Hevesvármegyei Hirlap, 1906. január-június (14. évfolyam, 2-51. szám)
1906-01-07 / 2. szám
Eger, 1906. január 7, vasárnap 2. szám. Tizennegyedik évfolyam. HEVESVÁRMEGYEI POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Bár évre — ................ ........... 12 korona Fél évre _ ................................. 6 Negyed évre ......................................... 3 „ s=3= Egyes vám ára 10 fillér. =— Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. ——4.—— HIRDETÉSEK 5 fillér 1 NYILTTEREK 15 fillér Q czentiméter térfoglalat szerint. □ czentiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■. hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül . . ----dendők : -----::■ [UNK] [UNK] Egri Nyomda Részvénytársaság: -- Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési felhívás! Lapunk immár a tizennegyedik polgári év számát viseli homlokán. A lefolyt tizenharmadfél év bizonyságot tett arról, hogy lapunk képes az életre s joga van az élethez. Lapunk megindításakor részleteztük s időnkint ismételtük annak programmját. Immár jól ismernek. Fölösleges volna ezúttal újból ismételni a többször megismételteket. Azok maradtunk, a kik voltunk s azok maradunk, akik vagyunk. A minden irányban való függetlenség és liberalizmus vezérlő csillagaink. Jelszavunk: igazság és objektivitás. Lapunk szelleme tehát nem változott s jövőre sem fog változni. A hetenkint kétszer megjelenő lapnak előfizetési díja — vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre ................ 12 korona T,M évre.~.................. 6 „ Negyedévre ................. 3 „ Egyes szám ára 10 fillér. Babocsay Sándor főszerkesztő. Dr. Barchetfi Károly Br. Pásztor Bertalan főmunkatárs, felelős szerkesztő. tCVgpnegyénk becsülete, amint suttogják, veszélyben forogna. A megyében és Eger városában a béke galambjai röpködnek azzal a bizonyos olajággal. Lehet, hogy nem galambok, hanem varjak, vagy hollók, de bizonyos, hogy házról-házra, faluról-falura járnak. Betoppannak a megyei törvényhatóság minden megingathatónak vélt tagjához. Érvelnek, kapacitásnak; gyártják a szofizmákat, forgatják a szemeiket. Beszélnek csendről, nyugalomról, a tisztviselők jólétéről, anyagi biztonságáról stb. stb. Szóval, minden jót kilátásba helyeznek, ha a hétfői közgyűlésen meglesz az általános, vagy részleges leszerelés. Nem keressük a béke galambjainak indító okait, nem vagyunk kiváncsiak szofizmáikra, azzal se törődünk, hogy mi hasznuk lenne ebből a béke galambjainak . . . Minket csak a vármegye becsülete és ami most ezzel egyértelmű: a nemzeti ügy diadala érdekel. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a passzív a rezisztencia eszméje vármegyénkből indult ki. Hevesvármegye — ragaszkodva az elődök dicső elveihez, tisztelettel tekintve az ősök ragyogó hazafiságára — nem csak meghozta máig is fentartott alkotmányvédő határozatát, hanem hozzájárulás végett a többi megyei és városi törvényhatósággal is közölte. Ismeretes az a tény, hogy a törvényhatóságok közül a legtöbb az alkotmányvédőkhöz csatlakozott. Vármegyénk és az ő határozatuk között legfeljebb itt-ott mutatkozott egy-egy árnyalatnyi eltérés. Követték tehát Hevesvármegyét, mint amelynek hazafisága , jog- és törvénytisztelete mindig követendő példa volt. Képzeljük el azt a hatást, amit holmi visszaszívó határozat idézne elő a minket nyomon követő törvényhatóságokban! Mit szólanának részleges, vagy teljes leszereléshez azok, akik a mi vármegyénk felszólítására csatlakoztak az igaz ügyért harcolókhoz! És — még tovább menve — képzeljük el, milyen erőt merítene ebből meghátrálásból az a reakció, amelynek rúgói Bécsben vannak ! Végre pedig számoljunk azzal a feltétlenül bekövetkező ténnyel, hogy a nemzeti ügy milyen csapást szenvedne ezzel a határozattal. Az ellenállás hatalmas bástyájából vennénk ki egy alapkövet, hogy tetemesen megkönnyítsük a sütőiben dolgozó hazaárulók aknamunkáját. Rést ütnénk azon a védőgáton, amely eddig visszatartotta a ,,nyomor és szenvedés” árját. Heves vármegyét tehát nagy felelősség terheli. Óriási visszaesés lenne, ha a hétfői határozat részben vagy egészben visszaszívás lenne. Mit csináljon a sereg, ha a vezér hátrál? Ha eltávolítjuk az alapkövet, könnyű lerombolni a falat; ha rést ütünk a védőgáton, mihamar kimossa és átszakítja a hullám piszkos árja. Végre pedig vármegyénk becsülete se engedi, hogy engedjünk. Ezt a becsületet, ezt a hírnevet, a hazafias tényekben való vezérszereplést nem csupán mi vívtuk ki. Elődeink is sokat harcoltak érte, mert hiszen nálunk — sajnos — mindig küzdeni kellett az alkotmányért, a nemzeti jogokért. Van-e jogunk ahhoz, hogy a nagy elődök fényes örökségét könnyelműen elprédáljuk ? Van-e jogunk ahhoz, hogy foltot ejtsünk a vármegye és a város szeplőtelen hírnevén? Megtehetnők-e ezt különösen most, amikor legfeljebb holmi adminisztrátorocskától kell tartanunk? Hiszen volt már Hevesben adminisztrátor máskor is. Az se boldogult, ez se megy semmire. A régi görögöknél bárki megölhette azt, aki a csatából elmenekült. Az osztrák hadseregben feldzsandár lövi agyon a megfutamodót. Magyarországon a közvélemény bélyegzi meg azt, aki a nemzeti ügy most folyó nagy küzdelmében meghátrál. Úgy tudom pedig, hogy telivér lóra nem szoktak bélyeget sütni. (b. i.) Kényes témák. I. Az idei farsang. Vasárnap hozza meg hivatalosan a hét hétig tartó farsangot. Vigadjunk ! Lesz rá bőven időnk. Mulathatunk. Elég a keservünk, táncoljuk hát keresztül ezt a vig időszakot! Könnyű ezt mondani. De hol táncoljunk ? Idő van, de hely nincs. Farsangolnánk, de alig lesz mulatság. Olyan holt farsangi szezonra még sose volt kilátásunk, mint ez idén. Alig hírlik háromnégy mulatság, előkészületekről is alig hallunk. Szinte unalomig beszél a mai kor a bálok csődjéről, amit mi körülbelül csak az idén veszünk észre. Mert az előző években ha tán anyagi siker nem is volt valami nagy a farsang mulatságain, de az erkölcsi sose hiányzott. S most nem kell senkinek se erkölcsi, se anyagi siker. Miért? Az az elcsépelt érv, hogy a bálok drágák, nem ér semmit. Igaz, hogy a teleselymezett, atlaszozott táncosnők toalettje sokba kerül. Elég helytelenül. Mert ha a drága ruha még szépítene, volna értelme. De tessék elhinni, sokkal szebbek, csinosabbak a fiatal lányok az egyszerű házi ruhában, vagy abban a pepita kosztos ruhában, mintha akármilyen fényes divatkirakatok selymébe vannak öltözve. De száz szónak is egy a vége, a bálok ritkasága nem a drágaságra vezethető vissza. Aki mulatni szeret, annak mi se drága. Mi pedig szeretünk mulatni. És farsangi naptárunk mégis olyan üres. Miért? Sok az oka ennek. Itt van például a mindenki előtt ismert jogász-katonatiszt affér. Kölcsönösen bojkottálta egymást a két testület, ezzel veszélyeztetve az összes mulatságok sikerét. Nem keressük, melyiküknek van igaza. De ennek a kellemetlen feszültségnek véget kell vetni. Közeledjenek egymáshoz, legyen szent a béke. Egy másik körülmény is figyelemre méltó, egy régibb keletű. Iparoskörünk évente több mulatságot rendez. Mind nagyon kedélyes, előkelő színvonalon álló. Hangversenyei kiváló műélvezetet nyújtanak. S mégis azt látjuk, hogy e mulatságokon kizáróan iparosaink vesznek részt, jóllehet sokkal szélesebb körű a meghívás. Mert nem jelennek meg ott a többi társasosztályaink, ezáltal is támogatva iparoskörünket kulturális törekvéseinek elérésében. Egy város társadalmában egyöntetű eljárás szükséges. Egyik egyletnek a másikat fumigálni, mellőzni nem szabad.