Hevesvármegyei Hirlap, 1910. július (18. évfolyam, 53-56. szám)
1910-07-03 / 53. szám
Eger, 1910. július 3. vasárnap. 53. Tizennyolcadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. A magán, kereskedelmi és hivatalos hirdetményeket, valamint a vállalatok hirdetményeit s a nyílttéri közleményeket külön-külön megállapított árszabály mellett □ cm. térfoglalat szerint, — a reklámcikkeket pedig ---------- ----------- soronkint számítjuk fel. --------------ELŐFIZETÉSI DÍJ Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ _ _ _ _ _ 12 korona Fél évre.................................................... 6 „ Negyed évre............................................ 3 „ ■ttt! Egyes szám ára 10 fillér. == Szerkesztőség és kiadóhivatal hová a lap szellemi részét illető közlemények ,valamint az előfizetési díjak és hirdetések külö===dendők: ■ [UNK] Egri Nyomda Részvénytársaság. ■ Kéziratokat nem adunk vissza. A nagy, nemzeti munka. Csak pár nap vagy egy hét telik el és a dicső, nemzeti munka, a nemzeti akarat szerint teljes erővel megindul a mi határtalan boldogságunkra. Sorra felvonulnak Khuen vezetésével a nemzetet boldogító eszmék. Megjön az indemnitás, hogy teljes örömmel adózhassunk. Bolond ember volna az, aki azt állítaná, hogy a magyar állam szükségleteire adózni nem kell. Ezt azt igazságot azonban a német sógor négyszáz esztendő óta másképen ismertette meg velünk. Azóta nem is teszünk egyebet, mint értékünket és vérünket pocsékoljuk Ausztriának. Ezt a négyszázesztendős dicső szokást most már nem is a megszokás hatalmával, hanem a boldogító öntudat rajongásával teljesítjük annak az Ausztriából idevezérelt hadseregnek, amely oly odaadóan működött a választásokon, hogy minket a nemzeti adózás örökös ígéretföldjére vezessen. Hatalmas, nagy és uralkodó lesz felettünk továbbra is ez a dicsőséges ármádia, mi pedig boldogsággal fizetjük e halhatatlan céljai elérése végett a pénzt. Igaz, a józan ész szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy az így megáldott ország legalább fizetni tudja azt a milliárdon felül levő kicsi fölösleget, amit most még csak ízelitőül ránk sóznak, mivelhogy bizonyos: a fizetéshez még a nagy munkapárti boldogság se elégséges. Pénz is szükséges hozzá. Azonban erről is boldogítóan gondolkozik a nemzeti munkapárt mindenható bölcsessége. A körülöttünk levő kis Balkán-államokkal sorra szerződéseket köt, hogy mezei termékeiket lehetőleg vámmentesen szállíthassák Ausztriába, mivelhogy nekünk csakugyan nincs szükségünk reá, így aztán olcsóbban vehetik meg a mi egyedüli gazdasági értékeinket odaát Ausztriában a nagy verseny miatt. Mi ez azonban? Csekélység a mi nagy örömünkhöz képest. De meglesz az a nagy haszon belőle, hogy Ausztria most már szabadon szállítja a maga ipari cikkeit a Balkánra. Ebből az a nagy szerencse háramlik reánk, hogy mi az ausztriai iparcikkeket a nagy kelendőség miatt majd drágábban vesszük. De mi az nekünk? A boldog ember sokat fizet. Hát még egy boldog ország. Egy vagy két milliárd? Szót sem érdemel. Jön a katonai létszámemelés! Vájjon hol van az a magyar szív, amely nem vágyódnék a közös hadseregbe? Hol van az a magyar zseb, amely kész örömest nem nyílnék meg a fizetésre, mikor erről van szó. A napnál világosabb, hogy nem magyar, de osztrák ármádiára van szükség. Nagy boldogságunkban így mondtunk le a részeg illúziókról. Ki beszélhetne ily körülmények között önálló pénzügyről, kereskedelemről, iparról? Bezsebelik, elvégzik azt helyettünk a nem boldog, de hasznot kereső osztrákok. És mindezeket a fényes, boldog állapotokat megteremtette Khuen, a nem annyira előkelő, mint híres idegen — állítólagos huszonnégy millió korona választási költséggel. Hasznos, fényes, dicső, nemzeti munka volt! , —6. — 4 JIEfESÍÜRIEBTEI SIMP" TifoCÄm Ifjúság. A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Ez hát a rózsás ifjú kor, A mit magasztalt annyi ének, — Sírván vissza annyi dal, — A mit én ma tengődve élek? Ez hát a rózsás ifjú kor, Árván ki a világba vetve, Járni keresve egy szívet És nem találni szeretetre? Ez hát a rózsás ifjú kor, Mikor a szív festő reménye Lehull, mint idétlen virág És elmerül, mint hab a mélybe’? Ez hát a rózsás ifjú kor, Robotolni megfáradt testtel, És csak addig pihenni meg, Amig az ajk egy dalt sóhajt el? Egy dalt, amely szülötte bár Önérzetes, nagy büszkeségnek, Mégis, amikor szólni kezd, Panaszos, bús sírásba téved. Koldulja egy leány szivét, Bár érezi, hogy mindhiába. Ez hát a rózsás ifjú kor, A szerelem virágozása? Ez hát a rózsás ifjú kor, Amit annyian visszakérnek; Mikor minden elzengett dal: Szerelmet esdő koldusének. Mikor az elme szárny szegett; Mikor a szív csalódva kérdi: Ha az ifjúság oly sivár, Van-e joga szebbet remélni? Ez hát a rózsás ifjú kor? — Lehet, hogy egykor én is érzem, Mikor majd szebbnek képzelem . . . . . . Jövendő nagyobb szenvedésben. Lehet, hogy visszasírom még Könnyek közt harcolt ifjúságom. Eszembe jut majd egy szőke lány S még emlékét is áldva áldom. Budapest, 1910. Szentiván havában. Csávolszky Mihály: POLITIKAI SZEMLE. Belföld. Győzelem. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta: Kalmár Kiss Krisztina. I. A segédjegyző becsapta Berkes község számadási főkönyvét, a vele szemben ülő írnokkisasszony pedig abban a percben nyitotta föl az iktatót, mert ezideig el volt merülve a nagy összegekkel vesződő fiatalember nézésében. Márta elpirulva fogott az akták rendezésé [UNK]hez süggetlenül használta az érkezési bélyegzőt, mert bántotta, hogy öreg kollegája ismét rajtakapta az édes semmittevésen. De most szorgalmasan dologhoz látott, a segédjegyző pedig Az új képviselőház csütörtökön tartotta alakuló ülését. Elnökké Berzeviczy Albertet választották meg, aki székfoglaló beszédében kiemelte, hogy a legerélyesebben fog ellenállni minden olyan törekvésnek, mely a parlamenti jogok gyakorlásának korlátozására irányulna, bárhonnan jöjjön is az. Az elnökséget — úgymond — a törvény és a házszabályok tisztelete és a hazafiság fogja működésében vezérelni. Alelnökök lettek Kabos Ferenc és Návay Lajos. Háznaggyá Angyal Józsefet, jegyzőkké Lovászy Mártont, Hammersberg Lászlót, Vermes Zoltánt és Rudnyánszky Györgyöt választották meg. A tisztikar tehát — élén az elnökkel — jórészt az ószabadelvűek táborából került ki, ami Tiszáék felszínre kerülését jelenti. Az alakulást tulajdonképen a pénteki ülésen fejezte be a Ház, amikor még hat jegyzőt választott — és pedig Beszkid Antalt, Mihályi Pétert, Popovics Dusánt, Szász Károlyt, Sztojka Kálmánt és Zlinszky Istvánt. Egyben megválasztotta a bizottságokat is. A pénteki ülésen Lukács László pénzügyminiszter benyújtotta az 1910. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, Hieronymi Károly keresk. csak nézte . . . nézte napfényben ragyogó haját, kedves, fehér arcát, amelyen ott volt a 18 év minden fiatalsága. Elgondolta, mennyire szeretné ő ezt a gyermekesen kedves, egyszerű, örökké vidám leányt megszöktetni ebből a poros, unalmas irodából . . . abba a mindig napsugaras kis házba, a Rima partjára. Elvinni oda az ő drága jó anyjához és elmondani: „Szeretem ezt a kislányt, édesanyám, szeresd te is őt“. . . A telefon csengője zavarta meg merengését. A számvevő sürgette a községi számadásokat. — Megvan, megy a postával. (De mikor??) felelt a segédjegyző s visszatette a kagylót. Megállt a leány mögött, két tenyerébe fogta a fejét. — Édes kicsikém . . . drága gyermekem . . . miért most az a nagy szorgalom? Márta letette a tollat, kicsi kezét beletette kollegája kezébe és föltette a már annyiszor ismételt kérdést: — Bácsim, szeret maga engem ? — Nem én ... . óh dehogy szeretem .... Magát kis lusta, kis csúnya ? . . . Mit gondol, miért szeressem ? Márta nagy, nagy boldogságot érzett. Nem volt neki senkije, csak az a rossz fiú, aki háromnégy napig muzsikáltatta magát, ha valamit nem tett meg a kedvére. Árva lány volt, sehol senkije, semmije, úgy került véletlenül Berkesre s itt talált rá erre az őszinte szivre. Ami szeretet