Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)
1847-06-11 / 151. szám
a) Hogy hazánkból s kapcsolt részeiből azon határszéleken át, hol az austriai birodalom közbe nem esik, mindennemű akár itt termesztett, akár máshonnan hozott terményeket , s gyártmányokat és kézműárukat minden akadály nélkül szabadon vihessünk ki, s a kivitelre legfölebb csak a legcsekélyebb, a kereskedést teljességgel nem nehezítő, tisztán jövedelmezési vám vettessék országgyűlésileg. b) Hasonlólag biztosítassék az austriai tartományokon keresztül külföldre folytatandó átmeneti kereskedésünk is. c) Az elsőre nézve törvény által, a másodikra nézve pedig alkukötés által biztosítassunk, hogy e tekintetben a magyar országgyűlés megegyezése nélkül a vámokban semmi változtatás nem történhetik. Az első pontot méltán követelhetjük, mert ahol nem érintkezünk Austriával, ott vámainkat egyedül saját érdekünkben szabályozni kétségtelen jogunkhoz tartozik, s ha ezt úgy szabályozzuk, hogy minél többet adhassunk el a külföldnek , ezáltal nemcsak nem sértjük Austria érdekét, sőt anyagi erőnk nevelésével a szövetséges monarchia erejét is növeljük. A másodikat szint ezen tekinteteknél fogva méltán megvárhatjuk. A harmadik nélkülözhetien feltétele a kereskedés virágzásának, mert ennek semmi sem árt annyira, mint a semmi határidőt nem biztosító ingatagság s bizonytalanság. Azonban, ha mi meggyőződvén , miként virágzó hazai műipar nélkül az ország szegénységén enyhíteni nem lehet, műipart pedig szemközt a kifejlett külföldi műiparral védvámok segítsége nélkül teremteni szerfelett bajos — a védvám-rendszernek barátai vagyunk is, a prohibitionális vámrendszernek mint status-intézkedésnek nem vagyunk, nem lehetünk barátai. A védegylet prohibitionalis természetű ugyan, de nem status-intézkedés, hanem socialis cselekvény, melly a védvám hiányának magány életi surrogatuma. Socialis utón védvámot nem lehet rendezni, socialis utón nem lehet mást tenni, mint a mit tevénk, t. i. elsőséget adni a hazainak a külföldi gyártmány fölött. Erre még sokáig, sokáig leszen szükségünk, kell még akadni hazafiaknak, kik a hazai műipar felvirágzását áldozattal is készek legyenek gyámolítani, s még többeknek kell akadni , kik ha nem áldoznak is, legalább többre becsüljék, jobban szeressék a külföldinél , mit a hazai szorgalom nyújt. — Ámde ez mindig csak a polgárerény köréhez tartozandik , mindig csak egyesületi téren maradhatand; a nemzet pedig milliókból áll, se milliók közt kivált e pártszaggatott hazában mindig sokan lesznek, kik mindennapi életük kellékeinél nem bizondnak fölemelkedni a polgári erény e fokozatára, a törvényhozásnak pedig az egész hazára ki kell terjeszteni gondoskodását, s azért igen sok jó dolog van, mit a törvényhozás maga nem parancsolhat , hanem a sociális működésnek kénytelen átengedni. A mértékletességi egyesületek is igen hasznosak, de a törvényhozás nem tilthatja el a szeszes italt; könyörület és jótékonyság a sociális életnek gyöngyei, de a törvényhozás sem könyörületet sem jótékonyságot nem parancsolhat; az okszerű mezei gazdaság az ország jólétének egyik alapköve, de a törvényhozás nem avatkozhatik kényszeritőleg az okszerűtlenül gazdálkodó hanyag gazdának szántása s vetésébe, így a védegylet is felszámíthatatlan áldást harmatoztat ez árva honra, de a törvényhozásnak — ha okszerüleg akar intézkedni — prohibitionális vámrendszerhez nyúlni nem tanácsos. d)011g árukra nézve, mellyek külföldről behozva Austriába vagy Magyarországba, s tartományaiba az austriai műipar védelme tekintetéből jelenleg sokkal nagyobb vámot fizetnek , mint ha hazánkból vitetnek Austriába , azon elvet gondolnánk követendőnek , hogy a külföldről vagy egyenesen , vagy Austrián keresztül hozzánk behozandó illynemű áruk annyival kevesebb vámot fizessenek, mint ha Austriába vitetnének, a mennyit leszen azon vám, mellyel mi fizetünk, ha illy árukat Austriába viszünk. Például: egy font finom gyapjúszövet a mostani vámszabályzat szerint külföldről Austriába vive fizet 1 ft 50 kr. vámot, tőlünk vive Austriába fizet 5%, tehát hozzánk külföldről hozva 5% krral kevesebb vámot fizetendne, mintha Austriába vitetnék, így egy font selyemszövet külföldről hozva fizet 10 ftot, tőlünk Austriába vivet8 V4kr,elvünk szerint tehát fizetendne külföldről hozzánk hozva 9 ft 41% krt, szóval a külföldről Magyarországba hozatal vámja, ugyan azon czikknek Magyarországból Austriába beviteli vámjával együtt véve annyit tegyen , mennyit teszen a beviteli vám külföldről Austriába. Mi ellen Austriának nem lehet ellenvetése, mert e szerint ha Magyarországon keresztül vizetnék is valamelly külföldi áru Austriába, az egész vámot megfizetné. Az említett példákat azonban csak eszménk világosítása végett, nem pedig olly végből hoztuk fel, mintha a vámszabályzat számait ekként vélnék megtartandóknak, sőt inkább a prohibitionális vámnak barátja nem lehetvén, oda kívánnánk hatni, hogy Austria is vegye tekintetbe, miként a védvámoknak rendeltetése ma már nem lehet az, hogy örökre normális állapotot képezzenek, sőt inkább csak átmeneti stádiumul kell szolgálniok a szabad kereskedés rendszeréhez, ha tehát mi árván hagyott gyöngébb műiparunknak sem kívánunk prohibitionális vámokat, még inkább ideje, hogy Austria azokat mérsékelje, mert 1000 pengő forint vámot vetni egy mázsa szövetre, mellynek értéke 1,600 ft, 183 ft 20 kr vámot vetni egy mázsa gyapjúszövetre, mellynek értéke 300 pftot tesz, 116 ft 40 kr vámot vetni egy mázsa pamutszövetre, mellynek becsértéke 200 pft, csakugyan avult illiberalis gondolat, s azon 8 ft 45 kr, mellyel az elsőnél és utolsónál a 30 ft, mellyel a selyemnél kisebb vámot fizetne elvünk szerint a külföldi gyártmány, ha hozzánk, mintha Austriába vitetik, a prohibitionális rendszer természetén még észrevehető változtatást nem eszközölne, s külfölddeli kereskedésünket elő nem mozdítaná. Oda kellene tehát Austriávali egyezkedés útján hatni az országgyűlésnek, hogy a külső vámvonal prohibitionális vámjai az érték 25 — 400/- nél magasabbra semmi esetre se szabassanak, hozzánk hozva pedig annyival kevesebb vámot fizessenek, menynyit azon árunak tőlünk Austriába bevitelére közegyetértéssel vetendünk. Mi ez által olly közelítést mutatnánk a külföld iránt, mellynek ha Fiuméhez vasutat építünk, lehetetlen volna kedvezőn nem hatni külkereskedésünk emelkedésére, a mellett, hogy még elegendőleg védve találnánk műiparunkat; Austria pedig ezen mérséklet által semmit sem vesztene, mert például a legkisebbet 25% vámot véve fel, selyemgyárnokink egy mázsa selyemszövetnél még mindig 400 p forint vámmal volnának védve, pedig a melly gyárnak még illy védelem mellett sem volna képes saját bécsi piaczán a külfölddel a versenyt kiállani, miután közel .