Hetilap, 1846. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1846-05-29 / 43. szám
Tartalom. Visszaemlékezések a magyarországi gyapottermesztésre. Mesterígy. — Szervia forgalma. Hajósy. — A tökélyesitett orgonagépészet (Orgel-Mechanik.) összehasonlitva a közönségesen divatozó kontár gépészettel. Ifjabb Kármány Pál. — Egyesületi mozgalmak. I. Iparegyesület. II. Az országos védegyesület pozson-vidéki osztálya. III. Verein für siebenbürgische Landeskunde. IV. Képcsarnok.— A darmstadti fenső és elemi ipariskola. G.K.— Technikai újdonságok. — Nézzünk szét. Örsy. — Hirdetések. Visszaemlékezések a magyarországi gyapot-termesztésre. Talán nem feledtük még el azon élénk harczot, melly tavai a Hetilapnak első megindulásakor vitatott a gyapotiparnak fontossága és ártalmai fölött? Ha visszaemlékeznénk rá, szeretnénk ezúttal annak nyomán némi még régibb dolgokat figyelembe ajánlani. Legyen szabad ezért rövid szóval megemlíteni ama harcznak egyik fő indokát. Mondatott, a gyapotipar nem hazai nyers terméket nemesít, nem a hazai mezőgazdaságra támaszkodik, tehát azt nem istápolja, holott a maipar úgy áldásos, ha a mezőgazdaságnak is használ. Tehát a gyapotipar negative káros. Sőt, mert ez ipar tetemes tőkepénzeket és sok embererőt igényel, ezt pedig a mezőgazdaságtól s az erre alapuló miipartól vonja el, tényleges ártalommal is sulyosodik erre és amarra.— Illyen volt körülbelül a vádak egyike, mellyért anathema kiáltatott a gyapotindustriára, s mellyért az, ha nem is mindigre, legalább halasztóig mellőztetni óhajtatott. Azóta e harcz lecsilapult gyapotiparunk fölött, mint elvonul a tiszta nyári égről a vihar által kergetett felhőfolt, a nélkül, hogy termékenyítő esőt, vagy romboló záport hullatott volna. Azóta meglehetős kezdeményü gyapotiparunk is keletkezett, — mert hiában a szükségek kielégülést parancsolnak, s természetek inkább kényszeríteni, mint rendszereztetni. — Ama harcz tehát meddőn, következéstelenül hunyt el. Azonban sajnosnak ítéljük, hogy egy eredmény nem szülemlett belőle. Mi azt reméltük, hogy ama vitatkozás eléggé kihívó figyelmeztetés volt arra, hogy mezőgazdáink fontolóra vették volna komolyan, váljon a gyapotnövényt nem lehet , tehát hazánkban meghonosítani? Ezt vártuk annál inkább, mert, mint mondok, ha mai párunk felfedezése meghozta a gyapotszövés nem ugyan valamelly nagyszerű, de még is kisebb nagyobb vállalatait, — meghozandja kétségtelenül még nagyobb emelkedését; — mert továbbá illy körülmények között méltó , hogy a mezőgazda is számoljon a haszonra, mellyet az igy keletkező iparból ő maga, s melylyet a közvagyonosság vonhatnak, mig azon esetben, ha ez iparág csakugyan csupán külföldről hozhatja nyers anyagát, az ország annál tetemesebb adót fizetend a külföldnek,mennyivel fejlettebb, nagyobbszerü s minden egyéb tekintetben áldáskozóbb leszen állapota. Ide járul még, hogy a Hetilapnak tavali szerkesztője el sem mulasztá megérinteni, mikint mezőgazdaságunknak még lehet reménye a gyapottermesztés meghonosításához. Mindemellett azonban, mint mondtuk, nem történt, legalább tudtunkra semmi. Nem olvastuk, nem hallottuk sehol, hogy e növény termesztésére nézve újabb kísérlet, újabb tanács létetett vagy adatott volna, még csak szó sem volt róla. Pedig néhány tized előtt, midőn még Austriában a gyapotipar keletkezőben is alig volt, s mostani fejleményéhez képest semminek mondható, a magyar gazdák nagyobb figyelemre méltaták a gyapotnövényt. Olvasható tanúságok szerint is sokan és sok vidéken tettek vele kísérleteket s mint kivehetni, nem bal eredménynyel. E tanúságok azok, miket most emlékezetbe akarunk hozni, és figyelembe ajánlani. Előttünk fekszik egy 1810ben nyomtatott könyvecske. „Oktatás a pamuk termesztéséről. Budán, 1810.“ Eredetie e munkának De Lastryrietöl van. Mitterpacher Lajos, mint gondoljuk, latinul irta, Fejér György magyarra fordította. — E dolgozatkából idézendünk föl tanúságokat arra, hogy a gyapottermesztés megkisértetett, nem csak, hanem örvendetes tapasztalásokat nyujtólag is kellett gyakoroltatnia. Mitterpacher mondja egy jegyzetében: „A Bánátban, ha a tavasz engedelmes, április elején hozzá fognak a vetéshez; ha pedig nem, közepe tájban.“ Ugyan ő egy másik jegyzetben, a gyapotnövény gyapjának szedéséről szólván, állítja: „A bánáti székhelyeken ezen gyümölcs megérik September közepétől fogva octóberen át.“ Ugyan ő, megint egy jegyzetében kiszámítja, hogy Magyarországon „egy hold föld 931 font gyapjat termene, mellyböl tisztában tiszta 137 ft. és 36 kr. nyereség jöne.1 43. Pest, péntek HETILAP. máj. 29.1846. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE Előfizethetni az Iparegyesület hivatalában (újvilág utcza Tikey ház) vagy Kossuth Lajos iparegyesületi igazgató urnál (úri utcza Trattner Károlyi ház) vagy a Szerkesztőnél (Seminarium utcza 806. sz. Ráth ház) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egy egy tömött nyomtatású íven. Ha tárgybőség kivánandja 11, sőt két íven is. — Iktatmányi dij: egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 5 kr, háromszori hirdetés’ mind. petit hasábsoráért 6 kr. ezp.