Heti Válasz, 2003. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
2003-11-21 / 47. szám
mindenkorra eltűnjön a magyar közéletből". A tizenegyek további feltétele, hogy a szövegből maradjon ki az a kitétel, mely szerint büntetendő, aki azt állítja, hogy a nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozás alapján valamely személy vagy személyek egy csoportja alsóbb- vagy felsőbbrendű. „Az első héten elkezdenék perelni a különféle felekezetek papjait, hozzáteszem, elsőként azokat a rabbikat, akik arról beszélnek, hogy a zsidók Isten kiválasztott népe" - adta meg a pofonegyszerű magyarázatot Gusztos Péter. Az SZDSZ-es politikus - Bauer Tamás, Fodor Gábor, Pető Iván, Szent-Iványi István mellett - továbbra is elutasítja a gyűlölettörvényt. Szerinte a javaslattal becsapnák azokat, akik a jogszabálytól megoldást várnak, nem is szólva arról az ellenzék által is osztott nézetről, hogy a szólás szabadságával való visszaélés még mindig kisebb veszély, mint a szabad szóláskorfogalmazta meg az Alkotmánybíróság is, amikor kimondta: a véleménynyilvánítás szabadságába a sértő vagy aggodalmat keltő vélemények is beleférnek, most pedig a testület korábbi vezetője, Sólyom László, illetve a szabad demokraták első elnöke, Kis János a Népszabadságban közös cikkben ennek alapján mondták ki: „amíg nézeteinek megjelenése nem jelent nyilvánvaló és közvetlen veszélyt mások személyiségi jogaira, biztonságára, szabadságára, testi épségére vagy tulajdonára nézve", senkit sem kompetens tudományos fölmérésekből, vizsgálatokból ezt pontosan tudjuk - a magyar nép döntő többsége egyáltalán nem antisze-ímita. Ez passzív vélekedés ugyan , nem szilárd meggyőződés. Csak avval válhat komoly belső meggyőződéssé, ha kimutatjuk - márpedig nem nehéz kimutatni hogy az antiszemiták hiedelmei nem pusztán erkölcsileg fölhábortók és politikailag veszedelmesek, hanem tárgyilag helytelenek m esharmiak. A zsidókat mindennyi szabad megfosztani a szóláshoz való jogától. Ennek ellenére azok a liberális és szocialista politikusok, akik korábban például a kábítószer-fogyasztás törvényi büntetése helyett a megelőzés és felvilágosítás szükségességét emlegették, most kíméletlenül leszámolnának a rasszistákkal. „Aki nagy nyilvánosság előtt valamely nemzet vagy valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport avagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre izgat, vagy erőszakos cselekmény elkövetésére hív fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő" - foglalnák törvénybe. Tudhatják azonban: a „gyűlöletre izgat" szókapcsolat nemhogy a nyelvhelyesség próbáját nem állja ki, de - jogászok, politikusok egyöntetű véleménye szerint - bízvást könnyűnek találtatna az Alkotmánybíróság előtt is. Mégis, mi lehet az oka, hogy ennek ellenére a kormány hitet tesz a gyűlölettörvény mellett? A magyarázatra talán épp a szabályozás egyik mostani szorgalmazójának korábbi kijelentése világíthat rá. „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni" - Bayer Zsolt jobboldali publicista közlése szerint ezt egyszer Kornis Mihály vetette oda neki. A baloldali író és társai mintha csak meg akarnák mutatni, mire is képes ötezer magyar értelmiségi: aláírásgyűjtéssel követelik a parlamenttől, hogy alkosson „törvényeket emberi méltóságunk, sokszínű társadalmunk kohéziójának védelmében". (A kezdeményezés enyhe gellert kapott, amikor némely baloldaliak és liberálisok közleményben nyilvánították ki: nem értenek egyet a tiltakozókkal; szerintük a gyűlöletbeszéd elleni harc nem a büntetőjog feladata. Az indulatos vita feszültségét bájos közjáték enyhítette, amennyiben volt, aki a nagy fzehnetikárazonyosodott, hogy a politikai antiszemitizmusnak komoly társadami és intézményi támogatottsága van. A fasisztáid és a nyát fasiszta támadásokra adott demokratikus válasz pedig zavarodott és zavaros. Ez az írás a demokratikus ellentámadás tartalmának és irányának a vázlatos meghatározására törekszik - azoknak íródik, akik ezt az ellentámadást helyesnek és szükségesnek tartják._____________ látozása. Ezt 2003/11/21 heti Válaszsz KIREKESZTŐSDI Hell István publicista, miután nevét a Demokrata 2001-ben többek között Szálasi Ferenc és Rákosi Mátyás társaságában szerepeltette a lap által Kirekesztők címmel ellátott feketelistán, így tört ki a Magyar Hírlap 2001. július 21-i számában: „Kétféle kirekesztő él e kis hazában. Ott vannak, ugye, fogalmazzunk világosan, a protonácik és együgyű társaik - rasszisták, előítéleteket sziták, cigányellenesek és antiszemiták, oláhozók és tótozók, hímsoviniszták és homofóbok, harcias és kackiás »revizionisták« -, akik nemre, rosszra, világnézetre, vélt vagy valós etnikai hovatartozásra való hivatkozással rekesztenének ki egyeseket innen-onnan. Például a »nemzet testéből«. És persze a köznyilvánosságból, a parlamentből, az iskolából, a munkahelyekről. ...a magamfajta kirekesztő ennek fordítottja. Ő a magyar alkotmány szellemében ezeket a kirekesztőket rekesztené ki szívesen. No nem minden fent említett helyből, de a hatalomból legalább." Ifj. Hegedűs Lóránt a fenti sorokra szánta válaszul azokat a mondatokat a MIÉP XVI. kerületi lapjában, melyek miatt beperelték. „Galíciai jöttmentek hada ...a nácikat is nemegyszer megszégyenítő fasiszta módszerekkel a Jordán partja mellől, hát jönnek megint a Duna partjára, hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet rúgva a magyarba. ... Rekeszd ki őket! Mert ha nem teszed meg, ők teszik ezt meg veled." Az elsőfokú bíróság lelkészi minőségét súlyosbító körülményként értékelte, s - három évre felfüggesztve - másfél év szabadságvesztést rótt ki rá. Az írásában oly harcias Hegedűs a bíróság előtt már nem volt annyira karakán: tagadta még azt is, hogy a zsidók akár csak eszébe jutottak volna ezzel szemben, állította, írásában Kun Béla, Gerő Ernő és Rákosi Mátyás szellemi örököseire gondolt. A „galíciai jöttmentek" kifejezést pedig, mint mondta, egyenesen Prohászka Ottokár szájából vette ki: a két világháború közötti legendás katolikus püspök ugyanis e szavakkal illette a Tanácsköztársaság felelőseit. Ifjabb Hegedűs Lóránt örül a felmentésének . Sz. Sz.