Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-22 / 23. szám

23. szám. A» Hírnök^^vezések^hivatalos'tudósitások’, honi és külföldi politicai hirek’, mindennemű statisticai adatok’ pénzkeret’, piaczi árak’, dunavizállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb köz­névei . __ a’ Szásadunk terjedelmesb politicai ’s rokon tudományu értekezésekkel, a’ kis futár lite­ratúrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek’ , találmányok’ és intézetek’ ismertetésé­vel foglalkoznak főképen. HÍRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Halasf­alvi Orosz József* martins’ 33, 1941. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. sz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­intézetben , kinél a’ hirdetmények é s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bém­entes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyaroszág és Erdély. Kinevezések: pozsonyi siket­némák’ intézete; Sáros és Bács megyei közgyűlések ; szepesi külön­féle ; erdélyi múzeum és Kemény grófok’ nagylelkű ajándéka; duna­­gözd’ajózási társaság’közgyűlésének vége. Ausztria. Bécsi szépmű­­vészet Nagybritannia. Felső’s alsóházi ülések. Peel’nagyha­tású beszéde. Törökország. A’ szultán által Mehemed Ali elébe terjesztetett feltételek ’s azoknak elfogadása. Kis futár. Gyapjú­­mosásról; hivatalos levelezés. Hirdetések. Magyarország és Erdély. A’ rm. magyar kir. udv. Kamara középponti levéltárhivata­­lánál a’ Hirt Mátyásnak al-levéltárnokká lett kineveztetése által megürült lajstromzó­ hivatalra Wesinger Károly eddigi bejelentőt, ennek helyébe Csiffáry Vincze írnokot, ennek helyébe viszont Wissnyey Sándor járulnokot, ennek helyébe pedig Szatmáry Ig­­nácz fizetéses gyakornokot,­­ ugyszinte Fejér Dániel bástyaházi kir. sószállitási tutajmestert a’ szigeti sószállító-hivatal’ ellenőré­vé mozditá elő; végre a’ nagy-lázi hutász hivatalra ideiglen Pla­­tényi János sirokai al-hutászt alkalmazá. — Pozsony, mart. 19. Pozsony’jótékony intézetei közt méltó helyet foglal el a’ siketnémák’ intézete. Itt tegnap tartattak a’ nyilványos vizsgálatok. A’ mennyire örvendünk szivünkből a’ szorgalmas igazgató, tanító és intézetbeli lelkész’ buzgóságán, annyival mélyebb panaszra kell fakadnunk ama parányi részvét felett, mellyet, valamint általában minden jótékony intézetek iránt hazánkban, úgy eziránt is nagy mértékben tapasztalunk. Más or­szágokban az illyetén jótékony intézetekre, mint első szükséges­ségekre, mindenki, szívesen adóz. Tán nálunk is sokan inkább adóznának, mint mellékes ’s csak másod vagy harmad szüksé­­gességü intézetekre; értjük a’ nemzeti színházat. Mi e’ honi inté­zetnek legforróbb baráti és pártolói vagyunk, ’s ha rendeltetésé­­nek, czéljának megfelel, nem sajnáljuk az áldozatokat, mellyeket a’ nemzet hozott ’s tán még hozand is. A’ jövő országgyűlés aligha nem fogja tanúsítani sejtésünket. — De ám hazánkban hi­des összeírás’ szerint 9999 siket néma van,hát vak? — körül­belöl 24 ezer. És intézete. Ne is kérdezzétek uraim; a’ siketné­­nákét Váczon 45 növendékivel ’s a’ pozsonyit i9el ismeritek: a’ testi vakintézet’ növendékei feljöttek múlt évben Pozsonyba, hogy ássák a’ haza’ atyjai mit tehet a’ vas szorgalom. Láttuk a’ vako­lat , sóhajtoztunk, tán sirtunk is — de a’ vizsgálati teremből ki­­épve megfeledkeztünk. Nem volna e szép ’s korunkhoz dicső ért, ha, ápolva a’ nemzetiséget, művészetet ’stb. hazánkban, nem feledkeznénk meg szerencsétlen polgártársainkról is, ’s olly m­­­ézetek’ létrehozásán igyekeznénk, mellyek az egész emberiség dőlt elkerülhetlenek ’s jótékonyoknak elismervék. Tegyük meg az alapot, ha szabad ajánlat utján be nem gyűl, illy adóra min­­denki hajlandó lesz. — A’ naponkint érkező gőzösök uj élénk­séget öntenek városunkba. Legelső volt a’ Zsófia vasgőzös, melly ma tért vissza Bécsböl ’s holnap Pestre uszand, számos utaso­kat szállított városunkba. A’ pozsony-nagyszombati vasút körül­i új mozgalom mutatkozik. Számos utasok szállhatnak rajta Sz. Györgyre és onnan városunkba. A’ központi vasútról is ked­vező hirek kezdenek ismét szárnyalni, sőt, mint halljuk, itt bi­­zonyos alkudozások is vannak folyamban egy ház és szabad tér iánt. — Egy városunkbeli derék hazánkfia dr. Rosenberg Hen­­ik, gr. Batthyány Lajos ur házi orvosa ’s több t. társaságok t­agja, egy igen érdekes munkát irt: „Elméleti gyakorlati érte­­vezés a’ lengyel fürtről“ (Theoretisch - practische Abhandlung iber den Weichselzop), mellynek következtében a’ párisi Sé­tété de medical homeopatique öt tiszteletbeli tagsági oklevéllel iszlelte meg. A Sárosból, mart. 8. Midőn az 1840dik évi végnapjai­ban, Felséges Urunk ’s atyáskodó Királyunk által, a’ nóta és in­­fam­ia pöröknek megszüntetése és az elzárt polgártársaink’ sza­bad lábra bocsáttat­ása megengedtetett, leghálásb érzelem ragadá el hisjobbágyi keblünket; táplált bennünket még azon hiedelem és teljes remény, hogy kiszakasztalván hazánk a’ theoreticus viták azon mezeiről, annak polgárjai már most szellemi és anyagi jobb­lét’ emelésére törekedhetendenek,— de fájdalom! helyreállíttatván a’ hon és Fejedelem közti bizalom, most egy uj, a’ nemzet’ ke­belében csilámló ingerültség támadt fel, és ezek a’ vegyes házas­sági viszonyok,mellyek szászosabb veszélyesbek, mint bármelly külső háború, mert itt a’ nemzet önmagában emészti erejét. Tud­ván és sejdítvén azt, hogy közgyűlésünk folyama hazánk több hírlapjaiban is jelent felvételt, nehogy tehát tanácskozásaink egyoldalulag közöltessenek a’ tisztelt közönséggel, azoknak ha rajzát közhírre bocsátani elhatároztam. — Évnegyedi közgyűlé­sünk ezúttal nagy érdekű vitatásokkal bővelkedett; legelsöbben is első alispányunk a’ KK. és RRnek azt jelenté, hogy az állítan­dó ujonezok kivévén 62 szökevényt, mellyeknek elfogatására e’ megye határozatilag szükségesen rendelkezett, tettlegesen általa­­datiak légyen. Kiemelvén utóbb tisztelt alispányunk e mai gyű­lésnek fontosságát, l. l. a’ vegyes házasságokról szóló ’s elöbb megyéktől érkezett körleveleket, ezeket előlegesen felvétetni in­­d­ítványozá; felszólaltak a’ baloldal’ némelly tagjai, pártolván az 1836ik évben hozott határzatot, hogy t. i. a’ közgyűlés’ első nap­ján, a’ közben tartatott kisebb gyűléseknek jegyzőkönyvei felol­­vastassanak, de a’ többség’ kijelölése által határzallá jön, misze­rint a’ fönebb érintett, minden honpolgárnak keblét közelebbről irdeklő tárgy miatt, a’ kisebb gyűlési jegyzőkönyv’ felolvastásá­­nak ez úttali hátralételével, a’ felszólító megyék’ körlevelei köz­­űrré adassanak; a’ mi mégis történvén, egyik az egyházi rend’ tagja nyitá meg fontos előadásával az e’ tárgybani vitatásokat, de a’ huzamos­ beszédek által teremünk elsetétedvén, csak négy tag adhatta elő véleményét, ’s a’ gyűlés más napra halasztatott. — Gyűlés’ második napján tanácskozásink ismét egész komolyság­gal folytatattak; azoknak egyenkinti közöltetését mellőzöm. Ezen Viszálkodásoknak, vajha nálunk nem történtek volna, végzetével, a’ vegyes házasság’ tárgyában e’ következendő határoztatok: „Miután e’ megye’ Rendei a’ vallás fogalmából, úgy annak, jelesen pedig a’ római katholika hitnek, ősi alkotmányunkkal egykorú, a’ nemzeti közélet’ hoszu korszakain, hazánk’ minden viszontagságain keresztül mindig híven őrzött, de számos törvényeink által is tel­jesen biztosított függetlensége’ elvéből arról meg lennének győződ­ve, hogy az egyházi szertartások, következőleg a’ házassági kö­téseknek egyházilag rendelt megáldása is, valamint egy részről, egyenesen és kizárólag az anyaszentegyháznak minden időben és az égés világon elismert és gyakorlott hatóságához tartoznak, v­agy más részről, a’ nélkül hogy a’ világos törvényhatóság, az egyházinak irányában szorosan megállapittatott határvonalán túl ne haladna, semmi szin alatt a’ világi rendelkezés alá nem von­hatók, ’s ez okból az ország főmért, herczeg prímásának, úgy többi méltóságos püspökjeinek a’ lelkipásztorokhoz, a’ vegyes házasságok’ tárgyában bocsátott körlevelekben foglalt intézete­ket a’ fenemlitett tagadhatatlan elvek’ eredményeiül tekintik, ’s annál fogva a’ világi hatóság’ taglalásai alá eshetőnek nem nyi­latkoztathatják. Nem lévén sőt nem is lehetvén ezen nézetből az 1791. 26. törvényczikely az egyházi rend’ körlevele által meg­sértve, mivel az egyházi rendnek épen az érintett törvényen alapulnak rendelkezései, ’s nem látván az említett körleve­lekben a’ felszólító nemes Pest, Borsod, Abauj, Vas, Gömör, Mármaros és Zólyom vmegyék körleveleikben felhozott törvényes sértést, sőt épen ezen „Híradások“ során fájdalmas érzéssel vevőn a’ megye’ Rendet, miszerint a’ vegyes házasságok’ iránti rende­letek, a’ katholika anyaszentegyház’ függetlenségének megtáma­dására a’ kibocsátó — és a’ kibocsáttatásában csak törvények által biztosított jogukkal élt — főpapok elleni vádra — és a’ fel­­söségnek lelkiösméretük sugallatánál engedelmeskedő lelkészek ellen — egy a’ tárgyra épen nem, sőt inkább múltkori hatalmas­kodásra eshető illy törv. t. i. az 1647. 14. czikkben foglalt bünte­tésre, igy pedig hazánk üdvös csendességben élt polgárai között újabb ingerültségre, az indulatok’ szükségképein felhevülésére és a’ mindinkább terjedő józan haladást tetemesen hátráltató vi­­szálkodásra adott alkalmat; ezen okoknál fogva, valamint minden testvér megyék ebbeli határozata’ tartalmáról tudomás és pár­tolás végett értesíttetni, egyszersmind a Felsége kegyelmes Urunk mint apostoli király egy alázatos felirat által jobbágyi hódolattal megkérelni rendeltetett, miszerint legmagasb tisztjénél fogva a’ katholika szentegyház lelki szertartásainak elrendelését, illető tör­vényes függetlenségét, továbbá is leghathatósb királyi utalma alá venni, az egyház főnökök és lelkészek ellen ez okból némelly nemes megyék által rendelt vádakat és büntetéseket kegyelme­sen megszüntetni, és igy magas bölcseségével a’ hazának olly igen szükséges lelki nyugalmat visszaszerezni kegyeskedjék.“ — Gyűlésink több napjait részint a’ jegyzőkönyv’ hitelesítése, részint több jeles indítványok húzták ki; a’ legkitűnőbb közt vala azon érdemes Mörzse Szinyey Mihály táblabiró előadása, indítványoz­ván , hogy e’ nemesi fiók pénztárban létező összegből egy fog­ház’ építessék, melly helyes indítvány lelkes pártolókra talált és határozattá vált. Péchy Ferdinánd: Baja, tavaszelő 6. Az 184­. évi II. t. czikk értelmében a’ magyar ezredekhez 38.000 katona-ujonczban tett segedelmi ajánlatból 1830iki népesedéshez képest 1624, ’s igy az egész magyar haza megyéji között legtöbb esvén Bácskára, e’ nagy­számú ifjúság kiál­lhatása legczélszerűbb intézésére középponti vá­lasztmány neveztetett ki megyei alispányunk’ elnöklete alatt, melly az országos utasítás alap­elvei szerint a’járásonkint fiók-választ­­mányok által történendő összeírás rendjét és módját szabályozza. E’ kimunkált megyei utasítás közgyűlésig is jóvá hagyatott ’s lé­nyegében a’ többi megyéivel megegyez. Ennek következtében a’ megyei nép összeiratására rendelt járásbeli fiók választmányok az általok végbe vitt összeírásokat beküldvén, ezek bővebb átvizs­gálására f. évi télutó 17dik napján az ujonczok állítása ügyében kiküldött középponti választmány még nehány üdvös felvilágosí­tással rendelé el a’sorshúzás megindítását, a’ besorozási kez­detnapot télutó 25ik napjára határozván, melly folyton vasárna­pokon is tartatván a’ besorozási ülés mindennapi reggel 8 órá­tól délutáni kettőig tartand. Érdekesek lévén e’ fölvilágosító el­vek, ezeket röviden érintendjük: 1) Azok, kik a’ törvény kihir­detése után házasság által szüleiktől elválva, törvényes köteles­ség alóli kibúvás czéljából magokat családfőkké tették, olyanok­nak ne számíttassanak. 2) Szőnyegre kerülvén azon kérdés: milly korú ifjú vagy gyermek hagyassék ki az összeírásból a’ csa­ládfők számbavételekor v úgy az özvegy, ha két fia van, ’s ezek közül egyik a’ katonai időn alul vagy épen csecsemő lévén, ha a’ másik korára nézve sorshúzás alá jegyeztetett, családfőnek tekintessék e? E’ kérdésnél élénk vita támadván, azon módosí­tás : hány évesnek kell lenni azon fiúnak, ki a’ gazdaság’ föntar­­tására szükségesnek tekintetik? szavazati többséggel az életkor 16 évesre alapíttatott meg. E’ kedvezés azonban egyedül az öz­vegyekre ’s egyenesen a’ munkára épen tehetlenné vált igen el­aggott , csonka vagy béna v. végkép elnyomorult családatyákra terjesztetett. Egyébkint ha akár özvegynek, akár munkára épen lehetetlenné vált családatyának két vagy több, sorshúzásra köte­lezett fia van, azonban egyen kívül a’ többi n­yomorult vagy nyaralás és szinte ápolásra szorult, illy esetben az alkalmas a’ sorshúzásra kötelezettek’ sorából kihagyandó. 3) Az osztatlan testvérek iránt közgyűlési végzemény gyakorlatilag alkalmazása­­kor arányhiány, sőt a’ KK. és Adek által nem is szándéklolt kedvezés tűnvén elő, a’ kegyes végzemény úgy magyaráztatott, miután a’ közgyűlési végzés világos értelme az, hogy az egy fö­dél alatt is egy kenyereit levő osztatlan testvérek, ha katonásko­dásra alkalmas fiaik vagy unokáik nincsenek, maguk, ha külön­ben életkorukra nézve állítás alól kivéve nincsenek, sorshúzás­ra köteleztetnek, csupán akkor hagyassanak ki mint családatyák az összeírásból, ha korukra nézve kivétetve lévén, ezenkívül ka­tonáskodásra alkalmas fiaik vagy unokáik vannak. Egyébiránt az összeírási jegyzékekből kitűnvén, hogy némelly fiók-választmány olly esetekben, hol az atyának katonáskodásra alkalmas több fia van, mindeniket össze nem irta, hanem ön belátása szerint ezek közül a’ sorshúzásra egyet szemelt ki, miután a’ közgyűlési vég­zés e’ pontban ellenkezőleg rendelkezett, ’s úgy intézkedett, hogy valamennyi összeiratván a’ sorshúzáshoz mindnyája járuljon, ’s ha valamennyi kötelező sorsot húzott, akkor a’ kiállításkor a’ legki­sebb sorsszámot húzó, ha ujonczságra alkalmas, soroztassék be, a’ többit átugratva, igy minden családból csak egy állítassák; e’ végzet értelmében az összeírások kiigazítandók, a’ kegyes vég­zés valódi értelme az emberiség ’s adózó nép jobbléte tekinteté­ből oda magyaráztatván, hogy a’ testvérek közül elsőbben azok állítassanak, kiknek kevesebb vagy épen semmi gyermekeik nin­csenek. 5) Ki fejélöli adózástól a’ törvény nem pedig megyei végzés következtében szabad, összeírás alól kivétetik. 6) A’ ne­mesek ’s egyháziak szolgáinak összeírására nézve a’ törvény e’ részbeni rendelete olly értelemben veendő, hogy nemcsak az ország nemeseinek, hanem mindazoknak szolgái is, kiket a’ tör­vény e’ nevezet alatt ért, ’s kik az országos segedelmekhez já­rulni kötelesek, miután őket az eddigi gyakorlat illy állapotban találta, ’s a’ választmány arról eldöntőleg most nem intézked­hetik, az összeírásból kihagyassanak, mindazáltal e’ szabály alól a’ jegyzők, iskolamesterek ’s egyház szolgái kivételnek azért, mivel ezek az 1836ki törvények szerint adózás alá vettetvén, megyei közgyűlési végzés által az előbbi kedvező sorsállapotból kiesteknek ’s a’ nemesi osztályhoz nem tartozottaknak tekintet­nek, következőleg ezeknek nemcsak szolgáik, hanem fiaik is az utasítás értelmében számba veendők. 71 Miután a’ nemestelkű curialis helyeken a’ futaki és jankováczi uradalmi telepitvényben, úgy nemes-militicsi közbirtokosságban lakozó nemtelen lakosokra nézve azon kérdés támasztatott: vájjon ezek össze írandók e ’ sőt ezek közül már némellyekben valósággal össze is írattak a’ nem­telenek, ezen kérdés tagadólag intéztetvén el, az összszeirás ezekre ki nem terjesztetett, hol pedig megtörtént, a’ sorshúzástól mentesíttettek. Valamint a’ nemesi szolgáknak, ha uraik házában vagy telkein laknak, gyermekeik is mentesitvék; ellenben ha az e’ féle szolgák bármilly urbér alatti helyen jobbágyi házitelket bír­nak, szóval: adózás alá tartozó javaik vannak; ezek fiai, ha egyébiránt törvényileg kivéve nincsenek, sorshúzásra rendelen­­dők. Többnyire, ha a’ községek által felfogadott önkéntesek „he­­lyettesíttettek“ ki nem egészítendik az egész illetvényi számot, akkor az egész számra nézve sorsozzanak az összeirottak, termé­szetesen értődvén, hogy a’ sorsot találók egy része helyett a’ fel­fogadott helyettesek, ha alkalmasok, a’ középponti választmány által elfogadtatnak. Praedialisták vagy papnemesek mint nem adózók, katona-állitástól szabadok. Kiszolgált vagyis úgynevezett „obsi­tos“ katonák fiai, mert fejök adó alatt van, összeirandók. Ki ma­ga helyett már egyszer katonát állított, önszemélyére nézve je­lenleg a’ katonáskodási kötelességtől mentes , ki 1836 ban kato­nának állíttatott, ’s csak a’ kitöltött szolgálati idő v. capitulalio után jövend haza, annak katonáskodásra alkalmas egy testvére be nem sorozandó. Állítólagos nemesek, ha adó alatt állak, ösz­­szeiratni rendeltettek; ellenben, kik más megye által hitelesen kiadott nemességükről szóló bizonyítvánnyal ellátvák, az össze­írásból kihagyandók. Végre nem érdektelennek véltük a’ járá­­sonkinti ujonczok’ számát fölhozni azon kijelentéssel, hogy kö­zép­számítás szerint itt mintegy 250 lélekre jutott egy ujoncz. A’ felsőjárás állítandó 353, zsidósága 4, összesen 357; középjárás: 306, zsidósága 4, összesen 310; alsójárás: 336, zsidósága 4, összesen 340; telecskai járás: 256, zsidósága 3, összesen 259; tiszai járás 354, zsidóság 4, összesen 358; mindössze 1624; ehez adván még a’ három kir. városi illetvényt: Szabadka állít 1943 ujonezot. Az ujonczok állítása ’s besorozása idejének fo­lyama alatt a’ középponti biztosság tagjai közül csak néhányan felváltva működvén, első alispán ur elnöklete alatt a’ fenmara­­dott órákban másfél százon túl heverő feljebbvitt pör átvizsgálá­sára tavaszelő 20 napjáig tar­tandó polgári törvényszék hirdette­­tett. Sebők, Lőcse, tavaszelő 16. Milly babonáshitü a’ köznép, leg­inkább a’ tót ajkú magurai lakosok, e’ következendő eset tanu­­sítja. Múlt 1840ki évi pünkösdhava kezdetén több szomszéd Ga­­liczia helységeknek lakosi csoportosan és fegyveres kézzel a’ ha­társzélen átkelvén, Szepes megyében fekvő Durgov helységénél a’ malom’ árkában talált, de az anyaszentegyház’ szertartásai sze­rint eltemetett Petrass Mátyás ugyanazon helységbeli lakosnak holttestét, több Szepes megyei lakosokkal együtt, éjszakának idején, a’ temető helyen áthágván annak kerítését, és abba erő­szakosan betörvén, sírjából kiásni akarták, de helyette más ha­lottra akadván, miután többen az örök nyugvás békeséges helyé­ből kirántott holttest’ fején észrevett kopaszságról reá ismertek, ismét Petrass Mátyásnak sírját feldúlták és végtére ugyanazonsá­­ga bebizonyosodván, tulajdon istállóját szétzúzták, ’s annak fáját rakásra tévén, Petrass Mátyásnak holttestét részint káromlás, részint énekszó mellett megégették, ezáltal pedig, bátor előbb a’ helybeli plébános által leszólillaltak, nemcsak esztelen babona­­ságot elkövettek, midőn tudniilik egy akkori szélvész okát, Petras

Next