Hetilap, 1847. január-december (3. évfolyam, 105-209. szám)

1847-06-11 / 151. szám

a) Hogy hazánkból s kapcsolt részeiből azon határ­széleken át, hol az austriai birodalom közbe nem esik, min­dennemű akár itt termesztett, akár máshonnan hozott ter­ményeket , s gyártmányokat és kézműárukat minden aka­dály nélkül szabadon vihessünk ki, s a kivitelre legfölebb csak a legcsekélyebb, a kereskedést teljességgel nem nehe­zítő, tisztán jövedelmezési vám vettessék országgyűlésileg. b) Hasonlólag biztosítassék az austriai tartományokon keresztül külföldre folytatandó átmeneti kereskedésünk is. c) Az elsőre nézve törvény által, a másodikra nézve pedig alkukötés által biztosítassunk, hogy e tekintetben a magyar országgyűlés megegyezése nélkül a vámokban semmi változtatás nem történhetik. Az első pontot méltán követelhetjük, mert a­hol nem érintkezünk Austriával, ott vám­ainkat egyedül saját érde­künkben szabályozni kétségtelen jogunkhoz tartozik, s ha ezt úgy szabályozzuk, hogy minél többet adhassunk el a kül­földnek , ez­által nemcsak nem sértjük Austria érdekét, sőt anyagi erőnk nevelésével a szövetséges monarchia erejét is növeljük. A másodikat szint ezen tekinteteknél fogva méltán megvárhatjuk. A harmadik nélkülözhetien feltétele a kereskedés vi­rágzásának, mert ennek semmi sem árt annyira, mint a semmi határidőt nem biztosító ingatagság s bizonytalanság. Azonban, ha mi meggyőződvén , miként virágzó ha­zai műipar nélkül az ország szegénységén enyhíteni nem le­het, műipart pedig szemközt a kifejlett külföldi műiparral védvámok segítsége nélkül teremteni szerfelett bajos — a véd­­vám-rendszernek barátai vagyunk is, a prohibitionális vám­rendszernek mint status-intézkedésnek nem vagyunk, nem­ lehetünk barátai. A védegylet prohibitionalis természetű ugyan, de nem status-intézkedés, hanem socialis cselek­­vény, melly a védvám hiányának magány­ életi surrogatuma. Socialis utón védvámot nem lehet rendezni, socialis utón nem lehet mást tenni, mint a mit tevénk, t. i. elsőséget adni a hazainak a külföldi gyártmány fölött. Erre még sokáig, sokáig leszen szükségünk, kell még akadni hazafiak­nak, kik a hazai műipar felvirágzását áldozattal is ké­szek legyenek gyámolítani, s még többeknek kell akad­ni , kik ha nem áldoznak is, legalább többre becsüljék, jobban szeressék a külföldinél , mit a hazai szorgalom nyújt. — Ámde ez mindig csak a polgárerény köréhez tartozandik , mindig csak egyesületi téren maradhatand; a nemzet pedig milliókból áll, se milliók közt kivált e párt­szaggatott hazában mindig sokan lesznek, kik mindennapi életük kellékeinél nem bizondnak fölemelkedni a polgári erény e fokozatára, a törvényhozásnak pedig az egész ha­zára ki kell terjeszteni gondoskodását, s azért igen sok jó dolog van, mit a törvényhozás maga nem parancsolhat , ha­nem a sociális működésnek kénytelen átengedni. A m­ér­­tékletességi egyesületek is igen hasznosak, de a törvényhozás nem tilthatja el a szeszes italt; könyörület és jótékonyság a sociális életnek gyöngyei, de a törvényhozás sem könyörü­­letet sem jótékonyságot nem parancsolhat; az okszerű mezei gazdaság az ország jólétének egyik alapköve, de a törvény­­hozás nem avatkozhatik kényszeritőleg az okszerűtlenül gaz­dálkodó hanyag gazdának szántása s vetésébe, így a véd­egylet is felszámíthatatlan áldást harmatoztat ez árva honra, de a törvényhozásnak — ha okszerüleg akar intézkedni — prohibitionális vámrendszerhez nyúlni nem tanácsos. d)011g árukra nézve, mellyek külföldről behozva Aus­­triába vagy Magyarországba, s tartományaiba az austriai mű­ipar védelme tekintetéből jelenleg sokkal nagyobb vámot fi­zetnek , mint ha hazánkból vitetnek Austriába , azon elvet gondolnánk követendőnek , hogy a külföldről vagy egyene­sen , vagy Austrián keresztül hozzánk behozandó illynemű áruk annyival kevesebb vámot fizessenek, mint ha Austriába vitetnének, a mennyit leszen azon vám, mellyel mi fizetünk, ha illy árukat Austriába viszünk. Például: egy font finom gyapjúszövet a mostani vámszabályzat szerint külföldről Aus­triába vive fizet 1 ft 50 kr. vámot, tőlünk vive Austriába fizet 5%, tehát hozzánk külföldről hozva 5% krral keve­sebb vámot fizetendne, mintha Austriába vitetnék, így egy font selyem­szövet külföldről hozva fizet 10 ftot, tőlünk Austriába vivet8 V4kr,elvünk szerint tehát fizetendne külföldről hozzánk hozva 9 ft 41% krt, szóval a külföldről Magyar­­országba hozatal vámja, ugyan azon czikknek Magyaror­szágból Austriába beviteli vámjával együtt véve annyit te­gyen , mennyit teszen a beviteli vám külföldről Austriába. Mi ellen Austriának nem lehet ellenvetése, mert e szerint ha Magyarországon keresztül vizetnék is valamelly külföldi áru Austriába, az egész vámot megfizetné. Az említett példákat azonban csak eszménk világosí­­tása végett, nem pedig olly végből hoztuk fel, mintha a vámszabályzat számait ekként vélnék megtartandóknak, sőt inkább a prohibitionális vámnak barátja nem lehetvén, oda kívánnánk hatni, hogy Austria is vegye tekintetbe, miként a védvámoknak rendeltetése ma már nem lehet az, hogy örökre normális állapotot képezzenek, sőt inkább csak átmeneti stádiumul kell szolgálniok a szabad kereskedés rendszeré­hez, ha tehát mi árván hagyott gyöngébb műiparunknak sem kívánunk prohibitionális vámokat, még inkább ideje, hogy Austria azokat mérsékelje, mert 1000 pengő forint vámot vetni egy mázsa szövetre, mellynek értéke 1,600 ft, 183 ft 20 kr vámot vetni egy mázsa gyapjúszövetre, mellynek értéke 300 pftot tesz, 116 ft 40 kr vámot vetni egy má­zsa pamutszövetre, mellynek becsértéke 200 pft, csakugyan avult illiberalis gondolat, s azon 8 ft 45 kr, mellyel az el­sőnél és utolsónál a 30 ft, mellyel a selyemnél kisebb vá­mot fizetne elvünk szerint a külföldi gyártmány, ha hozzánk, mintha Austriába vitetik, a prohibitionális rendszer termé­szetén még észrevehető változtatást nem eszközölne, s kül­földdeli kereskedésünket elő nem mozdítaná. Oda kellene te­hát Austriávali egyezkedés útján hatni az országgyűlésnek, hogy a külső vámvonal prohibitionális vámjai az érték 25 — 400/- nél magasabbra semmi esetre se szabassanak, hoz­zánk hozva pedig annyival kevesebb vámot fizessenek, meny­nyit azon árunak tőlünk Austriába bevitelére közegyetér­téssel vetendünk. Mi ez által olly közelítést mutatnánk a külföld iránt, mellynek ha Fiuméhez vasutat építünk, lehetet­len volna kedvezőn nem hatni külkereskedésünk emelkedé­sére, a mellett, hogy még elegendőleg védve találnánk mű­­iparunkat; Austria pedig ezen mérséklet által semmit sem vesztene, mert például a legkisebbet 25% vámot véve fel, selyem­gyárnokink egy mázsa selyemszövetnél még mindig 400 p forint vámmal volnának védve, pedig a melly gyár­­nak még illy védelem mellett sem volna képes saját bécsi piaczán a külfölddel a versenyt kiállani, miután közel .

Next