Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

•*AA/W*vA/v^wv\ Szerda esti külpolitikai kommentárunk­­ a Fehér Könyv EN­N­EK A­ HÉTNEK az első napján tűzszünetet­­ hirdetett az ír Köztársasági Hadsereg (IRA) nevű il­­­­­­legális szervezetnek még a militáns szárnya is. (Ezek az úgynevezett provok: a provisional — ideiglenes — szóból rövidítve). A várakozás csendje tartott néhány napig, az angol kormány fehér könyvének megjelené­séig. Kedden megjelent William Whitelaw, a brit kor­mány észak-ír ügyekkel megbízott miniszterének Észak-Írország jövendő sorsát felvázoló fehér könyve és szerdán már ismét működésbe léptek az ezúttal autón száguldó, onnan lövöldöző terroristák Belfast­ban. A szomorú „eredmény”: egy gyermek meghalt, egy súlyosan megsebesült. A TERRORIZMUS megfékezése sajátos, szinte különálló feladat — de az észak-írországiak többsége, aki nem ragad fegyvert, sőt, állandó életveszélyben van miatta, vajon mit szól London új elképzeléseihez? Kedden valósággal sorba álltak az utcai árusoknál a fehér könyvért, bizonyítékául annak, hogy az egyszerű emberek tömegét is rendkívüli mértékben érdekli a helyzet várható alakulása. Érthető, épp az előbb mon­dottak miatt: a korábban leginkább a politikusok sem maradhatnak azok, hiszen a terrorizmus a legártatla­nabbakat­ is a legváratlanabb pillanatokban képes utol­érni. Nemcsak az utóbbi négy évben felfokozódott za­­varosságú, olykor már-már polgárháborús helyzet ren­dezésére van szükség: a gyökerek évszázadokra nyúl­nak vissza. 800 évvel ezelőtt, 1171-ben hódították meg Írországot az angolok, hosszabb rövidebb szünetekkel azóta nincs igazi nyugalom a „zöld szigeten”. És ami­kor, annyi elbukott, s meg-megújuló küzdelem után, Írország déli része 1922-ben elszakadt Nagy-Britan­­niától, s függetlenné vált, akkor sem köszöntött be a felvirágzás időszaka. Maradt az Ulster néven egyesült és továbra is Nagy-Britannia részét képező hat észak­írországi tartomány problémája, többségében a maga protestáns lakosságával, ahol a kisebbséget képező katolikusok jórésze szenvedi meg a munkanélkülisé­get, a nyomort, és a politikai, jogi, emberi hátrányo­kat, amelyekkel sújtották. AZ ÚJ FEHÉR KÖNYV kétségtelenül próbál előre­lépni. A katolikus kisebbség számára igazságosabb vá­lasztási módot, arányos képviseleti rendszert ígér. (A régi Észak-Ír parlamentben a protestánsok számará­nyukat messze meghaladó képviselethez jutottak.) Azonban — mint Jack Widdis, az Észak-Ír Kommu­nista Párt szóvivője mondotta —, az okmány javas­latai messze nem kielégítőek... _. ______ .__ Saigon! pribékek tovább kínoznak Végéhez közeledik Vietnamban a fogolycsere SAIGON A DIFK szombaton, vagyis négy nappal a párizsi meg­állapodásban előírt határidő előtt, a VDK pedig vasárnap bocsátja­ szabadon a háború­ban fogságba esett amerikai­ak utolsó csoportját. A fog­lyokat Hanoi Gia Iam nevű repülőterén a négyoldalú ka­tonai vegyesbizottság, vala­mint a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság képvi­selőjének jelenlétében fog­ják átadni az amerikai fél­nek. Az amerikai­ foglyok utol­só csoportja átadásának ütemtervében szerdai ülésén állapodtak meg. Phuong Nam, a testület DIFK-tagozatának szóvivője a szerdai ülés után közölte: a Dél-vietnami Népi Felsza­badító Erők fogságába esett amerikaiak utolsó 32 főnyi csoportjának névsorát a négyoldalú katonai vegyes­bizottság csütörtöki ülésén adják át az amerikai dele­gációnak. A VDK az utolsó amerikai fogolylistát a ve­gyesbizottság pénteki ülésén adja át. Jelezte azt is, hogy a DIFK vasárnap, a Saigon­tól mintegy 500 kilométerre­ északra levő Dac Pho-ban szabadon bocsát egy dél­­koreait is, aki a háborúban esett­ a felszabadító erők fog­ságába. A VDK és a DIFK fogsá­gába esett 586 amerikai kö­zül a fogolycsere eddigi há­rom szakaszában 439 nyerte vissza szabadságát. Szomba­ton és vasárnap azonban az eredeti fogolylistákon fel­tüntetett személyeken kívül még egy visszanyeri majd szabadságát. A DIFK ugyan­is nagyvonalúan elhatározta, hogy szabadon engedi azt az amerikai pilótát is, aki egy nappal a vietnami békemeg­állapodás­ január 27-i alá­írása előtt esett a népi erők fogságába, s akinek nevét az eredeti lista nem tartal­mazza. Vasárnapig a két dél-vi­­­­et­nami fél is lezárja a köl­csönös fogolycsere utolsó szakaszát. HANOI A dél-vietnami Phu Quoe börtönszigeten őrizetben tar­tott hazafiak egy csoportja, amelyet a saigoni kormány­zat nemrég Loc Ninh-ben adott át a DIFK szerveinek, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnál tilta­kozott amiatt, hogy a Thieu­­rezsim börtönhatóságai soro­zatosan megszegték a pári­zsi megállapodást. A sziget különböző táboraiból szaba­dult katonafoglyok elmon­dották: a saigoni pribékek megkínozták, gyakran brutá­lisan ütlegelték őket, sokat közülük a hírhedt „tigris­ketrecekben” őriztek. A pá­rizsi megállapodásról, a fog­ságba esett és őrizetben tar­tott katonák átadásáról in­tézkedő jegyzőkönyvről nem tájékoztatták őket. SAIGON Több ezer saigoni katona, páncélosok és bombázók tá­mogatásával támadást indí­tottak a DIFK ellenőrzése alatt álló terület ellen Sai­gontól 45 kilométerrel észak­ra. A támadás tényét a sai­goni katonai parancsnokság jelentette be azzal, hogy „az ellenfél által körülzárt Bach Bap támaszpont felmentésé­re”. A támaszpont — mint a négyoldalú katonai vegyes­bizottság DIFK-tagozatának vezetője már korábban kö­zölte­­, a DIFK ellenőrzése alatt álló területen fekszik. A saigoni támadás beje­lentésével egyidejűleg adták Saigonban hírül, hogy Ells­worth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagyköve­te Gilbert Woodward tábor­noknak, a nemzetközi ellen­őrző és felügyelő bizottság munkájában résztvevő ame­rikai küldöttség vezetőjének, társaságában felkereste Tran Thien Khiem-et, a saigoni kormányzat miniszterelnö­két. Harmincöt perces meg­beszélésük részletei nem ke­rültek napvilágra, de megfi­gyelők szerint — írja az AFP —, a dél-vietnami ka­tonai helyzetről és a katonai vegyesbizottság munkájáról volt szó. Szovjet vezetők és Willi Stoph találkozója Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára és Alekszej Ko­­szigin, a szovjet miniszter­­tanács elnöke szerdán fo­gadta Willi Stophot, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság miniszterelnökét,­ aki vietnami látogatásáról haza­térve látogatást tett Moszk­vában. A találkozón a szívélyes­ség és a teljes kölcsönös megértés légkörében eszme­csere folyt az SZKP-t és az NSZEP-t, valamit a két országot érdeklő kérdések­ről, köztük a Szovjetunió és az NDK között a nemzetkö­zi küzdőtéren érvényesülő együttműködés időszerű problémáiról. A tárgyaló fe­lek megerősítették változat­lan szolidaritásukat a viet­nami néppel, amely azért küzd, hogy minden fél mara­déktalanul teljesítse a párizsi megállapodás feltételeit­ és létrejöjjön a tartós béke Vi­etnamban és egész Indokíná­ban. Willi Stoph szerdán­­ Moszkvából hazautazott Ber­­­­linbe. | Korai volt az öröm.. . Újpest—Juventus 2:2 (2:1) — A torinói gólnélküli don­­atin­­i"1"jenben, lőtt góljaival, az olasz bajnok­csapat jutott a BEK négyes döntőjébe. A tol­­ista képer­­­yőjéről ké~ "A felt­ételünk a lila fehérek második gólját követő mámoros pillanatot örökíti meg. Sajnos, korai­nak bizonyult a bold­g tegnap este ... 2 073. március csütörtök Svobodát jelölték közöstisassiffi elnöknek Flesch István, az MTI tu­dósítója jelenti. A Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottságá­nak, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának szerdán Prágában külön-külön meg­tartott ülésén egyhangúlag ismét Ludvik Svoboda had­seregtábornokot, köztársasá­gi elnököt, a CSKP KB el­nökségének tagját jelölték a köztársaság elnökének tiszt­ségére. Az ötéves elnöki mandátum — mint ismeretes — március 30-án jár le, s ezért a parlament elnöksége március 22-re a föderációs alkotmány értelmében el­nökválasztásra hívta össze a szövetségi gyűlés két házát, a népi és nemzeti kamarát. Az ünnepélyes aktusra, ame­lyet a televízió és a rádió egyenes a­dásban közvetít­, a prágai vár Ulászló termében csütörtökön délelőtt kerül sor. A jelölő javaslatot mind­két ülésen Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára, a nem­zeti front központi bizottsá­gának elnöke terjesztette elő. Méltatta Ludvik Svobodának a fasizmus elleni harcban, a felszabadításban és a szocia­lista építőmunkában szerzett kimagasló érdemeit. Meg­emlékezett egész életútjáról, áldozatos munkájáról. A CSKP KB ülésén megvi­tattak több személyi intézke­dést is. A közelmúltban el­hunyt Vaclav Svoboda he­lyére a CSKP KB titkárának és a CSKP KB mezőgazdasá­gi bizottsága elnökének meg­választották Jan Barylt. BERLIN: Szajed Marei, az Arab Szocialista unió Központi Bi­zottságának első titkára szer­dán Berlinben megtartott sajtóértekezletén elégedetten nyilatkozott az ASZU-kül­­döttség hatnapos NDK-beli látogatásáról. Mint mondotta, a küldöttség számára nagyon eredményesek voltak azok a tárgyalások, amelyeket Erich Honeckerrel, a NSZEP KB első titkárával folytattak. ROMA: Gustav Heinemann, a Né­met Szövetségi Köztársaság elnöke Giovanni Leone olasz köztársasági elnök meghí­vására szerdán délután hiva­talos látogatásra, Rómába ér­kezett. DAR-ES-SALAM. Tanzánia szerdán külügy­­minisztériumi nyilatkozat­ban vádolta Burundit, hogy katonai repülőgépei március 15-én bombatámadást intéz­tek három, határmenti falu ellen. A légitámadás követ­keztében 36-an vesztették életüket, 16 személy megse­besült, — hangzik a nyilat­kozatban. DJAKARTA: Ma választ elnököt az in­donéz parlament. A végered­mény kétségtelen , Suharto jelenlegi elnök ugyanis az egyetlen jelölt és valamennyi jelentős parlamenti frakció támogatását élvezi. Pénteken, az elnök ünnepélyes beikta­tása után választják meg az új alelnököt PÁRIZS: A francia minisztertanács szerdai ülésén Giscard d’Es­­taing gazdasági és pénzügy­­miniszter beszámolt a múlt hét pénteken Párizsban tar­tott nemzetközi pénzügyi konferenciáról és az annak nyomán kialakult helyzetről. A miniszter hangsúlyozta, hogy­­.a nemzetközi pénzügyi rendszer jelenlegi zilált álla­potában” a konferencia hatá­rozatai a legmegfelelőbbek arra, hogy elősegítsék a helyzet stabilizálását. Fran­ciaország — a kölcsönösség szellemében — hozzá fog já­rulni a pénzpiacok rendezett működéséhez. MOSZKVA: „ Baráti látogatásra szerdán Moszkvába érkezett Szadam Husszein Takriti, az iraki Baath-párt helyettes főtitká­ra, az iraki forradalmi pa­rancsnoki tanács elnökhe­lyettese. A Vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet miniszterta­nács elnöke, és más hivata­los személyiségek fogadták az iraki államférfit. A Parlament folyosóin (Munkatársunk telefonje­lentése.) Az új tavaszt harangozta be az 1973. március 21. nap­ja — a naptári tavaszt. De ezzel a nappal függ össze a tanácsköztársasági évfordu­ló, s hogy a kör teljes le­gyen, az országgyűlés idei első ülésszakának megnyitá­sa is erre a napra esett. Ap­ró Antal elnöki megnyitója hasonlóképpen jellemezte ezt a dátumot. De­­ kezdjük az elején. A Parlament épülete előtt szaporodnak a gépkocsik, s bent a folyosón is egyre több a képviselő. Keresem a mieinket: ott vannak a szo­kásos gyülekezőhelyen. Pusz­tai Lászlóné, Vadkerti Mik­lósné, Tiliczky József, Sas Kálmán, Gyöngyösi József, később pedig Hevér Lajos, akivel összetalálkozunk és latolgatjuk az ülésszak „esé­lyeit”. Dr. Novák Pálné még nincs sehol — gondolom, a felszólalás miatt némi utol­só kontrollt tart. Ugyanis az ülésszak első napján a kormány beszámolójához ő is hozzászólt. Aztán megje­lent, de­­ lámpaláz nélkül, elkészült a hozzászólásra, s mint felszólaló már rutinos­nak számít. A csengő végigharsog a folyosókon, helyükön a kép­viselők, a főbejáratnál már a kormány tagjai is együtt vannak. Tehát: kezdődik a munka. •ér Fock Jenő tartja a kor­mány referátumát, de a fo­lyosók most sem néptelenek. Az újságírók, rádiósok, té­vések tapasztalat- és téma­cserét tartanak. A rádiósok hangolnak, a tévések a mo­nitort szemlélik, és már szerkesztenek. Az újságírók? A hírlapírói karzat zsúfolt. De zsúfolt minden diplomá­ciai páholy, és a külföldi tudósítók is „élesre töltött” tollakkal „fülelnek”. A kor­mány beszámolója, kül- és belpolitikai számadása nem­csak bennünket, hanem a nemzetközi közvéleményt is érdekli. Érthető, hiszen Eu­rópa életében a mi mun­kánk, a mi eredményünk­­ nem közömbös: e nép sike­rei tiszteletet és megbecsü­lést váltanak ki nap mint nap a nemzetközi életben. Hogy gondok is vannak? A miniszterelnök beszámolója ezeket sem takargatta. A képviselők sem. ★ — Teljes mértékben egyet­értek azzal — mondta Vad­kerti Miklósáé, hogy a me­zőgazdasági gépgyártást az állam a jövőben még­ na­gyobb mértékben dotálja. A fejlesztésben ez igen sokat jelent. — Itt volt a kislánya is ... — Végre sikerült elhozni. Jó, hogy a gyerekről van szó... A gyermekgondozási segély és a családi pótlék várható emelése időszerű és mindenképpen jó megoldás lesz. Pusztai Lászlóné két mi­niszterrel is beszélt a szü­netben. Bondor József épí­tési és városfejlesztési mi­niszternek elmondta, hogy az egri X-es és V-ös számú általános iskolákban egy­­egy szolgálati lakást fel le­hetne szabadítani és a he­lyükbe az oktatást segítő más helyiségeket lehetne be­rendezni. A X-es iskolában ez már majdnem sikerült, de a rendelet szerint lakás­ból mást nem lehet kiké­pezni. Csak egy másik la­kást. Most mi legyen? A mi­niszter írásban kérte részle­tes indoklással a témát. Ez már biztató. Faluvégi Lajos pénzügyminiszterrel az egri pincerendszer elavult, régi ágainak megszüntetéséről beszélt. Nem olcsó munka: a következő két esztendőben 12 millió forintot kapunk erre. — Ha a megye továbbra is tervezi, továbbra is kap­hat támogatást — volt a válasz lényege. ♦ Nemcsak bent az üléste­remben, hanem a folyosó­kon is komoly döntések, ál­lásfoglalások születnek. A Parlament épülete, léte ezt indokolja. Éppen, Hevér La­jossal, Szabó Imrével és Sas Kálmánnal beszélgetünk. — Jó lett volna hallani az expozéban, hogy rövidesen szinkronba kerül a nyugdíj­korhatár megállapítása a mezőgazdasági és más terü­leten dolgozók között — mondta Szabó Imre. — Szükséges — tette hoz­zá Hevér Lajos és Sós Kál­mán —, hogy a művezetők béremelésénél ne álljunk meg. Jelenleg érezhető a rendeletet követő feszültség —, bármilyen jó szándékú is a rendelet. Még további és sürgős differenciálásra van szükség. Ekkor lépett hozzánk Bon­dor József miniszter, aki­nek úgy látszik, a szerda Heves megyei napja volt. Sas Kálmánt meglátva, a Bélapátfalvi Cementgyár korszerűsítéséről indult a beszélgetés. — 1975-ben kellene kez­deni — mondta a gyár igaz­gatója. — Az előkészítés fi­gyelembe veszi-e ezt? — Olyannyira — vála­szolta a miniszter —, hogy az elképzeléseket meghala­dóan már igen előre va­gyunk ebben a munkában. Meglesz. Hogy korábban-e? Ez más kérdés. A határidő viszont szent, hiszen — mind­annyiunk közös érdeke, Kátai Gábor

Next