemi) foglalkozását félbeszakítva, bármikor képes legyen nagyobb adag izommunkát elvégezni, anélkül, hogy ez szervezetének egyensúlyát megzavarná. A Coubertin által javasolt és dicsőített gymnastique utalitaira legbiztosabb próbaköve az u. n. raid, melyet önmaga imigy definiál (135. 1.) : oly távol eső cél felé irányuló erőkifejtés ez, melyet előzetes próba nélkül az ügyesség, kitartás a legjobb állapotban kell diadalra juttatni ; az ilyen vállalkozásoknál a fizikai, szellemi és lelki erők algebrai összege dönti el a fölényt s ebben rejlik egyúttal vonzó erejük. Már ezekből a