Herkules, 1910. január-december (27. évfolyam, 1-20. szám)

1910-01-15 / 1. szám

Megalakította annak idején egyesületünkben a kerékpár-osztályt és nem volt ága a testedző sport­nak, melyre az ő figyelme ki nem terjedt volna. Elismert szaktekintély volt az egész országban, munkásságát szélesebb körben sokoldalúan gyümöl­csöztette. A művészet iránti hajlama nyilvánult társas összejöveteleinknél és felejthetetlenek maradnak ama esték, amikor a czigámtól átvette a hegedűt és kelle­mesen csengő hangjával a tornász indulót és a leg­szebb magyar nótákat intonálta. Nagymérvű elfoglaltsága mellett összegyűjtötte Aradon Böhm Pál híres festő képeit, abból saját költ­ségén gyűjteményes kiállitást rendezett, a­melynek tiszta jövedelmét, melyet ő még a sajátjából pótolt is, az aradi Kossuth szobor-bizottságnak engedte át. Alapitó tagja, kezdeményezője volt a „Magyar­­országi Tornatanitók Egyesületének, melynek mind­halálig oszlopos tagja volt. Tagja lett a Kneipp-egyesületnek, mely 1903-ban a Balaton-Almádi-i fürdőbe küldte ki képviselőül, hol azóta minden évadban vezetője volt a természetes gyógymódnak. 1907-ben Aradon ő indította meg az alkohol­­ellenes mozgalmat, melynek érdekében felolvasásokat rendezett és a napilapokban czikkezett. Csodálatos, hogy ily nagyarányú elfoglaltsága mellett, honnan vette azt az időt, hogy még irodalmi­­lag is működjék ? Az aradi lapok régebbi évfolyamai számos útleírást, sportesemények leírásait és nem min­dennapi tehetségre valló verseit közölték, de mind­ezeket csak szórakozáskép írta, mert főmunkásságát a szakkérdésekben és szaktanulmányaiban fejtette ki. Számtalan, a szaklapokban megjelent czikkein kívül országos feltűnést keltett szakkörökben „Néhány szó a középiskolák uj törvényjavaslatához“ czimü röp­­irata, „Tornatanitásunk hiányai és akadályai“ czimü tanulmánya, továbbá felolvasásai, melyeket a test­nevelés egészsége és ápolásáról tartott. Országos fel­­tűnést keltettek az országos közegészségügyi egyesü­let gyűlésén és az 1896-ban tartott második országos egyetemes tanügyi kongresszuson elmondott beszédei, melyek később külön kiadásban is megjelentek. Legnagyobb szakmunkája az 1908. évben irt pályanyertes és a M. 0. T. E. Sz. által 200 korona jutalommal kitüntetett „Szabadgyakorlatok súlyzóval“ czimü munkája, melyet a M. O. T. E. Sz. rendez sajtó alá. De fel tudnék még sorolni Nagy Sándor életéből és áldásdús munkásságából, külföldi utazásairól, az ott szerzett tapasztalatairól és annak szakszerű fel­dolgozásáról sok mindent, de nem folytatom, mert Nagy Sándor végrendeletében meghagyta, hogy mun­kásságainak gyümölcsei a testedzés ügyében irt számos czikket összegyüjtessenek és egyesületünk szent fel­adata lesz ezeknek a hazai tornázás és testedzés érdekében való kiadásáról gondoskodni. Három intézet ifjúságának testi fejlődése tétetett az ő kezébe, számos generáczió testi épsége felett őrködött nagy lelkiismeretességgel, e szívéhez nőtt alkotása az „Aradi Tornaegyesület“. Volt, ahol har­­mincz éven keresztül alig volt óra, amelyen hiányzott volna. A miénk volt Nagy Sándor, a miénk volt lényé­nek egész varázsával, a miénk tetteiben úgy, mint érzelmeiben és gondolataiban, a miénk volt egyletünk zsenge kezdetétől fogva annak megizmosodásáig, neki köszönjük, hogy egyletünk oly szépen fejlődött és megerősödött és hogy a vidéki egyletek sorában az „Aradi Tornaegyesület“ az első helyet foglalja el. És még csak néhány szót arról, hogy Nagy Sándor társadalmilag miként gondolkozott egyesüle­tünk felől.­­ Évi jelentéseiben, melyeket oly klasszikusan irt meg, végig húzódik ama gondolat, hogy az „Aradi Tornaegyesület“, mint demokratikus egyesület teljesiti nemes hivatását, mely nemzetiségi-, vallási- és rang­különbség nélkül az emberiség legfőbb kincsének, az egészségnek megőrzésére és fentartására működik és melyben a tagok, mint egy haza szülöttei egymást testvérül tekintik. Ismételten kifejezést adott ama meg­győződésének, hogy az „ Aradi Tornaegyesület“ a leg­nagyobb mértékben fel fog virágozni ezen azért, mert távol tartja magát minden olyan mozgalomtól, mely vallás, rang és nemzetiségi gyűlölködésre vezet. Vagy amint azt egyik jelentésében oly szépen fejezi ki, hogy ő a tornaegyesület tagjaiban a leendő erős Magyar­­országnak erős oszlopait látja, egy szép és nemes intézményért, a magyar nemzeti tornászásért síkra szállani, azon intézményért, mely a magyar haza minden polgárát vallás , nemzetiségi és rangkülönb­­ség nélkül az „épség, erő, egyetértés“ lobogója alatt egyesíti. Egy más alkalommal pedig, midőn a tornászás erkölcsi értékéről beszélt a meggyőződés hangján így fejezte be beszédét: „szükséges, hogy a tornaegyesü­­leteket ápoljuk, fejlesszük és fentartsuk, mint a demok­ratikus eszmék és áramlatok egészséges talaját. Ez képezi reánk nézve Nagy Sándor szellemi örökét és Nagy Sándor szellemében járunk el, midőn egyenletünket ezen irányban tovább fejlesztjük. Impozáns módon, nagy emberhez méltóan kísérte ki Arad város közönsége Nagy Sándort utolsó útjára, ahol Hunyady József dr. főgimnáziu­mi tanár a gim­náziumi tantestület nevében a következő búcsúztató beszédet tartott­a: ,,Állj meg barátunk — kedves halottunk — egy perezre, mielőtt az örökkévalóságba távoznál... Gyászos s keserves bár ez a pillanat, de enyhülést nyújt a tudat, hogy még melletted, még veled vagyunk itt, kikkel mintegy négy évtizeden át

Next