Hid, 1937-1938 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1937-11-01 / 1. szám
HÍD k Maaggn mommeotána A Márciusi Front október első napjaiban Makón konferenciát és előadássorozatot tartott. Ez volt március 15-ike óta az első nagy megmozdulása, melyre Budapestről, az ország nagy városaiból, de különösen a Tiszántúlról népes küldöttségek jöttek. A Márciusi Front Makón elhatározta, hogy nem alakul át politikai párttá, mint azt sokan várták, hanem megmarad szellemi mozgalomnak, hogy számon kérhesse minden időben az esedékes szociális, társadalmi, gazdasági és politikai reformokat. Vezetőséget is választott és a következő kiáltványt bocsátotta ki: „1937 március 15-én a Márciusi Front a következő pontokban foglalta össze irányelveit: 1. Követeljük az ország demokratikus átalakítását. 2. Gondolat-, szólás-, sajtó-, gyülekezési és szervezkedési szabadságot. 3. Az általános, egyenlő és titkos, minden korrektívum nélküli választójogot. • 4. Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségének legteljesebb betartását: országgyűlési képviselő ne vállalhasson igazgatósági, érdekképviseleti stb. tagságot. 5. Az 500 kat. holdon felüli birtokok kisajátítását. 6. A bankok, kartelek és monopóliumok magyarság sorvasztó uralmának megszüntetését. 7■ A progresszív adórendszer bevezetését. 8. A munkát minden dolgozni akaró magyar számára, a 40 órás munkahét bevezetését, a szellemi és fizikai munkában egyaránt, az álláshalmozás és mamutjövedelmek megszüntetését. 9. A minimális munkabérek megállapítását a biológiai létminimum felett. 10. A dolgozók gazdasági vonatkozású szervezkedésének szabadságát. 11. Az alsóbb néposztályok érdekében a közép- és főiskolákon a progresszív tandíjrendszer és a minőségi szelekció bevezetését. 12. A magyar revíziót, a dunavölgyi népek számára a hovatartozandóság kérdésében az önrendelkezési jog tiszteletben tartását. A pánszláv és pángermán imperialista törekvésekkel szemben a dunavölgyi öncélúság és konföderáció gondolatának megvalósítását. E pontok igen sok ellentmondást és támadást váltottak ki, de még több helyeslést és egyetértést, különösen az utódállamok magyar ifjúsága körében. Kiállásunknak meglett az eredménye. Ma, október 6-ának előestéjén levonhatjuk a márciusi kiállás tanulságait. Tájékozódhatunk s tájékozódást nyújthatunk azoknak, akik szavunkat meghallgatták. Támadóink három kifogást emeltek ellenünk: népi demokráciát akarunk, a dunai népek összefogását hirdetjük, szerintük a társadalmi átalakulás hirdetésével a zsidókérdésről eltereljük a figyelmet. Hadd feleljünk meg legelőször ezekre a vádakra. Valóban népi demokráciát akarunk. Akarjuk ezt az emberiesség, az egyenlő jogok és kötelezettségek elvének alapján. S akarjuk azért, mert meggyőződésünk és tapasztalataink szerint csak a dolgozó néposztályoknak az állam életébe való hatásosabb bekapcsolásától remélhetjük a megpróbált magyar nemzet szellemi és anyagi megizmosodását. Valljuk, hogy csak az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni a széles néprétegek érdekeit. Nem vagyunk hajlandók a magyar nép sorsát kétes parancsuralomra, tülekvő diktátorokra bízni. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza. Valóban a dunai népek összefogásának szükségességét hirdetjük. A germán és szláv hódító törekvések közé szorulva így menekedhetünk meg attól, hogy bármelyik nagyhatalom gyarmatává sülylyedjünk. A Duna-medence kis népeinek politikai és gazdasági érdekei közösek. A történelmi együttélés folytán népi kultúrájuk gyökérzete is közös. Természetesen ezt az összefogást csakis az összes dunavölgyi államok népi erőinek uralomra jutásától remélhetjük. Ez az előfeltétele a népek önrendelkezési jogának és a becsületes revízió békés megvalósításának. Végül, nem engedhetjük, hogy a zsidókérdés kizárólagosságának hirdetésével némelyek eltereljék a figyelmet átalakulásunk szükségességéről. A gazdasági kérdések megoldásával kívánjuk megszüntetni ártalmas szerepét azoknak a zsidó rétegeknek, amelyek a magyar dolgozók gazdasági érdekeivel és szellemiségével szembenállanak. A zsidóságnak a nemzetre nézve kártékony elemeit egy percig sem védjük, de a nemzettel közösséget vállalókat nem vagyunk hajlandók a nemzet életéből kitaszítani. Arra kérjük a magyar ifjúságot, hogy szeresse jobban a maga fajtáját, mint ahogy a zsidóságot gyűlöli. Ezeknek az elveknek a leszögezésével azt hiszszük, megfeleltünk azokra a támadásokra és rágalmakra is, melyek mozgalmunkat a hazai zsidó fajvédelem képviselői részéről érték; ezek bennünket ugyanis hitlerizmussal vádoltak. Bizakodva és szeretettel üdvözöljük azokat, akik szándékunkat megértették. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a történelem igazolni fogja, útunkat. Eddig is már két nagy eredményről számolhatunk be. Sikerült felráznunk az ország lelkiismeretét. Felkeltettük a nemzet érdeklődését a nagy magyar sorskérdések iránt, amelyeket egy dermedt korszakban még a szakemberek s a jóakaraté segíteni akarók sem ismertek: megvilágítottuk a magyar nép alsó rétegeinek valódi életét és vágyait. Sikerült a köztudatba vinni a magyar birtok- és jövedelemmegoszlás aránytalanságait, az egyke és a szekták nemzetpusztító veszedelmét, a német veszély fenyegette Dunántúl helyzetét, a kisparasztság, a mezőgazdasági munkások, a tanyák és a puszták népének mérhetetlen szenvedéseit. Igyekeztünk lebontani az ipari és a mezőgazdasági munkásság közé mesterségesen emelt válaszfalakat. Felébresztettük a magyar ifjúság legjobbjainak hitét a magyar jövőben; meggyőztük őket arról, hogy sorsuk össze van kötve a magyar dolgozók sorsával. A magyar szellem így ismét eleven hatóerő lett az utódállamok már-már tespedésbe merült ifjúságának életében is. A legtöbb bátorítást, az együttérzés legszebb megnyilvánulásait tőlük kaptuk; köszönjük nekik. Ez adott nekünk erőt arra, hogy megtaláljuk a helyes választást egy halálos dilemmában. Azzal vádoltak bennünket, hogy az ország helyzetét feltáró munkásságunkat nemzetünk ellenségei hazánk befeketítésére használják fel. Hallgatnunk kellett volna-e tehát azokról a sebekről, melyeket nemzetünk testén megláttunk, vagy vállalnunk az ország ellenségeinek részéről amúgy is szüntelenül hangzó rágalmakat? Az utódállamok ifjú magyarjai győztek meg bennünket arról, hogy az igazságot kell szolgálnunk, fel kell tárnunk a betegségeket, mert különben nincs gyógyulás. E működésünk közben nemcsak elvi támadások értek bennünket. Személyes szabadságunkat és létünket is fenyegeti veszély. Az elmúlt és a jövőbeli megpróbáltatások elviselésére azonban erőt ad a népünk iránt érzett igaz szeretet és az a biztos tudat, hogy a magyar dolgozók törekvéseit fejezzük ki. A jogtalan vádakkal szemben a magyar nép védelme alá helyezzük magunkat! De magunknak is van márciusban közzétett pontjainkhoz hozzáfűzni valónk. A márciusi kiáltvány minden pontját egyaránt fontosnak tartjuk. A magyar élet alakulása mégis azt kívánja, hogy e pontok közül időrend szempontjából egyet kiemeljünk. Ez a választójog és a szabadságjogok kérdése. A Márciusi Front az általános, titkos, egyenlő, minden magyar dolgozóra kiterjedő választójog azonnali megvalósítását követeli. E választójognak azonban csak úgy van értelme, ha a gyülekezési, szervezkedési, szólás- és sajtószabadságnak minden korlátozását azonnal megszüntetik. A Márciusi Front makói összejövetelén elhatározta, hogy működését kiterjeszti és hogy elveinek megvalósítására gyakorlati feladatokat is vállal. Megállapítva a választójog fontosságának kérdését, a Márciusi Front elhatározta, hogy e kérdésről röpiratot ad ki. Azután, ugyancsak nagy példányszámú, népszerű iratokban részletesen megvilágítja külün-külön a márciusi kiáltvány minden pontját. Akik nézeteinket nem helyeslik, szánjanak velünk vitába. Bizonyosak vagyunk abban, hogy szóval is, a tiszta és logikus magyar nyelv eszközeivel is el tudjuk intézni a felmerülhető ellentéteket. Akik nézeteinket helyeslik, azokat viszont arra kérjük, segítsenek bennünket céljaink mielőbbi megvalósításában. Ezt a kiáltványunkat elküldjük a magyar élet felelős gondolkodású embereinek; elküldjük a magyar élet megújulásáért küzdő szervezeteknek, csoportoknak, sajtóorgánumoknak. Vegyék fontolóra a Márciusi Front indítványait. Várjuk válaszukat és segítségüket. Kelt Makón, 1937 október 3-án. A Márciusi Front nevében: ( Erdei Ferenc s. k. Féja Géza s. k. Illyés Gyula s. k. Kovács Imre s. k. Veres Péter s. k.“ A Híd szerkesztősége is ezekben látja a magyarság legfontosabb sorskérdéseit és azok megoldását mindenekelőtt fontosnak tartja. licsernov: fametszet. NÉMETH A Híd legfőbb jelentősége— szerény nézetem szerint — az, hogy végre lesz egy teljesen szabad, független orgánuma annak a jobb magyar lelkiismeretnek, amely ma jóformán sehol, semmiféle orgánumban sem tud kötetlenül megszólalni. Kell hogy akadjon végre magyar orgánum, ahol nyugodtan lehet majd írni a magyar sors minden kérdéséről, anélkül, hogy a toll valamilyen részlet, vagy klikk-érdek akadályába ütközne. Jó hogy lesz egy lap, ahol az egyetemes magyar érdek lesz az egyetlen igazi szerkesztő, ahol nem érvényesül majd sem zsidó befolyás, sem guruló márka, sem a feudalizmus nyomása. Megnyugtató érzés tudni, hogy lesz végre egy orgánum, ahol se ilyen, se olyan felekezeti szempont nem számít, de mégis egyetemesen keresztény lesz, ahol az ember meghirdetheti a leggyökeresebb reformokat is, anélkül, hogy ezért okvetlenül bolsinak vagy nyilasnak kelljen lennie. Hiszen sajnos, a köztudat lassan-lassan elfelejt minden más formát és el sem tudja képzelni, hogy aki a meglévő rossz helyett valami mást, jobbat és magyarabbat akar, az ne legyen vagy a jobb, vagy a baloldali diktatúra híve. Lassanlassan már el sem tudják képzelni az emberek, hogy lehet valaki jó magyar, ha nem is imádja Hitlert és lehet haladó szellemű reformer akkor is, ha világosan látja és mutatja a zsidóság gazdasági és propagandisztikus fölényének tüigy veszedelmét. Igazán nagy öröm, hogy a magyar ifjúság java serege megteremtette ezt a „Hidat”, amelyen talán át lehet majd kelni a közgondolkozásnak ilyen förtelmes örvényei felett. Jó hinni, hogy az erdélyi fiatalok „Hitel”jének, a csehszlovákiai magyarság „XIj Szellem,” című friss folyóiratának, a vajdasági magyarság „Kalangya’-jának itt is támadt testvére, amely szót emel majd a csonka magyar szemléletekkel szemben az egyetemes magyar szemlélet mellett és lehetőséget nyújt arra, hogy egyrészt kifejeződjék az általános megújhodás és gyökeres átalakulás vágya, másrészt dokumentálódjék az ifjú magyar szellemiség javának az a meggyőződése, — amit nagyban erősít kisebbségi sorsba szakadt véreinknek parancsszerű kiáltása is, — hogy a magyarság számára mindenféle parancsuralmi kaland az öngyilkosságot jelentené! 5