Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-19 / 83. szám

83. [46.] szám. A Himök kinevezések, hivatalos tudósítások,­ honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piarzi árak , dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmest) politicai s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai művészeti és közéletben jelesebb tüneme­­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkodnak főképen. HÍRNÖK. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. October 1f­. 1843. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütör­tökön. Előfizetés 12-ik félévre postán (1 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgal­mas­ok átellenében a 245. sz. n­áz lső emeleté­ben, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések. Országgyűlési közlés. 80—82-ik kerületi ülés. Vitatkozások a városi képviselők hivatalnokok és országgyűlési követeknek kik által és kik közül választatása iránt; polgárőrségbeli szolgálattétel kérdése; női eman­cipate megbukik ; szerkezetbeli változtatások. Városi ügyek. Tu­dósítások Gömör és Liptó megyékbül. Vegyes közlések. N­agy br­i­tani­i­a. Rabszolgakereskedés. Francziaország. Panamai csatorna. Spanyolország. Kis futár. Vaticani ré­giség. Hirdetések. Magyarország és Erdély. a cs. s apost. kir. Felsége Kálosy József a magy. kir. udv. Kamaránál tiszteletbeli titoknokot, és Keszler János a cs. kir. köz udv. Kamaránál tiszteletbeli fogalmazót, a m. kir. udv. kamaránál valóságos titoknokokká kinevezni legkegyelmesben méltóztatott. Országgyűlési közlés. LXXXI. kerületi ülés, oct. Iákán d. e. 91/2 óra­kor. Elnökök : Ruttkay Károly Turócz , és D­r­a­v­e­c­z­k­y Alajos Zemplén m. követei. Jegyző-helyettes: Szem­ere Bertalan. Naplóvivő: D­e­m­e­c­z­k­y Lajos. — Az ülés kez­detét előzőleg emlékezetbe hozá egy m. követ, mikép e mai nap a fájdalommal nélkülöződnek sok ízben nyilatkoztatott Deák Ferencz 40-ik évi születésnapja, melly figyelmezte­tést a kér. Rzek ismételt éljenzéssel mélytánylották. Ta­nácskozásba vétetvén következve a választm. munkálat 100 s­iokik §ai, mellyekben az mondatik az előbbi §§ folytában, kik kötelesek polgárok lenni, kik nem? a vélemények sok­felé ágazásának meggátlása tekintetébül egy megyei követ bi­zonyos kérdésekre kívánta szorittatni a tanácskozást, s min­denekelőtt azon elveket látta szükségesnek elhatároztatni, mikből a 112 -ban kifejezett nemzetőrség­­ szolgálatnak min­den polgárra egyiránt leendő kiterjesztése, vagy czélszerű módosítása fog következtethetni. Legelsőben is az iránti nyi­latkozatra szólítá föl tehát a kér. Aeket: valljon minden polgár egyiránt tartozik-e részt venni a nemzetőrségi szol­gálati cál terheiben, vagy pedig kivétessenek az ügyészek, hivatalnokok, literátorok, szóval a honorádorok­, s valljon általánosan fölmentessenek-e vagy csupán önszemélyükre nézve, fönmaradván kötelességük magukért helyetteseket állítani; s végre: valljon a helyettesítés megengedhetésé­­nek jogát rá lehet s kell-e bízni a városi tanácsra vagy nem ? Előadá egyszersmind saját véleményét, miszerint a honora­­tiorokra nézve csupán személyük mentesitlessék, kötelez­­tetvén magokért helyetteseket állítani; más egyes polgáro­kat illetőleg azonban a helyettesítés megengedésének jogát, mellyel eddig a tanács gyakorlott, — a városi közgyűlésre kí­vánta átruháztatni. — A következve nyilatkozott képviselő ellene szólt azon megkülönböztetésnek, melly a mondott­a§ értelmében szándékoltatlé, t. i. hogy legyenek bizonyos la­kosai a városnak, kikre nézve kötelességül tétessék a pol­gárrá levés, mig attul mások fölszabadittatnak, szabad tet­szésökre hagyatván polgárrá lenni vagy nem lenni; s midőn egy részről könnyebbitni akarásnak gondolta tulajdoníthatni azt, hogy a kér. Ezek a polgárok bizonyos osztályára nézve a helyettesítést akarják elfogadni, más részről épen ez által nehezitendőnek gondolá azok sorsát, mert a helyettesítés tetemes költséggel fogna járni. Ennélfogva kinek kinek sza­bad akaratjára kívánta hagyatni a polgári jogoknak s így a velejáró kötelességeknek elvállalását is ; mert az erőszakos tátolás által a polgári jogokbani részvét nem beneficium, ha­nem maleficium lenne. —­ Egy másik követ a polgári őr­ségnek a 1121k -ban előforduló eszméjét az országvédelmi rendszerének általános kérdéséhez tartozandónak látván, iránta e helyen nyilatkozni nem akart; egyszersmind az első nehézség gyanánt vélte ezt tekintendőnek, melly azért következett be, hogy a birtokmennyiség meghatározása iránti javaslat a múlt héten félrevettetett. Igen természetes dolog­nak tartotta, hogy azt, kinek az elfogadott elv szerint alig néhány [] ölnyi birtokából alig van 4—6 frtnyi tiszta jöve­delme, arra egyáltalán nem kötelezhetni, hogy polgárrá té­telekor magának költséges egyenruhát csináltasson. S miu­tán a 80, 60 és 40 pengő forintnyi házbér is polgári képes­ség gyanánt állittalék föl, nem a polgárok s jelesen a háztu­lajdonosok kárával történik-e, ha a nemzetörségi teher a polgári jogok gyakorlatával összeköttetik? — Az elveknek tisztábahozatalát sürgetett követ erre válaszul adá, hogy igen is helyén van itt a polgárőrségbeni szolgálattétel kér­désének elhatározása, mert ez a jogok ellenében fölválla­landó terhekhez tartozik, mellyekrül szólni egyenesen ide tartozik. Előadó azután eddigi gyakorlatát a városoknak, miszerint ezen őrködési kötelesség eddig is fönállott a na­gyobb résznél, s hél­főn nem áll is, a tanács hanyagsága következtében szűnt meg. Minthogy pedig ezt szinte oly kö­telességnek hiszi, mint az adózást: mindenkire kívánja ugyan e terhet kiterjesztetni általános elvnél fogva , de a­mennyi­ben egyes polgárok akár szegénység akár más elegendő ok miatt maguk azt nem teljesíthetnék, a föloldozás jogát, előbbi javaslata szerint a városi közgyűlésre kívánja ruháztatni. Előadását több oldalról „elfogadjuk“ fölkiáltás követé ; mint­hogy azonban némellyek a kérdéshez szólni akarásukat nyil­vániták, még több előadások is történtek; fölszólalt egy városi követ is, a polgárrá levésre kötelezés vagy nem kö­telezés kimondása által, szinte nem kívánván polgári osz­tályzatot s közfalat állítani, s össze nem férhetőnek állitván a polgárrá létel eszméjével, hogy az ehez kapcsolt terhektül valaki fölmentethessék , hanem elszámoltatni óhajtotta mind­azon terheket, mellyek a polgársággal együtt járnak, hogy ezek viselhetése iránt magával kiki előre számot vethessen, s ha azokat megbirhalja és polgárrá lesz, alóluk föl ne men­tethessék. — A többség mind a mellett, ismétteti „maradjon“ által elfogadottnak nyilvánítá a fönebbi javaslatot. — Ol­vastattak azután a 102 és 103 §§ok. Ezen utóbbi ellen, melly a városnak jogot tulajdonit, polgárai sorába olly egyéneket is fölvehetni, kik a város községéhez nem tartoznak, ha azok, személyes tulajdonságaik és érdemeik által maguknak a köztiszteletet megszerzették — létetett ugyan kifogás, nehogy ezáltal is szaporittassanak a puszta czímek ; a­z azonban további észrevételek nélkül helybenhagyatott. Ha­sonlókép megjegyzés létetett a 104 §ra is, jelesen azon mó­dosítást illetőleg, melly a LXXIX-ik kerületi ülésben az 1840: 18. törvényczikk értelmében a testületek és társaságok tag­jaira nézve létetett, t. i. hogy ezek is polgároknak tekintes­senek, habár a városban nem laknának is. Megjegyzék ugyanis egy városi és egy megyei követ, hogy e szerint a széheknek saját műhellyel s önálló keresetmóddal nem bíró tagjai, sőt bármelly kereskedési vagy gyári egyesületnek részvényesei is, polgári jogokkal ajándékoztatnának meg. Az észrevétel azonban elhangzott.­­ A 105 s 106 §ok, mellyek osztatlan vérek és közös birtok tulajdonosai iránt intézkedtek, s az el­sőkre nézve azt rendelek, hogy azon esetre, ha különben is nem képesek, csak egy lehessen közülök polgár, az utób­biakat mint illyeneket pedig a polg.­jogokban egyáltalán nem részesiték, — a LXXVI ker­ ülésben történt nyilatkoza­tok nyomán kihagyatni rendeltettek, mind az osztatlan test­vérek , mind a nem osztályos vérség szerinti közös birtokok tulajdonosai személyenkint polgároknak tekintendők lévén. Az elögörditett nehézségek, hogy az örökösök még sem adót nem fizettek, sem nem bizonyos: valljon p. o. 10 vagy 20 örökös közül mindegyikre jutand-e fekvő birtok ; továbbá hogy egy telkes házacskát vagy szöllőt százan is vehetnek, s közösen birtokolván, magokat polgárokká tehetik, — nem gátolhaták a határozat létrejöttét. — A vitatkozás legfőbb élénksége a 108ik -nál fejlett ki, mellynek rendelete sze­rint: a) minden polgár a városi képviselő testület tagjait és az országgyűlésére küldendő követet közvetlen választja ; fi) a városi képviselő testület tagjává, országgyűlési követté, és a városi közhivatalokra, a­mennyiben e jelen törvény ki­vételt nem tesz, és ez utóbbiakra nézve a megkívánt sze­mélyes kiképzéssel bír, választalhatik. Ezen szakasz a) pontjára nézve az elsőben felszólalt városi követ azon óhaj­tását fejezi ki utasítása szerint, hogy az egyetemes polgár­ság ne csupán az országgyűlési követet válassza, hanem az egész városi tisztviselőségét is. Utána egy megyei követ, az első választásra vonatkozólag tett korábbi előterjesztése szerint, a másod­ választókra nézve is adózásbeli qualifica­­tiot kívánt fölállíttatni, egy másik megyei követ pedig újó­lag figyelmébe ajánlá a kér. Ezeknek az előbbi kerülésben előterjesztett azon kívánatot, hogy választási qualificatiók egyikéül, nemzetiség előmozdítása tekintetébül, a magyar nyelv tudása is állapíttassák meg, annyival hathatósabban ajánlván a BRek pártolásába, minthogy e lap előbbi számá­ban az jelentetik, hogy javaslatát múlt alkalommal a több­ség hallgatással mellőzte. Javaslatát azonban több oldal­ról „maradjon“ felkiáltás követi. —■ Ugyancsak az a) pont tartalmát illetőleg, további nyilatkozatát előzve felszó­­líta egy megyei követ a kerületi Rendek egyik főbb szónok­lat tagját, hogy a LXXVI-dik ülésben tanácskozás foly­tában tett abbeli nyilatkozatához képest, miszerint akkor a képességek szigorú meghatározását azért állitá felesle­gesnek, minthogy csak az első rendű választóknak polgári jogokkal felruházása forgott kérdésben, s mivel a külföldi példákat is épen ezért nem vélte ott alkalmazhatóknak,­­ most, midőn a másodválasztásokról vagyis képviseleti tes­tületül forog fen e kérdés, nyilatkozzék a qualificatiók iránt bővebben, s vagy nyújtson neki felvilágosítást, vagy nyújtson neki kezet. Ezen felszólítás után a qualificatióknak egyik leghathatósb sürgetője s védelmezője szólalt meg, s a kér­dés fontosságát fejtegetvén, miszerint a köveinek választá­sától nem csupán a város jóléte, hanem sokszor a haza bol­dogsága is függ, s ennélfogva a választók a hazának is fe­lelősök , ha netalán könnyelmű vagy tehetetlen követet kül­­denének,hogy ez kitelhetőleg távoztassék, határozott s szi­gorú qualificatiókat kivánt felállíttatni a képviseleti testület tagjaira nézve, kiknél nem csupán jó akarat és becsületes­ség, hanem értelem és miveltség is múlhatlan feltétel. Ta­­gadhatlan lévén, hogy a követek megválasztása mind maguk a választók, mind a választandók személyére nézve legna­gyobb óvatosságot parancsol, kérdi: valljon küldhetnek-e az országgyűlésre a szükséges tulajdonokkal bíró férfiakat azok, kiknél Luther Mártonnak egy ellenvéleményű követ által tegnap előtt idézett szavai szerint, a szabadság a go­rombasággal karöltve jár? s tanácsos-e a szerkezet szerint mind­azokra bízni a követválasztást, kik a már megállapított­­ok szerint polgári jogok gyakorlatára képeseknek nyilat­koztattak? Amerika példája, hol a választóknak semmi ca­t­egóriájuk, de azért a követek egymással hajba is kapnak, zsebjeikben pisztolyokat rejtenek és vérengzéseket követnek el, az ellenkezőt bizonyítja; s az ottani stalustekintélyek többnyire csak a senatorok házából kerülnek ki; más ez a megyei választásoknál, hol az 1625: 62. tezikk rendelete szerint mindenkor a jó birtokosok közül köteleztetnek köve­tet választani. A dolog egészen más fordulatot venne a szer­kezet szerint a városoknál. Választathatnának olly egyé­nek, kik a hon közös kellékeit fölfogni nem képesek, s igy mindent ön helybeli érdekeiknek rendelnének alá, mert va­­lamelly csábitó népszónok által felizgaltatva magok közül küldenének követet, találkozván ő közöttük is ezen állo­másra vágyakodó, tudván, hogy mint követ szerepet játszha­­tik s hat forintnyi napdijat is kap. Egészen más következé­seket is vonna maga után a tömeges választás a városokban, mint a megyékben , mert ott a felingerlett lakosság foly­vást egy helyben s naponkinli érintkezésben van, holott megyékben a választás után külön pontokra eloszlik. Minden tekintetben szükségesnek látja tehát a szónok , hogy mikép a tisztválasztás, úgy a követek választását is ne az egyete­mes polgárság, hanem a képviselő testület által történjék. Csalatkoznak, kik azt vélik, hogy a nagyobb szám jobb kö­vetet fog küldeni, azért mert nagyobb, máskép­p. o. Borsod vagy Pozsony szükségkép tökéletesebb követet küldene mindig, mint Csanád vagy Torna, a­mit állítani mégis furcsa dolog volna. Azonban legfőbb figyelmet érdemlő körülmény gyanánt hozta föl azon összeütközést, melly a szerkezet szerint keletkezni fogna abból, ha a követet az első válasz­tók küldenék, utasításait pedig a képviselők adnák ; megtör­ténhetnek ugyanis, hogy az utasítások a választók akaratjával ellenkezzenek, s igy a követ visszahivassék, mikor talán kö­telességét legpontosabban s legnagyobb hűséggel teljesité; már pedig eleve kimondották azt a kér. Rendeki, hogy az el­ső választóknak tanácskozási jogot nem engednek. Támad­hatna továbbá ellenkezés is a követválasztók és utasítók közt, ha talán a visszahívási jog a képviselőknek adatnék, a mint hogy sajátlag csakugyan azokat illeti a visszahívás joga, kik a követet utasítják; mert csak ezek ítélhetik meg, vall­jon híven s utasítása szellemében járt-e el a követ; — azon visszás körülmény támadhatna, hogy a képviselők visszahív­nák az utasítása iránt hirtelen követet, a választók tömege pedig újra megválasztaná, s így a követ kinevelné a képvi­selőket utasításaikkal együtt, s lenne mind a kettő egy nagy semmi. Felszólító tehát a kér. Rendelet javaslata elfogadá­sára, ha pedig már egyedül magukra a képviselőkre nem akarják bízni a követválasztást, módosítsák legalább úgy a szerkezetet, hogy az első választók annyi tagot válasszanak maguk közül, a­hányból a képviselő testület áll, s e vegyes választó tömeg küldjön követet. — Egy városi követ a me­gyék példáját tekintve, ott is elhárítását kívánta inkább a zavaroknak, hogysem azokat még a városokban is előidézni; ennélfogva mind a követek, mind a tisztviselők választását a képviselők által vélte gyakorlandónak. — Utána egy megyei követ elismeré azon ellenkezést, melly abból támadna, ha az utasítási és választási jog külön testület köréhez tartoz­nék ; azonban a képviseleti rendszer elfogadásával az uta­­sítás-adás eltörlését látta szükségesnek. Kimerítő szónok­lattal lépett föl egyik hatályos­ szavú követ e tárgy felvilá­gosítására. Mindenekelőtt kitüntetni akará azon különbséget, melly a tisztviselők és követek hivataloskodásánál fönto­­rog, s a tisztviselés megválasztását mint értelmesebb s ügy­­avatottabb testületre a képviselőkre kívánta bizni, kik a vá­ros dolgait s viszonyait ismerni kötelesek, s igy nekik nem csak jóakarat és becsületesség, hanem értelmesség, tudo­mány is szükséges; mert 30, 40 egyén közt, ki mellyik hiva­talra alkalmatos, csak az értelmesebb ítélheti meg. Egészen más a követválasztás; itt csupán bizodalom s annak meg­­itélhetése kívántatik, ki a legbecsületesebb s legmegveszte­­gethetlenebb férfiú, mert ő a köreiben nem az értelmiség te­tőpontját keresi, hanem a becsületességet és szilárdságot, mellynélfogva a megvesztegetés bármilly nemének ellenállni képes legyen. Ezek szerint ő a szerkezetet pártolja, nem tart­ván sem zavaroktól, sem attól, hogy a szegényebb választók majd önmaguk soraiból küldjenek követet; mert a megyék­nél sem volt rá példa, hogy főbiróságra vagy alispánságra illy szempontból történt volna választás a szegény nemesség által. Nem félt azon összeütközéstől is, melly a követválasztó és követutasító külön testület közt támadhatna, mert a kép­viselők a választók egyetemének lesznek kifolyásai, s igy azok érdekével ellenkezőt nem könnyen adhatnának utasí­tásul, bízván egyszersmind a többségben, hogy ha ez köve­tét megválasztja, elég befolyással birand utasításait is önnön érdeke szerint kieszközölni. Bele foglalá előadásába a pesti körlevelet is , mint ollyat, melly a városokat mintegy felzaj­­ditja — allarmirozza — s ezáltal őket az előbbi zavarban marasztalja. A körlevél elveit a szónok nemcsak helytelen s káros eredményűeknek tartja, sőt kimondá kötelessége sze­rint abbeli meggyőződését is, hogy a­ki Pest városa tanácsá­nak körlevelében foglalt elveket magáévá teszi, az vagy fel nem fogta az ország állását, vagy nem akar a városoknak szavazatjogot adni, mert az egyes szavazatok sürgetése ál­tal részint a tanácskozások folyama gátoltatnék, részint oly o­lyas valami sürgettetnék, mit a zárt testületek képviselőinek az országgyűlés semmi esetre meg nem adhat. Erre a meg­rótt főváros követe­ elválik majd, úgymond, a jelen tanács­

Next