Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-06-10 / 21. szám

324 nyersi tájú város mint fővárosa a’ felső megyéknek, már fekvésénél fogva élénk forgalom fekhelyéűl látszik ren­delve , ’s egyéb városainkhoz képest, pezseg is benne meglehetősen vidor élet. De a’ régi jobb idők emléke­zete, úgy látszik, nemcsak az ember azon hajlamán — miszerint a’ költőiség homályában borongó múltat rend­szerint jobbnak tartja a’ prózai jelennél,­­ hanem két­ségbe vonhatlan való tényeken alapúl. Annyi bizonyos, hogy Nagy Lajos és Zsigmond korában a’ felső megyék átalában sokkal virágzóbb forgalomban részesültek; mert a’ jőreményfok még föl nem lévén fedezve, hazánkon vonult át a' keleti kereskedelem egy útja, ’s mert a’ pa­zar lengyelek még nem lakoltak vala vétkeikért. Len­gyelország sírbaszálltával felszámithatlanúl sokat szen­vedett főleg felső Magyarország forgalma, ’s most a’ környező tartományokban épülő vasutak ’s egyéb köz­lekedési eszközök napról napra érezhetőbben hatnak nemcsak a’ külfölddeli, hanem a’ belföldi forgalomra is. A’ forgalom eszközei: Sáros vmegyének útjai a’ középszerűekhez tartoz­nak, rosszabbak a’ szepesi vagy borsodi utaknál, de jár­hatóbbak mint sok más megyékéi. A’ szab. kir. városok kerü­letében levő utak rosszabbak a’ megye építtette utaknál ’s átalában a’ sorompók Sárosban is nemcsak arra emlékeztetik a’ parasztot, hogy fizetni kell, de arra is figyelmeztetik mind a’ parasztot mind a’ nemest, hogy rész útra érkezett. — Kívánatos volna, hogy ut-tataro­­zók tartassanak, kik, mint például Borsodban a’ kimosott vagy kinyomott gödröket és vágásokat mindjárt kie­gyengetnék és betöltenék. De most kevés gond fordít—­tatik az utak tatarozására ’s sisiphusi munkával ölik el a’ közmunkákat végzőknek úgyis csekély erejét. Aztán nem is lehet a’ földmivelőt tavasz idején a’ vetéstől el­vonni ’s út-tatarozásra kihajtani, igy hát mit a’ tél eseje és hava megkímélt, elromlik a’tavasz alatt’s nyáron, midőn végre az utak igazítására kerül a’ sor, azokat csaknem egészen újból kell ismét csinálni, mivel csak­nem minden mesterség nélkül lévén építve, az időjárás mostohaságával nem daczolhatnak. Vízi közlekedés Sárosban tudtomra nincs, melly je­lentőséggel bírna. A’ postán kívül különösen két gyorsutazási intézet mozdítja elő a’ forgalmat: I. Eperjespesti gyorsutazási intézet, mellynek igazgatója az ernyedetlen buzgalmú és vaski­­türésü Matthaeidesz Károly ur, kinek vállalkozási szel­lemét és hatalmi fáradozását az ipar körében már sze­rencsém volt e’ lapban (Lásd Hetilap 3. sz.) kitüntetni. Szabadjon azon , hazánkban tán legrégibb ’s most leg­virágzóbb intézetet közelebbről megismertetnem , hogy kitűnjék mennyi bajba kerül ’s mennyi akadályba ütkö­zik minden illyen intézet, és hogy az akadályokon nem czifra szók, hanem csak csüggedetlen erőködések és tet­tek , millyeket Matthaeidesz ur tanúsított ’s naponkint tanúsít, diadalmaskodhatnak. Következő kérdéseimre szives volt Matthaeidesz ur válaszolni: 1) Mikor és milly körülmények közt támadt azon intézet ? Azon intézet már az 1829. évi július 1-jén vette kezdetét, de csak a’ két szomszéd város Eperjes és Kassa közti közlekedésre szorítkozott; — ’s csak az 1836-ik évi november havában terjesztetett ki Pesti gr. Az 1832/6, 25. törvényczikk erejére támaszkodva alakult meg a’ társaság azon kitűzött czéllal: „szabá­lyozott, határzott időben és órában elinduló kocsik ál­tal ipart és kereskedést minden lehető ágakban előmoz­­dítni és a’ közlekedést könnyítni.“ . Azon társaság 1840-ben részvénytársasággá alakult ’s alapszerződé­sét, alapszabályait és czímzetét a’ czimvezetővel együtt váltóilag bejegyeztette. 2. Milly akadályokkal kellett az intézetnek küz­denie ? A’ föakadály, mellyel azon vállalatnak küzdenie kellett ’s részint még most is küzdenie kell, a’ rész utak. — A’ csinált országút 1836-ban Eperjestől M. Kö­­vesdig ért csak, onnan Kápolnáig feneketlen út volt, je­lenleg van ugyan Sáros, Abauj, Borsodban, ’s Horthig Hevesben is csinált út, melly azonban csaknem átalában és végig rész karban tartatik. — Horthtól Pestig azon­ban egyes, számba sem jöhető helyeken kívül épen sem­mi csinált országút nincsen — ’s azért az utak legki­sebb esős időjárás mellett felette bajosan — sőt némelly helyeken csak életveszéllyel járhatók, mellyek közt különösen a’ Hatvanon keresztülmenő, azután is Pest vmegyében levő Hévész Györk helysé­­gébeni és helységén kívüli minden rész utak non plus­­ultrájának tüntetik ki magokat. 3. A’ gyorskocsizási szabályzat a’ vonó-erőre, járművekre, állomásokra ’stb mi kívánandót hagy fel ’s vannak-e ellene ’s minő panaszok? A’ vonóerőre nézve eleinte az ahhoz alkalmazott fuvarosok nem biztossága nagy akadályokat vetett az in­tézetnek ; annak elejét vette az intézet mindjárt a’ má­sodik évfolyamban saját lovainak minden váltóállomá­sokon fölállításával; de fájdalom, az utak több helyeken olly feneketlen részak, hogy még az ötfogatu, erős, jól varrott hámok is elégtelenek a’ kocsi elvivésére ’s gyak­ran szükség segédfogatokat, sőt néha néha ökörfogato­kat is segítségül venni. — A’ járművekre nézve semmi fáradságot és költséget nem kímél az intézet, azokat le­hetőleg kényelmesekké csináltatni; nyáron és télen 6 ülésű batárdok csigarugonyokkal használtatnak. Az utazó közönségnek, megelégedésére nézve di­cséretes bizonyítványokat mutathat fel az intézet, mind

Next