Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-14 / 82. szám

­'om év, több­ekintetnél fogva jónak látá a’ társaság szállá- Solását Üllőre áttenni, agarász­ térül nyervén lelkes tulajdo­nosaiktól lő­rinczi, gyáli, keresztúri, lobi igen közel hely­­zett pusztákat, melly kedvező ajánlásért addig is, mig a’ társaságnak kétségkívül tetemes növekedése által meg lennének jutalmazva, vegyék ezennel a’ társaságnak szives köszönetét. Ez idei agarászat-évben három agarászatot ha­tározott a’társaság: nov. 4én, dec. 2-án és febr. 19én; meg­jelenés mindenkor előtte való nap az üllői nagy vendéglő­ben. Minden részben kedvező változás, kényelmes leszállás, különösen szerencsés­­helyeztetése az agarasz­térnek , leg­jobb agárnak ajánlott díszes társasági billikor­ és számtalan kellem­ei ezen nemzeti, valódi férfias mulatságnak, keres­kednek minél több tag­ megjelenése felől. St­­nytofffitis atilla A’ pénzügyi tudósítások Angliából naponkint aggasztób­­ban hangzanak. A’ statuskötelezvények’ folyvást tartó csök­kenése miatt egy közelgő crisistől félhetni, melly által egész Europa könnyen érintetni fog. Az angol bank mind eladja a’maga statuskötelezvényeit, hogy kész­pénzt kaphasson, ’s egyszerismind azon párisi házakra ad utalványokat, mely­­lyek a’ két millió font szeri. kölcsön iránti szerződést kö­tötték. Ámde attól lehet tartani, hogy a’ bank’ forrásai nem sokára ki lesznek merítve, ha még tetemes aranyszállítások járulnak hozzá a’ külföldön megvásárlott gabonáért. A’ f­ran­­cziaországi bank, mint mondják, megígérte Barin­g úrnak, hogy a’ párisi házak’ kieszközlése által megajánlott 48 millió ír. kölcsön 200 millióra fog emeltetni. „Ez —úgy mond egy párisi level sept.­orról— okosan volna téve igenis, ha ál­­tala a’ rettegett crisis szomszédjainktól elfordíttathatnék ; de a’ baj annyira meggyűlve látszik a’ csatornán túl, hogy a’ kitörés elkerülhetlen, ’s ez esetben talán jobban cselekedett volna a’ franczia bank, ha pénzeit együtt tartja vala, hogy a’ honi kereskedőkart gyámolíthassa az angol crisis’ beha­tásai ellen.“ O'Connell fáradhatatnul folytatja új izgatásrendszerét. Legközelebb egy levelet intéze az izlandi néphez, m­elly­­ben kinyilatkoztatja, hogy az unió’ visszahúzását ’s a’ nemzeti parlament’ visszászállí­tását beleidézendi. Mindjárt a’ levél’ kezdetén ezek mondatnak: „Három kü­lön pontban egyeztünk meg: 1) Izland’ békeségére ’s jóllé­tére elkerülhetlenül szükséges, hogy ezen országban vissza­állíttassák a’ honi törvényhozás; 2) e’ visszaállításnak előbb­­utóbb meg kell történni, csak ideje kétséges; 3) e’ vissza­állítás sokáig halasztathatik vagy igen siettethetik , a’ jó­zanság’, mérséklet’ és okosság’ azon fokához képest, mely­­lyel arra törekszünk,’s mellyel az elérésére szükséges harcz viseltetik.“ Azután említi O’Connell, hogy Angliában minden pártok, toryk és whigek, radicalok és chartisták, az unió’ felbontása ellen vannak; hogy magában Izlandban is az orangista párt teljes erővel harczoland ellene, ’s eleinte sok nem-orangista’ egyezését megnyerendi, kik elhatározatlan­­ságból, a’ siker iránti kétségbeesésből, vagy a’ fenállónak velök­ született tiszteléséből, idegenkednek az unió’ felbon­tásától. — „Egy másik akadály —folytatja O’Connell — ezen egyetlen szóban fekszik: elválás. De mi repealerek nem akarunk elválást Nagybritannia’ koronájától. Egy sa­ját parlament’ visszaadatását kívánjuk, mikép az korábban Angliával folytonos egyesülés alatt létezett. .Megneveztem nektek az akadályokat, mellyek a’ felbontást gátolják ; most már említenem kell az okokat is, miért szükséges, meg­győződésem szerint, felbontani az uniót, ’s miért fog ez kétségtelenül felbontatni. Az első s — mint örömest meg­vallom — leggyengébb ok az, hogy ne!­­tek, föhiteim, ünnepé­lyesen ígérem, hogy e’ pillanattól fógva a’ repeal­­kérdés’ megoldását életem’ feladatává teszem, s hogy e’ harez csak gy­őzed e­l­m­ü­n­k­k­el vagy ha­lálommal fog végződni.“ Mint további okokat az unió ellen említi O’Connell, hogy Izlandra az unió erőszakkal és minden lehető gyalázatosságok’ alkalmazásával tolatott, hogy az unió pénzügyi tekintetben a’ legnagyobb méltánytalan­ság, hogy politicai tekintetben is felette káros Izlandra néz­ve Anglia’ ellenében , hogy Anglia egyáltalában nem me­részelhet háborúba bocsátkozni, mig Izland’ követelésinek eleget nem tesz, és hogy épen a’ toryknak Izland elleni tor­­szalkodása ez utóbbira nézve a’ legjobb igazolás, ha vé­ére hathatósan követeli jó jogát.— ,,A* felbontásnak — folytatja tovább O’Connell — utolsó segédeszközére jövök; ez azon velünk­ született unio­ elleni gyülölségben fekszik, melly az egész izlandi népet lelkesíti, ’s ennek uralkodó szenvedélye. Egy élő ember sem tudja úgy mint én, mi hat az izlandi szívbe, mi gerjeszti föl lelket az izlandinak. Erre nézve teljeshi­­telü tanú vagyok. En Irland’ majd minden grófságában ’s csaknem minden political ’s vallásos tárgyról szólottam a’ . néphez, de ünnepélyesen biztosítlak titeket, földjeim és vá­­­­lasztok, hogy egy tárgynál sem gerjesztettem olly tüzes buz­ ,­galmat, olly sóvár sikervágyat , mint mikor az unió’ felbon­­tásáról beszéltem. Kire van irányozva az izlandi népnek ki-­­ tűnőleg uralkodó törekvése, és egy áldozat sem felettébb nagy előtte , ha az izlandi parlament’ visszanyerését illeti Izlandban, kezeskedem érette, hét millió repealer van. Csak­­ remenyljetek, s azok száma szaporodni ’s erősödni fog­ * Első kötelességünk magunkra mint repealerekre nézve ho°v ‘ a’ felbontási kérdéstől távol tartsuk mindazt, mi feleke- s­zetességhez közelít. Minden vigyázattal gátolnunk kell­­ annak bármelly tekintetben valláskérdéssé leendését Ebben fekszik ránk nézve egy nagy, talán az egyetlen veszély ! Meg kell győznünk minden osztályú protestánsokat a’ felől hogy ők mint máshitűek a’ felbontás által semmit sem veszt­etnek, mint izlandiak mindent nyerhetnek. Az orangisták’ S fejei ugyan birnak abban némi érdekkel, ha Izland rosz s­­ánásmódban részesül és roszul kormányozta­k, de ez nem ill párthiveik’ nagy seregéről, melly semmi részt nem vár-­­ iát pénzbeli hasznaikból, sőt inkább e’ pénzbeli érdekei az e­gész középosztályú protestáns lakosságnak ’s a’ munkás­os­­ztályokban tetemesen fognak nyerni a’ felbontás által, a fa pedig a’ protestánsoknak e’ nagy többsége a’ felbontás’ r­­észére áll, akkor az elkeseredés’ ’s­­zivódás’ folyami, a mellyek most Dublinből erednek, kútfejüknél lógnak­­meg-­­­se gátoltatni. Kerüljétek tehát mint éhséget és dögvészt minden felekezetességnek vagy vallásbeli villongásoknak a’ repeal­­kérdésbe keverését. Még tovább megyek; sürgetve tanács­ion­ nektek, mindent kövessetek el, hogy a’ protestán­sok’ gyámolítását megnyerjétek; de a’protestáns izga­tásnak protestáns kezek adjanak alakot. Olly világos mint a’ nap, hogyha az izlandi protestánsok’jeles része az unió’ felbontásának alkotmányszerű követeléséhez járul, e’ kö­vetelésnek ellenállh­atlanná kell lennie. Az izlandi protes­tánsokat meg kell győzni a’ felől, hogy vagyonuk és jogaik értékben ’s élvezetben csak nyerhetnek a’ felbontás által. Mennyre földre kérlek, kedves barátim, e’ fontos szem­pontra irányozzátok törekvéseiteket. Szerezzetek annyi protestáns segélyt, a’ mennyit csak szerezhettek. — Egy levélben, mellyet 14 nap alatt fogok az izlandi néphez bo­­csátni, fentartok magamnak némelly közelebbi adatokat a’ czélunk’ elérésére szolgáló gyakorlati rendszabályok iránt. A’ repealerek’ számát nem szabad csak gyanítanunk, hanem mégis kell őket számlálnunk. Ekközben jól meggondoljátok, hogy a’ mostani parlamenttől nem várhatni semmi igazságot Izland’ részére, ’s csak az unió’ felbontásában reménylhet­­ni még szabadulást és üdvet ránk nézve, hogy azonban e’ felbontás’elérésére bizonyító okok, rábeszélés’s erkölcs'­­ erő által okosan és jó akarattal kell a’ harezot viselni, bár melly ember’ tulajdonának megsértése ’s azon tehetség nél­kül, hogy csak egyetlenegy csepp vér is ontassék. Hurrah tehát az unió’ felbontásáért! Hol van olly alacsony rabszol­ga, ki gyáván görbedne lántzai alatt, midőn hatalom ada­tik neki azok’ széttörésére? Még egyszer tehát hurrad az unió’ felbontásáért!“ — E’ tárgyról a’Morning Chronicle így szól: „Az unió’ felbontása polgárháború. Könnyű mondani, hogy a’ törvényhozások’ elválása nem fogná maga után vonni az országok’ elválását; megtörténhetnek, hogy életkérdések’ tárgyában az angol és izlandi törvényhozások különnemű végzéseket fogadandanának el, ’s akkor az or­szág’ bátorsága veszélyeztetve volna, de e’ félelem mindig arra hivandja fel az angol népet , hogy az unió’ felbontásá­nak minden javaslatát félrevesse. O’Connell úr oda nyilat­­s­kozik, hogy lehetetlen, olly királyi parlamenttől, mellynek '• ellenőrjei ’s uralkodói a’ pártos tory pairség, a’ tory papok­­* (az angol egyház) ’s a’ tory párt, Izland’ részére igazságot nyerni. O'Connell ur tudja, hogy megnyerte a’ parlament­­i* jól az adósság’ részenkénti fizetését Izland’ számára. Miért­­* ne nyerhetne többet, kedvező körülmények közt? A’ tory * pairek és tory papok nem teszik egész Angliát. Akit ők az -­­gazságtól megtagadnak, kényszerítve lehetnének, azt a’ ■ szükségnek megadni. Az unió’felbontása Anglia’és Skóczia’ , minden pártjait fölingerlendené az izlandi nemzet elleni ré­szegülésre. A’ tory pairek és tory papok félelmesek fogh­á-­­ nak lenni, ha az angol nép által gyámolíttatnának. Re­­á m­ényljük, hogy m­egérendjük a’ napot, mellyben Izland­ í boldogsága ’s a’jó akarat’ érzelmei minden elválási kiván­t­ságot megsemmisítendenek az izlandiak’ szíveiben.“­­ Hull’közelében minap egy chartistagyülés tartatékhold­■ világnál. Az elnökséget egy szabó vivé. Tulajdonképi czél­­­ja az volt, hogy a’ közelebbi választáskor Bullban az ismert L Taylor dr. tűzessék ki jelöttük két szónak tartott beszédet.­­ Az egyik meg akará győzni a’jelen voltakat arról, hogy­­ ha egyszer az általányos szavazatjog meg lesz nyerve, ak­* kor a’ házak’ teteje zsindely helyett puddinggal lesz födve, * az utczák arannyal kirakva ’s a’ sült kappanok levegőből fognak hullani’s kiáltozni: „jertek! faljatok föl!“ Az egy-­ ügyü szónokokra néhány kő repült, ’s egyikök vállban megsebesítteték. Egy része azon angoloknak, kik, mint eddig hivék, az andoaini csatában 1837ki septemberben a’ carlosiak ál­tal f­elkonczoltattak, szerencsésen megérkezett Angliába. Egy öldöklő viadal után ugyanis, mellyben Clarice ezredes és több más tisztek elestek, csupán huszonheten vonultak vissza az ellenség’ nagyobb ereje elől a’ templomba, é s ott be­sánczolván magokat, a’ lő­résekből és a’ toronyból tüzel­tek le az ellenségre. Élelmök és boruk elég volt, csak víz­ben szenvedtek szükséget. Három nap és három éjjel tar­tották magokat az egész carlosi erő ellen; a’ negyedik na­pon a’ carlosiak’ vezére alkukövetet külde hozzájuk, ’s fel szólíttatá őket, adnák meg magokat, ígérvén, hogy mind vitéz viseletűk’csodálatából, mind azon jó bánásmód elisme­réséből, mellyel az angolok a’ carlosi foglyok iránt visel­tettek, mindent elkövetend életük’ megtartására. Az angolok nem látván jőni segítséget, megadák magokat; a’ carlosiak bementek a’ templomba, ’s nem kevéssé álmélkodtak, hogy csak 27 embert találtak, még pedig tiszt nélkül. A’ foglyok Tolosába vitettek, hol bezárattak, de különben jó bánás­módot tapasztaltak. Mivel a’ nép azt kivánta, hogy ők is, mint a’ többi foglyok, ölessenek meg, az őket védő tiszt ál­tal Villafrancába küldettek, hol várépítésre használtattak,­­ mígnem egy napon szabadulásukat jelenté nekik ama’ tiszt,­i ’s útleveleket ad a ’s minden ember’ számára két dollárt­­ Francziaországba utazásra.­­ A’ keletindiai társaságnak sept. 25-i ülésében Poynder­s egy kérelem iránt ten tudósítást, mellyben a’ bristoli pap­­i­ság a’ keletindiai bálványimádás’ eltörlesztését kiváná. Az­­ angol nagytisztek, igy szólt a’ tudósító, nem teljesítették­­ az angol nép’ óhajtását, hogy a’ bálványimádási gyakorla­­í­tot­ semmikép ne gyámolítsák; az 1833-i hivatalos fölszó­­r­­itás figyelem nélkül maradt. Allabahadban, folyttá tovább,­a eltörleszteték ugyan a’ zarándokdit , de nem egyszersmind­­ Dsaggernautban, Trifiteben ’s más egyéb helyeken. Ezer­­s­nyi elet áldoztaték föl az ottani templomokban, ’s a’társas­a­ság meg örült, csakhogy a’ bálványimádási szertartásokért ő adót nyerhete. Dicséré továbbá a’szónok Maitland? magavi­­s­­eletet, ki készebbnek nyilatkozék az e’ tartománybeli sere­­ö­gek’ parancsnokságáról lemondani, mint magát arra kény­­t­­szeríttetni, hogy a’ lakosok’ szertartásaiban részt vegyen, é borzasztó vétséget gyakorol itt, úgymond, a’ babona, név­­n szerint Dsaggernautban, hol ezerek áldoztatnak föl ’szere­­lt mieik a ragadozó madaraknak vettetnek étkül. A’ benszű­­­löttek több ízben nyilatkoztaták, hogyha az ő bálványaik t.­ítem isteniek, miért hagyja templomaikat a’ kormány illy­en tényben ! A’ bálványképek kocsijai, a’ tudósító szerint, leg- d. gyönyörűbb színezetű finom angol szövetekkel vannak be­vonva; egyébiránt a’ társaság’ hatalmában áll e’ képtelen­séget megszüntetni. A’ tudósító azt indítványozó, iktattas­­sék be a’ bristoli papság’ kérelme a’ társaság’jegyzőköny­vébe. Az elnök azt nyilatkoztató, hogy az igazgatóság nem szándékozik ezen indítványnak ellenszegülni. Poyndernek kissé heves beszédére válaszolólag szólt Fielder ’s minden beavatkozást ellenzett a’ keletindiai benszülöttek’ vallásos szertartásaiba, annyival inkább, minthogy utóbbi években a­ jövedelem 7,500,0­10 font sterlinggel kevesedett. Az igazga­tóság’ részéről legjobb terv volna, foglalatosságot szerezni az indusoknak. „Töltsétek meg előbb gyomraikat, szólt ő, azután iparkodjatok őket kereszténységre téríteni. (Hall­­juk ! halljuk! és kaczaj.) Semmi sem vezet valószínűbben India’ elvesztésére, mint az igen tüzes farkatok’meggon­dolatlansága.“ Poynder’ indítványa azonban mégis elfogad­­tatok; egy másik indítványa ellenben, miszerint az 1833- diki fönemlített rendelménynek még nagyobb kiterjedést kívánt adatni, 32 szóval 18 ellen félrevettetek. Guild ha 1t ban a’ lordmayor sept. 28-án választaték meg a’jövő évre, melly alkalommal 3 óranegyedig tartott tanakodás után Chapman marsai kialtaték ki 1840diki lord­­mayorrá. Francziaország. Orleans herczegné sept. 30 ikán reggeli 9 órakor ér­kezett Fontainebleauba, ’s a’ királyt és királynét igen kel­lemesen lepe meg, minthogy őt csak estére várták. . Sept. 29 ikén nagy hadi vizsgálat tartaték a’ király előtt a’ fontainebleaui táborban. Ő felsége lovon ült, Soult es Moli­­tor marsalok’ ’s Doyle angol tábornok’ és leánya’ ’stb. kísé­retében. A’ királyné nyílt kocsiban volt, vele Apponyi gróf és neje; kiséreli őket l. Atr­im porosz követ, trrignulles mar­quis sardiniai követ nejével együtt, az orosz és angol ügy­vivők ’s több mások. Nemours by mint főparancsnok a’ tá­bortól nemi távolságban fogada a’ királyt. Miután ő fölsége a’ sorokon átlovagolt, kezdődek az elleptetés (defile), melly­nek végződtével a’ király a’főtáborba ment. A’nézők’ tömege, mellyet előbb az egész vonalon fölállított 400 őr távolság­ban tarta, minden oldalról a’király fele tódult ’s elénk öröm­­­riadással veve őt körül. Mi közben ő fölségük a’ tábort megszemlélek, a’királyné bement azon sátorba, hol Aurnale hg. csapatjával együtt tanyara, mondván: „Barátom! társai­dat akarom látni.“ Későbben 150 terítékü lakoma adalék, m­ellyre a’ meghívott tisztek udvari kocsikon hordattak össze. (Jet. 2kan nagy hadi gyakorlatnak kell vala történni a’ ki­rály’ jelenlétében. Walsh viconte, a’ Mode’ szerkesztője, elbeszeli lapjá­ban don Carlosnék tett látogatását, melly­ből a’ következő helyeket emeljük ki: „Hétfén este érkezvén Bourgesba, kedden reggeli 9 órakor már a’ Panete lak előtt voltam a’ Vieux Poirier utczában. Mi a’ lakház’ külső komoly tekinte­téről mondaték, az igazságon még sokkal alól áll. Hátul, egy keskeny udvarban feküve, a’ homlokzata előtti lakkal sűrűn beültetett kertecske által még jobban elsötétittetik. Az udvarba léptemkor legelső személy, kivel találkozom, egy franczia kapus volt, ki szemmeresztve hallgató, midőn Ta­­mariz úr a’ király’ titoknoka felöl tudakozódtam; de e’pilla­natban egy spanyolt vevek észre, spanyol czimeres gomba kék öltönyben es vörös bugyogóban,’s ehhez fordultam. Mi­helyt ez hazaja’ nyelvet baila, tüstint kiderült komor arcza’s buszú folyosón az egy teres szobába vezetett, hol egy kék nadrágos es asztrakan-mellényes férfi járt föl ’s alá, kinek arczulata értelmességet es elszántságot mutatott ’s figyelemre es tiszteletre kenyszerített. Vargas osztálynak volt, Zum­ála­­Barreguy’ barátja es fegyvertársa. Beszélgetésünk közben don Sebastian infáns lepett a’ szobába. Erre elénk s érdekes ábrázolata következők a’ Spanyolországban történteknek. Az infáns komoran beszelő el Maroto’ árulásának részle­teit. Ekközben elmenenek előttünk a’ király ’s királyné. A’ királyné, kinek már Salzburgban volt Szerencsém ud­varolhatni, első tekintetre mindjárt megismert ’s jelt ada kezével maradásra. Az ő mindig nemes, mindig szép homlo­kán szomorú gondolatok’ nyomait vevőin észre, de a’ fáj­dalom’ föllegen bátorság’ sugara fénylett át. Maria There­sia egyike azon kevés fejedelmi hölgyeknek, kik ugyan­azon homlokkal viselik a’ szerencsétlenséget mint a’ koro­nát, ’s kik a’ viszontagságok’ dagálya közt csak szilárdab­ban egyenesednek föl. Ő felségük’ távozása után mintegy fél óra múlva hivatva levők hozzajok a’ lak’ földszinti ré­szébe; egy tévés ebédlőszobán menők keresztül, hol a’ ki­rály’ kiséretéhez tartozó néhány személy etkezett, ’s egy illedelmesen bútorozott terembe vezettetém. Alig léptem­ be, midőn a’ király ’s királyné bejöttek szobáikból. A’ ki­rályon kék egyenruha-öltöny ’s fejér kazimir-mellény volt. Szomorúnak látszék, de nyugodnak. „Lalande ur és ön, igy szólt a’ király, azon egyetlen barátok, kiket St. Poe óta látok.“ A’ királyné kegyes volt utána tenni: „Köszönöm önnek, mit vitéz katonáinkért tön, kik most mindenben szükséget szenvednek. A’ király személyesen hálás lesz mindazok iránt, kik illy módon gyám­olítják a’ nemes sze­rencsétlenséget, mellyet ő most csak szánhat, noha olly igen örömest segítene rajta. Igaza volt önnek, midőn azt állítá, hogy csak akkor hagytuk el Spanyolországot, mikor már lehetlen volt ott maradnunk. A’ föld távozott lábaink alól; nem mi hagytuk el azt. Háromszögű térre valank szo­rítva, ’s nekünk azon egyetlen részre kelle magunkat visz­­szavonnunk, mellyet az ellenség meg nem szállott, ’s ez a’ franczia oldal volt. A’ sereg lassan kint hátrált, folytonos csata közben, minden lépésnyi lóidért küzdve. Az ellen­ség Urdaxban volt, midőn ezt a’ király elhagyá. Köszönöm önnek, hogy ezeket mondotta.“ — Gyásztele lélekkel men­tem Bourgesba, de nagy vigasztaltsággal hagyom el. Sors és emberek elárulhaták ugyan V. Károlyt, de mégis meg­maradt a’ királypártiak’ hódolatának és szeretetének és el­lenségei’ tiszteletének fokán.“ A’ Commerce következőleg nyilatkozik a’ texasi szer­ződésről: „Mi a’ texasi szerződést szerencsétlen politicai eseménynek tartjuk. Abban ismét egy franczia érdek ál­doztaték föl idegen érdekeknek. 11a nyerhet valamit a’ mi

Next