Hevesvármegyei Hirlap, 1904. január-június (12. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-03 / 1. szám
Eger, 1904. január 3. vasárnap. 1. szám. Tizenkettedik évfolyam. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve. Egy évre.......................................... 12 korona Fél évre... ............................................ 6 „ Negyed évre— ................................. 3 „ ■ [UNK].7-7] Egyes szám ára 10 fillér. = HK«filCr«tj*-vaaa! Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. HIRDETÉSEK 5 fillér NYILTTEREK 15 fillér □ czentiméter térfoglalat szerint. □ czentiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal, hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül-----dendők: ■ [UNK] ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]---------Egri Nyomda Részvénytársaság. ■ - Kéziratokat nem adunk vissza. = Előfizetési felhívás! Lapunk immár a tizenkettedik polgári év számát viseli homlokán. A lefolyt tizenegyedfél év bizonyságot tett arról, hogy lapunk képes az életre s joga van az élethez. Lapunk megindításakor részleteztük s időnkint ismételtük annak programmját. Immár jól ismernek. Fölösleges volna ezúttal újból ismételni a többször megismételteket. Azok maradtunk, a kik voltunk s azok maradunk, akik vagyunk. A minden irányban való független, és liberalizmus vezérlő csillagaink. Jelszavunk: igazság és objektivitás. Lapunk szelleme tehát nem változott s jövőre sem fog változni. A viszonyok kellő mérlegelése után azoban elérkezettnek véltük az időt arra, hogy lapunk megjelenési idejét és számát módosítsuk, illetve leszállítsut Tizenegy évvel ezelőtt városunknak neves egyetlen helyi lapja sem. Ez a könény arra ösztönzött, hogy a megindítandó lapot minél sűrűbben jelentessük meg. Így állapítottuk meg a heti három számot. Csakhamar azonban két másik helyi lapot is alapítottak s azóta három hírlap jelenik meg városunkban. Tekintettel a most érintett körülményre s tekintettel arra, hogy a lap sűrűbb megjelenését kivánó hírszolgálatot az újabban erősen megszaporodott fővárosi lapok a vidéki lapoktól jórészt átvették: elhatároztuk, hogy lapunkat újévtől kezdve kétszer fogjuk Inetenkint megjelentetni — csütörtökön és vasárnap. Ez a szám leszállítás alkata lesz arra, hogy az egyes számokat érdekesebbé és tartalmasabbá tegyük. Erre olvasó közönségünk érdekében törekedni is fogunk. A hetenkint kétszer megjelenő lapnak előfizetési díja — vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ... ... ... 12 korona Félévre........................... 6 „ Negyedévre ................. 3 „ Egyes szám ára 10 fillér. Babocsay Sándor főszerkesztő. Dr. Barchetti Károly Dr. Pásztor Bertalan főmunkatárs, felelős szerkesztő. -.........- ■ ■ -------------- ■ Német politika. Nem mindig rossz ám az, amit a németek csinálnak, noha mi magyarok ; könnyen elkerítjük még az áldóját is nekik. Persze nem is az osztrák sógorról van szó, ahol minden inkább bemük, züllik, mint rendbe igazodik, hanem a nagy németről beszélünk . . . Ott igazán van világraszóló nagyhatalmi politika. A német nem csak képzelt, hanem valóságos nagyhatalom, de azért bizony a nagyhatalmi állás ápolása mellett sok mindenre ráérnek, így küllönösen elsősorban gondoskodások tárgya a német nép anyagi jóléte. Ott igen , jól tudják, hogy az állam boldogulása, hatalma a nép jólétén alapszik. Bár Bülow kanczellár állandó harczban van a szoczialisták igen hatalmas pártjával és nagy szónokukkal, Bebellel, ezt a küzdelmet azonban békés fegyverekkel a parlamentben vívják meg. A dolog lényegét illetőleg azonban Bebel, a szoczialista vezér és Bülow, a német kanczellár egy véleményben vannak, csak a módok és az eljárás tekinttetében külömböznek egymástól. Napról-napra jobban kiviláglik ez. Limburg Stimm gróf a múltkor is hátüurjongatások közt emlékezett meg a forradalom eshetőségéből, azt állítva, hogy a franczia forradalom is készületlenül találta a kormányt s ugyancsak tüzelte az erős kéz politikájának megkezdésére. Bülow kanczellár metsző gúnnyal válaszolt a beszédre, melynek éle egyenesen a dologtalanságokra, hatalmakra és gazdaságokra féltékeny főurak ellen irányult. Egyenesen és őszintén kimondotta: „Nekünk szocziális királyságunk van és szocziális törvényhozásunk minden sarokban és minden szögelésben.“ Méltó dolog ám ezen a tüneményen elmélkedni, íme a németek nagy és hatalmas császárja, a kinek világraszóló harczi dicsőséggel koszorúzott óriási hadsereg áll a háta megett, a kinek módjában és hatalmában is volna erejét, hatalmát fitogtatni, mégis fejedelmi hivatása első kötelességének tartja, hogy népe jólétéről gondoskodjék. Mert az világos, hogy a kanczellár császárja gondolatait fejezi ki, az ő politikájának szolgál, ami olyan erős jellemű férfiúnál, mint Vilmos császár máskép nem is volna lehetséges. Ezt mondjuk mi a nagy eszmék igazi nemes küzdelmének. Mily koldus szegény evvel ellentétben a mi naprólnapra tengődő politikánk. Mit csinálnak nálunk? Harminczhat éve nem egyebet, mint élősködnek a nagyhatalmi álom száraz csontjain, ennek áldoznak fel mindent, a nép jólétét, pénzét, vagyonát, vérét. A mi államférfiaink eddig nem tettek egyebet, mint azt a nyomorúságos kiegyezést védelmezték körömszakadtáig, persze felsőbb rendeletre. Nálunk azóta szerencsésen tönkre is ment a középbirtokos osztály, végképen elhanyatlott a kereskedelem, megbukott a kisipar, csak a kivándorlás növekedik napról-napra szédítő rohamossággal. Ki gondol nálunk arra, hogy a nép millióit anyagi jólétében, művelődésében megerősítsük ? Minálunk a törvényhozás csak a nemzet egy töredékét képviseli. Nem tudunk annak a megértéséig emelkedni, hogy a szegénységből, szolgaságból felszabadult néptömegek képesek csak fényt, erőt, hatalmat kölcsönözni az államnak. E nélkül erős, boldog Magyarországról álmodnunk se lehet. Nálunk mindennek csak az ellenkezőjét teszik. Az ipar, kereskedelem hanyatlik, ahogy csak bírja. Az államtól teheti. Egy milliárdos költségvetésünkben csak a terméketlen személyi kiadások növekednek, a hasznos, az állam erőit fejleszteni képes beruházások folytonosan csökkenőben vannak. Ilyen bűnös politikával a jövőt nem lehet biztosítani, legfeljebb koczkáztatni, elveszíteni mindent, amit őseink vérhullatásokkal megszereztek. —6. POLITIKAI oZtaiLE. Belföld. Az ellenzék harczias tagjai csak nem akarnak felhagyni az obstrukczióval. A záróbeszédekkel kihúzták az ó esztendőt s az újra is fentartottak néhányat. A képviselőház keddi és szerdai ülésén Lovászy Márton, Ugron Gábor, Szluha István, Csávolszky Lajos, Várady Károly és Molnár Jenő mondották el záróbeszédeiket. A Ház csütörtöktől kezdve nem tartott ülést. A politikai újév semmi meglepőt nem nyújtott. A szokásos üdvözlések fontosabb kijelentések nélkül történtek meg. Tisza István gróf miniszterelnök hosszasabb beszédben kesergett a parlamentarizmus sülyedése felett s bár burkoltan, megérintette a házszabályok revíziójának szükségét. Kossuth Ferencz kiemelte, hogy a párt a küzdelmet nem hagyta abba, csak a rendkívüli eszközök alkalmazását ejtette el, mindenkor készen állanak az ország önállóságának kivivására. Apponyi Albert gróf a disszidensek üdvözlésére adott válaszában a kiválás okait fejtegette s kilátásba helyezte, hogy legközelebb részletesen ismertetni fogja működésének tartalmát. A közúti vámkérdésről. Thiers, az elsőrendű franczia nemzetgazdász és világhírű financz-kapacitás a Poroszországnak járó 5000 millió frank hadisarcz megszerzéséhez kőutak építésével fogott hozzá. „Csakis oly állam dicsekedhetik gazdasági jóléttel és szilárd hitellel — mondotta Thiers — melynek útviszonyai rendezettek“. S a történelem legnagyobb mértékben