Hetilap, 1845. április-december (1. évfolyam, 1-79. szám)

1845-04-01 / 1. szám

n­a­ gyobb productiójának. Volna ugyan még egy negyedik tehetség , hogy t. i. az angol birodalom és Francziaor­­szág termékenyebbek Magyarországnál — de ezt alig fogja valaki elhihetni. Az okoskodás­ sarka a­­körül forog, hogy az an­gol birodalom és Francziaország valóban annyit termesz­tenek , mennyi népességüknek eltartására szükséges — ’s ez az, mit be is fogunk bizonyítani. Az angol biroda­lom évenként 271 millió pozsonyi mérő gabonát ter­meszt, és ebből esik egyegy □ mire 48.000, egyegy la­kosra mintegy 10 p. m. Francziaország évenként 347 millió p. mérőt termeszt,’s e’mennyiségből esik egyegy négyszög mire 34,700, egyegy lakosra szinte 10 p. m­. Magyarországról, fájdalom­­hiteles adataink nincsenek. De ha igaza van Fényesnek (Stat. 1,121), hogy Magyar­­ország évenként csak 90 millió p. m. gabonát termeszt — ’s igazának kell lennie, mert számtételei igen vá­logatott összehasonlításokon alapulnak — akkor Magyar­­országban egyegy négyszög msre csak 18,300, egyegy lakosra csak. Va­p,m, esik! Mi már ezen összeállításokból is mindenféle következtetéseket hozhatnánk, de ezt ten­ni nem akarjuk, hanem csak arra figyelmeztetjük az olvasót — mit minden utazó észrevehet — hogy t. i. az angolok és francziák jobban táplálkoznak, mint akár a­ magyarok, akár a németek. Nem áll tehát, hogy Magyarország je­len körülményei közt gabonában gazdagabb volna, mint akár az angol birodalom, akár Francziaország — és hogy, mint némellyek álmodoznak, — ezen országok a’mibősé­­günkre szorulnak. De azt fogja talán valaki mondani : hogy van az, hogy Anglia, hogy Francziaország gabonát bevisznek ?­­S nemde az félreismerhetlen jele, hogy gabonában szüksé­gük van? Igen, ha általános fog­almakból okoskodunk,ak­kor úgy tetszhetik, mintha a’ bevitel a’ szükségnek; a’ kivitel (’s Magyarország kivisz!) a’ bőségnek jele vol­na. De ha e’ határozatlan fogalmakat számba öntjük, egészen máskép tűnik fel a’ dolog. Az angol birodalom bevisz — az igaz — de mennyit? Az előttünk fek­vő kimutatások szerint (Porter, I. 156.) Anglia a’je­len század eleje óta többször nem vitt be, sőt volt éve, a’ midőn kivitt — ’s a’ bevitel középszáma csak 500,000 quarterre, azaz nem egészen 3 millió p. mé­rőre emelkedett, mi tehát csak 300,000 egyén’ eltartá­sára elegendő — ’s az összes foggyasztásnak nem egé­szen V90 részét teszi ! ! ! Igen jól tudjuk, hogy az an­gol ágensek német szomszédainkat nagysze­rű gabonakereskedés’ reményével kecsegtetik ’s hogy ők a’ földmivelő osztályt fel akarnák ingerelni a’ kelet­kező német gyáripar ellen , de a’ róka is dicsérte ám a’ varjat mig a’ hiú madár a’ sajtot szájából kiereszté! Francziaország szinte bevisz­­— de legfeljebb 30 mil­lió fr. árát, mi itt sem tesz az egész foggyasztásnak leg­feljebb 190 részénél többet. A’műiparos nemzetek,kiknek elég módjuk van gabonát vásárlani, rendesen bevisz­nek azon vidékek’ számára, hol szükség mutatkozik — holott földmivelő országban a’ legkisebb szükségnél ezerenként halnak az emberek; ámbár termékenyebb években, sőt termékenyebb vidékekről ugyanazon évek­ben is talán kivisznek. ’S ez a’ pusztán földmivelő orszá­gok’ átka, hogy közlekedési és csereeszközök, magtárak’ stb. nem létében — ’s a’ mondott javak China’ némelly földmivelő tartományait kivéve, hol a’ mennyek’ fiának ellentállhatlan akarata idézte elő azokat, földmivelő or­szágokban sehol sem léteznek — ezerenként halnak az emberek olly földön, melly két annyi népesség f­eltar­tására is elegendő volna! Ne hivatkozzunk borainkra, marhánkra, erdeink­­re. Mindezek szép dolgok, és mi sem tagadjuk , hogy borunk jó lehetne; hogy marhánk talán elérhetné az angol marhák kitűnő jó tulajdonságait, hogy erdeink­­nek több hasznát vehetnék, ha közgazdasági viszonyaink nem így, hanem más irányban fejlődtek volna ki; de je­len körülményink közt sem egyik sem másiknak igazán nem örülhetünk. Bár a dolgában Francziaországgal nem mérkőzhetünk, mert Francziaország egyegy négyszög­ötön 8400 akót termeszt, holott Magyarország ugyan­akkora téren alig 6000-et képes előállítani — és pedig nem annyira bort mint undorító moslékot! Hogy hosz­­szasak ne legyünk, ime összeállítjuk a’ marhatenyész­tési főbb rovatokat — mellyeknek megélhetésére csak még azt adjuk hozzá , hogy a’ mezőgazdasági viszonos népesség az összehasonlított három országokban nagyon közel áll egymáshoz ; ’s hogy tehát az előadandó meny­­nyiségek nemcsak egyenlő téren, hanem majdnem egyen­lő számú mezőgazdáktól tenyésztetnek. Egyegy négyszög msre esik. Ló. Szarvasmarha. Birka. Angol birodalom . . . 420 .... 1224 .... 5760 Francziaország .... 300 .... 900 .... 3300 Magyarország............ 245 .... 980 .... 3470 Erdők dolgában Magyarország, az orosz birodalom után, valamennyi mivelt országnál gazdagabb ugyan, mennyiben egyegy magyar lakosra körülbelül egy (1600 □ öles) hold erdő esik, mig Angliában, Fran­­cziaországban egynekegynek felénél is kevesebb jut. De milly gazdagság az, melly olly egyformátlanúl va­gyon elosztva, hogy többnyire annak jut, kinek nem kell, ’s melly a’ müiparnak mindennapi használatára alkal­matlan ’s külföldön többnyire az olcsó kőszén által pó­­toltatik. Az angol birodalomban évenként mintegy 300 millió mázsa kőszenet ásnak ki; Francziaországban a’ kiásott kőszén menyiség mintegy 52 millió mázsára rúg. Magyarországnak szinte vannak kőszéntelepei — a’ föld’ gyomrában, de a’kincset napfényre hozni’s felhasználni nem egy maipartalan földmivelő népesség’ feladata. Nem lehet tagadni továbbá, hogy vaskőben is nagy kincsünk

Next