Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-19 / 83. szám
83. [46.] szám. A Himök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek , mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piarzi árak , dunavizállás és mindenféle hirdetmények minél gyorsabb közlésével; — a Századunk terjedelmest) politicai s rokon tudományi értekezésekkel, a Kis futár literatúrai művészeti és közéletben jelesebb tünemenyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkodnak főképen. HÍRNÖK. Szerkeszti s kiadja Balásfalvi Orosz József. October 1f. 1843. Megjelennek e lapok minden vasárnap és csütörtökön. Előfizetés 12-ik félévre postán (1 fr. 48 kr. p., helyben boríték nélkül 6 fr., borítékkal 6 fr. 12 kr. Előfizethetni a szerkesztőségnél az irgalmasok átellenében a 245. sz. náz lső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmények s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések. Országgyűlési közlés. 80—82-ik kerületi ülés. Vitatkozások a városi képviselők hivatalnokok és országgyűlési követeknek kik által és kik közül választatása iránt; polgárőrségbeli szolgálattétel kérdése; női emancipate megbukik ; szerkezetbeli változtatások. Városi ügyek. Tudósítások Gömör és Liptó megyékbül. Vegyes közlések. Nagy britaniia. Rabszolgakereskedés. Francziaország. Panamai csatorna. Spanyolország. Kis futár. Vaticani régiség. Hirdetések. Magyarország és Erdély. a cs. s apost. kir. Felsége Kálosy József a magy. kir. udv. Kamaránál tiszteletbeli titoknokot, és Keszler János a cs. kir. köz udv. Kamaránál tiszteletbeli fogalmazót, a m. kir. udv. kamaránál valóságos titoknokokká kinevezni legkegyelmesben méltóztatott. Országgyűlési közlés. LXXXI. kerületi ülés, oct. Iákán d. e. 91/2 órakor. Elnökök : Ruttkay Károly Turócz , és Draveczky Alajos Zemplén m. követei. Jegyző-helyettes: Szemere Bertalan. Naplóvivő: Demeczky Lajos. — Az ülés kezdetét előzőleg emlékezetbe hozá egy m. követ, mikép e mai nap a fájdalommal nélkülöződnek sok ízben nyilatkoztatott Deák Ferencz 40-ik évi születésnapja, melly figyelmeztetést a kér. Rzek ismételt éljenzéssel mélytánylották. Tanácskozásba vétetvén következve a választm. munkálat 100 siokik §ai, mellyekben az mondatik az előbbi §§ folytában, kik kötelesek polgárok lenni, kik nem? a vélemények sokfelé ágazásának meggátlása tekintetébül egy megyei követ bizonyos kérdésekre kívánta szorittatni a tanácskozást, s mindenekelőtt azon elveket látta szükségesnek elhatároztatni, mikből a 112 -ban kifejezett nemzetőrség szolgálatnak minden polgárra egyiránt leendő kiterjesztése, vagy czélszerű módosítása fog következtethetni. Legelsőben is az iránti nyilatkozatra szólítá föl tehát a kér. Aeket: valljon minden polgár egyiránt tartozik-e részt venni a nemzetőrségi szolgálati cál terheiben, vagy pedig kivétessenek az ügyészek, hivatalnokok, literátorok, szóval a honorádorok, s valljon általánosan fölmentessenek-e vagy csupán önszemélyükre nézve, fönmaradván kötelességük magukért helyetteseket állítani; s végre: valljon a helyettesítés megengedhetésének jogát rá lehet s kell-e bízni a városi tanácsra vagy nem ? Előadá egyszersmind saját véleményét, miszerint a honoratiorokra nézve csupán személyük mentesitlessék, köteleztetvén magokért helyetteseket állítani; más egyes polgárokat illetőleg azonban a helyettesítés megengedésének jogát, mellyel eddig a tanács gyakorlott, — a városi közgyűlésre kívánta átruháztatni. — A következve nyilatkozott képviselő ellene szólt azon megkülönböztetésnek, melly a mondotta§ értelmében szándékoltatlé, t. i. hogy legyenek bizonyos lakosai a városnak, kikre nézve kötelességül tétessék a polgárrá levés, mig attul mások fölszabadittatnak, szabad tetszésökre hagyatván polgárrá lenni vagy nem lenni; s midőn egy részről könnyebbitni akarásnak gondolta tulajdoníthatni azt, hogy a kér. Ezek a polgárok bizonyos osztályára nézve a helyettesítést akarják elfogadni, más részről épen ez által nehezitendőnek gondolá azok sorsát, mert a helyettesítés tetemes költséggel fogna járni. Ennélfogva kinek kinek szabad akaratjára kívánta hagyatni a polgári jogoknak s így a velejáró kötelességeknek elvállalását is ; mert az erőszakos tátolás által a polgári jogokbani részvét nem beneficium, hanem maleficium lenne. — Egy másik követ a polgári őrségnek a 1121k -ban előforduló eszméjét az országvédelmi rendszerének általános kérdéséhez tartozandónak látván, iránta e helyen nyilatkozni nem akart; egyszersmind az első nehézség gyanánt vélte ezt tekintendőnek, melly azért következett be, hogy a birtokmennyiség meghatározása iránti javaslat a múlt héten félrevettetett. Igen természetes dolognak tartotta, hogy azt, kinek az elfogadott elv szerint alig néhány [] ölnyi birtokából alig van 4—6 frtnyi tiszta jövedelme, arra egyáltalán nem kötelezhetni, hogy polgárrá tételekor magának költséges egyenruhát csináltasson. S miután a 80, 60 és 40 pengő forintnyi házbér is polgári képesség gyanánt állittalék föl, nem a polgárok s jelesen a háztulajdonosok kárával történik-e, ha a nemzetörségi teher a polgári jogok gyakorlatával összeköttetik? — Az elveknek tisztábahozatalát sürgetett követ erre válaszul adá, hogy igen is helyén van itt a polgárőrségbeni szolgálattétel kérdésének elhatározása, mert ez a jogok ellenében fölvállalandó terhekhez tartozik, mellyekrül szólni egyenesen ide tartozik. Előadó azután eddigi gyakorlatát a városoknak, miszerint ezen őrködési kötelesség eddig is fönállott a nagyobb résznél, s hélfőn nem áll is, a tanács hanyagsága következtében szűnt meg. Minthogy pedig ezt szinte oly kötelességnek hiszi, mint az adózást: mindenkire kívánja ugyan e terhet kiterjesztetni általános elvnél fogva , de amennyiben egyes polgárok akár szegénység akár más elegendő ok miatt maguk azt nem teljesíthetnék, a föloldozás jogát, előbbi javaslata szerint a városi közgyűlésre kívánja ruháztatni. Előadását több oldalról „elfogadjuk“ fölkiáltás követé ; minthogy azonban némellyek a kérdéshez szólni akarásukat nyilvániták, még több előadások is történtek; fölszólalt egy városi követ is, a polgárrá levésre kötelezés vagy nem kötelezés kimondása által, szinte nem kívánván polgári osztályzatot s közfalat állítani, s össze nem férhetőnek állitván a polgárrá létel eszméjével, hogy az ehez kapcsolt terhektül valaki fölmentethessék , hanem elszámoltatni óhajtotta mindazon terheket, mellyek a polgársággal együtt járnak, hogy ezek viselhetése iránt magával kiki előre számot vethessen, s ha azokat megbirhalja és polgárrá lesz, alóluk föl ne mentethessék. — A többség mind a mellett, ismétteti „maradjon“ által elfogadottnak nyilvánítá a fönebbi javaslatot. — Olvastattak azután a 102 és 103 §§ok. Ezen utóbbi ellen, melly a városnak jogot tulajdonit, polgárai sorába olly egyéneket is fölvehetni, kik a város községéhez nem tartoznak, ha azok, személyes tulajdonságaik és érdemeik által maguknak a köztiszteletet megszerzették — létetett ugyan kifogás, nehogy ezáltal is szaporittassanak a puszta czímek ; az azonban további észrevételek nélkül helybenhagyatott. Hasonlókép megjegyzés létetett a 104 §ra is, jelesen azon módosítást illetőleg, melly a LXXIX-ik kerületi ülésben az 1840: 18. törvényczikk értelmében a testületek és társaságok tagjaira nézve létetett, t. i. hogy ezek is polgároknak tekintessenek, habár a városban nem laknának is. Megjegyzék ugyanis egy városi és egy megyei követ, hogy e szerint a széheknek saját műhellyel s önálló keresetmóddal nem bíró tagjai, sőt bármelly kereskedési vagy gyári egyesületnek részvényesei is, polgári jogokkal ajándékoztatnának meg. Az észrevétel azonban elhangzott. A 105 s 106 §ok, mellyek osztatlan vérek és közös birtok tulajdonosai iránt intézkedtek, s az elsőkre nézve azt rendelek, hogy azon esetre, ha különben is nem képesek, csak egy lehessen közülök polgár, az utóbbiakat mint illyeneket pedig a polg.jogokban egyáltalán nem részesiték, — a LXXVI ker ülésben történt nyilatkozatok nyomán kihagyatni rendeltettek, mind az osztatlan testvérek , mind a nem osztályos vérség szerinti közös birtokok tulajdonosai személyenkint polgároknak tekintendők lévén. Az elögörditett nehézségek, hogy az örökösök még sem adót nem fizettek, sem nem bizonyos: valljon p. o. 10 vagy 20 örökös közül mindegyikre jutand-e fekvő birtok ; továbbá hogy egy telkes házacskát vagy szöllőt százan is vehetnek, s közösen birtokolván, magokat polgárokká tehetik, — nem gátolhaták a határozat létrejöttét. — A vitatkozás legfőbb élénksége a 108ik -nál fejlett ki, mellynek rendelete szerint: a) minden polgár a városi képviselő testület tagjait és az országgyűlésére küldendő követet közvetlen választja ; fi) a városi képviselő testület tagjává, országgyűlési követté, és a városi közhivatalokra, amennyiben e jelen törvény kivételt nem tesz, és ez utóbbiakra nézve a megkívánt személyes kiképzéssel bír, választalhatik. Ezen szakasz a) pontjára nézve az elsőben felszólalt városi követ azon óhajtását fejezi ki utasítása szerint, hogy az egyetemes polgárság ne csupán az országgyűlési követet válassza, hanem az egész városi tisztviselőségét is. Utána egy megyei követ, az első választásra vonatkozólag tett korábbi előterjesztése szerint, a másod választókra nézve is adózásbeli qualificatiot kívánt fölállíttatni, egy másik megyei követ pedig újólag figyelmébe ajánlá a kér. Ezeknek az előbbi kerülésben előterjesztett azon kívánatot, hogy választási qualificatiók egyikéül, nemzetiség előmozdítása tekintetébül, a magyar nyelv tudása is állapíttassák meg, annyival hathatósabban ajánlván a BRek pártolásába, minthogy e lap előbbi számában az jelentetik, hogy javaslatát múlt alkalommal a többség hallgatással mellőzte. Javaslatát azonban több oldalról „maradjon“ felkiáltás követi. —■ Ugyancsak az a) pont tartalmát illetőleg, további nyilatkozatát előzve felszólíta egy megyei követ a kerületi Rendek egyik főbb szónoklat tagját, hogy a LXXVI-dik ülésben tanácskozás folytában tett abbeli nyilatkozatához képest, miszerint akkor a képességek szigorú meghatározását azért állitá feleslegesnek, minthogy csak az első rendű választóknak polgári jogokkal felruházása forgott kérdésben, s mivel a külföldi példákat is épen ezért nem vélte ott alkalmazhatóknak, most, midőn a másodválasztásokról vagyis képviseleti testületül forog fen e kérdés, nyilatkozzék a qualificatiók iránt bővebben, s vagy nyújtson neki felvilágosítást, vagy nyújtson neki kezet. Ezen felszólítás után a qualificatióknak egyik leghathatósb sürgetője s védelmezője szólalt meg, s a kérdés fontosságát fejtegetvén, miszerint a köveinek választásától nem csupán a város jóléte, hanem sokszor a haza boldogsága is függ, s ennélfogva a választók a hazának is felelősök , ha netalán könnyelmű vagy tehetetlen követet küldenének,hogy ez kitelhetőleg távoztassék, határozott s szigorú qualificatiókat kivánt felállíttatni a képviseleti testület tagjaira nézve, kiknél nem csupán jó akarat és becsületesség, hanem értelem és miveltség is múlhatlan feltétel. Tagadhatlan lévén, hogy a követek megválasztása mind maguk a választók, mind a választandók személyére nézve legnagyobb óvatosságot parancsol, kérdi: valljon küldhetnek-e az országgyűlésre a szükséges tulajdonokkal bíró férfiakat azok, kiknél Luther Mártonnak egy ellenvéleményű követ által tegnap előtt idézett szavai szerint, a szabadság a gorombasággal karöltve jár? s tanácsos-e a szerkezet szerint mindazokra bízni a követválasztást, kik a már megállapítottok szerint polgári jogok gyakorlatára képeseknek nyilatkoztattak? Amerika példája, hol a választóknak semmi categóriájuk, de azért a követek egymással hajba is kapnak, zsebjeikben pisztolyokat rejtenek és vérengzéseket követnek el, az ellenkezőt bizonyítja; s az ottani stalustekintélyek többnyire csak a senatorok házából kerülnek ki; más ez a megyei választásoknál, hol az 1625: 62. tezikk rendelete szerint mindenkor a jó birtokosok közül köteleztetnek követet választani. A dolog egészen más fordulatot venne a szerkezet szerint a városoknál. Választathatnának olly egyének, kik a hon közös kellékeit fölfogni nem képesek, s igy mindent ön helybeli érdekeiknek rendelnének alá, mert valamelly csábitó népszónok által felizgaltatva magok közül küldenének követet, találkozván ő közöttük is ezen állomásra vágyakodó, tudván, hogy mint követ szerepet játszhatik s hat forintnyi napdijat is kap. Egészen más következéseket is vonna maga után a tömeges választás a városokban, mint a megyékben , mert ott a felingerlett lakosság folyvást egy helyben s naponkinli érintkezésben van, holott megyékben a választás után külön pontokra eloszlik. Minden tekintetben szükségesnek látja tehát a szónok , hogy mikép a tisztválasztás, úgy a követek választását is ne az egyetemes polgárság, hanem a képviselő testület által történjék. Csalatkoznak, kik azt vélik, hogy a nagyobb szám jobb követet fog küldeni, azért mert nagyobb, másképp. o. Borsod vagy Pozsony szükségkép tökéletesebb követet küldene mindig, mint Csanád vagy Torna, amit állítani mégis furcsa dolog volna. Azonban legfőbb figyelmet érdemlő körülmény gyanánt hozta föl azon összeütközést, melly a szerkezet szerint keletkezni fogna abból, ha a követet az első választók küldenék, utasításait pedig a képviselők adnák ; megtörténhetnek ugyanis, hogy az utasítások a választók akaratjával ellenkezzenek, s igy a követ visszahivassék, mikor talán kötelességét legpontosabban s legnagyobb hűséggel teljesité; már pedig eleve kimondották azt a kér. Rendeki, hogy az első választóknak tanácskozási jogot nem engednek. Támadhatna továbbá ellenkezés is a követválasztók és utasítók közt, ha talán a visszahívási jog a képviselőknek adatnék, a mint hogy sajátlag csakugyan azokat illeti a visszahívás joga, kik a követet utasítják; mert csak ezek ítélhetik meg, valljon híven s utasítása szellemében járt-e el a követ; — azon visszás körülmény támadhatna, hogy a képviselők visszahívnák az utasítása iránt hirtelen követet, a választók tömege pedig újra megválasztaná, s így a követ kinevelné a képviselőket utasításaikkal együtt, s lenne mind a kettő egy nagy semmi. Felszólító tehát a kér. Rendelet javaslata elfogadására, ha pedig már egyedül magukra a képviselőkre nem akarják bízni a követválasztást, módosítsák legalább úgy a szerkezetet, hogy az első választók annyi tagot válasszanak maguk közül, ahányból a képviselő testület áll, s e vegyes választó tömeg küldjön követet. — Egy városi követ a megyék példáját tekintve, ott is elhárítását kívánta inkább a zavaroknak, hogysem azokat még a városokban is előidézni; ennélfogva mind a követek, mind a tisztviselők választását a képviselők által vélte gyakorlandónak. — Utána egy megyei követ elismeré azon ellenkezést, melly abból támadna, ha az utasítási és választási jog külön testület köréhez tartoznék ; azonban a képviseleti rendszer elfogadásával az utasítás-adás eltörlését látta szükségesnek. Kimerítő szónoklattal lépett föl egyik hatályos szavú követ e tárgy felvilágosítására. Mindenekelőtt kitüntetni akará azon különbséget, melly a tisztviselők és követek hivataloskodásánál föntorog, s a tisztviselés megválasztását mint értelmesebb s ügyavatottabb testületre a képviselőkre kívánta bizni, kik a város dolgait s viszonyait ismerni kötelesek, s igy nekik nem csak jóakarat és becsületesség, hanem értelmesség, tudomány is szükséges; mert 30, 40 egyén közt, ki mellyik hivatalra alkalmatos, csak az értelmesebb ítélheti meg. Egészen más a követválasztás; itt csupán bizodalom s annak megitélhetése kívántatik, ki a legbecsületesebb s legmegvesztegethetlenebb férfiú, mert ő a köreiben nem az értelmiség tetőpontját keresi, hanem a becsületességet és szilárdságot, mellynélfogva a megvesztegetés bármilly nemének ellenállni képes legyen. Ezek szerint ő a szerkezetet pártolja, nem tartván sem zavaroktól, sem attól, hogy a szegényebb választók majd önmaguk soraiból küldjenek követet; mert a megyéknél sem volt rá példa, hogy főbiróságra vagy alispánságra illy szempontból történt volna választás a szegény nemesség által. Nem félt azon összeütközéstől is, melly a követválasztó és követutasító külön testület közt támadhatna, mert a képviselők a választók egyetemének lesznek kifolyásai, s igy azok érdekével ellenkezőt nem könnyen adhatnának utasításul, bízván egyszersmind a többségben, hogy ha ez követét megválasztja, elég befolyással birand utasításait is önnön érdeke szerint kieszközölni. Bele foglalá előadásába a pesti körlevelet is , mint ollyat, melly a városokat mintegy felzajditja — allarmirozza — s ezáltal őket az előbbi zavarban marasztalja. A körlevél elveit a szónok nemcsak helytelen s káros eredményűeknek tartja, sőt kimondá kötelessége szerint abbeli meggyőződését is, hogy aki Pest városa tanácsának körlevelében foglalt elveket magáévá teszi, az vagy fel nem fogta az ország állását, vagy nem akar a városoknak szavazatjogot adni, mert az egyes szavazatok sürgetése által részint a tanácskozások folyama gátoltatnék, részint oly olyas valami sürgettetnék, mit a zárt testületek képviselőinek az országgyűlés semmi esetre meg nem adhat. Erre a megrótt főváros követe elválik majd, úgymond, a jelen tanács