Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

Edward Gierek levele , Edward Gierefc, a LEMP i KB első titkára levélben kölcsöntötte a sziléziai „Sostio- 1wiec” szénbánya kommunistáinak kongresszusi küldöttválasztó értekezletét A 1 KB első tátikára a bánya LEMP-alapszervezetei egyikének a tagja. Levelében hangoztatja: „Remélem, egyetértenek velem abban, hogy hazánkban ma a jó munka a legfontosabb. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk az anyagi, szociális és munkakörülményeik határozott megjavítására.” (MTI) Lenin- renddel tüntették ki Dudlos-t Jacques Dudos, a francia és a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom kiemelkedő személyisége szombaton ünnepli 75. születésnapját Ebből az alkalomrból a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a nagy marxista-leninista politikust ! A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége tevékenysége elismeréséül Lenin-renddel tüntette ki Jacques Duclos-t (TASZSZ) Í Russo szabadlábon Az egyik amerikai szövetségi bíróság elrendelte, hogy szabadon kell bocsátani Anthony Russót, az egyetlen személyt, akit letartóztattak a vietnami háborúval foglalkozó Pentagon-dokumentumok nyilvánosságra kerülésével kapcsolatban. Russo hatheti fogva tartása után pénteken került ismét szabadlábra. A bíróság egyúttal utasította Russót, hogy vallomás formájában számoljon be mindarról, amit a hivatalos dokumentumok nagy port felkavart nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban tud. Russo ígéretet tett erre azzal a feltétellel, hogy vallomásának jegyzőkönyvszerű rögzítéséből egy példányt megkap és azt nyilvánosságra hozhatja. A bíróság utasította a kormányt a jegyzőkönyvi példány kiadására. Az UPI hírügynökség megjegyzi, hogy Russo így váratlan győzelmet aratott a bíróság precedenst teremtő döntésének kicsikarásával. (Reuter, UPI) f ^NmUsca 107L október 3., vasárnap < A véletlen és a tudatos háború... így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin A héten ismét nem panaszkodhattak „munkanélküliségre” és témaszegénységre a külpolitikai kommentátorok. Valóságos csúcstalálkozódömping tanúi lehettünk. Szinte jellemző, hogy az egyetlen államfő, aki hivatalos minőségében még sohasem hagyhatta el országát, Hirohito japán császár is útrakelt Ha megpróbálunk fontossági sorrendet felállítani a hét esemény zuhatagában, kétségkívül a részleges SALT-egyezmények aláírása kerül az első helyre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, úgyis mint az egymással szembenálló két világrendszer vezető hatalmai, megállapodást kötöttek: megteszik a szükséges intézkedéseket, nehogy véletlenül vagy felhatalmazás nélkül kitörjön egy atomi konfliktus. A jobb összeköttetés érdekében megkezdik a két fővárost összekötő telxvonalak, a „forró drót” korszerűsítését is. Jellegzetesen mai témákra nukleáris fegyverek kifejlesztése előtt nehéz lett volna „véletlen” háborút elképzelni. Napjainkban azonban sajnos ennek veszélye is fennáll, technikai hiba, vagy emberi felelőtlenség szörnyű következményeket idézhet elő, esetleg a felelős vezetők beleegyezése nélkül. Ha tehát sikerült csökkenteni ezt a fenyegetést, az jelentős esemény az egész emberiség életében. Bebizonyosodott, hogy a meglevő, alapvető ellentétek mellett is kutatni lehet és kell az atomháború elhárításának útját, s hogy az ezirányú erőfeszítések eredményekre vezethetnek. A világpolitikai tapasztalat azonban megtanított arra is, hogy egyszerre nézzük a dolgok színét és visszáját, miközben az Egyesült Államokat sikerült rábírni a véletlen háború megakadályozásáért tett lépésekre . Indokínában új amerikai erőfeszítések történnek a háború tudatos folytatására. Ritka az olyan nap, amikor nem érkeznek hadijelentések Délkelet-Ázsiából, de ezen a héten különleges figyelemmel kellett olvasnunk e híradásokat. Tay Nimh tartományban, Dél-Vietnam és Kambodzsa határvidékén az indokínai háború egyik legnagyobb ütközete bontakozott ki. Nyilván ennek „ellensúlyozására” Washington megint „északi revánsot” akar venni a déli problémákért: felélénkültek az amerikai bombatámadások a Vietnami Demokratikus Köztársaság egyes területei ellen. Az egész helyzetkép jellegzetes előjátékul szolgál a ma, vasárnap lebonyolításra kerülő sajgóni elnökválasztásokhoz, amelyeken egyedül Thieu indul, erős amerikai segédlettel. A közállapotokat híven tükrözi a jelentés, hogy az Egyesült Államok megfenyegette a kormányhadsereg tábornokait — az elégedetlenség hulláma tehát igencsak magasba csapott’— amennyiben puccsot kísérelnének meg, minden amerikai segélyt leállítanak. A kibontakozáshoz egyelőre nem kerültünk közelebb, s bár a múlt heti halasztással szemben ezen a csütörtökön megtartották a párizsi Vietnamkonferencia 130. ülését — biztató fejlemény ott sem történhetett. Igaz, Nixon személyesen is „bevetette” magát — váratlanul megjelent azon az összejövetelen, amelyet az Indokínában foglyul esett amerikai katonák családtagjai rendeztek. Nagy titokzatossággal különböző „kapcsolatfelvételekről” beszélt, de gondosan kikerülte, hogy válaszoljon a DIFK immár 90 napja közzétett hétpontos javaslatára. Pedig a délvietnami kezdeményezés világosan kimondja, hogy az amerikai csapatok kivonulásával párhuzamosan szabadon engedik a foglyokat. Hanoi közben vendéget vár: rövid indiai és burmai útmegszakítással a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa felé közeledik Podgornij különrepülőgépe. A szovjet—vietnami eszmecserének — ebben a bonyolult helyzetben — ugyancsak különleges fontossága lesz. Közben egy másik utazásról is elterjedtek híresztelések: amerikai lapok találgatásokat közöltek, hogy Nixon Alaszkából, a Hirohitóval folytatott megbeszélést követően, egyenesen Pekingbe indul. A híreket hamarosan megcáfolták, s változatlanul nincs időpont a bejelentett látogatást illetően. Sőt, az amerikai fővárosban némi zavarral követték az október elsejei kínai nemzeti ünneppel kapcsolatos kombinációkat — ezek bizonyos belső ellentéteikkel hozták összefüggésbe a hagyományos program változását. Mindezek az állítólagos viszályok megerősítést nem nyertek, de tény, hogy elmaradtak a szokásos hosszú protokollisták, amelyek mindig pontosan tükrözték a személyi rangsort S végül valóban csak távirati stílusban arról, ami még a hét eseménye volt. Az ENSZ-ben megkezdődött az általános vita — Gromiko fejtette ki a Szovjetunió átfogó békepolitikáját Nyugaton is kritikusabb hangok hallatszanak a brit kémhistóriáról, a 105 szovjet állampolgár indokolatlan kiutasítását — ma már világosan látható — tulajdonképpen az európai biztonsági folyamatok elleni torpedóként is szánták. Földrészünk pozitív fejlődését hátráltatja, hogy Nyugat-Berlinben nem a négyoldalú egyezmény szellemében tartottak több összejövetelt — az NDK kénytelen volt határozottan tiltakozni. Találkozott a két német állam tárgyaló küldöttsége is, a szökött államtitkári szinten. A hírek némi haladásról számoltak be, de a jelek szerint még nem következett el a kívánt egyetértés a négyhatalmi szerződés kereteinek kitöltésére. i Külpolitikai összefoglalónk AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Leonyid Brezsnyev aztiflal tárgyalásai — Nixon és a Japán császár alaszkai találkozója KEDD: Gromiko beszéde az ENSZ általános vitájában — Csúcsértekezlet Chequersben az északír problémáról SZERDA: Az indiai miniszterelnök asszony moszkvai tárgyalásai — Nixon—Gromsko megbeszélés Washingtonban CSÜTÖRTÖK: Részleges SALT-eg:mények aláírása — Budapesten megalakult a magyar Európa Bizottság PÉNTEK: Podgoriic úton a Vietnami Demokratikus Köztársaság felé — Folytatódott a két német államtitkár párbeszéde SZOMBAT: Heves harcok Indokínában Indira Gandhi asszony, India miniszterelnöke az elnöki palotában fogadta Nyikolaj Podgornijt, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökét (balról). (Telefoto— UPI — MTI — KS) II bonni külpolitika 4 pontja Conrad Ahlers, a bonni kormány szóvivője szombati rádiónyilatkozatában figyelemre méltó kijelentéseket tett a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés bonni parlamenti ratifikálásáról, valamint az NSZK kormányának külpolitikai programjáról. Azt mondotta, hogy Willy Brandt kancellár a Moszkvával és Varsóval kötött szerződés parlamenti ratifikálását „összekapcsolja majd a bizalmi kérdés felvetésével” s ha a szavazás során vereséget szenvedne, akkor új választások kiírását fogja szorgalmazni. Adlers négy pontban összegezte a jelenlegi nyugat-német kormány külpolitikai céljait: 1. A Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött, valamint a Csehszlovákiával kötendő szerződés ratifikálása; 2. Az NDK és az NSZK kapcsolatainak átfogó rendezése, aminek eredményeképpen mindkét német állam bebocsátást nyerne az ENSZ-be; 3. További diplomáciai kapcsolatok kiépítése minél több országgal, így az arab országokkal is — „anélkül, hogy ártanánk Izraellel fenntartott kapcsolatainknak. ..”; 4. Diplomáciai kapcsolatok felvétele a Kínai Népköztársasággal. A múlt század kilencvenes éveinek elején Budapesten nagyszabású városrendezési terv készült, akkor jelölték ki a pesti Vámház és a budai Gellért tér között felépítendő dunai híd helyét. Addig csak három híd ívelte át a folyót: az 1849-ben felavatott lánchíd (az angol Clark fivérek alkotása), az 1875-ben elkészült Margit-híd (a párizsi Gouin cég építette) és az egy évvel ezután befejezett déli összekötő vasúti híd (Feketeházy János főmérnök tervezte, Cail és társa párizsi cég építette). A Vámház téri híd — később Ferenc József-hídnak nevezték el — építése 1894- ben kezdődött és jó két év múltán fejeződött be. A tervezésre kiírt pályázaton — s mint húsz évvel korábban — ■ ismét Feketeházy János elképzelését fogadták el. A megvalósításban Czekelius I Aurél és Nagy Virgil építészek működtek közre. Ez a híd volt az első, amely teljesen a hazai tudomány és munka együttműködésével jött létre. Az akkori tudományos írások különös jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy míg korábban a látványos városi hidakon a hegesztett vasszerkezetet a tervezők igyekeztek elrejteni különböző fém- és kőburkolatok alá, az új híd büszkén viselte vashíd jellegét. A híd ívei és a kapuzatok formáiban egységbe ötvöződött a konstrukció és az esztétikum. Az új híd 365 méter hosszú lett, 20 méter 10 centi széles és 6102 tonna vasat foglalt magába. A főtartók mindkét végén 600— 600 tonna nyersvasat helyeztek el. Ez, mint a mérleg két serpenyője, egyensúlyban tartja az építményt. Akkoriban még a gyalogos átkelők is vámot fizettek minden hídon. A megnyitás idején jelent meg egy képeslapban az aktuális vicc: — Egy krajcár a vám — állták útját az egyik sétálónak. — Micsoda, én fizessek vámot? Nem vagyok ökör! — tiltakozott. — Ha az úr okik volna — mondta tisztelettudóan a vámos — akkor többet fizetne. A hidat fél évszázad múltán, a második világháborúban, tüzérségi lövedékek erősen megrongálták — 28 helyen érte találat — később 1945. január 17-én a Pestről kiszorított náci seregek utóvédei a mintegy 140 méteres középső részt felrobbantották. A főváros felszabadulása után a szovjet hadsereg műszaki alakulatai, magyar munkások segítségével, huszonöt nap alatt uszályokra és faoszlopokra épített átkelőhelyet ácsoltak a híd helyén. Tíz hónapig állt ez az ideiglenes híd, majd a Kossuth-hidat követően a Szabadság-híd újjáépítése volt a felszabadulás után a magyar hídépítők második legnagyobb vállalkozása. Bizonyos átalakításokat, korszerűsítéseket hajtottak végre rajta, de az eredeti formáját megőrizték. Az a több tízezer ember, aki naponta átkel rajta, talán nem is gondol rá, hogy a hídnak is van születésnapja. Pedig van: a Szabadság-hid 75 éves. N _uJak[i*L. X. El A Szabadság hid születésnapja a 75 éves budapesti Szabadság-híd ^ SzaiVo tájékoztató Hanoiban Szombaton Hanoiban sajtóértekezletet tartott az amerikai háborús bűnöket kivizsgáló bizottság Mai Lám főezredes, a bizottság tagja tájékoztatta a külföldi újságíróikat a szeptember második felében a VDK területe ellen elkövetett barbár amerikai bombázások okozta pusztításról. Szeptember 21. óta 1790 berepülést hajtottak végre amerikai repülők a VDK fölé. Guang Binh tartomány két járását és Vinh Linh körzetét ezen a napon több mint 200 F 105-ös amerikai gép támadta s a barbár bombázás következtében 28 polgári személy haoafcbi 38 megsebesült A felderítő berepüléseket az amerikaiak fokozatosan az egész ország területére kiterjesztették, beleértve Hanoit is és körzetét is. A bombázásokban B—52- es repülőerődök is részt vettek, s az utóbbi rabokban 16 támadás alkalmával mintegy 2500 tonna bombát szórtak a VDK déli tartományainak lakott területeire. Az amerikai 7. flotta egy repülőgépanyahajója azóta is a VDK partmenti vizein tartózkodik. Amerikai hadihajók lövik a partmenti településeket. A sajtóértekezleten bemutatták azokat a tömegpusztító és romboló fegyvereket, amelyeket az agresszorok a legutóbbi támadások során alkalmaztak. Bemutatták több polgári személy fényképét is, akik a legutóbbi támadások során az óvóhelyen vagy otthonukban sebesültek meg a golyósbombáktól vagy az „új módon” alkalmazott tankelhárító légi aknáktól. A halálos áldozatok, valamint sebesültek többsége asszony és gyermek. Csupán a Quang Binh tartományban bombázott községekben 152 lakóépület semmisült meg. Olav trónbeszéde Olav király hagyományos trónbeszédével szombaton megnyílt a Storting (norvég parlament) 116. ülésszaka. Olav király hangoztatta, hogy Norvégia továbbra is tagja marad a NATO-nak, s nem változik külpolitikai irányvonala sem. Ugyanakkor azonban erősíteni kívánja kapcsolatait a kelet-európai országokkal és csatlakozik az európai biztonsági konferencia összehívását célzó erőfeszítésekhez. Norvégia — szögezte le a trónbeszéd — támogatni fogja a Kínai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be és lépéseket tesz az NDK-val létesítendő diplomáciai kapcsolat érdekében.