Népújság, 1965. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-30 / 230. szám

Barátság születik Tűző napsugár, kellemes me­leg fogadta a vendégeket Gyön­­gyö­sorosziban. Magyar és szlo­vákiai szövetkezeti tagokat vártak a orosziak. A Nógrád megyei érsekvadkerti Magyar- Csehszlovák Barátság Terme­lőszövetkezet és a szlovákiai Spellske—Sokolec-i Csehszlovák —Magyar Barátság Termelőszö­vetkezet küldötteit. Érdekes története van az ér­sekvadkertiek és a gyöngyös­­orosziak kapcsolatának. Vagy talán még nem is lehet ezt kapcsolatnak nevezni. Történt egy alkalommal, hogy lovakat kerestek megvételre a gyön­gyösorosziak, s éppen az érsek­vadkertiektől vásárolták meg. S mint ilyenkor szokás, szó szót követett. A vadkertiek elmond­ták, hogy régebben foglalkoz­nak már a szőlőtelepítés gon­dolatával. Az orosziak pedig önzetlenül felajánlották, hogy szívesen adnak tanácsot, segít­séget. Ugyanakkor,­amikor a gyön­gyösorosziak meghívták ottho­nukba az érsekvadkertieket, f­elajánlották, szívesen látják Gyöngyösorosziban a szlovákiai termelőszövetkezet küldöttsé­gét is, mivel az ipolyszakálla­­siaknak testvérszövetkezete az érsekvadkerti és hasonló szőlő­telepítési elképzeléseket ter­veznek megvalósítani. A két küldöttség, csaknem hatvan termelőszövetkezeti tag, két külön autóbusszal érkezett Gyöngyösorosziba. A helybe­liek a községi művelődési ott­honban fogadták a vendégeket. A kölcsönös üdvözlések után Hoór József, a gyöngyösoroszi Február 24 Termelőszövetkezet elnöke rövid gazdasági tájékoz­tatót tartott, majd közös ebéd következett. Ebéd után a vendéglátók be­mutatták a termelőszövetkezet ötszázhúsz holdas szőlészetét a vendégeknek. Az érsekvadker­tiek és az ipolyszakállasiak megtekintették a régebbi és az új telepítésű szőlőket. Jan Pav­lik, szövetkezeti elnökhelyet­tes, a szlovákiai vendégek ve­zetője, kedvtelve nézegette a példás rendben tartott szőlő­ket, s egyre azt hajtogatta, hogy otthon is ilyet kellene csi­nálni Bár Ipolyszakállason nincs még nagyüzemi szőlőter­mesztés, mégis műértő szem­mel kritizálták meg a legújabb szőlőtermesztési módszer, a kordonos telepítés látnivalóit. Ezzel a legmodernebb módszer­rel még a gyöngyösorosziak sem régen foglalkoznak, de elő­szeretettel alkalmazzák, mert sokkal gazdaságosabb, mint a hagyományos karós telepítés. Az érsekvadkerti asszonyokat is elragadta a látvány, s töb­ben is megjegyezték Sólyom Ferenc főkönyvelőnek, hogy Érsekvadkerten is minél előbb hozzá kell látni a szőlőtelepí­téshez. Nagy hatást váltott ki mind az érsekivadkertiekből, mind pedig az ipolyszakállasi­­akból, a gyöngyösoroszi szőlők látványa. S még nagyobb volt a hatás, mikor a vendéglátó gazdaság vezetője arról beszélt a vendégeknek, hogy mennyire kifizetődő vállalkozás a szőlő. Igaz, hogy az idei időjárás nem kedvezett a szőlőnek sem, de tavaly például csaknem tizen­hétezer forint volt a tagok át­lagjövedelme. A tapasztalatcsere a terme­lőszövetkezet kialakulóban lé­vő, modern pincészetében ért véget, ahol a vendégekkel meg­kóstoltatták a tüzes borokat. Itt váltottunk néhány szót Jan Pavlikkal, Sólyom Ferenccel és Hoór Józseffel. A két vendég­vezető köszönetét fejezte ki a vendéglátó házigazdának, aki előzékenyen ígérte meg, hogy szívesen nyújtanak segítséget a helyszínen is az érsekvadker­­tieknek és az ipolyszakállasi­­aknak, amikor a szőlőtelepítés­re sor kerül. Sőt, még a szapo­rítóanyagot is szállítják, ha erre igényt tartanak. S ezt min­den további nélkül megtehetik, hiszen kétmillió oltványvesszőt iskoláznak nagy gonddal a gyöngyösorosziak. Sok hasznos tapasztalattal gazdagodtak az érsekvadker­tiek és az ipolyszakállasiak Gyöngyösorosziban. A vendé­gek közül mindenki a legna­gyobb elismeréssel beszélt a barátságos és előzékeny fogad­tatásról és vendéglátásról, a termelőszövetkezetiek szép eredményeiről. Sokat használt ez a látogatás a termelőszövet­kezeteknek, nagy barátság szövődött az azonos sorsú em­berek között. S ez a barátság reményteljes és gazdag, mivel tovább ápolják, s ugyanakkor párosul a mezőgazdasági mun­ka magasabb színvonalra való emelésével. Pádár András Ez igen! A rossz időjárásban is gazdag fürtöket teremtek a gyöngyösoroszi szőlőtőkék. (Fotó: Koppány György) Pályázat kiváló ifjú mérnökök, közgazdászok és technikusok részére A termelékenység növelését szolgáló újítások és új eljárá­sok kidolgozására szólította a kiváló ifjú mérnök, közgaz­dász és technikus-mozgalom részvevőit a KISZ központi bizottsága ifjúmunkás osztá­lyának most kiadott pályázati felhívása. Az elért eredményekről szó­­­­ló beszámolókat — szakdolgo­zatokat, tanulmányokat — előbb megyénként, illetve a fővárosban értékelik, s csak a legjobb munkák kerülnek az országos zsűri elé. Eredményt 1966. március 31-e után hir­detnek, a nevezési határidő január 31. A pályázat győzte­seit iparáganként külföldi uta­zással, a második és harmadik helyezetteket pedig egyéb dí­jakkal jutalmazzák. (MTI) Azért járok, mert egy bölcs azt mondta, hogy a tudás hata­lom. Ezt mondta a szakszerve­zetisem is, amikor az iskolára agitált. Az öntudatomra hivat­kozott, így hát kénytelen vol­tam beiratkozni, annál is in­kább, mert jelenlegi beosztá­somban sem maradhatok meg, ha nem érettségizem le. Így kellett nekem ez a suli, mint a hátamra a púp. Hát nem fel tudtam venni eddig is a havi kétezrest annak ellené­re, hogy a tridenti zsinatról azt hittem, hogy az valami buli, ahol oltári zajt csapnak. Azt sem értem, hogy miért kell ne­kem egy torony árnyékának hosszából és két szögből kiszá­mítani, hogy hány méter magas a­ torony? Ha nagyon érdekel a torony magassága megkérde­zem az idegenvezetőt. De azért járok az esti iskolá­ba. Vannak a dolognak előnyei is, mert előttem a Katika, aki nagyon csinos, és ha feleltetik, olyan segélykérően néz rám, hogy a fülem tövéig elpirulok. Persze nem súgok, mert a ta­nár már az első órán kiadta a használati utasításban, hogy a súgás tilos, meg amit én ennek a Katinak súgni tudnék, az egyáltalán nem tartozik ide. Előttem két paddal ül a Pösz­méte. Hát ez a tapintatlanság csúcsa. Ez a Pöszméte nekem beosztottam.. Egy szürke kis slemilek­­liért kellett minket egy osztá­sba osztani. Eddig észre sem vettem, ezt a Pösz­métét, de most egyre jobban utálom. A tanár akármit kér­dez, ez f­öl is kapaszkodik. Nyújtogatja a kezét az ég felé, majd kiesik a padból, és a szár­ja hangtalanul mozog, már magában mondja a szöveget. Olyan, mint a bekapcsolt tv, csak a hangot kell ráadni. Ha kérdezik, akkor alig le­het lelőni. Ha a tanár megdi­cséri, akkor elvörösödik. Én persze nem szoktam jelentkez­ni. Csak nem rivalizálok ezzel a Pöszmétével? Méltóságtelje­sen ülök a padban, arcomon a jólértesültek biztonsága és meg­bocsátó mosolya honol, ezt a múltkor már tükörben gyako­roltam. Ha Pöszmére felel, jó­indulatúan és egyetértően fi­gyelem, időnként bólintok. De nem jelentkezem. Csak nem stréberkedem, mint ez a kis je­lentéktelen kukac? Esti iskolába járok. A tanár feleltet. A Pöszméte jelentke­zik, de neki azt mondja, hogy­ azok közül kér valakit, akik­­­nek még nem hallotta a hang­­­ját. Hát miért kiváncsi az én­ hangomra? Az esti iskola nemi operaház. Kinézek az ablakon.­ Az égen szürke felhők vonul­­­nak. Jó nekik, az ő hangjukra.% senki sem kiváncsi. És még ezt­ nevezik félelem nélküli élet-! nek! X Esti iskolába járok és jelen­!­leg izzad a talpam, mert a ta­­­nár többször rám nézett, mi­t közben azt kérdezte, hogy ki­ nem felelt meg. Pöszméte per­­­sze nyújtózkodott, ez a kis sen-% ki, nekem meg ki van szárad­­­va a torkom, és a fejem üres,­ mint mostanában a Népstadion.­ A tanár meg szemez velem, de­ én nem nézek rá, gondterhelt­ képet vágok, hogy lássa: sok az­ én bajom. Súlyos családi és­ termelési problémák gyötörnek,­­ nem érek rá ilyen bagatell dol­o­gokkal foglalkozni, mint azt Guy-Lussac-törvény, amely­­­nek hallatára elfelejtem, hogy­ alapjában véve mindig törvény­t­ tisztelő ember voltam. A tanárt már nem néz, hanem a neve­­­men szólít. Messziről hallom a­ hangom. Valamit arról dado­­r­gok, hogy tegnap este a világ­­ kilencedik csodájának alapraj­­­zán dolgoztam, ezért nem ér­­­tem rá... X: Pöszmétét kéri, hogy segít­­í’i­sen nekem. Pöszméte pedig ha­ 4] dar, gesztikulál, közben a féreg i bocsánatkérően rám néz. A ta­ Xi­nár megdicséri, és arra buzdít..4, hogy vegyek róla példát. Én ifi Egy piti beosztottamtól! Szé­­gyen, gyalázat! !! — Jobban utána kell nézni az ír anyagnak — mondja a tanár. ír !­ Igen... — hebegtem, ésts komoly elhatározás születik! ! bennem. 41 Holnaptól kezdve jobban!! utánanézek ... ennek a nyomo­!t rult Pöszmétének! JÉ­ ­SZ FERENC /Jmwm? n n nn Nézem a parkőrt, amint az őszi leveleket sepri gondos halomba... Söpör, söpör kitar­tóan, s, közben gúnyos zizegéssel hullnak, hullnak az őszi levelek. Jár a söprű, hullnak a levelek, van valami tragikomikus az egész­ben. Sziszifuszi küzdelemnek tűnik, hiszen megszámlálhatatlan levél a fákon, amelyek, előbb, vagy utóbb, de sorban-rendben mind a földre szállnak és csak egyetlen söprű, egyet­len parkőr... Már régen abbahagytam volna. Reménytelen és nevetséges küzdelemnek lát­szik az egész, amelyből csakis a levelek ke­rülhetnek ki győztesen. Én abbahagytam volna, ő nem. A parkőr bölcs ember. Már ismeri az életet, sok ősz suhant el a feje felett. Egykedvű nyugalom­mal rakja a levélkupacokat, fel se néz, hon­nan és mennyi zizeg újból alá... Tudja, iv­y a türelem s a természet rendje, ha összefog, lehull úgyis az utolsó levél, elkészül az utol­só kupac: övé az utolsó mozdulat. Csak sem­mi izgalom. Csak bölcs nyugalom és kitartás: az ember marad úgyis felül! (~ó) Hogyan haladnak a termelőszövetkezeti beruházások ? 214 új létesítmény — Épülnek a víztárolók — Lesz-e férőhelye 700 tehénnek?­­ A Heves megyei Tanács végrehajtó bizottsága ebben az évben 61 millió 806 ezer forin­tot hagyott jóvá a megye ter­melőszövetkezeteinek beruhá­zásaira, ezenkívül mintegy 17 millió forintot az öntözések fejlesztésére. Nyilvánvalóan hatalmas összeg ez, számos új létesítmény, korszerűsítés, be­ruházás húzódik meg mögötte. Felkerestük Friedrich Sán­dort, a Heves megyei Beruhá­zási Iroda igazgatóját: hogyan haladnak a termelőszövetkeze­ti építkezések, milyen gondok, problémák akadályozzák a munkát? — A jóváhagyott összegből az év folyamán 214 létesít­ményt kell felépíteni, ezenkí­vül 24, az elmúlt évben készült létesítmény technológiai sze­relését megvalósítani többek között. — Hogyan haladnak az építkezések? — Év közben — az előző évekhez hasonlóan — 19 épü­let megépítéséről lemondtak a termelőszövetkezetek. A léte­sítmények közül 177-nél az építkezés megindult, 102 léte­sítményt már üzembe is he­lyeztek. Továbbá elkészült még 26 villamos csatlakozás és elvégezték 14 létesítmény technológiai szerelését. Jelen­legi műszaki készültségi fo­kunk 60—62 százalékos. Szeptember elején a Magyar Nemzeti Bank­ és a megyei ta­nács második hitelfelülvizsgá­lata során — az időközben be­következett tényeket figye­lembe véve — módosultak az előirányzatok. A módosított terv alapján most az a hely­zet, hogy mintegy 98 százalék­ban elkészülnek a tervezett lé­tesítmények. Eredetileg 12 át­menő építés lett volna, de a felügyeleti szervek döntése alapján még öt olyan lesz, amelynek építése áthúzódik a jövő évre. Sajnos még 10 olyan jelentős vállalati építés is lesz, amely előreláthatóan nem készül el a tervezett ha­táridőre. Ilyen többek között az ostorosi borfeldolgozó és a gyöngyösoroszi szőlőfeldolgo­zó. A termelőszövetkezetek saját kivitelezésű épületei a [markazi gyümölcs-csomagoló­­ kivételével elkészülnek az év ■ végére. Jól halad a tervezett Ihat víztároló építése is. Nehe­zítette a munkát, hogy három ■ hidroglobus és közmű kiviteli [ tervdokumentációja csak a na­pokban érkezett meg. De a ki­vitelezők nyilatkozata szerint­­ ezeket is elkészítik az év vé­gére.­­ — Mik nehezítik a mun­­­kát? ; — Sok esetben az anyaghi­ány. Az első fél év folyamán [különösen a termelőszövetke­­­zetek saját erőből történő ]építkezéseinél nem volt ele­gendő építőanyag. Az is előfor­dult, hogy az első fél évre­­ megrendelt előre gyártott és­­ egyéb anyagokat csak a máso­dik fél évben szállítják. De ál­talában mindenhol kevésnek bizonyult a tégla, a sóder, a betonacél, a közművekhez pe­dig az AC nyomócső. A nyo­mócső hiánya miatt három­négy közmű tervét át kellett tervezni.­­ Másik baj a nem körül­tekintő tervezés. A termelő­­szövetkezetek igen gyakran nem veszik figyelembe kellő­képpen az adottságokat. Sok­szor például olyan ásott kút­ra terveznek közművet, amely­nek vize kevés, vagy közegész­­­­ségügyileg nem megfelelő. Ezért maradt el az idén pél­­­­dául Sírokon, Bükkszéken és­­ Recsken a termelőszövetkezeti m­njor közművesítése. A terve­ ■­zés hibái miatt mondtak le a­­ termelőszövetkezetek például 1­19 épületről. Előfordul az is,­­ hogy olyan épületek felújításá­­r­­a kerül sor, amelyek már nem érik meg a ráköltött összeget, v­­agy egyáltal­án nem felelnek meg a korszerű követelmé­nyeknek. — A termelőszövetkezetek­ saját erőből történő beruházá­saival kapcsolatban el lehet mondani, hogy nincs biztosítva azoknak műszaki előkészítése. Ezek hiányában a beruházá­si iroda a megbízásokat nem tudja elfogadni. — Az idei építkezések kö­zül melyiknél volt a legna­gyobb probléma? — Tíz tehénistálló építésé­nél. Erről a dologról érdemesebb egy kicsit bővebben is írni. Ahogy Friedrich Sándor el­mondta, tíz betervezett tehén­istálló építésével a Heves me­gyei Tanácsi Építőipari Válla­latot bízták meg. Hetet ebben az évben kellett volna átadni rendeltetésének, másik három építése pedig áthúzódott volna a következő évre. Az épületek befedéséhez normál palára lett volna szükség. Egy-egy istálló­hoz mintegy 13 500 darab. A vállalat évi palakeretét viszont a megyei tanács tervosztálya mindössze 41 570 darabban szabta meg, ami körülbelül három istálló befedéséhez ele­gendő. Gondoltak arra, hogy a többi épületet hullámpalával fedik be, ezt viszont nem bírja a tetőszerkezet. Emiatt a taná­csi építőipari vállalat felleb­bezett a megyei tanács építési és közlekedési osztályához. Az építési osztály még négy istál­ló befejezési határidejét a jövő évre halasztotta. Ebben az év­ben tehát csak három istálló készül el , így viszont 700 darab tehén férőhelye nincs biztosítva. Előreláthatóan ha­sonló lesz a helyzet több bor­júnevelő építésénél is. öt közül valószínűleg csak egy készül el ebben az évben. Itt 300 borjú elhelyezése okoz gondot. A bor­júnevelők közül hármat a ta­nácsi építőipari vállalat, egyet-egyet pedig a tarnamérai és a gyöngyösi ktsz vállalt el. A határidő eltolódása miatt nehéz helyzetbe jutnak az érintett termelőszövetkezetek, különösen most, a tél előtt. Az építőanyag-hiányon kívül a legtöbb esetben a nem meg­felelő, nem eléggé körültekin­tő tervezés okoz gondot. Fried­rich Sándor szerint ez sajnos nem új keletű tapasztalat. A jövőben azonban feltétle­nül változás várható. Most először már ez évben elkészül­nek a jövő évi tervek. A szak­értők, de a kívülállók előtt is nyilvánvaló, mennyivel gyor­sítja és javítja ez a tény majd a munkát. Sajnos azonban, az új terv idáig háromszor válto­zott és 80 építmény törlésre került. Remélhető azonban, hogy jövőre a tervek sokkal megalapozottabbak lesznek. Ér­deke ez a termelőszövetkezetek­nek, de végső soron az egész mezőgazdaságnak is. Kaposi Levente.

Next