Hevesvármegyei Hirlap, 1909. július-december (17. évfolyam, 52-104. szám)

1909-07-01 / 52. szám

Eger, 1909. július 1. csütörtök.­i • % Tizenhetedik évfolyam ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ _ _ _ _ _ 12 korona Fél évre........... _............................... 6 „ Negyed évre....................................... 3 „ :____Egyes szám­ára 10 fillér. ....... 53. szám Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. ------*—♦-----­HIRDETÉSEK 5 fillér □ centiméter térfoglalat szerint. NYÍLT TEREK 15 fillér □ centiméter térfoglalat szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal: hová a lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül­­.. -■ [UNK]-=-= dendők : 1 ■ [UNK] -= Egri Nyomda­­ Részvénytársaság. Kéziratokat nem adunk vissza, s Luca széke. Ez a cím nem egész találó, mert a Luca széke lassan készül ugyan, de legalább­­ jól készül el. A dolog pe­dig, amiről mi most beszélünk, lassan készült ugyan, de­­ bizonytalanul és rosszul. A városi tisztviselők v­asút­i­j­e­gy-k­edvezménye idestova tengeri kígyó lesz, vagyis soha be nem fejeződő ügy, ellentétben a lassankint készülő Luca-székkel. A rendezett tanácsú városok tiszt­viselői között igen nagy örömet keltett a m. kir. minisztertanácsnak az a ha­tározata, amely szerint félárú vasútjegy váltására jogosító igazolványt kapnak. Ez a határozat március legelején kelt, de vasúti­ igazolvány még­­ most sincs. Egyelőre nem is lesz, vagy legalább nem minden tisztviselőnek lesz. Sőt , nagyon kevésnek lesz, alig valakinek, íme, idezsugorodott a kormány nagy­lelkűsége­. A belügyminisztérium ugyanis ös­­­szeállította a r. t. városok tisztviselőinek jegyzékét, akiket szerinte megillet a kedvezményes vasúti­ jegy. A kereske­delmi minisztériumban pedig úgy meg­­kékceruzázták azt a jegyzéket, annyit törültek belőle, hogy hár­omnegyed rész kimaradt. Nem kapnának igazolványt: a mérnökök, orvosok (csak a tiszti főor­vos), állatorvos, számvevő, számtiszt, pénztári tiszt, közgyám, igtató, kiadó, irodavezető, levéltáros, írnok, városi gazda stb. stb. Ennek a nevetséges állásfoglalásnak pedig az a magyarázata, hogy a keres­kedelmi minisztérium szerint csak azok a r. t. városi tisztviselők érdemlik meg a kedvezményes utazást, akik állami funkcionáriusként is szerepelnek. Ebből a magyarázatból megtudjuk, hogy a fent elsorolt tisztviselők nem segítenek az állami igazgatásban az állami kor­mányzatnak. De arról persze hallgat ez a határozat, hogy tulajdonképen hol is kezdődik az állami funkció a közigaz­gatási ténykedésben. Vajjon nem min­den városi tisztviselő támogatója-e az állami rendnek?! Vajjon nem az ál­lamnak szolgál-e vagy közvetetlenül, vagy közvetett úton minden mérnök, orvos, számtiszt stb. stb.? Ugyebár bajos dolog lenne megszabni a határvonalat, hogy hol kezdődik az állami funkció és illetve hol végződik? Hát ez az egész dolog nem jól van így. A városi tisztviselők az egész kér­désben csak a munkájuk megbecsülé­sét látták, elismerést az állam részéről, mely jól eshetett nekik. Akinél az a 8—10 korona nyereség, illetve megtakarítás is számít, amelyet így nyert meg, az úgy se utazhat, mert nincs reá pénze. Minek tehát neki a kedvezményes jegy? Ez az osztályozás azonban határo­zott sérelem, amely ilyen állapotában meg nem maradhat s amely szőrszál­hasogató természeténél fogva határozot­tan arra utal, hogy a vasutaknál meg kell szüntetni mindennemű ked­vezményt. Most, mikor nagyon erősen ver az a hír, hogy a személyszállítási tarifát fölemelik, kár újabb kedvezményeket adni. Inkább vonják be mind és hel­ette szállítsák le a mostani díjtételeket is. Jobb a sűrű krajcár, mint a ritka garas — még a Máv.-nak is. Evvel nemcsak anyagi hasznot érnének el vasútaink, ha­nem megszüntetnék az emberek osztá­lyozását is, amely nem igazságos, amely legtöbbnyire méltánytalan s amely el­­kedvetlenedésre ad okot MEGYEI ÉS VÁROSI ÜGYEK. Közigazgatási bizottsági ülés: Heves vármegye közigazgatási bizottsága 1. hónap 5-én (hétfőn) délelőtt 10 órakor Szederkényi Nándor főispán elnöklése alatt gyűlést tart. Szabadságidőt élvez Hellebronth Pál vár­megyei tb. főjegyző a folyó hó 1-től 3- ig. Helyet­tesítik Hevesi Gusztáv vármegyei aljegyző és Orosz Ernő levéltáros. Az alispán hivatalos utazásai. A vármegye alispánja a múlt hó 24-én megvizsgálta a tisza­füredi főszolgabíró ügy- és pénzkezelését, 25-én pedig a közúti kerületi felügyelő és a kir. állam­­épitészet kiv. főnökének részvételével az Eger— debreczeni th. út kiépült végső szakaszát, Tisza­füredtől Hajdúmegye határáig felülvizsgálta. Küzdelem az alkohol ellen. A belügyminiszté­rium egy körrendeletét most teszi közzé a várm. hivatalos lapja. E körrendelet támogatást kér az „Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája“ számára, mert a társadalom tehet legtöbbet e téren. Egyébként e tárgyban felvilágosítást ad Lóczi Imre dr., a Liga titkára (Budapest, VI. Teréz­ körút 40.). Keleti nyelvű kéziratok, kódexek összeírásában — a tudomány és különösen a hazai történelem érdekében — a Magyar Tud. Akadémia támoga­tására hívott fel a belügyminisztérium minden hatóságot és a magánosokat is. Városi közgyűlés. A hétfőn tartott rendkívüli közgyűlés Kiss Alajos iparostanonc-iskolai rajz­tanítónak 75 kor. támogatást szavazott meg, hogy részt vehessen a kolozsvári faipari i­skola nyári szakrajz-tanfolyamán.­­ Sokkal fontosabb volt a másik tárgy: a fö­l­dadó-kataszter dolga. A képviselőtestület ugyanis kérelmezi a pénzügymi­nisztertől, hogy az egri földeket a kisebb jöve­delmi fokozatba tegye át, mert a szőlőmunkáltatás nagyon drága, úgyszólván egész évben tart és amellett nagyon sok kockázattal is jár. Nem le­het kétségünk az iránt, hogy a pénzügyminiszter teljesíti a képviselőtestület méltányos kérelmét. Az ifjúság katonás neveléséről/­ Az országszerte megindult mozgalom, mely az „Ifjúság katonás nevelését“ írta fel zászlójára, mindinkább szélesebb körben kezd tért hódítani. Ma már minden helyesen gondolkozó magyar ember belátja, hogy ennek az elnapolhatatlan kérdésnek milyen nagy elvi jelentősége van. Edzeni fiainkat és a katonai szolgálat alapele­meire oktatni: ez annak idején magától hozza meg a kívánt eredményt, hogy a három évi tény­leges szolgálati kötelezettség, hadseregünk harc­­képességének csorbulása nélkül, két évre lesz redukálható. Csak az képes méltányolni e tény nemzetgazdasági jelentőségét, aki a kérdéssel szakszerűen foglalkozik. Ily irányú intézmények létesítése és nép­szerűvé tétele a m. kir. honvédelmi miniszter el­ismerésre méltó intézkedésének következménye. A keresztülvitel azonban ma még a kezdet ne­hézségeivel küzd és az erre vonatkozóan kiadott irányelveken kívül még semmi egyéb támponttal nem rendelkezik, így azután némely helyen túl­hajtott katonásdi-játszássá fajult, mely sablonos mozdulatok betanítása és gyakorlása által apró magyarjaink önállóságra való nevelésének, — mely pedig katonai szempontból igen fontos tényező, — hatalmas ellenségévé nőtte ki magát. Midőn, sajnos, még csak kevés tapasztalattal, de az ügy iránt érzett igaz szeretettel a dologhoz szólok, ez idővel hatalmasan emelkedő épülethez akarok egy darab bárdolatlan követ szolgáltatni. Kis fejtegetésem, mely a tanügynek némely in­tézkedéseivel esetleg meg nem­ egyező nézeteimet fogja nyilvánosságra hozni, ne tűnjék fel úgy a tanügy érdemes vezetői szemében, mint bírálat, hanem mint szerény nézet az ő, — esetleg már egyes tekintetben — elavult intézkedéseikkel szemben. Utat, módot és eszközt akarok nyújtani az üg­gyel foglalkozó tanférfiaknak. Vázolni akarom az egyes intézetekben alkalmazandó módszert, a tanítás anyagát és az elérendő célt. Sajnos, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy az ifjúság katonás nevelése még épenséggel nem általános, vagyis a katonaság nem minden réte­gére terjed ki. Különösen ki vannak zárva a kiképzés e fontos ágaiból a nép és polgárság fiai, mert a kiképzés igen helyi jellegű. Csak nagyobb városokban létesítették, különösen a középiskolákban , szórványosan tanítóképzőben és elemi iskolában. A kiképzés jelenleg a kísérletezés stádiumá­ban van és azon a — talán nem eléggé helyes — alapon, hogy a tanítás vezetőjéül csupán katona, vagy katonaviselt ember van megjelölve. Ez a körülmény némely esetben igen nehéz, sok eset­ben teljesen kivihetetlennek bizonyul. Nézetem szerint a katonai kiképzésnek a torna­okta­tásból kell kiindulnia és az oktatónak is torna­tanárnak, illetőleg oly intézetben, ahol ilyen nincs, a tornatanítással megbízott személynek kell lennie. Hogy e nézetem nem légből kapott, szolgáljon bizonyítékul az, hogy az oktatás a fent említett módon, csak katonai helyőrségekben lenne meg­valósítható, mi által a helyőrség nélküli falvak népe (eme katonai szempontból igen fontos elem) a *) Ezt az érdekes és értékes tanulmányt egy olyan tényleges katonatiszt tollából közöljük, ki már foglalkozott az ifjúságnak most életbeléptetett katonai kiképzésével.

Next