Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
16 éves a Kínai Népköztársaság Amikor tizenhat esztendővel ezelőtt, 1949. október elsején a pekingi Tien An Men téren a tömeg ujjongása közepette kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, s ezzel a világ legnagyobb népességű országa megkezdte a szocializmus építését. — Ázsia sok más, még gyarmati uralom alatt lévő népe merített ebből újabb erőt, mint ahogyan a kínai forradalmárok, a világ minden forradalmi harcosával együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek lelkesedtek. A Kínai Népköztársaság létrejöttével jelentősen megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok — a szocializmus javára. S a kínai nép minden sikere — az acéltermelés növelése éppen úgy, mint a különböző nemzetiségeknek alkotott első ábécék, a sanghaji munkásoknak épült lakások, a tavaly a kínai mezőgazdaságban elért nagyszerű eredmények — hatással van ezeknek az erőviszonyoknak további eltolódására. Kína, amely néhány évtizeddel ezelőtt még egyes imperialista hatalmak szabad vadászterülete, csaknem játékszere volt, gyors ütemben változott olyan szocialista nagyhatalommá, amely nélkül ma már nemcsak az ázsiai, hanem a világbékével kapcsolatos kérdéseket sem lehet megoldani. Bár az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság helyét még mindig a Csang Kaj-sek-klikk bitorolja, világszerte egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a népi Kínának az ENSZ-ben is el kell foglalnia az őt megillető heget Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szívből köszönti a nagy kínai népet, további sikereket kívánva a szocialista építőmunkához és ahhoz a közös harchoz, amelyet népeink a kolonializmus és az imperializmus ellen vívnak. (S. T.) A Sanghaj északi külvárosában, épült modern lakótelep csaknem kétezer sanghaji dolgozónak biztosít korszerű lakást. (MTI Külföldi Képszolgálat) Kétezer ember halálos katasztrófája • A Taal-vulkán kitörése elsüllyedéssel fenyegeti a szigetet A menekülteket a háziállatok nyugtalansága figyelmeztette a közelgő szerencsétlenségre MANILA (MTI): Szerdán reggel érték el az első mentőosztagok a fülöpszigeti Taal-vulkán környékét. Az első helyszíni beszámolók eloszlatták a reményt, hogy a 12 négyzetmérföldes apró vulkanikus szigeten maradt kétezer ember túlélhette a természeti katasztrófát. A Taal, amely Manilától nyolcvan kilométernyire délre, egy-egy sziget tavából emelkedik néhány méternyire a vízszint fölé, kedden hajnalban tört ki 54 évi szendergés után. A Manilából érkezett hírügynökségi beszámolók a katasztrófáról ellentétes adatokat közölnek. Ez annak tulajdonítható, hogy a távközlési összeköttetés a katasztrófa sújtotta Luzon és Batangas tartományokkal igen szervezetlen. A keddi kitörés halálos áldozatainak számát nem lehet megállapítani. Egy Reuter-tudósító sportrepülőgépen félórát töltött a kráter fölött. Rádión jelentette, hogy a kis sziget csaknem háromnegyed részét hamu borítja, a terület maradék egynegyedén azonban felfedezte az élet jelét A vulkán főkráteréből még mindig gomolyog a gőz, behatolt a gép pilótafülkéjébe is. A katasztrófa-sújtotta övezeten kívül létesített menekülttáborok megteltek. Kedden ötezren érkeztek ide a szigetről, hátrahagyva minden vagyontárgyukat. A menekültek elmondták, hogy a közelgő szerencsétlenségre a háziállatok nyugtalansága figyelmeztette őket, legtöbben számítottak rá, hogy a Taal kitör, de igen sokan ott maradtak szülőföldjükön. A fülöp-szigeti lapok, a rádió és televíziós állomások trendszeres időközökben felhívásokat intéztek a lakossághoz, ruhát, élelmiszert kérnek a menekülteknek. A vulkanikus kitörés áldozataival — mint egy AP-jelentésből kitűnik — nem a kiömlő láva, hanem a forró gőz, a lezúduló szikla, a tüzes hamueső végzett. Egy szakértői vélemény szerint a Taal tevékenysége eddig csak gőzkitörésnek minősíthető. Ha a tevékenység fokozódik, s a tengervíz érintkezik a hegy gyomrában izzó lávatömeggel, akkor számítani lehet lávakitörésre is, ami esetleg a sziget elsüllyedését is előidézheti. l Képünkön: a helybeliek kevés holmijukkal menekülnek a földrengés rombolta úton; háttérben a vulkánkitörés gomba alakú füstoszlopa sötétíti el az eget.Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat 2 MPÖJi&G7 1965. szeptember 30., csütörtök Mussolini kincsei LONDON (Reuter): A Scotland Yard értesülésteket szerzett arról, hogy hol találhatók Mussolini többmillió font sterling értékű ékszerei és festményei. Az értesülés szerint a kincs a volt olasz diktátor szülőhelyétől, Varano D,Costától néhány kilométerre levő farmon egy régi istálló padlója alatt lőszerládákban van elrejtve. Hová, hová, gólyamadár? Érdekes megfigyelések a vándormadarak költözéséről ! Tudjátok, hogy a tudománymilyen sok érdekes dolgot jegyzett már fel a vándormadaraink költözéséről? A legérdekesebb megfigyelésekből most elmondunk néhányat. A talán legnépszerűbb költözőmadarunk, a gólya, augusztus végén, szeptember elején indul el hosszú útjára, V-alakzatba fejlődve, a Dardanellákon átkelve Kis-Ázsián, majd a Nílus völgyén át vonul Dél- Afrikába, ahová november tájékán érkezik meg. A gólyát egyedül a füsti fecske követi Dél-Afrikába, a sárgarigó pedig Olaszország felett áthaladva, Tuniszba igyekszik. A bíbicek a Pó-síkság felett szelik át a levegőóceánt, a Korzikán, valamint Szardínián túljutva a napsütötte Baleáriszigetek tájait lepik meg. A dankasirály Algírban, a különböző gémek Szicíliában keresik meg átmeneti otthonaikat. Az is nagyon érdekes, hogy költöző madaraink különböző napszakokban és magasságokban repülnek. Csak éjjel vonul például a kakukk, a szalonka, a kecskefejő és a ragadozó madarak különböző fajtája. A gólya és a vetési varjú ellenben csak nappal repül. A fecskék, a rigók, a sirályok, a pacsirták, a gémek, a vadludak és a bíbicek viszont, mintha nekik lenne a legsietősebb az útjuk, éjjel-nappal vonulnak. Hogy milyen magasan? Általában 400 méterre emelkednek fel, de a gólyák elérik a 600— 800 métert, a gerlék, és a vetési varjak pedig olykor 2500 méterre is eltávolodnak a földtől. Az énekes madarak általában napi 40—70 kilométert tesznek meg, a gólya napi 120— 200 kilométerrel vitorlázik a jégben. Rekordsebességet azonban csak a szalonkák érnek el. E tollas, kis „lökhajtásos” madarak naponta 400—500 kilométert is száguldanak. Persze, egyik madár se repül egyhuzamban. A költözködés mentén megfigyeltek néhány nagyobb madárszállót, ahol vándorlóink megpihennek. Kezdjük talán a hazaival. Nálunk a legnagyobb madárszálloda a Hortobágy, valamint Úttörősegítség Sokáig nem volt „gazdája” a zaránki autóbuszmegállónak. Gazdára várt a seprű, s egyetlen kézre a váróterem neonlámpájának kapcsolója, hogy éjszakánként ne égjen haszontalanul a villany. A napokban végre mindkét feladatra akadt jelentkező. A helyi általános iskola úttörői elvállalták, hogy ezentúl mindennap kitakarítják a várótermet, s miután az utolsó autóbusz is elmegy , eloltják a villanyt. Nem nagy dolog.De dicséretes! J. D. Szeged vidéke. Költöző madaraink kicserélhetik még útiélményeiket a Duna-deltában, Albániában, a Skodrai-tó környékén, valamint a legóriásibb nemzetközi madárszállodában, a Nílus-deltában. Az már aztán egészen más téma, hogy a mi vándoraink, a „második hazájukban” miként élnek. Most —, mivel költözésükről van szó , inkább arról érdemes beszélni, hogy mikor jönnek vissza. Azt már rögtön meg kell jegyezni, hogy hazafelé, országhatároknak és vámoknak fittyet hányva, az útjuk sokkal rövidebb ideig tart. Tempójukat erősen fokozza a fészekrakási és költözési ösztön, s amíg költözéskor az útjuk 2—2 és fél hónapot is igénybe vesz, hazafelé tartva ez az idő egy, másfél hónapra csökken. Így aztán, mire nálunk tavasziasra fordul az idő, amikor megjelennek a citromlepkék, messzire virít a mogyoró barkája, az ébredező mezőn felcsendül a szívet—lelket gyönyörködtető pacsirtaszó. Mert kikeletkor a legismertebb költöző madaraink közül a pacsirta, az ölyv és a tőkésréce érkezik meg legelőször. Közvetlenül követi őket a seregély, a bíbic, az erdei pacsirta, majd a hónap közepén megjelenik a kedves kis barázdabillegető, az énekes rigó, a vöröskánya, a vörösvércse és a szalonka. Március végén pedig, amikor már bárányfelhőzik az ég, megérkezik a vörösbegy, a búbos vöcsök, a héja, a kanalas réce, a nemes kócsag. Aztán a bolondos április hónap elején egyszer csak azt vesszük észre, hogy a magasból lassú köröket írva, méltóságteljes repüléssel megérkezik a gólya, s rögtön szemügyre veszi ősszel elhagyott fészkét. Csak a gólya után érkeznek a legóvatosabb költöző madaraink: a füsti fecskék, a búbos bankák, a fülemülék és a fürjek, ( Llls Mit tudsz megjegyezni? Nézd meg jól a képet, azután takard le a kezeddel. So i rold el, mi van rajta, de közben ne kukucskálj oda az ujjad között! Ha mind, sorban elmondtad, ügyes vagy és jó az emlékezeted. Még érdekesebb, ha azt is elmondod, ezeket a tárgyakat mire használjátok otthon. Hárman — négyen, pontossági versenyt is rendezhettek egymás között ebből a kis képes játékból. kik.. . Vadász György rajza K. PAUSZTOVSZKY: A HŰSÉG Pár évvel ezelőtt ősszel történt, hogy a mi vidékünkön repült keresztül egy hattyúraj, s a falunk melletti tóra repült le pihenni. Messziről úgy látszott, mintha hósapka borítaná a tó felszínét. A hattyúk lubickoltak,tollaikat mosogatták, s olyan csendesen beszélgettek, mintha attól féltek volna, hogy felébresztik az embereket a faluban. Amikor az emberek felébredtek, nem engedték meg gyermekeiknek, hogy közel menjenek a tóhoz, nehogy megriasszák a „vendégeket”. A gyerekek pedig messziről, nagy óvatosan dobáltak eledelt a madaraknak. A hattyúk az éjszakát a tón töltötték, s másnap korán reggel, amikor még mindenki aludt, csendben összesereglettek, hogy folytassák útjukat. Elmentek volna ugyanolyan csendben, mit ahogy megérkeztek, ha egy váratlan lövés nem töri el a csendet. A megriadt csapat a levegőbe rebbent, de a tó partja . egy haldokló, vergődő hattyú maradt. A megírt rból azonban pár perc múlva kivált egy madár, s ut haldokló társához. Sokáig körözött felette, s a faluakói először hallottak életükben olyan kiáltást, amit semmem lehet hasonlítani, amelyet nem lehet könnyeknél hl hallgatni. Ezután a hattyú elrepült, hogy utolérje tárait. A falu tanítónője is értesült az esetről. elhatároztahogy kitömi a hattyút az iskola számára. Aki előtte* súlyos pénzbírságra ítélték a falu bírói. A törtkét is lehetett volna felejteni, ha az évszakok közti vényzik az ősz, vagy a madaraknak nem lenne az a szók, y vándorolnak. De a természet rendje így követeli. .. U pontosan egy év múlva, ugyanazon a napon, ugyanabban a órában a tó felszínén megjelent egy magányos hattyú." Olyan bánatos dalt énekelt, hogy zokogást véltünk benne, ,; senki sem kételkedett abban, hogy ez az elpusztult haler'' párja, amely a múlt ősszel is megsiratta. ][Már a negyedik ősz múlik így el. Az emberek megszokták és várják is. Ilyenkor tináig dobiénak neki ennivalót. Nem felejt. Emlékszik a lesre... méji, visszajár. (Fordítói Hornok