Hevesvármegyei Hirlap, 1910. július (18. évfolyam, 53-56. szám)

1910-07-03 / 53. szám

Eger, 1910. július 3. vasárnap. 53. Tizennyolcadik évfolyam. POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. A magán, kereskedelmi és hivatalos hirdetményeket, valamint a vállala­tok hirdetményeit s a nyílttéri közleményeket külön-külön megállapított árszabály mellett □ cm. térfoglalat szerint, — a reklámcikkeket pedig ---------- ----------- soronkint számítjuk fel. --------------­ELŐFIZETÉSI DÍJ Vidékre postán vagy helyben házhoz küldve: Egy évre _ _ _ _ _ _ 12 korona Fél évre.................................................... 6 „ Negyed évre............................................ 3 „ ■ttt! Egyes szám ára 10 fillér. == Szerkesztőség és kiadóhivatal hová a lap szellemi részét illető közlemények ,valamint az előfizetési díjak és hirdetések kül­­ö===­dendők: ■ [UNK] Egri Nyomda­­ Részvénytársaság. ■ Kéziratokat nem adunk vissza. A nagy, nemzeti munka. Csak pár nap vagy egy hét telik el és a dicső, nemzeti munka, a nemzeti akarat szerint teljes erővel megindul a mi határtalan boldogságunkra. Sorra felvonulnak Khuen vezetésé­vel a nemzetet boldogító eszmék. Meg­jön az indemnitás, hogy teljes örömmel adózhassunk. Bolond ember volna az, aki azt állítaná, hogy a magyar állam szükségleteire adózni nem kell. Ezt azt igazságot azonban a német sógor négy­száz esztendő óta másképen ismertette meg velünk. Azóta nem is teszünk egyebet, mint értékünket és vérünket pocsékoljuk Ausztriának. Ezt a négy­százesztendős dicső szokást most már nem is a megszokás hatalmával, hanem a boldogító öntudat rajongásával telje­sítjük annak az Ausztriából idevezérelt hadseregnek, amely oly odaadóan mű­ködött a választásokon, hogy minket a nemzeti adózás örökös ígéretföldjére vezessen. Hatalmas, nagy és uralkodó lesz felettünk továbbra is ez a dicsősé­ges ármádia, mi pedig boldogsággal fizetjük e halhatatlan céljai elérése vé­gett a pénzt. Igaz, a józan ész szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy az így megáldott ország legalább fizetni tudja azt a milliárdon felül levő kicsi fölös­leget, amit most még csak ízelitőül ránk sóznak, mivelhogy bizonyos: a fizetéshez még a nagy munkapárti bol­dogság se elégséges. Pénz is szükséges hozzá. Azonban erről is boldogítóan gondolkozik a nemzeti munkapárt min­denható bölcsessége. A körülöttünk levő kis Balkán-államokkal sorra szerződé­seket köt, hogy mezei termékeiket lehetőleg vámmentesen szállíthassák Ausztriába, mivelhogy nekünk csak­ugyan nincs szükségünk reá, így aztán olcsóbban vehetik meg a mi egyedüli gazdasági értékeinket odaát Ausztriában a nagy verseny miatt. Mi ez azonban? Csekélység a mi nagy örömünkhöz ké­pest. De meglesz az a nagy haszon belőle, hogy Ausztria most már szaba­don szállítja a maga ipari cikkeit a Balkánra. Ebből az a nagy szerencse háramlik reánk, hogy mi az ausztriai iparcikkeket a nagy kelendőség miatt majd drágábban ves­szük. De mi az ne­künk? A boldog ember sokat fizet. Hát még egy boldog ország. Egy vagy két milliárd? Szót sem érdemel. Jön a katonai létszámemelés! Váj­jon hol van az a magyar szív, amely nem vágyódnék a közös hadseregbe? Hol van az a magyar zseb, amely kész örömest nem nyílnék meg a fizetésre, mikor erről van szó. A napnál világo­sabb, hogy nem magyar, de osztrák ár­mádiára van szükség. Nagy boldogságunkban így mond­tunk le a részeg illúziókról. Ki beszél­hetne ily körülmények között önálló pénzügyről, kereskedelemről, iparról? Bezsebelik, elvégzik azt helyettünk a nem boldog, de hasznot kereső osztrákok. És mindezeket a fényes, boldog ál­lapotokat megteremtette Khuen, a nem annyira előkelő, mint híres idegen — állítólagos huszonnégy millió korona választási költséggel. Hasznos, fényes, dicső, nemzeti munka volt! , —6. — 4 JIEfESÍÜRIEBTEI SIMP" TifoCÄm Ifjúság. A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Ez hát a rózsás ifjú kor, A mit magasztalt annyi ének, — Sírván vissza annyi dal, — A mit én ma tengődve élek? Ez hát a rózsás ifjú kor, Árván ki a világba vetve, Járni keresve egy szívet És nem találni szeretetre? Ez hát a rózsás ifjú kor, Mikor a szív festő reménye Lehull, mint idétlen virág És elmerül, mint hab a mélybe’? Ez hát a rózsás ifjú kor, Robotolni megfáradt testtel, És csak addig pihenni meg, A­mig az ajk egy dalt sóhajt el? Egy dalt, a­mely szülötte bár Önérzetes, nagy büszkeségnek, Mégis, a­mikor szólni kezd, Panaszos, bús sírásba téved. Koldulja egy leány szivét, Bár érezi, hogy mind­hiába. Ez hát a rózsás ifjú kor, A szerelem virágozása? Ez hát a rózsás ifjú kor, Amit annyian visszakérnek; Mikor minden elzengett dal: Szerelmet esdő koldusének. Mikor az elme szárny szegett; Mikor a szív csalódva kérdi: Ha az ifjúság oly sivár, Van-e joga szebbet remélni? Ez hát a rózsás ifjú kor? — Lehet, hogy egykor én is érzem, Mikor majd szebbnek képzelem . . . . . . Jövendő nagyobb szenvedésben. Lehet, hogy visszasírom még Könnyek közt harcolt ifjúságom. Eszembe jut majd egy szőke lány S még emlékét is áldva áldom. Budapest, 1910. Szentiván havában. Csávolszky Mihály: POLITIKAI SZEMLE. Belföld. Győzelem. — A „Hevesvármegyei Hírlap“ eredeti tárcája. — Irta: Kalmár Kiss Krisztina. I. A segédjegyző becsapta Berkes község szá­madási főkönyvét, a vele szemben ülő írnok­­kisasszony pedig abban a percben nyitotta föl az iktatót, mert ezideig el volt merülve a nagy ös­­­szegekkel vesződő fiatalember nézésében. Márta elpirulva fogott az akták rendezésé­­­ [UNK]­hez s­üggetlenül használta az érkezési bélyegzőt, mert bántotta, hogy öreg kollegája ismét rajta­kapta az édes semmittevésen. De most szorgal­­­­masan dologhoz látott, a segédjegyző pedig Az új képviselőház csütörtökön tartotta ala­kuló ülését. Elnökké Berzeviczy Albertet vá­lasztották meg, aki székfoglaló beszédében ki­emelte, hogy a legerélyesebben fog ellenállni minden olyan törekvésnek, mely a parlamenti jogok gyakorlásának korlátozására irányulna, bárhonnan jöjjön is az. Az elnökséget — úgy­mond — a törvény és a házszabályok tisztelete és a hazafiság fogja működésében vezérelni. Al­­elnökök lettek Kabos Ferenc és Návay Lajos. Háznag­gyá Angyal Józsefet, jegyzőkké Lovászy Mártont, Hammersberg Lászlót, Vermes Zoltánt és Rudnyánszky Györgyöt választották meg. A tisz­tikar tehát — élén az elnökkel — jórészt az ó­­szabadelvűek táborából került ki, ami Tiszáék felszínre kerülését jelenti. Az alakulást tulajdonképen a pénteki ülésen fejezte be a Ház, amikor még hat jegyzőt válasz­tott — és pedig Beszkid Antalt, Mihályi Pétert, Popovics Dusánt, Szász Károlyt, Sztojka Kálmánt és Zlinszky Istvánt. Egyben megválasztotta a bizottságokat is. A pénteki ülésen Lukács László pénzügy­miniszter benyújtotta az 1910. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot, Hieronymi Károly keresk. csak nézte . . . nézte napfényben ragyogó haját, kedves, fehér arcát, amelyen ott volt a 18 év minden fiatalsága. Elgondolta, mennyire szeretné ő ezt a gyermekesen kedves, egyszerű, örökké vidám leányt megszöktetni ebből a poros, unalmas iro­dából . . . abba a mindig napsugaras kis házba, a Rima partjára. Elvinni oda az ő drága jó any­jához és elmondani: „Szeretem ezt a kislányt, édes­anyám, szeresd te is őt“. . . A telefon csengője zavarta meg merengését. A számvevő sürgette a községi számadásokat. — Megvan, megy a postával. (De mikor??) felelt a segédjegyző s visszatette a kagylót. Megállt a leány mögött, két tenyerébe fogta a fejét. — Édes kicsikém . . . drága gyermekem . . . miért most az a nagy szorgalom? Márta letette a tollat, kicsi kezét beletette kollegája kezébe és föltette a már annyiszor is­mételt kérdést: — Bácsim, szeret maga engem ? — Nem én ... . óh dehogy szeretem .... Magát kis lusta, kis csúnya ? . . . Mit gondol, miért szeressem ? Márta nagy, nagy boldogságot érzett. Nem volt neki senkije, csak az a rossz fiú, aki három­négy napig muzsikáltatta magát, ha valamit nem tett meg a kedvére. Árva lány volt, sehol sen­kije, semmije, úgy került véletlenül Berkesre s itt talált rá erre az őszinte szivre. Ami szeretet

Next