Hetilap, 1848. január-április (4. évfolyam, 1-33. szám)
1848-03-24 / 24. szám
mart. 24.1848. «« HETILAP. ENCYCLOPEDICUS TARTALMÚ FOLYÓIRAT KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZGAZDÁSZAIRA, MŰIPARRA ÉS KERESKEDÉSRE. Előfizethetni az Iparegyesület szállásán a szerkesztőség hivatalában (Újvilág utcza Ükey-ház 2-ik emelet) vidéken pedig minden postahivatalnál félévre helyben 4, postán 5 ezüst forintjával. Egész évre kétszer annyival. — Megjelenik a Hetilap minden kedden és pénteken legalább egyegy tömött ivén. Ha tárgybőség kivánandja 11, sőt két ivén is. — Iktatmányi dij : egyszeri hirdetésnek minden petit hasábsoráért 3 kr., kétszeri hirdetés minden petit hasábsoráért 5 kr., háromszori hirdetés minden petit hasábsoráért 6 kr. e. p. Tartalom: A Nemz. Újság kivonatai a sajtó ügyében. — (Weisz Ferdinand.) — A nevelési társulat él. (Ney Ferencz.) — Budapest. — Vidéki hírek. Pozsony. Hont. Kecskemét. Győr. Szarvas. Kun Sz. Miklós. Székes-Fejérvár, — Tudósítás. A Nemz. Újság kivonatai a sajtó ügyében. Mi nem akarunk a N. U.-gal polemiázni. Mert azon fegyverek ellen, mik most ügyünk szolgálatára szentelvék, csak nem akarhatunk harczot inni. Pedig a N. U. jelennen azon zászló alá szegődött, melly a küzdelem napjaiban is a mienk volt. Tehát, mi a N. A.-gal nem polemiázni indulunk. Hanem a 663. számban a sajtó ügyében kifejezett 3 kivonatára oliy megjegyzéseink vannak, mik ügybarátok között nem az ellenűség, hanem az értesülés színét viselik. — Ezeket óharjuk elmondani. Megismertetjük mindenek elött a kivánatokat. „Sajtónk szabad — igaz, azonban ne feledjétek, hogy még mai napig is van bilincse, melly annak terjedését gátolja, és ez, az összeomlott absolutismusnak egyik maradványa, a drága postabér. — A népképviselet megkívánja, hogy a nép politikailag művelt legyen, s erre a szabad sajtóhoz, még olcsó sajtó is szükséges. A nép, kinek leginkább van szüksége a napi sajtóra, mert csak innen meríti politikai műveltségét, nem hozhat e részben nagy áldozatokat, s hogy a szabad sajtó jótéteményeiben részesülhessen olcsóságra van szüksége. — Fölhijuk tehát ezennel a nép érdekében a törvényhozó testületet, s hazánk köztiszteletü s birodalma miniszerelnökét, hogy még a jelen a törvényhozás a 1att határoztassék el, hogy 1-er. Minden folyóiratok, úgy politikai mint szépirodalmi tartalmúak, a törvényhozás további rendeléséig, a postákon minden díj nélkül küldessenek szét, s a postamestereknek minden eddig gyakorlatban volt huzavona megtiltassék. Sor. Könyvnyomtató műhelyek minden városban vagy helységben mindenki által megszabott, de nem magas cantió mellett, szabadon, minden megszorítás nélkül állítathassanak. 3-or. Az írói tulajdon tökéletesen biztositassék !!“ —ltalános észrevételünk mindezekre legelőször is az, hogy az országgyűlésnek ismert nyilatkozata után óvakodnunk kell azt többről több kérelmekkel, teendőkkel halmozni, tudjuk már a határokat, miket ez országgyűlés kiszabott , tehát ne hajtsuk, azaz ne igyekezzünk hajtani túl ezeken át. Ami a folyóiratok postai díjmentességét illeti, mi örülni fogunk, ha kormányunktól ezt meg fogjuk nyerhetni. Nyerhetni mondjuk, mert könnyen meglehet, hogy e részben nem csupán a jóakarat fog határozni. A posták föntartása költséggel van öszvekötve. Tehát a státusnak ezen kiadások fedezéséről is gondoskodnia kell. Igaz , hogy a postabéreknek nem kellene nyerészkedőig számítatniok, de ha átalában nem vétetnek postabérek, nemcsak nyereségről nem fogunk szólhatni, hanem egyszersmind veszteségeket szenvedene a státus. Aztán , ha a mostani postabérek még nyereséget is hajtanak, ennek megszüntetését már most követelni koránnak tartjuk, minthogy félnünk kell, hogy financz-ministerünknek különben is meggyülendik baja tömérdek teendőink pénzigényeivel, s pénzforrásainknak, kétségtelenül rendezetlen állapotával. — Maga a N. A. is érzeni látszik ezt, s azért mondja talán, mikint a folyóiratok díjmentességét csak a törvényhozás további rendeléséig óhajtja kimondatni. Csakhogy veszedelmes a provisoriumokat úgy rendezni, miszerint a bekövetkezendő normális állapotoknál sokkal kedvezőbbek legyenek. Ha a provisorium teljes postaszabadságot ad, hogy kívánhasson azután a ministérium bármi mérsékelt díjakat ? Nekünk a postabérek tetemes leszállítása iránt szinte meg vannak igényeink, a kereskedés az ipar, átalában az ügyzeményi forgalom érdekében , de el vagyunk határozva velük majd csak annak idejében lépni föl. Amit azonnal eszközölhetőnek velünk, az a ministériumnak egy két rendeléséből áll, és a lapszerkesztők elhatározásától függ. Óhajtanék t. i., hogy a ministérium a postahivatalokhoz rendeletet küldjön meghagyólag, miszerint minden újonnan keletkező folyóiratot, nem várva a helytartóságnak külön engedélyeit, a megszabott postabérek mellett, azonnal szerteküldözni tartozzanak. — Eddig t. i. a posta nem valait el semmi folyóiratot, mig elküldése iránt a kormányszéktől utasítást nem von. Óhajtanék továbbá, hogy a postahivatalok utasitassanak valamelly mérsékelt dij mellett röpiratoknak, könyveknek, átalában a folyóiratokon kivül is minden egyéb nyomtatványoknak elszállítására. — Könyvkereskedésünk rendezetlen a hazában, s vannak vidékek, hol az ember hamarább láthat fehér hollót mint valamelly irodalmi újdonságot.