Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-10-14 / 82. szám
'om év, többekintetnél fogva jónak látá a’ társaság szállá- Solását Üllőre áttenni, agarász térül nyervén lelkes tulajdonosaiktól lőrinczi, gyáli, keresztúri, lobi igen közel helyzett pusztákat, melly kedvező ajánlásért addig is, mig a’ társaságnak kétségkívül tetemes növekedése által meg lennének jutalmazva, vegyék ezennel a’ társaságnak szives köszönetét. Ez idei agarászat-évben három agarászatot határozott a’társaság: nov. 4én, dec. 2-án és febr. 19én; megjelenés mindenkor előtte való nap az üllői nagy vendéglőben. Minden részben kedvező változás, kényelmes leszállás, különösen szerencséshelyeztetése az agarasztérnek , legjobb agárnak ajánlott díszes társasági billikor és számtalan kellemei ezen nemzeti, valódi férfias mulatságnak, kereskednek minél több tag megjelenése felől. Stnytofffitis atilla A’ pénzügyi tudósítások Angliából naponkint aggasztóbban hangzanak. A’ statuskötelezvények’ folyvást tartó csökkenése miatt egy közelgő crisistől félhetni, melly által egész Europa könnyen érintetni fog. Az angol bank mind eladja a’maga statuskötelezvényeit, hogy készpénzt kaphasson, ’s egyszerismind azon párisi házakra ad utalványokat, melylyek a’ két millió font szeri. kölcsön iránti szerződést kötötték. Ámde attól lehet tartani, hogy a’ bank’ forrásai nem sokára ki lesznek merítve, ha még tetemes aranyszállítások járulnak hozzá a’ külföldön megvásárlott gabonáért. A’ francziaországi bank, mint mondják, megígérte Baring úrnak, hogy a’ párisi házak’ kieszközlése által megajánlott 48 millió ír. kölcsön 200 millióra fog emeltetni. „Ez —úgy mond egy párisi level sept.orról— okosan volna téve igenis, ha általa a’ rettegett crisis szomszédjainktól elfordíttathatnék ; de a’ baj annyira meggyűlve látszik a’ csatornán túl, hogy a’ kitörés elkerülhetlen, ’s ez esetben talán jobban cselekedett volna a’ franczia bank, ha pénzeit együtt tartja vala, hogy a’ honi kereskedőkart gyámolíthassa az angol crisis’ behatásai ellen.“ O'Connell fáradhatatnul folytatja új izgatásrendszerét. Legközelebb egy levelet intéze az izlandi néphez, mellyben kinyilatkoztatja, hogy az unió’ visszahúzását ’s a’ nemzeti parlament’ visszászállítását beleidézendi. Mindjárt a’ levél’ kezdetén ezek mondatnak: „Három külön pontban egyeztünk meg: 1) Izland’ békeségére ’s jóllétére elkerülhetlenül szükséges, hogy ezen országban visszaállíttassák a’ honi törvényhozás; 2) e’ visszaállításnak előbbutóbb meg kell történni, csak ideje kétséges; 3) e’ visszaállítás sokáig halasztathatik vagy igen siettethetik , a’ józanság’, mérséklet’ és okosság’ azon fokához képest, melylyel arra törekszünk,’s mellyel az elérésére szükséges harcz viseltetik.“ Azután említi O’Connell, hogy Angliában minden pártok, toryk és whigek, radicalok és chartisták, az unió’ felbontása ellen vannak; hogy magában Izlandban is az orangista párt teljes erővel harczoland ellene, ’s eleinte sok nem-orangista’ egyezését megnyerendi, kik elhatározatlanságból, a’ siker iránti kétségbeesésből, vagy a’ fenállónak velök született tiszteléséből, idegenkednek az unió’ felbontásától. — „Egy másik akadály —folytatja O’Connell — ezen egyetlen szóban fekszik: elválás. De mi repealerek nem akarunk elválást Nagybritannia’ koronájától. Egy saját parlament’ visszaadatását kívánjuk, mikép az korábban Angliával folytonos egyesülés alatt létezett. .Megneveztem nektek az akadályokat, mellyek a’ felbontást gátolják ; most már említenem kell az okokat is, miért szükséges, meggyőződésem szerint, felbontani az uniót, ’s miért fog ez kétségtelenül felbontatni. Az első s — mint örömest megvallom — leggyengébb ok az, hogy ne!tek, föhiteim, ünnepélyesen ígérem, hogy e’ pillanattól fógva a’ repealkérdés’ megoldását életem’ feladatává teszem, s hogy e’ harez csak győzed elmünkkel vagy halálommal fog végződni.“ Mint további okokat az unió ellen említi O’Connell, hogy Izlandra az unió erőszakkal és minden lehető gyalázatosságok’ alkalmazásával tolatott, hogy az unió pénzügyi tekintetben a’ legnagyobb méltánytalanság, hogy politicai tekintetben is felette káros Izlandra nézve Anglia’ ellenében , hogy Anglia egyáltalában nem merészelhet háborúba bocsátkozni, mig Izland’ követelésinek eleget nem tesz, és hogy épen a’ toryknak Izland elleni torszalkodása ez utóbbira nézve a’ legjobb igazolás, ha véére hathatósan követeli jó jogát.— ,,A* felbontásnak — folytatja tovább O’Connell — utolsó segédeszközére jövök; ez azon velünk született unio elleni gyülölségben fekszik, melly az egész izlandi népet lelkesíti, ’s ennek uralkodó szenvedélye. Egy élő ember sem tudja úgy mint én, mi hat az izlandi szívbe, mi gerjeszti föl lelket az izlandinak. Erre nézve teljeshitelü tanú vagyok. En Irland’ majd minden grófságában ’s csaknem minden political ’s vallásos tárgyról szólottam a’ . néphez, de ünnepélyesen biztosítlak titeket, földjeim és választok, hogy egy tárgynál sem gerjesztettem olly tüzes buz ,galmat, olly sóvár sikervágyat , mint mikor az unió’ felbontásáról beszéltem. Kire van irányozva az izlandi népnek ki- tűnőleg uralkodó törekvése, és egy áldozat sem felettébb nagy előtte , ha az izlandi parlament’ visszanyerését illeti Izlandban, kezeskedem érette, hét millió repealer van. Csak remenyljetek, s azok száma szaporodni ’s erősödni fog * Első kötelességünk magunkra mint repealerekre nézve ho°v ‘ a’ felbontási kérdéstől távol tartsuk mindazt, mi feleke- szetességhez közelít. Minden vigyázattal gátolnunk kell annak bármelly tekintetben valláskérdéssé leendését Ebben fekszik ránk nézve egy nagy, talán az egyetlen veszély ! Meg kell győznünk minden osztályú protestánsokat a’ felől hogy ők mint máshitűek a’ felbontás által semmit sem vesztetnek, mint izlandiak mindent nyerhetnek. Az orangisták’ S fejei ugyan birnak abban némi érdekkel, ha Izland rosz sánásmódban részesül és roszul kormányoztak, de ez nem ill párthiveik’ nagy seregéről, melly semmi részt nem vár- iát pénzbeli hasznaikból, sőt inkább e’ pénzbeli érdekei az egész középosztályú protestáns lakosságnak ’s a’ munkásosztályokban tetemesen fognak nyerni a’ felbontás által, a fa pedig a’ protestánsoknak e’ nagy többsége a’ felbontás’ részére áll, akkor az elkeseredés’ ’szivódás’ folyami, a mellyek most Dublinből erednek, kútfejüknél lógnakmeg-se gátoltatni. Kerüljétek tehát mint éhséget és dögvészt minden felekezetességnek vagy vallásbeli villongásoknak a’ repealkérdésbe keverését. Még tovább megyek; sürgetve tanácsion nektek, mindent kövessetek el, hogy a’ protestánsok’ gyámolítását megnyerjétek; de a’protestáns izgatásnak protestáns kezek adjanak alakot. Olly világos mint a’ nap, hogyha az izlandi protestánsok’jeles része az unió’ felbontásának alkotmányszerű követeléséhez járul, e’ követelésnek ellenállhatlanná kell lennie. Az izlandi protestánsokat meg kell győzni a’ felől, hogy vagyonuk és jogaik értékben ’s élvezetben csak nyerhetnek a’ felbontás által. Mennyre földre kérlek, kedves barátim, e’ fontos szempontra irányozzátok törekvéseiteket. Szerezzetek annyi protestáns segélyt, a’ mennyit csak szerezhettek. — Egy levélben, mellyet 14 nap alatt fogok az izlandi néphez bocsátni, fentartok magamnak némelly közelebbi adatokat a’ czélunk’ elérésére szolgáló gyakorlati rendszabályok iránt. A’ repealerek’ számát nem szabad csak gyanítanunk, hanem mégis kell őket számlálnunk. Ekközben jól meggondoljátok, hogy a’ mostani parlamenttől nem várhatni semmi igazságot Izland’ részére, ’s csak az unió’ felbontásában reménylhetni még szabadulást és üdvet ránk nézve, hogy azonban e’ felbontás’elérésére bizonyító okok, rábeszélés’s erkölcs' erő által okosan és jó akarattal kell a’ harezot viselni, bár melly ember’ tulajdonának megsértése ’s azon tehetség nélkül, hogy csak egyetlenegy csepp vér is ontassék. Hurrah tehát az unió’ felbontásáért! Hol van olly alacsony rabszolga, ki gyáván görbedne lántzai alatt, midőn hatalom adatik neki azok’ széttörésére? Még egyszer tehát hurrad az unió’ felbontásáért!“ — E’ tárgyról a’Morning Chronicle így szól: „Az unió’ felbontása polgárháború. Könnyű mondani, hogy a’ törvényhozások’ elválása nem fogná maga után vonni az országok’ elválását; megtörténhetnek, hogy életkérdések’ tárgyában az angol és izlandi törvényhozások különnemű végzéseket fogadandanának el, ’s akkor az ország’ bátorsága veszélyeztetve volna, de e’ félelem mindig arra hivandja fel az angol népet , hogy az unió’ felbontásának minden javaslatát félrevesse. O’Connell úr oda nyilatskozik, hogy lehetetlen, olly királyi parlamenttől, mellynek '• ellenőrjei ’s uralkodói a’ pártos tory pairség, a’ tory papok* (az angol egyház) ’s a’ tory párt, Izland’ részére igazságot nyerni. O'Connell ur tudja, hogy megnyerte a’ parlamenti* jól az adósság’ részenkénti fizetését Izland’ számára. Miért* ne nyerhetne többet, kedvező körülmények közt? A’ tory * pairek és tory papok nem teszik egész Angliát. Akit ők az -gazságtól megtagadnak, kényszerítve lehetnének, azt a’ ■ szükségnek megadni. Az unió’felbontása Anglia’és Skóczia’ , minden pártjait fölingerlendené az izlandi nemzet elleni részegülésre. A’ tory pairek és tory papok félelmesek foghá- nak lenni, ha az angol nép által gyámolíttatnának. Reá ményljük, hogy megérendjük a’ napot, mellyben Izland í boldogsága ’s a’jó akarat’ érzelmei minden elválási kivántságot megsemmisítendenek az izlandiak’ szíveiben.“ Hull’közelében minap egy chartistagyülés tartatékhold■ világnál. Az elnökséget egy szabó vivé. Tulajdonképi czélja az volt, hogy a’ közelebbi választáskor Bullban az ismert L Taylor dr. tűzessék ki jelöttük két szónak tartott beszédet. Az egyik meg akará győzni a’jelen voltakat arról, hogy ha egyszer az általányos szavazatjog meg lesz nyerve, ak* kor a’ házak’ teteje zsindely helyett puddinggal lesz födve, * az utczák arannyal kirakva ’s a’ sült kappanok levegőből fognak hullani’s kiáltozni: „jertek! faljatok föl!“ Az egy- ügyü szónokokra néhány kő repült, ’s egyikök vállban megsebesítteték. Egy része azon angoloknak, kik, mint eddig hivék, az andoaini csatában 1837ki septemberben a’ carlosiak által felkonczoltattak, szerencsésen megérkezett Angliába. Egy öldöklő viadal után ugyanis, mellyben Clarice ezredes és több más tisztek elestek, csupán huszonheten vonultak vissza az ellenség’ nagyobb ereje elől a’ templomba, é s ott besánczolván magokat, a’ lőrésekből és a’ toronyból tüzeltek le az ellenségre. Élelmök és boruk elég volt, csak vízben szenvedtek szükséget. Három nap és három éjjel tartották magokat az egész carlosi erő ellen; a’ negyedik napon a’ carlosiak’ vezére alkukövetet külde hozzájuk, ’s fel szólíttatá őket, adnák meg magokat, ígérvén, hogy mind vitéz viseletűk’csodálatából, mind azon jó bánásmód elismeréséből, mellyel az angolok a’ carlosi foglyok iránt viseltettek, mindent elkövetend életük’ megtartására. Az angolok nem látván jőni segítséget, megadák magokat; a’ carlosiak bementek a’ templomba, ’s nem kevéssé álmélkodtak, hogy csak 27 embert találtak, még pedig tiszt nélkül. A’ foglyok Tolosába vitettek, hol bezárattak, de különben jó bánásmódot tapasztaltak. Mivel a’ nép azt kivánta, hogy ők is, mint a’ többi foglyok, ölessenek meg, az őket védő tiszt által Villafrancába küldettek, hol várépítésre használtattak, mígnem egy napon szabadulásukat jelenté nekik ama’ tiszt,i ’s útleveleket ad a ’s minden ember’ számára két dollárt Francziaországba utazásra. A’ keletindiai társaságnak sept. 25-i ülésében Poynders egy kérelem iránt ten tudósítást, mellyben a’ bristoli papiság a’ keletindiai bálványimádás’ eltörlesztését kiváná. Az angol nagytisztek, igy szólt a’ tudósító, nem teljesítették az angol nép’ óhajtását, hogy a’ bálványimádási gyakorlaítot semmikép ne gyámolítsák; az 1833-i hivatalos fölszóritás figyelem nélkül maradt. Allabahadban, folyttá tovább,a eltörleszteték ugyan a’ zarándokdit , de nem egyszersmind Dsaggernautban, Trifiteben ’s más egyéb helyeken. Ezersnyi elet áldoztaték föl az ottani templomokban, ’s a’társasaság meg örült, csakhogy a’ bálványimádási szertartásokért ő adót nyerhete. Dicséré továbbá a’szónok Maitland? magaviseletet, ki készebbnek nyilatkozék az e’ tartománybeli sereögek’ parancsnokságáról lemondani, mint magát arra kénytszeríttetni, hogy a’ lakosok’ szertartásaiban részt vegyen, é borzasztó vétséget gyakorol itt, úgymond, a’ babona, névn szerint Dsaggernautban, hol ezerek áldoztatnak föl ’szerelt mieik a ragadozó madaraknak vettetnek étkül. A’ benszűlöttek több ízben nyilatkoztaták, hogyha az ő bálványaik t.ítem isteniek, miért hagyja templomaikat a’ kormány illyen tényben ! A’ bálványképek kocsijai, a’ tudósító szerint, leg- d. gyönyörűbb színezetű finom angol szövetekkel vannak bevonva; egyébiránt a’ társaság’ hatalmában áll e’ képtelenséget megszüntetni. A’ tudósító azt indítványozó, iktattassék be a’ bristoli papság’ kérelme a’ társaság’jegyzőkönyvébe. Az elnök azt nyilatkoztató, hogy az igazgatóság nem szándékozik ezen indítványnak ellenszegülni. Poyndernek kissé heves beszédére válaszolólag szólt Fielder ’s minden beavatkozást ellenzett a’ keletindiai benszülöttek’ vallásos szertartásaiba, annyival inkább, minthogy utóbbi években a jövedelem 7,500,010 font sterlinggel kevesedett. Az igazgatóság’ részéről legjobb terv volna, foglalatosságot szerezni az indusoknak. „Töltsétek meg előbb gyomraikat, szólt ő, azután iparkodjatok őket kereszténységre téríteni. (Halljuk ! halljuk! és kaczaj.) Semmi sem vezet valószínűbben India’ elvesztésére, mint az igen tüzes farkatok’meggondolatlansága.“ Poynder’ indítványa azonban mégis elfogadtatok; egy másik indítványa ellenben, miszerint az 1833- diki fönemlített rendelménynek még nagyobb kiterjedést kívánt adatni, 32 szóval 18 ellen félrevettetek. Guild ha 1t ban a’ lordmayor sept. 28-án választaték meg a’jövő évre, melly alkalommal 3 óranegyedig tartott tanakodás után Chapman marsai kialtaték ki 1840diki lordmayorrá. Francziaország. Orleans herczegné sept. 30 ikán reggeli 9 órakor érkezett Fontainebleauba, ’s a’ királyt és királynét igen kellemesen lepe meg, minthogy őt csak estére várták. . Sept. 29 ikén nagy hadi vizsgálat tartaték a’ király előtt a’ fontainebleaui táborban. Ő felsége lovon ült, Soult es Molitor marsalok’ ’s Doyle angol tábornok’ és leánya’ ’stb. kíséretében. A’ királyné nyílt kocsiban volt, vele Apponyi gróf és neje; kiséreli őket l. Atrim porosz követ, trrignulles marquis sardiniai követ nejével együtt, az orosz és angol ügyvivők ’s több mások. Nemours by mint főparancsnok a’ tábortól nemi távolságban fogada a’ királyt. Miután ő fölsége a’ sorokon átlovagolt, kezdődek az elleptetés (defile), mellynek végződtével a’ király a’főtáborba ment. A’nézők’ tömege, mellyet előbb az egész vonalon fölállított 400 őr távolságban tarta, minden oldalról a’király fele tódult ’s elénk örömriadással veve őt körül. Mi közben ő fölségük a’ tábort megszemlélek, a’királyné bement azon sátorba, hol Aurnale hg. csapatjával együtt tanyara, mondván: „Barátom! társaidat akarom látni.“ Későbben 150 terítékü lakoma adalék, mellyre a’ meghívott tisztek udvari kocsikon hordattak össze. (Jet. 2kan nagy hadi gyakorlatnak kell vala történni a’ király’ jelenlétében. Walsh viconte, a’ Mode’ szerkesztője, elbeszeli lapjában don Carlosnék tett látogatását, mellyből a’ következő helyeket emeljük ki: „Hétfén este érkezvén Bourgesba, kedden reggeli 9 órakor már a’ Panete lak előtt voltam a’ Vieux Poirier utczában. Mi a’ lakház’ külső komoly tekintetéről mondaték, az igazságon még sokkal alól áll. Hátul, egy keskeny udvarban feküve, a’ homlokzata előtti lakkal sűrűn beültetett kertecske által még jobban elsötétittetik. Az udvarba léptemkor legelső személy, kivel találkozom, egy franczia kapus volt, ki szemmeresztve hallgató, midőn Tamariz úr a’ király’ titoknoka felöl tudakozódtam; de e’pillanatban egy spanyolt vevek észre, spanyol czimeres gomba kék öltönyben es vörös bugyogóban,’s ehhez fordultam. Mihelyt ez hazaja’ nyelvet baila, tüstint kiderült komor arcza’s buszú folyosón az egy teres szobába vezetett, hol egy kék nadrágos es asztrakan-mellényes férfi járt föl ’s alá, kinek arczulata értelmességet es elszántságot mutatott ’s figyelemre es tiszteletre kenyszerített. Vargas osztálynak volt, ZumálaBarreguy’ barátja es fegyvertársa. Beszélgetésünk közben don Sebastian infáns lepett a’ szobába. Erre elénk s érdekes ábrázolata következők a’ Spanyolországban történteknek. Az infáns komoran beszelő el Maroto’ árulásának részleteit. Ekközben elmenenek előttünk a’ király ’s királyné. A’ királyné, kinek már Salzburgban volt Szerencsém udvarolhatni, első tekintetre mindjárt megismert ’s jelt ada kezével maradásra. Az ő mindig nemes, mindig szép homlokán szomorú gondolatok’ nyomait vevőin észre, de a’ fájdalom’ föllegen bátorság’ sugara fénylett át. Maria Theresia egyike azon kevés fejedelmi hölgyeknek, kik ugyanazon homlokkal viselik a’ szerencsétlenséget mint a’ koronát, ’s kik a’ viszontagságok’ dagálya közt csak szilárdabban egyenesednek föl. Ő felségük’ távozása után mintegy fél óra múlva hivatva levők hozzajok a’ lak’ földszinti részébe; egy tévés ebédlőszobán menők keresztül, hol a’ király’ kiséretéhez tartozó néhány személy etkezett, ’s egy illedelmesen bútorozott terembe vezettetém. Alig léptem be, midőn a’ király ’s királyné bejöttek szobáikból. A’ királyon kék egyenruha-öltöny ’s fejér kazimir-mellény volt. Szomorúnak látszék, de nyugodnak. „Lalande ur és ön, igy szólt a’ király, azon egyetlen barátok, kiket St. Poe óta látok.“ A’ királyné kegyes volt utána tenni: „Köszönöm önnek, mit vitéz katonáinkért tön, kik most mindenben szükséget szenvednek. A’ király személyesen hálás lesz mindazok iránt, kik illy módon gyámolítják a’ nemes szerencsétlenséget, mellyet ő most csak szánhat, noha olly igen örömest segítene rajta. Igaza volt önnek, midőn azt állítá, hogy csak akkor hagytuk el Spanyolországot, mikor már lehetlen volt ott maradnunk. A’ föld távozott lábaink alól; nem mi hagytuk el azt. Háromszögű térre valank szorítva, ’s nekünk azon egyetlen részre kelle magunkat viszszavonnunk, mellyet az ellenség meg nem szállott, ’s ez a’ franczia oldal volt. A’ sereg lassan kint hátrált, folytonos csata közben, minden lépésnyi lóidért küzdve. Az ellenség Urdaxban volt, midőn ezt a’ király elhagyá. Köszönöm önnek, hogy ezeket mondotta.“ — Gyásztele lélekkel mentem Bourgesba, de nagy vigasztaltsággal hagyom el. Sors és emberek elárulhaták ugyan V. Károlyt, de mégis megmaradt a’ királypártiak’ hódolatának és szeretetének és ellenségei’ tiszteletének fokán.“ A’ Commerce következőleg nyilatkozik a’ texasi szerződésről: „Mi a’ texasi szerződést szerencsétlen politicai eseménynek tartjuk. Abban ismét egy franczia érdek áldoztaték föl idegen érdekeknek. 11a nyerhet valamit a’ mi