Zichy Antal: Magyar szabadelvü-conservativ politika (Pest, 1862)

I. Pártok legyenek

pártok legyenek. Régente csak kétféle politikust ismert a közvéle­mény fauliiust és patriótát. Föltették, h­ogy a­ki az udvarhoz szít, az már el­adta hazáját, és a ki jó hazafi, azt az udvar már üldözi. E kissé szeretetlen s tán igazságtalan felfogást, mely az­ elvont fogalmakat egyszerűsítni, sőt személyesíteni szerető tömegnek nagyon tetszett, a vezérek is vagy oszták vagy osztani látszanak. Nemcsak azon velünk született gyarlóságból, miszerint ellenfelünk gyengéit felleplezni, hitelét alá­ásni mindig szeretjük, nemcsak azon csalhatatlan szá­­mításból, miszerint, mindannak, a mit ő, t. i. az ellen­fél a nagy közönségnél veszít, mi leszünk nevető örököseivé, s igy elveinknek, melyeket egyedül üdvö­zitőknek vallunk, az ellenfél rovására, sőt holttetemén át is győzelmet szerezhetünk. Mind­ez oly emberi dolog, s nem is hallatlan. Nálunk azonban, helyzetünk sajátszerűsége látszik igazolni e politikai kiskorúságot. Nem hiányzottak s napjainkban sem feleslegesek. 1

Next