Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)

1846-01-02 / 1. szám

34 jótékony sugarait a szorgalom szerény műhelyeibe bejuttatni, az átalános ipar fejlődés Útmutatása szerint saját körülményeink felderítésére adatokkal szolgálni, a gyáripar és kereskedés fogalma körül s főkép honi mezőgazdaságunk érdekeinek ezekével egyesitendése körül divatozó tévedéseket kijavítani, s mindezekre nézve magának a külföldnek hason irányú mozgalmait, működését és tetteit is okulási eszközül felmutatni hivatásának ismerendi. Végtére mivel a Hetilap hatályos közlöny kíván azok számára lenni, kikben, a hazafiúi kötelesség a hazai ipar ápolására nemesebb érzelmeket költött, szemmel tartandja a kereskedelmi üzletet, a gyáripar állapotát, a kézműves osztály munkakörét, kitapogatja mindnyája szükségeit, fogyatékát és bajait, előmozdítja mindegyiknek érdekét hasznos közleményekkel, figyelmeztetéssel s ajánlásokkal, valamint nem tartózkodik más részről a feltűnő visszaéléseket egész bátorsággal napfényre deríteni, ha kell megróni, ha kell a megszüntetésre módokat ajánlani, természetesen soha sem sértve magány érdeket, meddig ez a közérdekkel, mellynek mindent alá kell rendelni, összeegyező; de igen is erélyesen védve a haza közérdekét bár minek irányában is. A szerkesztő. VezérCZikk. (Tájékozás.) Iparmozgalmaink ellen szélmalom-csatázni, még mindig kedvencz tárgy némelly kül- s belföldi Status gazdáknál. — Az 1845-ik esztendő nyomorúságos szűk esztendő volt. Egy terményben még is rendkívül bővelkedett, s ez az ellenünk intézett státusgazdászati tanácsolatok gomba serege. Csak az kár, hogy e tanácsolatok egész özöne olly merőben negativ természetű , miszerint ha minden cseppje szentírás gyanánt vétetnék is, egyetlen egy munka után sóvárgó embernek sem nyújtana 24 órai munkakeresetet; egyetlen éhezőnek sem egy nyomorú falat kenyeret. Mert az ismeretes „Eduard és Kunigunda“ kint; mindezen tanácslatözön csak örökös változata e szónak: „Magyar ne védd hazádnak műiparát“ s örökös rettegtetés a’ műiparos irányzatoktól. Arra, hogy ne tegyük a mit teszünk, van tanács akármennyi; de arról, hogy mi mást tegyünk, még szót nem hallunk ime bölcsektől. Részemről azon csodálkozom leginkább, hogy iparvédelmi mozgalmaink azon ellenei, kik triesti s augsburgi lapokban rakják le savanyú bölcseségöket, egy kis tényecskét észre nem vesznek. Azt t. i. hogy mi magyarok, évek tapasztalása nyomán megtanultuk már , mikint az nekünk bizonyosan jó és üdvösséges, amit ők nekünk nem tanácsolnak , s annál jobb és üdvösségesebb, minél szenvedelmesebben roszalják ők. — Ha ezt szemügyre vennék, talán sok epétől megkímélhetnék becses személyüket. — Én legalább és barátaim azon hitben vagyunk és maradunk, hogy ha valamelly dolog, valamelly cselekvés, valamelly mozgalom iránt nem volnánk egészen tisztában; mi lesz jobb szegény hazánkra nézve, ha pártoljuk-e, vagy ellenezzük? mindig egész bizonyossággal eltaláljuk a jó utat, ha épen ellenkezőjét teszszük annak, amit ők tanácslanak. Probatum est. De ámbár törhetlen állhatatossággal lelkünkben, ernyedhetlen buzgalommal munkásságunkban, s nyugasztaló eredetön kétségesíteni soha nem fog; gondolkozó emberhez illő mégis, hogy a puszta makacsságbéli cselekvés vádját magáról elhárítsa; s megmutassa elleneinek, mikint tetteiben az ész szövétneke vezérli; s elvei kiállják a Statusbölcseség lazoló mérlegét diadalmasan. E nézettől vezéreltetve szükségesnek tartom a Hetilapban, mint a nemzeti közgazdászat orgánumában, industriális mozgalmaink vezérelvei közül tájékozólag föllépni, kijelentvén, hogy amennyire rajtunk áll, a Hetilap jövendőben mindig erélyesen fölveendi a keztyüt, mellyet hazánk bármelly státusgazdászati érdekeire nézve, az eszme súrlódás küzdhelyén akárki ledob. Tisztába kell itt mindenek előtt azon eszmével jönünk, hogy minő kútfőből erednek iparvédelmi törekvéseink. Tisztába kell jönünk annyival inkább , mert elleneink akként szeretik mozgalmainkat magyarázni, mint a múlt országyűlés végével a kereskedelmi ügyben támadt ingerültség találmányát. Ez átalában hibás fogalom, mellyet már csak azon körülmény is elegendőleg megcáfolna, hogy az iparvédegyleti eszme teljességgel nem uj, mert már négy öt év előtt keletkeztek honunkban illy egyesületek; s megjegyzésre méltó, hogy nem csak szó nem emelkedett ellenök, de sőt több aláírási íveket tudnánk mutatni, mellyeken sok úgynevezett conservativek köték le magokat becsület szavakkal az Iparvédegyletek tagjaivá, kik most ezen ügynek legszenvedélyesb ellenei, amihez egyébiránt nem kell commentár. Az iparvédegyletek ezen régebbi tétele azonban nem szolgál az eredet magyarázatául. Ez maga is csak okozat volt, az okot másutt kell keresni. Az ok ugyanis magában Europa civilisatiojának jellemében fekszik. Minden kornak van Istene, mint a’költő szól. Pontosan ki lehet mutatni, Európa történeteiben a vezér eszméket, mellyek koronkint ezen világrész közéletének irányt adtanak. S nincs, és nem lehet eset, hogy az illy világ eszmék hatása előtt a keresztény Európa bármelly nemzete elzárkózhatnék. Mint Isten ura előtt meg kell hajolni a legdaczosabb zsarnoknak is, úgy a civilisatio vezéreszméi sem hagynak kisebb nagyobb mértékben érintetlenül Európában egy nemzetet is, így érinti meg a kereszténység, igy a keresztes hadak fanatismusa, igy a középkor feudális lovagiassága, igy a reformatio, igy az 1789-ki szellem és minden más vezér eszme még azon népeket is, mellyek annak gyapontjától legtávolabbra látszottak állani. Jelenleg a vezér eszme, melly a civilisatio mostani phasisának irányt ad : az ipar. Ez most törvénye Európa népéletének. — És ez nagyon is természetes. — Egy franczia író szerint az ember munkásságának csak két tere van, az ipar, vagy a háború tere. Harcz és ipar közt választania kell. Az emberi nem soha sem vesztegel. Vagy életet szeraz, vagy szór halált. Vagy teremt vagy ront; itt középút nincs. — 30 év óta zárogatják már, a harcz templomának repedezett ajtait. Természetes hát, hogy a teremtő munkásság ereje vagy is az ipar nyújtotta ki a népek felett vezérpálczáját, s intését minden népnek követni kell. Hasonlít az a fatumhoz, melly a rege szerint Ahasvért, a kóbor zsidót előre hajtá. Menni kell, menni előre !! a ki nem megyen, eltiportatik. És ki merné mondani, hogy az egész keresztény Európában, csak a magyarnak nem szabad, nem kell ezen irányményekkel szemeink előtt; törekvéseinkben sem gúny lankasztani, sem komor tekintet csüggeszteni, sem sophisma-