Híd, 1940 (7. évfolyam, 1-15. szám)
1940-01-01 / 1-2. szám - Balogh Edgár: Iratlan történelem
íratlan történelem Balogh Edgárnak, az olvasóink előtt is jól ismert volt felvidéki, ma erdélyi írónak az Erdélyi Enciklopédia kiadásában megjelent „Íratlan történelem“ című könyvéből közlünk egykét részletet. Az előszóból: „Gyarló és szánandó középosztályom felemásságából találtam utat az egyszerűz ember igazmondásához. A kisebbségi sorsnak vagyok ezért hálás. Úgy meghurcolt, hogy sohasem találtam békés zugot. Anyám a tanítónő türelmével állta a vihart három gyermekéért.. Én meg átérezhettem a népélet minden igét két ország magyarságában. Pozsonyból kerültem Brassóba, a magyarság régi Nyugati Kapujából a Keleti Kapuba. Nemzetek találkozóhelyén éltem a magyar nép változásait, a bomlást és az emelkedést. Tanulságos volt felvidékiből erdélyivé válni. Még nagyobb okulás, nyitott kapu* IW)1 nézni népek forgalmát Szétszóródó magyarokkal együtt túlkerültem én is a Kárpátokon s a Szudétáktól a Feketetengerig hazám e föld. Ha ezért az Európáért szólok, magyarságomat féltem benne , amikor nemzetemért kell küzdenem, helytállók az itt élő többi népért. Népből teremteni egy különb nemzetet s testvériséget vállalni magunk szabadságáért, ez a magyar szellem öröksége, íróink vallották, költőink hirdetik ma is. Én inkább hajtogatnék... igéből lesz, szellemi hagyományból végre élet legyen!“... KALÁKA Kisebbségi életünkben ösztönszerűen kutatunk jelképes példák után. Ésszerű kapcsolatokra törekszünk különböző egyházaink, társadalmi osztályaink, gazdasági érdekeltségeink s közművelődési intézményeink között állandó vágyódásunk népi egység után kapva-kap minden összefoglaló megfogalmazáson. Bármily kicsiny példát találjunk is valahol a szerves kisebbségi munkára, ujjongunk s a biztató rész jelenséget ékes jelképként emeljük népi tömbjeink és szórványaink tagolt élete fölé. Íme: egy elhagyott nyelvezetről, a hétfalusi csángók földjéről emelkedik fel a vonzó kisbbségi jelkép. Hosszúfalu alszegi evangélikus egyháza új felekezeti iskolaépületet avat. Ennek az ünnepnek regényes története van. Kisebbségi regény ez a mindennapok árva valóságából, főszereplője a nép. A régi evangélikus elemi iskola háza ósdi, roskadozó, esztendők óta kifogásolták használatát a hatóságok . . . ismerjük már ezt az álláspontot Sipos Потокos kisebbségi tanító-drámájából, a „Zokog a porszeméből , ??IJOS Honokos, az ifjan elhalt erdélyi író; nehézkes gazdákat, lomb egyházat, világtalan falut örökített meg: a düledező feje