Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)
1845-05-16 / 14. szám
213 megnyugtató volt, mit a’ barátságos, egészséges, mindig egyenlő mérsékletben tartott munkateremben végzett rendes, megeretetéssel nem járó munkának, mint szinte a’ rendes életmódnak tulajdonitnak, mivel a’ munkások jó keresetük következtében a’ növényi ételeken kívül húst is esznek, és jól ’s melegen öltözködhetnek. Mivel a’ részegség a’ gyári alapszabályok értelmében igen keményen büntettetik, ezen vétek ritkán fordul elő, sőt ezen szigorú rend következtében nehány, azelőtt iszákos , egészen tönkre jutott ember a’ gyárba fölvétele óta erkölcsös ember és derék családatyává lön, ’s most jó állapotban van. Fajtalanság a’ két nem közt csaknem sohasem fordul elő, mivel annak a’ gyárból való rögtöni elbocsátás a’ következése. Egészség villog minden fölserdült és gyermek szemiböl. 3) Egy takarékpénztár, mellybe a' munkások megtakarított pénzüket a’ rendes kamat mellett letehetik , ’s szükség esetén róla szabadon rendelkezhetnek. Ezen jótékony intézet folyvást gyarapszik, bár a‘ munkások, mint hallottam, eleinte gyanús szemmel nézték és azt hitték, hogy az illy bevételek által a’ gyári urakhoz lesznek kötve. A’ jó kezelés, és a’ szerkezet közelebbi megismerése után azonban ismét megjött az intézet iránt a’ bizodalom ; a’ gyárba szállított családok először adósságaikat faragták le, aztán szebb ruhát ’s házi bútorokat szereztek, utoljára pedig a’ takarékpénztárba kezdtek rakni, úgy hogy mármost soknak szép öszvegecskéje van. Százszor is megmutatta már a’ tapasztalás , és bebizonyult Hammersteinban is, hogy a’ takarékosság példája hatalmasabban hat a’ munkásra mint akármi intés; azonban nagy fonóintézetekben, mint az itt lerajzolt is, mindenkinek lehető valamit megtakargatni, mivel a’ munkát nagyobb részint a’ gyárban darab számra és a’ szorgalomhoz képest fizetik, és az ügyes munkás nemcsak a’ maga munkamennyiségét, hanem még más, azzal növekedő jutalmat is kap , és keresetét naponkint egy tallérra emelheti. Hogy pedig ez hatalmas ösztön a’ szorgalmas munkásra, azt említni is alig szükség. 4) Egy varró iskola, mellyben a’fiatal leányok a’ nyári hat hónapban gyári munkájok bevégezte után estvéli 7 órától 8-ig ingyen tanítást kapnak a’ jószágigazgató nejétől az is meg, ’s ruhadarabok szabásában és varrásában, hogy ha később házi asszonyok lesznek, a’ háztartásban ezen olly szükséges munkát tudják. Ezen iskolát a’ múlt évben 60 lány látogatta,’s igen sok közülök örvendetes haladást tett. A’ gyár előtermeiben 8 órakor reggeliznek, a’ távolabb lakók 12 órakor ebédelnek, 4 óra tájban pedig vacsoráznak; ez idő alatt a’ gyár csendesen áll. A’ gyári munkások nagyobb része a’ telep közelében lakik; 75 család lakik 18 házban Hammersteinban; a’ ház nagyobb része mind ujdon épült kőház, egészséges, ’s egymástól elszórva fekszik. Minden családnak van egy kis kertje ’s kis burgonya földje, melylyet maga mivel. Nyárban, mint a’ munkásoktól hallottam beszélni, 7 órakor a’ gyári munka végezte után a’ családatyák ’s anyák, mint szinte az idősb gyermekek is , mintegy mulatságból, a’ kertben foglalkoznak, mi legvilágosabb bizonysága annak, hogy a’ gyári munka nem nagy erötetéssel jár. Ezen munka a’ szabadban megtartja az egészséget, és eltávoztatja a’ bűnt, melly ellen legbiztosb ovószer az illy munka. E’ szerint a’ hammersteini szép fonóintézet is dicsekedhetik azzal, hogy több ízben a’ koldusokból rendes, ’s köznek szolgáló embereket teremtett, és a’ szegénységet száműzte. A’ házbér igen csekély, t. i. 8—12 tallér, melly nagy ellentétben áll a’ közel várossal, hol 30—40 tallért kell fizetni egy kevésbé szép és egészséges szállásért. A’jószágigazgató rendesen minden lakást szemügyre vesz, ’s mindenkit rendre, tisztaságra int. Egyszer egy esztendőben minden házat ki kell meszelni, ’s mindenikben ott függ a hatóságtól jóváhagyott rendőri szabály, miszerint kell a’ lakóknak magokat viselniük. E’ szerint a’ munkásokról a’ legfelebarátiabban van gondoskodva, ’s nekik alkalom van nyújtva munkájokat úgy gyümölcsöztetni, hogy nemcsak élelmüket megkereshetik, hanem kis megszorítás mellett, valamit meg is takaríthatnak. A’ munkás háztartását, bevétel és kiadás tekintetében, egész esztendőre meghatározhatja , mert munka szünet nélkül van. Jövendőjét is biztosítva látja, mivel a’ gyártulajdonos egy jó magaviseletü, ’s ügyes munkást örömestebb tart, mintsem helyette újat, talán ügyetlent vegyen föl; aztán a’ gyártulajdonos telepét, benne fekvő tőkéje miatt kényszerülve érzi magát, szünet nélküli munkásságban tartani, akár jó, akár rész idő forduljon az üzérkedésre. A’ ki rabszolgaságról, hübérnökségről, és a’ mai idő más egyéb kedvencz kifejezéséről beszél, csak azt árulja el, hogy soha sem vett magának fáradságot a’ dolgot közelebbről megtekinteni. A’ munkás ott ép olly szabadon áll munkaadója irányában, mint az első hivatalnok a’ bankban, vagy más nagyszerű izérletben főnöke ellenében. Senki sem tartóztathatja őt mihelyt a’ kölcsönös törvényes felmondási időnek eleget tesz; illy esetben a’ gyárt akármellyik pillanatban oda hagyhatja és más, neki alkalmasabbnak látszóba mehet. Mivel a’ többször említett telepben a’ munkásokat mindig a’ tulajdonosok fizetik , annálfogva örökös érintkezésben vannak a’ munkásokkal, ’s alkalmuk van azokon tanácscsal és tettleg segíteni, mint szinte szellemi’s testi állapotjokat szemügyre venni. Illy ipari telepeknél, hol az emberek zárt helyen dolgoznak, hol az atyának, mint Hammersteinban, legtöbbnyire saját gyermekei segédmunkatársai a’ gép kö