Hevesvármegyei Népművelés, 1926 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-15 / 1. szám

VI. évfolyam. Eger, 1926. JANUÁR hó 15. HEVESVÁRMEGYEI HR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, HEVESVÁRMEGYEI TÖRVÉNYHATÓSÁGI ISKOLÁN KIVÜLI NÉPMŰVELÉSI BIZOTTSÁGNAK, A HEVESVÁRMEGYEI TESTNEVELÉSI BIZOTTSÁGNAK ÉS A HEVESVÁRMEGYEI ÁLT. TANÍTÓEGYESÜLETNEK HIVATALOS LAPJA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: hova a szellemi részt illető közlemények, valamint az anyagi ügyeket érintő meg­keresések és előfizetési díjak küldendők: EGER, Vármegyeháza, II. emelet 35. sz. FŐSZERKESZTŐ: RUSZTER KÁROLY FELELŐS SZERKESZTŐ: HAMMEL ÁRPÁD HEVES VÁRMEGYEI NÉPMŰVELÉSI TITKÁR. = A LAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: — Egész évre ............. 85,000 korona. Félévre ............. 43,000 „ ------- KIADÓHIVATAL: ------­EGER, Vármegyeház, II. emelet 35. sz. Csonka-Magyarország nem ország, - e.gész Magyarország mennyország. AZ UJ ÉV ELEJÉN. Súlyos gondokkal terhelt lelkünk várakozása teljesen tekint az új esztendő küszöbéről az év bekövetkezendő napjai elé. FI hajótörött arról a szikladarabról, amelyre vetődött, kétségbeesetten és mereven néz a végnélküli víztömegen át, majd végig a föléje boruló sima égbolton, várva és remélve feltűnő pontját annak a segítő erőnek, amely részére a megszabadulást hozza. Mi is az élet j. asftría v:födtünk, dl5ftv.nl. a /é­gte’.eu tenger: a társadalom; felettünk a sima égbolt: a sorsunkat intéző magas hatóság. Reménykedve tekintünk végig a morajló tengeren, de az csak hullámaival csapkod felénk , majd a színes égő boltra tekintünk, keresve ragyogó csillagait, de csak csalóka délibábját mutatja nekük. Af tanítóságot már sokszor megvádolták, anyagilag és érzelmileg lefokozták, munkásságát érdemtelenítették, mégis valami ösztönszerű, össze nem törhető erőteljes érzés él benne, amely képessé teszi arra, hogy a bántalmaknak és mellőzéseknek sebeit nem is érzi a seb nagyságának megfelelően, amely Él bennünk egy nemes és felemelő érzés, nem enged elernyedni, a vádak alatt alázatosan meghajolni, munkánk alatt megtörni és az anyagi gondok között elbukni s ez az érzés: hivatásunk eszméje. FI tanítói hivatás átérzése az a sziklapart, amelyről a tanítóságot nem sodorja le a tornyo­­suló hullámverés s nem szédíti le a délibáb játéka. Lelkünket, gondolkozásunkat, akaratunkat és cselekvésünket kormányozza és vezérli egy idea: munkásságunkat felszentelni az integer haza visszaállítására. lésnek Mi, tanítóemberek, tudjuk jól, hogy a neve­és ismeretközlésnek legeredményesebb útja a határozott céllal irányított eljárás. Ff cél lelket és erőt nyújt a tanításnak, tartalmat von maga köré. De ez a nevelési és tanítási cél illuzóriussá válnék, ha lelkünkben nem volna egy eszmény, amely összmunkásságunkat egy pontra irányítja és összehozza. Ffhol kihal az egyénben a szükséges eszménykor, ott elsorvad minden más célkijelölés. Ez az eszménykor tesz minket képessé arra, hogy nehéz viszonyok és p a vp •• k '■/ 'tí 1 -Avn f**•?.]l<1 11v» 1/ azon cél felé, amelynek eléréséért e hazának fiaiba igaz, tiszta honszeretetet öntünk, sziveikbe az erkölcs nemes virágait ültetjük és a magyar elmének fényes tehetségeit a múltak parlagon hagyásán messze túl­emeljük. Szegény hazánk kezéből a háborús követ­­kezmények kiragadtak minden fegyvert. Egyedüli harci eszközünk a kultúra maradt. És mert a nép kiművelése a mi vállainkon nyugszik, tehát a haza talpraállítása is a mi feladatunk. Fi haza megmentésének ezen magasztos gon­dolata nyújt nekünk erőt és teszi munkánkat más munkakörök felett naggyá. De egyúttal a hazá­­nak munkánk mikénti végzésével felelősek is vagyunk. Az ország várakozással tekint ránk, bizal­mát előlegezi nekünk s mi büszkeséggel végez­zük munkánkat, nem élünk vissza a nyújtott bizalommal, sem kicsiny, sem nagy okok nem ingatnak meg és nem riasztanak vissza célunk megvalósításától. Bár jelenleg felettünk még gondterhes vihar­fellegek zúgnak, bízandó reménységgel tekin­tünk a jövőbe amely sejtetni engedi, hogy hova­tovább több és nagyob megértéssel találkozunk, és hogy az elmúltnál épen azért boldogabb új, új esztendő virrad ránk. L. K,

Next