Hid, 1937-1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1937-11-01 / 1. szám

HÍD ­k M­aaggn mommeotán­a A Márciusi Front október első napjaiban Ma­kón konferenciát és előadássorozatot tartott. Ez volt március 15-ike óta az első nagy megmozdulása, melyre Budapestről, az ország nagy városaiból, de különösen a Tiszántúlról népes küldöttségek jöttek. A Márciusi Front Makón elhatározta, hogy nem alakul át politikai párttá, mint azt sokan várták, hanem megmarad szellemi mozgalomnak, hogy szá­mon kérhesse minden időben az esedékes szociális, társadalmi, gazdasági és politikai reformokat. Ve­zetőséget is választott és a következő kiáltványt bo­csátotta ki: „1937 március 15-én a Márciusi Front a követ­kező pontokban foglalta össze irányelveit: 1. Követeljük az ország demokratikus átalakítását. 2. Gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot. 3. Az általános, egyenlő és titkos, min­den korrektívum nélküli választójogot. • 4. Az országgyűlési képviselők össze­férhetetlenségének legteljesebb betartását: országgyűlési képviselő ne vállalhasson igazgatósági, érdekképviseleti stb. tagságot. 5. Az 500 kat. holdon felüli birtokok kisajátítását. 6. A bankok, kartelek és monopóliumok magyarság sorvasztó uralmának megszünte­tését. 7■ A progresszív adórendszer beveze­tését. 8. A munkát minden dolgozni akaró magyar számára, a 40 órás munkahét be­vezetését, a szellemi és fizikai munkában egyaránt, az álláshalmozás és mamutjöve­­delmek megszüntetését. 9. A minimális munkabérek megállapí­tását a biológiai létminimum felett. 10. A dolgozók gazdasági vonatkozású szervezkedésének szabadságát. 11. Az alsóbb néposztályok érdekében a közép- és főiskolákon a progresszív tandíj­­rendszer és a minőségi szelekció bevezetését. 12. A magyar revíziót, a dunavölgyi né­pek számára a hovatartozandóság kérdésé­ben az önrendelkezési jog tiszteletben tar­tását. A pánszláv és pángermán imperia­lista törekvésekkel szemben a dunavölgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását. E pontok igen sok ellentmondást és támadást váltottak ki, de még több helyeslést és egyetértést, különösen az utódállamok magyar ifjúsága körében. Kiállásunknak meglett az eredménye. Ma, október 6-ának előestéjén levonhatjuk a márciusi kiállás tanulságait. Tájékozódhatunk s tá­jékozódást nyújthatunk azoknak, akik szavunkat meghallgatták. Támadóink három kifogást emeltek ellenünk: népi demokráciát akarunk, a dunai népek összefogását hirdetjük, szerintük a társadalmi átalakulás hir­detésével a zsidókérdésről eltereljük a fi­gyelmet. Hadd feleljünk meg legelőször ezekre a vá­dakra. Valóban népi demokráciát akarunk. Akarjuk ezt az emberiesség, az egyenlő jogok és kötelezett­ségek elvének alapján. S akarjuk azért, mert meg­győződésünk és tapasztalataink szerint csak a dol­gozó néposztályoknak az állam életébe való hatá­sosabb bekapcsolásától remélhetjük a megpróbált magyar nemzet szellemi és anyagi megizmosodását. Valljuk, hogy csak az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni a széles néprétegek érde­keit. Nem vagyunk hajlandók a magyar nép sorsát kétes parancsuralomra, tülekvő diktátorokra bízni. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza. Valóban a dunai népek összefogásának szük­ségességét hirdetjük. A germán és szláv hódító tö­rekvések közé szorulva így menekedhetünk meg at­tól, hogy bármelyik nagyhatalom gyarmatává süly­­lyedjün­k. A Duna-medence kis népeinek politikai­ és gazdasági érdekei közösek. A történelmi együtt­élés folytán népi kultúrájuk gyökérzete is közös. Természetesen ezt az összefogást csakis az összes dunavölgyi államok népi erőinek uralomra jutásá­tól remélhetjük. Ez az előfeltétele a népek önrendel­kezési jogának és a becsületes revízió békés meg­valósításának. Végül, nem engedhetjük, hogy a zsidókérdés ki­zárólagosságának hirdetésével némelyek eltereljék a figyelmet átalakulásunk szükségességéről. A gaz­dasági kérdések megoldásával kívánjuk megszün­tetni ártalmas szerepét azoknak a zsidó rétegeknek, amelyek a magyar dolgozók gazdasági érdekeivel és szellemiségével szembenállanak. A zsidóságnak a nemzetre nézve kártékony elemeit egy percig sem védjük, de a nemzettel közösséget vállalókat nem vagyunk hajlandók a nemzet életéből kitaszítani. Arra kérjük a magyar ifjúságot, hogy szeresse job­ban a maga fajtáját, mint ahogy a zsidóságot gyű­löli. Ezeknek az elveknek a leszögezésével azt hisz­­szük, megfeleltünk azokra a támadásokra és rágal­makra is, melyek mozgalmunkat a hazai zsidó faj­védelem képviselői részéről érték; ezek bennünket ugyanis hitlerizmussal vádoltak. Bizakodva és szeretettel üdvözöljük azokat, akik szándékunkat megértették. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a történelem igazolni fogja, útunkat. Eddig is már két nagy ered­ményről számolhatunk be. Sikerült felráznunk az ország lelkiismeretét. Felkeltettük a nemzet érdeklődését a nagy magyar sorskérdések iránt, amelyeket egy dermedt korszak­ban még a szakemberek s a jóakaraté segíteni aka­rók sem ismertek: megvilágítottuk a magyar nép alsó rétegeinek valódi életét és vágyait. Sikerült a köztudatba vinni a magyar birtok- és jövedelem­megoszlás aránytalanságait, az egyke és a szekták nemzetpusztító veszedelmét, a német veszély fenye­gette Dunántúl helyzetét, a kisparasztság, a mező­­gazdasági munkások, a tanyák és a puszták népé­nek mérhetetlen szenvedéseit. Igyekeztünk lebontani az ipari és a mezőgazdasági munkásság közé mester­ségesen emelt válaszfalakat. Felébresztettük a ma­gyar ifjúság legjobbjainak hitét a magyar jövőben; meggyőztük őket arról, hogy sorsuk össze van kötve a magyar dolgozók sorsával. A magyar szellem így ismét eleven hatóerő lett az utódállamok már-már tespedésbe merült ifjúsá­gának életében is. A legtöbb bátorítást, az együtt­érzés legszebb megnyilvánulásait tőlük kaptuk; kö­szönjük nekik. Ez adott nekünk erőt arra, hogy megtaláljuk a helyes választást egy halálos dilem­mában. Azzal vádoltak bennünket, hogy az ország helyzetét feltáró munkásságunkat nemzetünk ellen­ségei hazánk befeketítésére használják fel. Hallgat­nunk kellett volna-e tehát azokról a sebekről, melye­ket nemzetünk testén megláttunk, vagy vállalnunk az ország ellenségeinek részéről amúgy is szüntele­nül hangzó rágalmakat? Az utódállamok ifjú ma­gyarjai győztek meg bennünket arról, hogy az igaz­ságot kell szolgálnunk, fel kell tárnunk a betegsé­geket, mert különben nincs gyógyulás. E működésünk közben nemcsak elvi támadá­sok értek bennünket. Személyes szabadságunkat és létünket is fenyegeti veszély. Az elmúlt és a jövő­beli megpróbáltatások elviselésére azonban erőt ad a népünk iránt érzett igaz szeretet és az a biztos tudat, hogy a magyar dolgozók törekvéseit fejezzük ki. A jogtalan vádakkal szemben a magyar nép vé­delme alá helyezzük magunkat! De magunknak is van márciusban közzétett pontjainkhoz hozzáfűzni valónk. A márciusi kiáltvány minden pontját egyaránt fontosnak tartjuk. A magyar élet alakulása mégis azt kívánja, hogy e pontok közül időrend szempont­jából egyet kiemeljünk. Ez a választójog és a szabadság­jogok kérdése. A Márciusi Front az általános, titkos, egyenlő, minden magyar dolgozóra kiterjedő választójog azonnali meg­valósítását követeli. E választójognak azonban csak úgy van értelme, ha a gyülekezési, szervezkedési, szólás- és sajtószabadságnak minden korlátozását azonnal megszüntetik. A Márciusi Front makói összejövetelén elhatá­rozta, hogy működését kiterjeszti és hogy elveinek megvalósítására gyakorlati feladatokat is vállal. Megállapítva a választójog fontosságának kér­dését, a Márciusi Front elhatározta, hogy e kérdés­ről röpiratot ad ki. Azután, ugyancsak nagy pél­dányszámú, népszerű iratokban részletesen meg­világítja külün-külön a márciusi kiáltvány minden pontját. Akik nézeteinket nem helyeslik, szánjanak ve­lünk vitába. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szó­val is, a tiszta és logikus magyar nyelv eszközeivel is el tudjuk intézni a felmerülhető ellentéteket. Akik nézeteinket helyeslik, azokat viszont arra kérjük, segítsenek bennünket céljaink mielőbbi meg­valósításában. Ezt a kiáltványunkat elküldjük a magyar élet felelős gondolkodású embereinek; el­küldjük a magyar élet megú­julásáért küzdő szerve­zeteknek, csoportoknak, sajtóorgánumoknak. Vegyék fontolóra a Márciusi Front indítvá­nyait. Várjuk válaszukat és segítségüket. Kelt Makón, 1937 október 3-án. A Márciusi Front nevében: ( Erdei Ferenc s. k. Féja Géza s. k. Illyés Gyula s. k. Kovács Imre s. k. Veres Péter s. k.“ A Híd szerkesztősége is ezekben látja a magyar­ság legfontosabb sorskérdéseit és azok megoldását mindenekelőtt fontosnak tartja. licsernov: f­ametszet. NÉMETH A Híd legfőbb jelentősége­­— szerény nézetem szerint — az, hogy végre lesz egy teljesen sza­bad, független orgánuma annak a jobb magyar lelkiismeretnek, amely ma jóformán sehol, sem­miféle orgánumban sem tud kötetlenül meg­szólalni. Kell hogy akadjon végre magyar orgá­num, ahol nyugodtan lehet majd­ írni a magyar sors minden kérdéséről, anélkül, hogy a toll va­lamilyen részlet, vagy klikk-érdek akadályába ütközne. Jó hogy lesz egy lap, ahol az egyetemes magyar érdek lesz az egyetlen igazi szerkesztő, ahol nem érvényesül majd sem zsidó­ befolyás, sem guruló márka, sem a feudalizmus nyomása. Megnyugtató érzés tudni, hogy lesz végre egy orgánum, ahol se ilyen, se olyan felekezeti szem­pont nem számít, de mégis egyetemesen keresz­tény lesz, ahol az ember meghirdetheti a leggyö­keresebb reformokat is, anélkül, hogy ezért ok­vetlenül bolsinak vagy nyilasnak kelljen lennie. Hiszen sajnos, a köztudat lassan-lassan elfelejt minden más formát és el sem tudja képzelni, hogy aki a meglévő rossz helyett valami mást, jobbat és magyara­bbat akar, az ne legyen vagy a jobb, vagy a baloldali diktatúra híve. Lassan­­lassan már el sem tudják képzelni az emberek, hogy lehet valaki jó magyar, ha nem is imádja Hitlert és lehet haladó szellemű reformer akkor is, ha világosan látja és mutatja a zsidóság gaz­dasági és propagandisztikus fölényének tüigy veszedelmét. Igazán nagy öröm, hogy a magyar ifjúság java­ serege megteremtette ezt a „Hidat”, ame­lyen talán át lehet majd kelni a közgondolkozás­nak ilyen förtelmes örvényei felett. Jó hinni, hogy az erdélyi fiatalok „Hitel”­­jének, a csehszlovákiai magyarság „XIj Szellem,” című friss folyóiratának, a vajdasági magyarság „Kalangya’-jának itt is támadt testvére, amely szót emel majd a csonka­ magyar szemléletekkel szemben az egyetemes magyar szemlélet mellett és lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészt kifeje­ződjék az általános megújhodás és gyökeres át­alakulás vágya, másrészt dokumentálódjék az ifjú magyar szellemiség javának az a meggyőző­dése, — amit nagyban erősít kisebbségi sorsba szakadt véreinknek parancsszerű kiáltása is, — hogy a magyarság számára mindenféle parancs­­uralmi kaland az öngyilkosságot jelentené! 5

Next