Hevesvármegye, 1941 (3. évfolyam, 1-95. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Gyöngyös, 1941. január 1. Egyes számára 12 fillér. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Negyedévre 4 P. Hirdetések díjszabás szerint Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések ^írtök d*líg küld le,,diik-Vármegyei, politikai, társadalmi és közgazdasági lap. Megjelenik szerdán és szombaton. 1941. III. évfolyam 1. sz. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyöngyös, Kossuth utca 48 sz. Telefon: 8. Postafiók: 101. Csekkszámla: 50,186. Új évszám írására kell szoktatnunk kezünket egyik napról a másikra. Mindössze ez a kis zökkenő figyelmeztet arra, hogy öregebbek lettünk egy esztendővel, hogy lezártunk egy tartamilag meghatározott időszakot, amely nagy eredményeket, fényes sikereket hozott Magyarországnak, a mi Magyarországunknak s amely a megpróbáltatások özönével gyötörte meg mégis az országot. Visszahozta ez az elmúlt év s Keletmagyarországot és Erdély egy részét, feledtette vele kegyetlen játékait: borzalmas, végeszakadni nem akaró zord a telet, tavaszi pusztító, életet veszélyeztető, otthonok ezreit romboló árvizét, terméstizedelő nyarát és munkagátló, esők özönébe fűlő őszét. Nagy ajándéka: magyar véreink hazatérése az örök magyar hazába a tegnap letűnt esztendő évszámát beírja a magyar történelem aranylapjaira. — Elmosódnak aránylag gyorsan azoknak a gondoknak, nélkülözéseknek nyomai, amelyek az országgyarapítás esztendejében majdnem az egész hazát sújtották. Mi itt e szerény sorokban mégis emléket akarunk a jövendő küszöbén állítani mindannak, ami érdem a nélkülözések és szürke mindennapi munka mezején; mindannak, ami áldozatkészség és felebaráti szeretet jegyében vállalt kötelességteljesítés. Emléket akarunk állítani azoknak, akik a soha nem látott zord tél nehézségei közepette egy ország minden életmegnyilvánulása elé tornyosuló akadályok elhárításán fáradoztak, emléket azoknak, akik a névtelen hősök ezreinek kitartásával védelmezték a romboló vizek árja ellen a magyar otthonokat s emléket azoknak, akik a szerető szív melegével fogadták be az otthontalanná vált szerencsétlen családok ezreit. Fel akarjuk jegyezni, hogy a nemzeti szerencsétlenségnek beillő árvizek kártételeinek, rombolásainak eltüntetésére áldozatos lélekkel olyan mérvű adakozás indult meg, amilyet soha még ez az ország fel nem mutatott, hogy a nemzet adományát a pusztult otthonok újraépítésénél olyan sáfárkodással használták fel, amilyen még eddig ismeretlen volt és az új kis házak ezreibe beköltöző magyar véreink jövőjének biztosítására több történt, mint valaha is elképzelhető lett volna. És annak is itt a helye, hogy a népgondozás, népegészségügy, a szociális segítés terén társadalomtudósok nem is olyas merész elképzelésű terveinek megvalóstására is sor került egy olyan esztendőr, amely pedig minden más oldalról is csak áldozatot és lemondást igényelt egyfelől, fokozott munkát és kötelességteljesítést másfelől. És bemutatkozott egy olyan honvédhadsereg az ámuló világ előtt, amelyben tiszt és legénység, ember és anyag, szellem és harckészség a legdaliásabb magyar időkkel hasonlítható csak össze. Egy olyan hadsereg, amely egy bonyolult gépezet tökéletességével és robusztusságával fejezi ki az újjászületett Magyarország ezeréves államiságának s ehhez való jogának megdönthetetlenségét. És ugyanakkor kétszeres felelősségérzettel munkálkodott e hadsereg szerves tartozéka, a gazdasági élet millió munkálójának polgári életben visszamaradt része. Harcolt az elemek csapásaival, a természetszerűleg bekövetkező hiányokkal, épített, termelt, betakarított, ápolta, gondozta az otthont és nevelte a jövendő magyar nemzedéket. Nyilván súlyos fellegekkel takart az új esztendő, az 1941. év láthatára. Háborúban álló és háborúra készülő országok sorsa a magyar sorsot sem hagyja érintetlenül. Mindaz, ami természeti csapás az imént lezárt esztendőben reánk zúdult, most érvényesíti hatását. Szűkében vagyunk sok mindennek, aminek mindig bőségében voltunk. Sok mindenből kevesebb van, kevesebb a magunk szükségleténél, holott eddig minden évben nagy fölöslegünk volt és ezért a feleslegért tudtunk olyasmit beszerezni a világ minden égtájáról, amire mindennapi életünknek szüksége volt. A takarékoskodás jegyében indul az 1941. év, kímélnünk kell készleteinket és helyes beosztással elérni azt, hogy elegendők legyenek s e kevésből is úgy gazdálkodnunk, hogy a nélkülözhetetlen szükségleteket külföldről is beszerezhessük. Szeretnénk azt hinni, hogy a takarékoskodás az igazságos elosztás szellemében magától értetődő és könnyen viselt nélkülözése lesz a háborúk véres áldozataitól megkímélt országnak, nem pedig a batyuzásos haszonlesés, lánckereskedéses vagyonszerzés annyira megutált és közundort keltő lehetősége. A bizakodás jegyében kell indulnia az új esztendőnek minden átmeneti nehézségek ellenére. Egy ország, amelynek annyi nemesveretű, értéket jelentő feljegyzése lehet egyetlen esztendőről, mint amit mi felsoroltunk az 1940. évről, sokkal többre, sokkal értékesebb jövőre számíthat, mintsem hogy egy átmeneti időszak gondjai csüggedtté, lemondóvá és napi gondjainál tovább nem látóvá tehetnék. Ez az európai időszak a mi időszakunk. Az országgyarapítás időszaka, az igazságtalanságok jóvátételének, magyar véreink húszéves szenvedései alól való feloldásának, a nemzet újra naggyá válásának időszaka. A múlt év nemzeti magatartásának szellemében a reánk háruló személyes kötelességek maradéktalan teljesítésével és képességeink határáig elmenő munkavállalással lépjük át az új esztendő küszöbét. Ezt kell tennünk és akkor megvalósul húszéves nemzeti szállóigénk, fohászunk , Igazságot Magyarországnak ! A Baross Szövetség új esztendeje írta: Szabó Gyula a gyöngyösi Baross Szövetség elnöke. Ezelőtt két esztendővel született meg a gondolat, hogy Gyöngyösön is életre kell hozni a Baross Szövetséget. Az a néhány lelkes ember, aki olyan sokat fáradozott azon, hogy a gondolat minél előbb megvalósuljon jórészt már nincsen Gyöngyösön. Az eszme azonban ittmaradt és a Baross Szövetség gondolata immár valósággá vált. Százakat és ezreket hódított meg és a régen óhajtott keresztény összefogás keresztényi öntudattá lett, hogy céltudatos vezetés ebben a városban mellett elfoglalja helyét is éppen úgy, mint ahogy elfoglalta az egész országban több mint 70 fiókszervezetén keresztül. Ha az elmúlt két esztendő munkáját vizsgáljuk, talán nem mutathatunk fel külsőleg is észrevehető nagy eredményeket, de annyi kétségtelenül megállapítható, hogy a Baross Szövetség egészen új utakat nyitott meg és olyan lehetőségeket teremtett a gazdasági és kereskedelmi élet frontján, ami a legszebb reményekre jogosít. Sokan vannak akik ennél jóval többet várnak. Azt remélték, hogy itt néhány hónap, vagy év után új csodák születnek meg és olyan változások lesznek, amelyek máról holnapra átállítják gazdasági és kereskedelmi életünk egész szerkezetét. Ezek tévedhettek és ezután is csalódni fognak, mert egyik napról a másikra csodákat művelni nem lehet és különösen nem lehet gazdasági és kereskedelmi téren, mert itt nem babra megy a játék, hanem komoly értékek megsemmisítéséről és nemzeti vagyonunk kockáztatásáról van szó. Gazdasági és kereskedelmi életünk széles területén fokozott mértékben kell vigyáznunk, mert itt minden talpalatnyi területért meg kell harcolni. Bár kínálkozhatnak reális számítás nélkül pólya egzisztenciák, de azokat az első vihar úgy elviszi, mint pelyhet a forgószél. Ilyen és hasonló egzisztenciák létesítésében nem lehetünk apostolok, mert a kereskedelmi élet területén csak a reális számítás és teremteni tudó helyes kalkuláció lehet irányadó. Azok a potyautasok, akik minden tudás és rátermettség nélkül törnek utat maguknak, a gazdasági életnek szánalmas és harmadrangú figuráivá válnak abban a pillanatban, mihelyt üres ideáljukat maguknak kell megvalósítani. A keresztény gazdasági átállítás nem